Lengyelországban vasárnap parlamenti választást tartanak, amely az egyik leginkább figyelemmel kísért szavazás lehet idén ősszel Európában. A felmérések kiélezett küzdelmet vetítenek előre.
Miért fontos a választás?
A fő kérdés, hogy az ország politikáját 2015-ös győzelme óta uraló Jog és Igazságosság (PiS) eddig példa nélküli módon képes lesz-e zsinórban harmadszor is nyerni, ami a Brüsszellel és Berlinnel fennálló konfliktusok és a konzervatív intézkedések folytatásával járhat, vagy esetleg egyes ellenzéki pártok juthatnak hatalomra, és próbálhatnak javítani a kapcsolatokon az európai partnerekkel, visszavonni bizonyos korábbi reformokat például az igazságszolgáltatás terén.
Magdalena Cedro, a Polityka Insight elemzőközpont munkatársa ekképp összegzett: „Ez a választás komoly hatással lesz Lengyelország európai pozíciójára. Természetesen mindig elmondható, hogy egy választás döntő fontosságú az ország jövője szempontjából, ezúttal viszont valóban ezen áll majd, hogy Lengyelország kész-e visszatérni az Európai Unió magjába, vagy kiszámíthatatlan tagállamként ezután is a periférián marad.”
Ehhez kapcsolódóan: Tömegdemonstrációt tartottak a lengyel kormány ellen Varsóban
Mely pártok indulnak, és mi lehet a végeredmény?
Ahogy az utóbbi évtizedekben megszokottá vált, a két legnagyobb párt most is a Jog és Igazságosság, illetve a jobbközép Polgári Koalíció (KO). A közvélemény-kutatások szerint a PiS futhat be az első helyre mintegy 35 százalékkal, míg a KO-t harminc százalékra mérik. Ez azt jelenti, hogy mindkét politikai erő koalíciós partnerek keresésére fog kényszerülni. Elsősorban a három, egyaránt tíz százalék körüli tömörülés, a Baloldal, illetve az agrárjellegű Lengyel Néppárt (PSL) és az új, centrista Lengyelország 2050 szövetsége, az úgynevezett Harmadik Út, valamint a szélsőjobboldali, libertariánus Konföderáció jöhet szóba.
Előbbi kettő alapvetően a Polgári Koalícióval léphet szövetségre, azonban rendkívül fontos figyelemmel követni a Harmadik Út teljesítményét. Lengyelországban öt százalék a bejutási küszöb a parlamentbe, de pártszövetségek esetén nyolc, így ezt kellene megugrani ahhoz, hogy esély legyen a kormányváltásra. A valódi királycsináló ugyanakkor a Konföderáció. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a párt természetes koalíciós partnere a PiS, ugyanis több témában is nagy köztük az egyetértés, például a keményvonalas migrációs politikát, az EU-t és a társadalmi kérdéseket illetően. De közelebbről nézve jól látszik, hogy igenis vannak vitás ügyek. A magát politikai kívülállóként feltüntető Konföderáció az egész rendszeren akar változtatni, nem csupán kisebb koalíciós partnerként csatlakozni a kormányhoz. Emellett vállalkozóbarát politikát képvisel, alacsonyabb adókkal, a szociális kiadások megvágásával, ami szintén szembemegy a Jog és Igazságosság utóbbi évekbeli osztogatásaival. Komoly alkudozás várható tehát, és már most olyan pletykák keringenek Varsóban, hogy 2024-ben újabb választás lehet, ha nem sikerül feloldani a patthelyzetet.
Ehhez kapcsolódóan: Pengeváltás Berlin és Varsó között a pénzért árult lengyel munkavállalási engedélyek kapcsán
Ismét Kaczyński Tusk ellen?
Ez a választás újabb forduló lesz a két régi rivális, a PiS és a KO, de még annál is inkább a lengyel politikát a XXI. század eddigi időszakában meghatározó két férfi, Jarosław Kaczyński és Donald Tusk öröknek tűnő küzdelmében. Mindkettejük pályája a szocialista rezsim bukásában és az ezt követő demokratikus fordulatban fontos szerepet játszó Szolidaritás mozgalomban indult. Az utóbbi évtizedekben egymást váltották a hatalomban, miközben pártjuk legbefolyásosabb személyiségei maradtak. Kaczyński 2006–2007 között volt miniszterelnök, majd a PiS 2015-ös kormányra kerülésével jórészt a háttérben maradt, ennek ellenére az ország de facto vezetőjének tartják, aki nélkül nem születhet döntés. Tusk 2007-től 2014-ig állt a kormány élén, ezután brüsszeli karrierbe kezdett. Az Európai Tanács, illetve az Európai Néppárt elnöke volt, mielőtt 2022-ben hazatért, hogy ismét átvegye a választásról választásra bukdácsoló Polgári Koalíció irányítását.
