A legfontosabb kereskedelmi kérdésékben az EU megállapodott Kínával még az év végén. Nagyon úgy tűnik, hogy német nyomásra jött létre ez az alku, ami inkább mintha Kína előnyére szolgálna. Rikard Jozwiak írása.
Az utolsó pillanatban összejött brexitalku és a még mindig tartó járvány hírei miatt kevés figyelem irányult az ünnepek idején kötött európai-kínai egyezményre. Az alku papíron új lehetőségeket ígér a kínai piacon, de a bírálók szerint nehezítheti a kapcsolatokat az USA-val.
A karácsonyi időszakban megszületett brexitalku kaotikus következményeket előzött meg az EU és az Egyesült Királyság viszonyában.
De közben született egy másik fontos egyezmény is 2020 utolsó napjaiban: az EU és Kína közötti kereskedelmi és befektetési megállapodás, amelyet december 30-án fogadtak el ideiglenesen.
Ez az alku jó ideig meghatározza majd Brüsszel és Peking viszonyát, miközben feszültséget kelthet Európán belül és a transzatlanti kapcsolatokban is, mindössze néhány héttel azelőtt, hogy hivatalba lépne az új, Biden-kormányzat.
Egyértelmű, hogy a Kínával kötött megállapodáson Németország keze nyomát látni. Bár hivatalosan az Európai Bizottság tárgyal a klub által kötött kereskedelmi szerződésekről, Berlin volt az, amely az év vége előtt áttolta a célvonalon az alkut.
Ez egyrészt azért történt, mert az év végéig a németek adták az unió féléves, soros elnökségét, másrészt, mert Angela Merkel német kancellár személyesen is beavatkozott. Merkel mögött pedig ott állt a német ipar, különösen a befolyásos autóipar. Az ágazat számára fontos, hogy jelen legyen a most még a belső égésű motorú és a jövőben az elektromos autók számára egyik leginkább ígéretes piacon.
Elvileg előnyös Európának, de sok az elvarratlan szál
Papíron úgy néz ki, hogy az alku előnyös a Kínában jelenlévő európai cégek számára - nagyobb piaci hozzáférést kapnak, igazságosabb feltételek mellett versenyezhetnek és potenciálisan jó pillanatban kaphatnak lökést a Covid-járványt követő recesszió után.
A megállapodás például lehetővé teszi az európai befektetőknek, hogy cégeket vásárolhassanak több ágazatban, miközben korlátozza a közös vállalatok felállításának bürokratikus akadályait.
Az alku emellett kötelezi Pekinget, hogy hagyjon fel azzal a korábbi gyakorlattal, amely a piaci hozzáférésért cserébe technológiájuk átadására kényszerítette a nyugati cégeket. Emellett átláthatóságot követel meg a kínai cégek állami támogatásának kérdésében.
A valóság viszont az, hogy Peking a közelmúltban szigorította a külföldiek befektetéseire vonatkozó szabályozást és a külföldi cégek működését akadályozó, más adminisztratív akadályokat is emelt.
Ehhez elég megkérdezni az ausztrálokat, akiknek azért romlott meg a kapcsolatuk Kínával, mert a kétoldalú szabadkereskedelmi egyezmény megsértésével vádolják Pekinget.
Az európai-kínai alku bírálói szerint bár Kína vállalta, hogy igazodik egyes környezetvédelmi és munkajogi szabványokhoz, nem írja elő semmilyen határidő, hogy ez mikorra történjen meg.
Nincs a szövegben utalás a befektetőket védő mechanizmusra, ami lehetővé tenné az európai cégeknek, hogy közvetlenül pereskedjenek. Ehelyett a szerződés döntőbíróságokat említ, amelyek előre meghatározott bírságokat vethetnek ki.
Az európai diplomaták között az is aggodalmat váltott ki, hogy bár az egyezmény megsértése esetén korlátozhatják Kína hozzáférését az EU-s piacokhoz, Pekingnek több lehetősége nyílik befektetni az Unió profitábilis energia- és megújuló energia ágazatába.
A német érdek miatt siettek a megállapodással?
Ugyanakkor itt nem csak gazdasági kérdésekről van szó. Politikai értelemben furcsa az alku időzítése. Hogyan köthetett az EU megállapodást Kínával nem sokkal azután, hogy Peking brutálisan elfojtotta Hongkongban a demokráciapárti mozgalmat?
Miközben ráadásul egyre több jelentés lát napvilágot az ujgurok Kínán belüli sorsáról és amikor a Kommunista párt megbünteti a koronavírus eredetéről tudósító újságírókat.
Az alkut most a 27 tagállamnak és az Európai Parlamentnek is ratifikálnia kell és a folyamat várhatóan 2022-ben zárul le. Még nem borítékolható a siker, mivel a ratifikálás a különböző belpolitikai ügyek túszává válhat.
Az valószínű, hogy nem fog zökkenőmentesen menni, hiszen több tagállam, különösen Lengyelország, de néhány kisebb állam is aggályait fejezte ki, amiatt, ahogy Németország átpaszírozta az egyezményt.
Senkinek nincs kétsége arról, hogy az unió legnagyobb tagállama egyben gazdasági motorja is. Viszont kezdenek megjelenni olyan félelmek, hogy a britek távozásával a németek méginkább dominálni kezdenek.
Németország régóta igyekszik tompítani a Kínával szemben növekvő európai frusztrációt. Mindeközben továbbra sem zárkózik el attól, hogy szembemenve az európai trenddel, szerephez juttassa a Huaweit az 5G-s hálózat németországi kiépítésében.
Rosszallás Washingtonban: az EU Biden intése ellenére sietett a megállapodással
Amire igazán érdemes odafigyelni az az, hogy hogyan hat majd ki az alku az európai-amerikai viszonyra. A hamarosan hatalomra lépő Biden-kormányzat már korábban óvta Brüsszelt attól, hogy sietve megállapodjon Kínával.
Az EU azzal vágott vissza, hogy Washingtonnak saját, már tavaly hatályba lépett “első fázis” alkuja van Kínával és hogy az unió csak hasonló piaci hozzáférési feltételeket keresett.
Mégis, furcsa, hogy az EU nem hallgatott jobban a hivatalba lépő amerikai elnökre, amikor Joe Biden legfontosabb programpontjai között említette a nyugati szövetség és a multilateralizmus helyreállítását. Ezért most úgy nagyon úgy tűnik, hogy a helyzetnek inkább Peking a nyertese.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából.
