Kifogásolta a Mol a hulladékkoncessziós szerződésről szóló cikkünket, amiben arról írtunk, hogy az állam százmilliárd forintos ajándékot adhat a cégnek minden évben. Az olajvállalat szerint abban a hamis színben tüntettük fel, „mintha a Mol nem, vagy hiányosan teljesítené feladatát és korrupciós célból összejátszana az állammal”. Bírósági per lett belőle.
Az Európai Unió költségvetésébe 2021-től bekerült egy új bevételi forrás. Az új tétel – a vámok és a tagállamok befizetései mellett – az uniós országok által termelt, de nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladék mennyiségén alapuló nemzeti hozzájárulás. Az új illetéket az egyes tagállamokban a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladék tömege alapján számítják ki, kilogrammonként 0,8 euró lehívási mértékkel.
Ehhez kapcsolódóan:Az állam minden évben százmilliárdos ajándékot adhat a Molnak
Az Európai Unió költségvetése szerint Magyarország 2021-re 150,4 millió eurót (mai árfolyamon 60 milliárd forintot), 2022-re 191,2 millió eurót, azaz 76,5 milliárd forintot fizetett be. A 2023-as és 2024-es évre vonatkozóan becsült összeg szerepel az uniós költségvetésekben. A 2023-ra 247 millió euró (98,8 milliárd forint), míg 2024-re 249,7 millió euró, vagyis jelenlegi árfolyamon 99,9 milliárd forint. Az uniós szabályok szerint a tagállamok ezt az összeget fizetik be, majd a végleges műanyag-újrahasznosítási adatok alapján két év múlva korrigálják.
Magyarországon 2023. július 1-jén rajtolt el az új hulladékkoncessziós rendszer, miután a kormány 35 éves időtartamra leszerződött a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-vel (Mol). Ennek értelmében az olajipari vállalat leánycége, a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. (MOHU) koordinálja a kommunális (lakossági) szemétszállítást és az intézményi (ipari) hulladékbegyűjtés, -feldolgozás, -kezelés nagy részét.
A szerződés aláírásakor már érvényben volt az uniós direktíva, a kormány mégsem passzolta tovább a MOHU felé ezt a kötelezettséget. Pedig a Mol leánycégének a tevékenységén múlik az, Magyarországot mekkora befizetés terheli. A kormány tehát nem írt bele a koncessziós szerződésbe egy százmilliárd forintos tételt.
A Mol azt vállalta, hogy növeli a hulladékok újrahasznosítási és újrafeldolgozási arányait. Ez nemcsak lehetőség, hanem uniós kötelezettség is. A hazai menetrendet tartalmazó Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2021–2027 című szakmai anyag szerint a települési hulladék újrahasználatra való előkészítésére és újrafeldolgozására 2025-re 55, míg 2030-ra 60 százalékos arányt vállalt a magyar kormány. A települési hulladék esetében 2018-ban egyébként 37 százalékos volt a feldolgozás aránya.
Műanyag csomagolási hulladék esetében 2025-re 50 százalékos újrahasznosítási arányt kellene elérnünk. A Mol szerint a cikkünkben hamis tényállításokat tettünk, valótlanságokat állítottunk és „hamis színben tüntettük fel, mintha a MOL nem, vagy hiányosan teljesítené feladatát és korrupciós célból összejátszana az állammal”.
Olyan, mint az ajándék
A Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletében ugyanakkor megalapozatlannak találta a Mol beadványát. A bíróság szerint az alperes (Szabad Európa) lényegében arról ír, hogy mivel a felperes (Mol) 35 évre koncesszióba vette a hulladékgazdálkodási közfeladat ellátását, a nem újrafeldolgozott műanyag csomagolási hulladékra tekintettel az Európai Unió felé fizetendő éves közel 100 milliárd forint összegű tételt az államnak át kellene hárítania a felperesre, ha a felperes nem hozza az elvárt újrahasznosítási célszámokat.
„Azzal, hogy az állam nem hárítja át ezt a megfizetendő tételt a felperesre, olyan, mintha ajándékot adna a felperesnek. Az alperes ezt a véleménynek minősülő, tényekből levont következtetését fejezi ki a cikk címében megjelenő közléssel, mely tényállításba burkolt véleménynek minősül” – vélekedett a bíróság.
A törvényszék szerint nem hallgattuk el azokat a valós tényeket, miszerint az EU 2021-től új bevételi forrásról határozott, ez szerepelt a cikkben, sőt még be is linkeltük az erről szóló döntést. Beszámoltunk arról is, hogy az állam és a felperes által kötött koncessziós szerződés alapján a felperes látja el (leánycégén, a MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt-n keresztül) a műanyag csomagolási hulladékok feldolgozásával, újrahasznosításával kapcsolatos feladatokat.
„Mindezen tények kellő alapot adtak az alperesnek annak a következtetésnek a megfogalmazására, hogy a fel nem dolgozott műanyag csomagolási hulladék után fizetendő tagállami hozzájárulást az államnak át kellene hárítania a felperesre, mely véleményét a címben közölt markáns megfogalmazással fejezte ki” – olvasható az ítéletben.
A bírósági tárgyalásokon nem derült ki, hogy a Mol miért asszociált korrupcióra a cikkünk elolvasását követően.