A versengést tovább élezi, hogy a két politikus közismerten utálja egymást. Ez jelentős részben a 2010-es szmolenszki légi katasztrófából ered, amelyben Jarosław ikertestvére, Lech Kaczyński akkori elnök és több más állami vezető vesztette életét. A PiS első embere azóta is Tuskot okolja fivére haláláért, azt a már régen ízekre szedett és megcáfolt összeesküvés-elméletet hangoztatva, miszerint az akkori lengyel kormányfő állt a történtek mögött, összejátszva a Kremllel; nem egyszerűen egy tragikus balesetről volt szó. Piotr Buras, az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) elemzője ugyanakkor úgy véli, hogy ez a folyamatos Kaczyński vs. Tusk show elidegenítheti a választók egy jelentős részét, ez magyarázhatja a hatvan százalék alatti részvételi arányt. „Azt gondolom, hogy van különbség a politikai élet és a társadalom között. Sok olyan ember van Lengyelországban, akit egyáltalán nem érdekel ez a politikai konfliktus, ez a harminc éve tartó szembenállás Kaczyński és Tusk között. Úgy látják, ez nem az ő csatájuk, nem az ő harcuk, és egyébként sem tudnak sehogyan viszonyulni hozzá” – mondta.
Ehhez kapcsolódóan: Egyszerre tartják a parlamenti választásokat és a migrációs népszavazást Lengyelországban
Miért olyan népszerű a PiS, és mi jöhet most?
Miközben a Jog és Igazságosságnak talán nem lesz akkora a támogatottsága, mint 2019-ben, amikor is a szavazatok csaknem 44 százalékát söpörte be, úgy tűnik, hogy a közeljövőre bebetonozta pozícióit a lengyel politikai színtéren, és továbbra is maga mögött tudja a szavazók mintegy harmadát. Sok külföldi megfigyelő kongatja évek óta a vészharangot a demokratikus helyzet romlása miatt, például azért, mert a kormányzat szigorúan korlátozta az abortusz lehetőségét, átpolitizálta az igazságszolgáltatást, és egyes települések „LMBTQ-mentes” övezetet hirdettek – mindezek miatt az EU zárolta az országnak szánt forrásokat, számos per indult az Európai Bíróságon, sőt Varsó akár a szavazati jogát is elveszítheti az Európai Unió Tanácsában. A PiS ennek ellenére népszerű. Ez természetesen magyarázható azzal, hogy a választók egy része azonosulni tud a párt társadalmilag konzervatív nézőpontjával, amely Lengyelország nacionalista és katolikus karakterét domborítja ki, eközben pedig különböző történelmi sérelmeket hangoztat, főként Németországgal szemben. A párt azonban emellett egészséges gazdasági növekedést tudott felmutatni, amelyet az EU-források beáramlása is segített (Lengyelország a legnagyobb nettó haszonélvezője a brüsszeli támogatásoknak), valamint stratégiát fogadtak el a szociális kiadások emelésére. A Polgári Koalíció 2007 és 2015 közötti kormányzását érő egyik legfőbb kritika az, hogy csak a városi lakosság érdekeit tartotta szem előtt, a vidéket és a szegényeket elhanyagolta. A PiS 500+ nevű családtámogatási program keretében a szülők havonta ötszáz złotyt kapnak 18 éven aluli gyermekeik után – az összeget nemrég felemelték nyolcszáz złotyra. Nem emelték a nyugdíjkorhatárt és nem adtak el állami vállalatokat külföldi tulajdonosnak. A bírálók attól tartanak, hogy a párt arra használhatna egy újabb választási győzelmet, hogy célba vegye és felvásárolja a nagy állami cégekkel a független médiát.
A liberálisabb ellenzék győzelmének esetén sem várható ugyanakkor a kifogásolt intézkedések hirtelen visszavonása. A PiS-hez hűségesnek tartott Andrzej Duda elnök vétójoggal rendelkezik, amely kizárólag háromötödös szupertöbbséggel írható felül a parlamentben, ami aligha lesz meg. Emellett ott van még az utóbbi években feltöltött alkotmánybíróság, egy esetlegesen ellenséges főügyész és több más olyan tényező, amelyet a Jog és Igazságosság az elmúlt nyolc évben a maga érdekében alakított.
