Nem jött be a főváros trükkje a Pride önkormányzati gyámság alá helyezéséről, bár a rendőrség is visszaélt az engedélyezési jogkörével, mondja az alkotmányjogász. De ennél fontosabbnak tartja, hogy a kétféle magyarországi emberi jogi hagyományból a főváros és a tüntetők nem ugyanazt választották.
Ön szerint is tisztázatlan a Pride jogi helyzete? Be van-e tiltva vagy nincs?
A jogi helyzet valamennyire világos, hiszen módosították a gyülekezési törvényt és az alaptörvényt azért, hogy a rendőrség a gyermekvédelem álságos indokával betilthassa a Pride-ot. Tehát van jogi alap ahhoz, hogy tiltott legyen.
Tanulságos a főpolgármester reagálása. Azt mondta, hogy ez a fővárosi önkormányzat rendezvénye lesz, ezért nem tartozik a gyülekezési törvény hatálya alá. Ez a jó szándékú és kreatív jogi megoldás arra szolgált, hogy a rendőrség ne tudja megtiltani a rendezvényt, és szabadon, törvényesen lehessen ünnepelni. Szerintem Karácsony Gergely ma az egyetlen igazán fajsúlyos politikus, aki nyíltan, őszintén képviseli a demokratikus, jogállami és emberi jogi értékeket. A legtöbben azt mondták, hogy ilyen elvont dolgok nem mozgósítják az embereket, mert mindenkit a saját megélhetése érdekel, és íme, több százezren mentek ki az utcára a szabadságért és az egyenlőségért.
Most jön a de.
A főpolgármesternek oroszlánrésze van abban, hogy a Pride ilyen jól sikerült. Pont. Az elemző azonban akkor tiszteli meg Karácsony és a jogi stábja erőfeszítéseit, ha utánagondol, és kérdéseket tesz fel. Az egyik az, hogy meg lehet-e védeni jogi trükkökkel a gyülekezés szabadságát. Attól tartok, nem. A főpolgármesteri hivatal nem tudja pártfogásba venni a Budapesten kívüli kezdeményezéseket, és sok más fővárosi rendezvényt sem, amelyre betiltás várhat. Az okos egyedi ötletekre nagy szükség van, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy a gyülekezési szabadság rendszerszerűen sérül.
Kérdés továbbá, hogy végül bejött-e a főváros jogi trükkje, hiszen a rendőrség emelte a tétet. Noha nem kapott bejelentést, és nem is kaphatott, mert az önkormányzat rendezvényéről volt szó, mégis eljárást indított. Karácsony Gergely saját Facebook-oldalára és Youtube-csatornájára kitett nyilatkozata után a rendőrség kérdésekkel fordult a budapesti főjegyzőhöz, aki egy válaszlevélben tájékoztatást adott a rendezvényről. A rendőrség ezt a gyűlés bejelentésének értékelte, és tiltó határozatot hozott az ügyben.
Tóth Gábor Attila alkotmányjogot és orvosi etikát tanít Debrecenben és Budapesten. Visszatérően kutat és tanít a Humboldt, a Freie és a New School Egyetemen. Volt a magyar és a moldovai alkotmánybíróság tanácsadója, a TASZ alapító tagja, később elnöke. Legutóbbi könyve Nemdemokrácia címmel jelent meg.
Ezek szerint legitim lépés volt a rendőrség részéről, hogy Karácsonynak azt a bejelentését, hogy ő rendez egy önkormányzati rendezvényt, mégis a gyülekezési törvény hatálya alá vonták?
Nem. A rendőrség egyszerűen átlépett a gyülekezési törvényen, amely szerint csak a gyűlés szervezőinek írásban vagy személyesen előterjesztett bejelentésére reagálhat tiltó határozattal, sajtóhírekre vagy a közösségi médiában megjelent posztokra nem. Csalárd módon még egy másik ügyben tett névtelen bejelentésre is hivatkoztak, hogy kicsikarjanak valamiféle választ a főjegyzőtől, amit aztán a gyűlés bejelentésének minősítettek.
Fontos, hogy ez nem hatósági engedélyezés, mert a véleménynyilvánító gyűlés egy szabadságjog gyakorlása, amihez nem engedélyt kell kérni, hanem bizonyos esetekben be kell jelenteni. A rendőrség visszaélt a jogkörével azért, hogy előzetesen betilthasson egy nyilvános rendezvényt. Az eredmény az lett, hogy a főváros kreatív megoldása nem jött be, mert egy ponton mégis be lett tiltva a Pride.
A fővárosnak ekkor két lehetősége maradt. Az egyik a formális jogi eljárás. Azonnali jogorvoslatot kérni, hogy bírósági ítélet nyilvánítsa törvénysértőnek és semmisítse meg a rendőrség határozatát. Csakhogy ez valószínűleg zsákutca lett volna, mert egyből a Kúria dönt, amely híres a gyülekezési ügyekben hozott kiszámíthatatlan, de főképp jogkorlátozó döntéseiről.