Ehhez kapcsolódóan: A Mol nem csak a koncessziós hulladékot akarta magának
Furcsa feltételek
Tény, hogy nagyon leszűkítette az állam által kiírt koncessziós kiírás a lehetséges pályázók körét. Az állam ugyanis előírt egy ötéves periódust, amelynek vonatkozásában szállítási referenciákat kellett bemutatni. A referencia legalább 15 millió tonna mennyiségű áruszállítási tevékenységet foglalt magában, amelynek 85 százaléka közúton történt. Feltétel volt az is, hogy évi ötszázezer tonna kapacitású települési hulladék kezelésére és/vagy ártalmatlanítására alkalmas üzemmel kell rendelkezni, de ezt ki lehetett váltani egy legalább húszezer tonna éves kapacitású veszélyes hulladék kezelésére és/vagy ártalmatlanítására alkalmas üzemmel.
A MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. (Mol) tevékenysége során jelentős mennyiségű veszélyes hulladék keletkezik, amelynek egy részét az olajtársaság cégcsoporton belül kezeli. Véletlen vagy sem, de a Molnak magyar és szlovák leányvállalatán keresztül saját szállítmányozási cége is van. A Moltrans és a Slovnaft Trans az állami feltételeknek megfelelően igazolni tudta az elvárt 15 millió tonnás áruszállítási tevékenységet, amelynek 85 százaléka – a kiírásnak megfelelően – közúton történt.
Az olajtársaság nem a szilárd hulladék szállítására alkalmas teherautókkal, hanem tankerekkel, vagyis tartálykocsis szállításokkal igazolta a megkövetelt mennyiséget.
Az állami szerv részéről egyébként – a 15 millió tonnás mennyiségen kívül – nem volt semmilyen elvárás teherszállítással kapcsolatban. A szállítási kapacitás igazolása azért is vet fel kérdéseket, mert a koncessziós rendszer egyik sajátossága, hogy az eddigi hulladékszállító cégek végzik a munkát, a Mol csak egyfajta ernyőszervezetként koordinálja az immár alvállalkozókká vedlett cégek tevékenységét.
A Szabad Európának korábban név nélkül nyilatkozó piaci szereplők szerint a kiírás több pontja a verseny szűkítése miatt került a hirdetménybe. Nem csak az árbevétel és a szállítási kapacitások esetében lóg ki a lóláb: elmondásuk szerint az is furcsa volt, hogy veszélyes hulladék kezelésével is ki lehetett váltani az egyik feltételt, pedig a veszélyes hulladék nem volt a koncesszió része. A Molnak saját leányvállalata kezeli és ártalmatlanítja a petrolkémiai tevékenysége során keletkező veszélyes hulladékot, vagyis kapóra jött egy ilyen kitétel a hirdetményben. „Mindezek után nem csoda, hogy egyedüli indulóként a Mol nyerte meg az állami közbeszerzést” – tette hozzá egyik forrásunk.
De miután aláírták a koncessziós szerződést, kiderült, hogy a Mol, illetve az általa alapított leányvállalat, a MOHU nem teljesítette a szerződés több pontját, amely a koncessziós szerződés megszűnését is eredményezhette volna, ha nem nyújt segítő kezet az állam.
Ehhez kapcsolódóan: Hiába volt feltétel, a Mol nem vette meg a kukaholdingot
Inkább mégsem
Miután a Mol megnyerte a pályázatot, szerződésben is vállalta, hogy megvásárolja a cégeket, konkrétan az állami kukaholdingnak becézett Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-t és az NHSZ Nemzeti Hulladékgazdálkodási Szolgáltató Kft.-t. Előbbi a számlázást csinálta, míg utóbbi a településeken keletkező szemetet szállította el, vagyis a kukákat ürítette ki. A Mol-MOHU azonban nem vásárolta meg a kukaholdingot. A határidő lejárta előtt egy hónappal lépett életbe azonban a hulladéktörvény módosítása, amely kizárólagos állami tulajdonban álló cégként hivatkozik az NHKV-ra. A koncessziós szerződést azonban nem módosították.
Már az indulás sem ment zökkenőmentesen. A Mol a szerződés értelmében létre hozta a hulladékos koncessziós társaságot, a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-t, nem sikerült ugyanakkor a hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó engedélyeket beszereznie, pedig a hulladéktörvény és a koncessziós szerződés szerint 2022. december 31-ig meg kellett volna történnie a szükséges engedélyek beszerzésének.
Ahhoz, hogy egy cég hulladékgazdálkodással foglalkozhasson Magyarországon, először a kormányhivataltól kell környezetvédelmi engedélyt szereznie.
Az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) honlapján sem a Mol, sem a MOHU nevére nem dobott ki találatot a kormányzati honlap, de hasonló volt a helyzet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal esetében is, amelynek honlapján szintén nem található meg a Mol, illetve az általa alapított MOHU sem az engedéllyel működő cégek listájában.
Pedig a koncessziós szerződés egyértelműen fogalmaz: amennyiben a koncessziós társaság nem szerzi be a szükséges engedélyeket, a szerződés 2023. január 1. napján megszűnik (a koncessziós szerződés 5.1, illetve 5.3 pontja szerint).
A cég a Szabad Európával 2023 márciusában azt közölte, hogy „a szükséges engedélyekkel az adott állami hulladékgazdálkodási közfeladatot ténylegesen végző jogi személyeknek, azaz a koncesszió indulásakor a koncesszori alvállalkozóknak kell rendelkeznie”.
Az állam is meghallhatta ezt az érvelést és 2023. június 8-án egy olyan törvénymódosító javaslat jelent meg a parlament honlapján, amely legalizálja a Mol álláspontját, vagyis elég lesz, ha az alvállalkozóknak van engedélyük. Ezt végül meg is szavazta a parlament, a lejáró határidő után fél évvel.
Kerestük kérdéseinkkel a Molt, de lapzártánkig nem válaszoltak.
Ehhez kapcsolódóan: Hulladékkoncesszió: mintha egy magáncég diktálna a kormánynak