Ehhez kapcsolódóan: Egyszerre tartják a parlamenti választásokat és a migrációs népszavazást Lengyelországban
Mi van Ukrajnával?
Lengyelország Ukrajna egyik legfőbb támogatójának számított a totális invázió tavalyi megindítása óta. Ide érkezett a legtöbb menekült, a varsói kormány kiállt Brüsszelben a szigorú szankciók és a jelentős támogatási csomagok mellett, keményen lobbizott az ukrán EU- és NATO-tagságért, illetve továbbra is az országon keresztül zajlik a fegyverszállítások legnagyobb része. A választások közeledtével azonban radikális fordulat volt látható Varsóban. Mindez májusban kezdődött, amikor Lengyelország (több más keleti EU-tagállammal együtt) megtiltotta bizonyos ukrán agráráruk behozatalát, sérelmezve, hogy a dömping veszélybe sodorja a hazai termelők megélhetését. A brüsszeli közvetítés ellenére Varsó máig kizárólag a tranzitját engedélyezi számos ukrán terméknek.
Egyes európai uniós diplomaták az egészet inkább egyfajta cinikus kísérletnek tekintik a vidéki szavazók támogatásának elnyerésére. A dolog azonban nem állt itt meg. Nemrég Lengyelország el szerette volna halasztani a döntést arról, hogy az ukrán menekültek az EU-ban továbbra is munkát vállalhassanak és hozzáférjenek az egészségügyi ellátáshoz, illetve hirtelen vonakodni kezdtek az ukrán tisztségviselőkkel való találkozóktól a politika különböző szintjén, ahogy Varsó arra is utalást tett, hogy nem fog további fegyvereket szállítani Kijevnek. Sokan úgy látják, hogy ez a gyors fordulat a lengyel társadalom egyfajta Ukrajna-fáradtságát tükrözi, és kiszámított politikai manőverről van szó azon szavazatok besöprése céljából, amelyeket máskülönben a Konföderáció kapna meg. A legtöbb megfigyelő arra számít, hogy a kétoldalú kapcsolat a választást követően javulni fog, függetlenül attól, hogy ki kerül végül hatalomra. Az viszont kérdéses, hogy lehet-e újra olyan jó a viszony, mint közvetlenül az orosz invázió megindítása után. Vajon arra jutottak-e Kijevben, hogy elillant a lengyel támogatás, és ezért jobb közvetlenül Washingtonban, Berlinben, Brüsszelben lobbizni, mint abban reménykedni, hogy Varsó majd elősegíti az ukrán érdekek érvényesülését az EU-ban és a NATO-ban? Egyvalami biztos: minél közelebb kerül az EU-tagsághoz Ukrajna, annál inkább válik a két állam politikai riválissá. Igen, a kereskedelem szárnyalni fog közöttük, de ugyanazon közösségi forrásokért fognak versenyezni a gazdák és szegényebb régióik számára. Varsó nem fog visszariadni vétójogának használatától az ukrán csatlakozási folyamat során, amennyiben veszélybe kerülnek gazdasági vagy politikai érdekei.
Ehhez kapcsolódóan: EP: Megfigyelőket kell, pénzt viszont nem szabad küldeni Lengyelországba
Mi a helyzet a népszavazással?
A parlamenti választásokkal együtt referendumot is kiírt a kormány négy kérdésben: „Támogatja-e az állami vállalatok kiárusítását a külföldi jogalanyoknak úgy, hogy ezáltal a lengyelek elveszítsék az ellenőrzést a gazdaság stratégiai ágazatai felett?” „Támogatja-e a nyugdíjkorhatár emelését, ezen belül azt, hogy a nők és a férfiak számára visszaállítsák a 67 éves korhatárt?” „Támogatja-e a Lengyelország és Belarusz határán emelt akadály lebontását?” „Támogatja-e a közel-keleti és afrikai illegális bevándorlók ezreinek befogadását az európai bürokrácia által szorgalmazott kényszerű áthelyezési mechanizmussal összhangban?”
Mind a négy kérdés súlyos bírálatok kereszttüzébe került, mivel sokan úgy vélik, hogy sugalmazók, támadják az ellenzéket, a referendum célja csupán az, hogy minél nagyobb számban megjelenjenek az urnáknál a Jog és Igazságosság támogatói. A népszavazást az elmúlt évek hasonló magyarországi referendumaihoz hasonlították, amelyek célja ugyancsak a kormány támogatottságának erősítése volt. A regisztrált szavazók több mint ötven százalékának részvételére van szükség az érvényességhez, és mivel az ellenzék bojkottot hirdetett, még erősen kérdéses, hogy ez meglesz-e.