Ezért a főváros a másik lehetőséget választotta: nem fordult a Kúriához, nem lépett semmit, mondván, hogy a rendőrség határozata nonszensz. Nem létező gyülekezési ügyben nem lehet határozatot hozni. Emiatt viszont formálisan érvényben maradt a tiltó határozat. Így a főpolgármester attól kezdve arról beszélt, hogy ha a rendőrség utóbb bírságolni kezdi a résztvevőket, akkor a főváros védelmet fog nyújtani.
Azt mondta, hogy egy érvényes rendőrségi tiltó határozat volt csak kint az asztalon. Annak dacára, hogy a rendőrség egy jogi trükközéssel a bejelentés formai kötelezettségeinek eleget nem tevő dolgot kezelt bejelentésként és tiltott meg. A tiltó határozatnak nincsenek meghatározott, kötelező formai kellékei? Elég az, hogy a rendőrség azt mondja a sajtóban, hogy betiltom?
Nem elég. A rendőrség hozott is egy tizenhat oldalas határozatot aláírással, pecséttel, és eljuttatta a fővárosi önkormányzathoz. Egyébként az indokolása tele van a Kúria és az Alkotmánybíróság határozataiból vett idézetekkel, amelyek a rendőrség álláspontját hivatottak alátámasztani.
Ha azt mondjuk, hogy a rendőrség el van tévelyedve, ilyet nem lehet csinálni, akkor elvileg ott van a jogorvoslat. Tessék érvényteleníttetni a határozatot a bírósággal. Csakhogy ezzel a főváros bement volna abba a zsákutcába, amit próbált elkerülni az önkormányzati rendezvény ötletével.
Nagyon érdekes ez, mert itt végül is arról van szó, hogy mit tekintünk jognak. Mi az, ami megtestesíti a jogi előírást? A Pride-ot üldöző kormányzat oldalán van egy formálisan érvényes, vagy legalábbis nem érvénytelenített rendőrségi határozat. A főváros kezében ebben a pusztán formális jogi értelemben nincs erős lap.
És mi történik a Pride-dal? A tiltó törvény és a rendőrségi határozat nem működik jogi szabályozásként. Több százezer ember bőséges jókedvvel vonul át Pestről Budára. Miközben a legtöbben tudják, hogy be van tiltva, vagy legalább hallottak arról, hogy a kormányzat az alaptörvény módosításától kezdve mindent megtett, hogy jogilag ellehetetlenítse. Röviden: hiába törvénysértő, hiába betiltott a rendezvény, ez a helyes, ezt kell tenni.
Akkor ez most polgári engedetlenségnek minősül?
Nem tudom, keveredett benne egyrészt a hagyományos Pride-felvonulások szellemisége, másrészt a tiltakozás nemcsak egy-két törvény ellen, hanem az egész jogrendszer ellen, amely nem demokratikus és sérti az emberi jogokat. A résztvevők erős erkölcsi indokokkal vállalták a törvénysértés és a büntetés kockázatát.
Mindez azért is fontos, mert egy viszonylag jól működő demokráciában a jogos engedetlenség egyik vagy másik jogsértő törvény vagy hatósági döntés ellen irányul, egy autokráciában viszont az egész rendszert kezdi ki.
Volt azért már ilyen, például amikor fiatalok elfoglalták a Fidesz-székházat 2013-ban. Valami olyasmiről beszélt néhány hónapja Sajó András alkotmányjogász lapunknak, amiről ön most, és mintha azokra a gondolatokra reagált volna Pokol Béla volt alkotmánybíró véleménycikke a Magyar Nemzetben, amelyben alaptörvénybe foglalná az un. Alkotmányvédelmi Tanács intézményét, nehogy a vad liberális jogászok elkezdjék figyelmen kívül hagyni a tételes jogot.
Igen, előfordulhat, hogy amivel most a Pride kapcsán szembesültünk, visszatér az egész jogrendszer szintjén, amikor a demokrácia helyreállítása kerül napirendre: meddig kell engedelmeskedni az autokratikus jognak?
Engem nem lepett meg Pokol Béla javaslata az alaptörvény bebetonozására és a jövőbeli demokratikus parlamenti működés ellehetetlenítésére. Ő arról publikál, hogy a „tudjukkik” globális összeesküvése fenyegeti a magyar államot, továbbá azt mondja, hogy a cigányoknak alacsony az IQ-ja, mégpedig származási okból, ami lerontja a magyarok egyébként remek átlagát. Hát ebből a rasszista ízű áltudományból tényleg akár az is kijöhet, hogy az alaptörvényt be kell betonozni.
De van itt valami fontosabb. Karácsony Gergely visszatérően hivatkozik a nemzetközi emberi jogi egyezményekre, és olykor utal az 1989-es rendszerváltás hagyományára. Igazából kétféle emberi jogi hagyomány van Magyarországon. Az egyik az 1975-ös Helsinki Záróokmány utáni hagyomány. A szovjet-blokkba tartozó országok ebben a szerződésben ismerték el először az emberi jogokat, és papíron vállalták, hogy tiszteletben tartják őket. Ebből nőtt ki a Helsinki mozgalom: előbb keleten, aztán nyugaton is civil szerveződések alakultak az emberi jogok betartásának ellenőrzésére, amiről a Záróokmány hallgatott, majd létrejött a Nemzetközi Helsinki Szövetség. A mozgalom tagjai között igazi hősök is voltak, főképp a Szovjetunióban, ahol bebörtönöztek majdnem mindenkit, aki nyilvánosan szóba hozta a Záróokmány emberi jogi passzusát.
