Ha minden a terv szerint halad, Izraelben vasárnap leteszi az esküt az új kormány, ezzel véget vetve Benjámin Netanjáhú rekordhosszú, tizenkét éves kormányzásának, illetve a belpolitikai válságnak, amely miatt két év alatt négy választást is tartottak az országban.
A várható új kabinetet vezető, ultranacionalista Naftali Bennett ígérete szerint a következő években azért fog dolgozni, hogy véget vessenek Izrael megosztottságának, és az ország visszatérjen a „normalitáshoz”.
A nyolcpárti koalíció a politikai paletta széles spektrumát felöleli, van köztük még egy kisebb arab párt is, amely először lesz tagja a kormánynak. Amennyiben a szűk parlamenti többséggel bíró szövetség akár egyetlen tagja is kiesik, könnyen kormányválság alakulhat ki. Netanjáhú, aki ellenzéki vezetőként továbbra is aktív részese kíván lenni az izraeli politikának, másra sem vár.
Az AP amerikai hírügynökség összeállítása szerint a következőkre lehet elsősorban számítani az új kormány alatt:
Törékeny koalíció
A kormányszövetség pártjainak mindössze szűk többsége van a 120 fős izraeli parlamentben, a Kneszetben, és tagjai között vannak jobb-, bal- és centrumpártok. Az egyetlen dolog, amelyben mind egyetértenek, az az, hogy a korrupciós vádakkal szembenéző Netanjáhúnak távoznia kell, mégpedig anélkül, hogy az országban ismét választásokat kelljen kiírni.
Várhatóan olyan mérsékelt programot fognak hirdetni, amely az ideológiai különbségek ellenére elfogadható lesz mindenki számára, kerülve az igazán megosztó kérdéseket. Az első nagy kihívás a költségvetésről való megállapodás lesz, ennek tető alá hozása 2019 óta nem sikerült. Ezt bizonyos gazdasági reformok és infrastruktúra-fejlesztési tervek követhetik.
Bennett a megegyezés értelmében a ciklus első két évében fogja betölteni a miniszterelnöki tisztséget, utána a centrista, volt újságíró Jaír Lapid veszi át az irányítást – már amennyiben kitart addig a koalíciós kormány.
Az izraeli–palesztin konfliktus kezelése
A vallásos-ultranacionalista Bennett erősen támogatja a további telepépítéseket és ellenzi a palesztin államiságot. E témák erőltetésével könnyen elidegenítheti magától békepárti koalíciós partnereit, így kockáztatva a szövetség felbomlását.
Elemzők ezért a Netanjáhú-féle megközelítés folytatását valószínűsítik, amelynek keretében a több évtizedes konfliktust csak kezelni próbálják, megoldani nem. Ciszjordánia annektálása és a Gázai övezet megszállása szinte kizárt, de jelentősebb engedményekre sem lehet számítani a palesztinok felé.
Az 1967-es háborúban megszállt Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben minden izraeli kormány alatt folytak telepépítések, annak ellenére hogy a palesztinok e területeken kívánják kialakítani jövőbeli államukat. Várhatólag ez az új kormány alatt is így lesz, ha kevésbé látványosan is, hogy ne menjenek teljesen szembe a béketárgyalások újraélesztését és önmérsékletet sürgető, Joe Biden elnök vezette amerikai adminisztrációval.
Az új kormány valószínűleg Netanjáhú keményvonalas Irán-politikáján sem fog változtatni, így továbbra sem várható az iráni nukleáris megállapodás újraélesztését célzó amerikai erőfeszítések támogatása. Magas rangú tisztségviselők szerint azonban az ellenkampány nem a nyilvánosság előtt fog zajlani, amint az Netanjáhú vezetése alatt tapasztalható volt.
A Bennett–Lapid-kormány minden bizonnyal együtt fog működni Bidennel az arab államokkal való kapcsolatok javításán is.
Betemetni az árkokat
A legnagyobb változás belpolitikai téren képzelhető el, miután a kormány a társadalom nagyfokú megosztottságának enyhítését is célul tűzte ki, a feszültség csillapítását a zsidók és az arabok, az ultraortodox és a szekuláris csoportok között.
„Ha politikai kultúránk hazugságokon, fenyegetéseken és az arabok gyűlöletén, a baloldaliak gyűlöletén, valamint az arabokat és a baloldaliakat nem eléggé utáló jobboldaliak gyűlöletén alapul, akkor igen, változásra van szükségünk” – mondta Lapid.
A Manszúr Abbász vezette, iszlamista gyökerű Egyesült Arab Lista az első palesztin párt, amely tagja lehet a kormánynak. A párt támogatásáért cserébe Abbász jelentős költségvetési forrásokat remél a lakhatási helyzet, az infrastruktúra és a bűnüldözés javítására az arab közösségekben.
A király visszatérése?
Senki nem számít arra, hogy az izraeli politika csúcsain immár mintegy negyed évszázada jelen lévő, támogatói által „Izrael királyának” nevezett, 71 éves Netanjáhú csöndben visszavonul tengerparti otthonába.
Ellenzéki vezetőként, a legnagyobb parlamenti párt elnökeként Netanjáhú várhatóan minden rendelkezésére álló eszközzel a kormány megdöntésén fog munkálkodni. A súlyos korrupciós vádakkal szemben sokak szerint miniszterelnökként lenne legnagyobb esélye felvenni a küzdelmet, egy olyan koalíciós kormány élén, amely adott esetben mentelmi jogot biztosíthat számára.
Továbbra is meghatározó jelenléte ugyanakkor garanciát jelenthet az ellene formálódott ellenzéki szövetség megmaradására is. Netanjáhút eközben saját pártján, a Likudon belül is kihívások érhetik, többen is bejelentkeztek már finoman a pozíciójáért. Sokan úgy vélik, hogy a rendkívül megosztó Netanjáhú nélkül a Likud stabil jobboldali kormányt alakíthatna, de az ügyvivő miniszterelnök még mindig erősen uralma alatt tartja a pártot, és a szavazók körében is népszerű, így egyelőre nem valószínű, hogy a Likudon belül nyíltan szembeszáll vele valaki, legalábbis addig nem, amíg nem válik biztossá a bukása.