A hagyományos ruhadarabok ártalmatlan tűnhetnek, de a női ruhákat régóta övező babonák a jelek szerint képesek megállítani a tüntetőket üldöző biztonsági erőket Mianmarban. A pálya mindazonáltal nem a leleményes demonstrálóknak lejt.
Az országban nagy a zűrzavar, amióta a hadsereg kiűzte a polgári kormányt a hatalomból és február elsején magához ragadta a hatalmat. A puccs tömeges tiltakozást váltott ki, amit a junta egyre gyilkosabb erővel próbál elfojtani. Könnygázt, villanógránátot, gumilövedékeket és néha éleslőszert vetettek be a tüntetők ellen, akik saját, fantáziadús taktikáikkal válaszolnak minderre.
A legutóbbi időkben női fehérneműt és hosszú szoknyákat (longikat) akasztanak az utcák között fellógatott ruhaszárító kötelekre.
Félnek, hogy erő nélkül maradnak a fronton
Egy régi mianmari hiedelem szerint a nők alsó teste és az azt fedő ruhadarabok kiszívják az erőt a férfiakból. "Ha egy nő longija alá mennek, az erejük semmivé lesz" – mondta az AFP-nek Thinzar Shunlei Yi aktivista.
Némelyik katona nem hajlandó hozzáérni egy longihoz, mert attól fél, hogy az csökkenti az esélyeit a frontvonalban. "Amikor a közösség longit terít a kötélre, (a rendőrök és a katonák) nem tudnak átkelni az utcákon. Előbb le kell szedniük őket" - mesélte az aktivista.
Találékony taktikák
A nők most védekező stratégiává tették a babonát. Gyorsan szaporodnak a longival és bugyival teleaggatott ruhakötelek Yangonban, a zajos negyedektől egészen a falusias külvárosokig. Az utóbbiak egyikében a Facebookon megosztott fotók szerint egy teherautó platóján állva próbálta eltávolítani a ruhákat egy katona.
Néhány longin a junta vezetőjének, Min Aung Hlaingnak az arca látható a babona kiterjesztéseként. Az ő arcképével ellátott posztereket ragasztottak a földre is a kereskedelmi központban – a tüntetők hisznek abban, hogy ez lelassíthatja a biztonsági erőket, amelyek tagjai vonakodnak rálépni a juntavezér portréjára.
Barikádok és tükörpajzsok
Yangon teljesen átalakult a puccs óta. Hevenyészett barikádok tűntek fel sokfelé, a közösségek téglákat, régi autógumikat, asztalokat és szögesdrótot halmoztak egymásra, hogy megakadályozzák a hatóságok bejutását a kerületükbe. Néhány környéken naponta az utcákra vonulnak a lelkes tüntetők, dacolva a több teherautónyi rendőrrel és katonával.
Vízzel teli nejlonszatyrokat helyeztek el a tüntetések központjaiban, ezek segítenek eltüntetni a levegőből a könnygáz szúrós bűzét. Külön erre kijelölt emberek hordanak vízzel és nedves plédekkel teli hordókat, készen arra, hogy a könnygázgránátok köré tekerjék őket. Mások tükröket viselnek pajzsként, hogy megtévesszék a támadókat.
Ahogy elszöknek a feléjük tartó biztonsági erők elől, tűzoltó készülékekből kis felhőket eregetnek – így nyernek értékes időt, hogy szétszóródhassanak az előre egyeztetett menekülő útvonalakon.
Nem nekik lejt a pálya
Ám minden, nem egyszer a hongkongi és thaiföldi demokratikus mozgalmak tüntetőitől kölcsönzött találékonyságukkal ellenére, a pálya nem egyenes – mondja Thinzar Shunlei Yi.
"Kiállunk a saját elvünkért, az erőszakmentességért... lassítanunk kell az erőszakot, amíg biztosak nem vagyunk abban, hogy kevesebb sérülést tudnak okozni nekünk."
A legvéresebb nap után a junta tagad
A puccs óta az ENSZ adatai szerint több mint 50 civilt öltek meg. Képek mutatják, ahogy a biztonsági erők a tömegbe lőnek, vérrel borított holttesteket hagyva hátra, golyó ütötte sebbel a fejekben.
A 19 éves tüntetőt, Kyal Sint szerdán lőtték le Mandalay-ban – ez volt a legvéresebb nap február 1. óta. A junta tagadja, hogy felelős lenne a gyilkosságokért, az állami média arról beszélt, hogy "a kis kaliberű fegyverek okozta halálesetek nem hozhatók összefüggésbe a biztonsági erőkkel."