Ugyanakkor Magyarországon nem csak ez a hagyomány, pontosabban 1989-ig nem ez a fő irány. A demokratikus ellenzék azt mondta, hogy azért tartunk rendezvényeket, azért jelentetünk meg újságokat és könyveket, azért tüntetünk, mert ehhez nekünk erkölcsi jogunk van, ehhez mindenkinek joga van. Akkor is, ha az autokratikus törvény tiltja. És akkor is jogunk lenne, ha Brezsnyev, Kádár és Ceaușescu nem írt volna alá semmit.
A két hagyomány általában egyfelé húz, egymást kiegészíti. Egyfelől a helsinkisek is tudták, hogy a nemzetközi normák csak elismerik az emberi jogokat, de nem azok hozzák létre. Másfelől a demokratikus ellenzék perbe fogott tagjainak ügyvédei is egyezményekre és törvényekre hivatkoztak a bíróságon, nem a természetjogra. De a két hagyományban mégis máshol vannak a hangsúlyok, és szélső esetben riválisai is lehetnek egymásnak.
És a majdani rendszerváltásnál, majd, ha lesz, választani kell a két hagyomány között.
Meglehet. A demokrácia helyreállításánál döntő kérdés, hogy meddig vagyunk kötelesek tiszteletben tartani az autokratikus jogi kereteket, amelyek megbéklyózhatnak minden helyreállítási törekvést. Mit lehet kezdeni a közintézmények bebetonozott vezetőivel, a maffia-módszerekkel felhalmozott magánjavakkal és magával az alaptörvénnyel?
Mindkét emberi jogi hagyományra szükség lehet. Először is minden kreativitás elkel majd, hogy a még használható paragrafusokra, a nemzetközi jogra és az EU-jogra hivatkozva el lehessen érni változásokat. De megtörténhet, – mint kicsiben a Pride-nál – hogy ez kevés lesz, és a másik filozófiai hagyományt is működésbe kell hozni, amely elismeri az autokratikus törvény jogos megsértését.
A Pride ebből a szempontból közel ideális volt, hiszen jókedvű százezrek ünnepelni mentek, velük szemben kevés újnáci izmozott. Hiába voltak az újnácik a formális jogon belül, hiszen az ő demonstrációjukat hagyta jóvá előzetesen a rendőrség, nem tudták gátolni, pláne nem erőszakba zülleszteni a Pride-ot, mert a helyszínen a rendőrök jól manővereztek.
A demokrácia visszaállításakor a jogos törvénysértés jóval összetettebb, és nagyobb veszélyeket rejt magában. Most nem akarnék erőszakot meg polgárháborút vizionálni, ezt mindenki el tudja képzelni. Az viszont biztos, hogy mint most is, akkor is sok múlik majd azon, hogy milyen nagy a társadalmi támogatottsága a változtatásnak. És sok múlik a hatóságok, jelesül a rendőrség és a bíróságok hozzáállásán. Kíváncsi vagyok, a Pride után milyen eljárások lesznek.
Beszéltem egy bíróval, aki azt mondta a Pankotai Lili ellen indított szabálysértési eljárás kapcsán, hogyha Pankotai videójából kiderül, hogy ő tudta, hogy az egy tiltott tüntetés, akkor esetében nem volt szükséges az el nem hangzott törvénytelenséget és feloszlást kimondó rendőri figyelmeztetés a tüntetésen. De egyébként a rendőri figyelmeztetés elmaradása miatt szerinte a szabálysértés tényállása nem áll meg.
Meggyőzően hangzik.
Ő azt mondta, hogy lesz mit mérlegelnie a bírónak, mert most végeredményben a bíróság fogja majd kimondani, hogy be volt-e tiltva a tüntetés.
Egyetértek. Nekem még nem világos, hogy bíróság elé kerülnek-e az ügyek, és milyen nagyságrendben. Ha a belügytől olyan ukáz megy a rendőrségnek, hogy hagyja az egészet, akkor még jobban kijön a kormányzat gyengesége, hiszen képtelen végrehajtani a saját szigorkodó törvényeit. Ha viszont felpörögnek az eljárások, az még jobban erősítheti az ellenállást, a kormányzat elszigetelődését.
A Pride utáni szabálysértési ügyek eltérnek az előzetes gyülekezési ügyektől, mert több szinten több bíró foglalkozhat velük. Mérlegelniük kell, hogy érvényes-e a rendőrségi tiltás, ki mit tudott róla, és igazolható-e bármiféle szankció. Akárhogy is alakul, szerintem két tanulságot már most levonhatunk. A szabadság védelmében keresni kell a jogi kiskapukat is. És van olyan, hogy egy tömeges törvénysértés nemcsak édes, hanem jogos is.
