Tíz civil szervezet közösen kéri az ombudsmant, hogy vizsgálja felül a melegellenes törvényként ismertté vált magyarországi törvénycsomagot. Azt is kérik az alapvető jogok biztosától, hogy az Alkotmánybíróságnál is kezdeményezze az új szabályozás vizsgálatát.
Már önmagában az is súlyosan sérti az LMBTQ+ emberek méltóságát, hogy a pedofilokkal összemosva, pontosabban a pedofil bűnelkövetők ellen meghozott törvénymódosítások között fogadtak el őket érintő új szabályozást.
Ezt tíz civil szervezet közösen állítja egyéb problémák mellett, ezért közösen fordultak Kozma Ákoshoz, az alapvető jogok biztosához. Kozma Ákos a napokban egyébként épp azzal került a hírekbe, hogy külföldi kollégái leminősítenék, és elvennék a szavazati jogát a vonatkozó emberi jogi szakmai testületben, mivel szerintük nem foglalkozott megfelelően a magyarországi emberi jogi problémákkal, néma maradt politikailag érzékeny ügyekben, és nem biztos, hogy elég független a kormánytól sem.
Erkölcstelen, szégyellje csak magát, aki nem heteroszexuális?
A beadvány szerint az új szabályozás azt üzeni, hogy erkölcstelen azok magánélete, akik a heteroszexuálistól eltérő szexuális irányultsággal, a ciszneműségtől eltérő nemi identitással rendelkeznek.
A beadvány szerint a szexuális irányultság és a nemi identitás nem választás kérdése, így azok „népszerűsítése” fogalmilag is értelmezhetetlen.
„Ezek a rendelkezések az egész társadalmat érintik, hiszen mindenkire vonatkoznak azok a szabályok, amelyek a közbeszédben betiltanak egyes témákat, illetve késő éjszakára száműzik azokat a médiában”
– mondta Takács Ádám, a TASZ Magánszféraprojektjének jogásza.
Az LMBTQ+ emberek emberi méltósághoz való jogán túl a törvény előtti egyenlőséghez való joguk is sérül azzal, hogy a törvény megalkotói és megszavazói a gyerekekre nézve veszélyesnek nyilvánítják őket.
Kozma ombudsman korábban Szél Bernadett országgyűlési képviselő kérdésére azt válaszolta, hogy a törvény tényleges emberi jogi hatása a gyakorlati alkalmazás során fog megmutatkozni. A civilek beadványa szerint ez nem igaz.
Szerintük ezek a rendelkezések az LMBTQ+ vagy akár csak annak vélt emberek elleni szóbeli és fizikai erőszakra is bátorítanak, amit a kormány által irányított média is támogat.
Kozma Ákosnak külön figyelmébe ajánlották, hogy a hasonló szellemiségű orosz „propagandatörvénnyel” összefüggésben az Emberi Jogok Európai Bírósága korábban már leírta, hogy semmilyen tudományos bizonyíték vagy szociológiai adat nem támasztja alá, hogy a homoszexualitás vagy a transzneműség puszta említése vagy a szexuális, illetve nemi kisebbségek társadalmi helyzetével kapcsolatos nyílt társadalmi vita hátrányosan érintené a gyermekeket.
„Az alapvető jogok biztosától a saját vizsgálata mellett azt is kérjük, hogy az Alkotmánybíróságon indítványozza a törvény nemzetközi szerződésbe ütközésének, illetve az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát”
– mondta el Víg Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója.
Nem lehet már visszavinni az országot a Kádár-korszakba
„Amikor a politika meg akarja szabni, hogy miről nem szabad beszélni, általában nem gondolják végig, hogy ezzel mit okoznak. Ha nem szabad beszélni a homoszexualitásról, akkor biztosan kárvallottjai lesznek azok a gyerekek, akik bizonytalanok abban, hogy ők maguk homoszexuálisok-e. Sokaknak problémát okoz ez, és valakivel meg kell tudniuk beszélni az érzéseiket. Ezeket ugyanis könnyen félreérthetik, könnyebben címkézhetik úgy, hogy homoszexuálisok, holott az ő fejlődési szakaszukban az érdeklődés sokféle lehet. Az egész titokzatossá vagy zavarossá válik, és nem lehet egyszerűen elmondani, hogy ez is csak az emberi szexualitás kifejezésének egyik formája”
– mondta erről korábban a Szabad Európának adott interjújában Urbán Róbert, az ELTE Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszékének vezetője.
„A homoszexuális fiatalok számára a társadalom elítélő attitűdje hosszú távú problémákat okozhat. A társadalom kirekesztő, elítélő attitűdje beépülhet a gyermek személyiségébe, ami sokaknál komoly zavarokhoz, boldogtalansághoz vezethet. A másik oldalról kárt szenvednek azok, akik nem ilyen irányultságúak, mert ők sem fogják tudni, hogyan viszonyuljanak ehhez a témához. Márpedig ott lesz előttük is a világban, nem lehet visszamenni a hatvanas vagy hetvenes évekbe, amikor mindez hivatalosan nem létezett, és csak susmus volt a témáról”
– tette hozzá a pszichológus. Tapasztalataik alapján az új törvény egyébként csak fokozta a gyerekek érdeklődését a téma iránt.
„Itt élnek ők is a világban, nem lehet elzárni előlük mindezt. Abban lenne érdemes segíteni nekik, hogy a helyén tudják értékelni. Egyetlen olyan témának sem kellene léteznie, amelyről törvény szerint nem kérdezhetnek a gyerekek”
– állította Urbán Róbert.
