A világ megajachtjainak tizede oroszoké, ezek pedig jelentős részét lefoglalták már, vagy épp az EU-s szankciók elől menekülnek. A már lefoglaltak között több mint egy tucatot tartanak nyilván több milliárd dollár értékben. Ezeket ábrázoltuk.
Amikor lefoglalják bűnözők, oligarchák luxusrepülőit vagy óriásjachtjait, az nem csupán annyit jelent, hogy valószínűleg soha többé nem fognak hozzáférni a vagyonuk egy részéhez.
Szimbolikus lépés, emellett általában nagyon népszerű is, amikor a szupergazdagoktól elveszik állítólag erkölcstelenül szerzett vagyonuk leglátványosabb luxustárgyait. Többek közt Elizabeth Warren demokrata elnökjelölt egyébként hasonlóval kampányolt még 2020-ban, amikor bejelentette, hogy utánamegy a szupergazdagok „Rembrandtjainak, részvényportfólióinak, gyémántjainak és jachtjainak”.
Ettől az ilyesmi még jogilag nem egyszerű, különösen a mostani típusú szankcióknál. Erről a problémáról a cikk végén lesz még szó.
Több mint kétmilliárd dollárnyi értékű jacht már lefoglalva
Praktikus okokból is nehéz elcsípni az oligarchák jachtjait, hiszen először azonosítani kell, melyek azok, amelyek ténylegesen az övék. Egy százmillió dolláros jachtnál ugyanis aprópénz még egy felet arra költeni, hogy kívülről egy bonyolult offshore cégháló fedje el a végső haszonélvezőket.
Ha a céghálók mögött biztosan meg is van egy oligarcha jachtja, azt utána még nyakon is kell csípni, leginkább egy kikötőben. Eddig több mint kétmilliárd dollárnyi értékben egy tucatnyi ilyen jachtot sikerült is, ám még több van menekülőben.
A többek között pénzmosással vádolt Szulejmán Kerimov 325 millió dolláros, Amedea nevű jachtja például hiába menekült Fidzsiig, az FBI kérésére a helyi hatóságok május elején elrendelték a lefoglalását.
De Roman Abramovics Solaris nevű, hatszázmillió dolláros jachtja március 8-án, két nappal az életbe lépő szankciók előtt kihajózott Barcelonából kelet felé. Kikötött a montenegrói Tivat nagy jachtkikötőjében, ugyanis Montenegró nem csatlakozott a szankciókhoz. Április 4-re pedig már egy törökországi kikötőben talált hosszabb nyugalomra, ugyanis Törökországban sem fenyegeti a lefoglalás veszélye. Odafelé pedig ügyeltek, hogy elkerüljék a görög vizeket.
A Solarison például van helikopterleszálló és belső medence, emellett mintegy hatvanfős személyzet szolgál ki rajta egyszerre legfeljebb harminc vendéget.
A jachtok jellemzően nem csak azért igazán értékesek az oligarchák számára, mert megőrülnek a tengeri horgászatért, ezek lényegében kényelmes, mozgó luxusbunkerek, amelyeket műholddal is nehezen lehet megfigyelni.
A tengeren sokkal biztonságosabb intézni az olyan üzleti vagy egyéb rendezvényeket, amelyeknél fontos, hogy a hatóságok vagy a választók ne szerezzenek tudomást róluk. Emellett külön előny az is, ha a hajó gyorsan ki tud érni nemzetközi vizekre.
Jogilag nem egyszerű megoldani
A világ oligarcháinak jelentős része pont azért igyekezett régóta az EU-ba vagy Svájcba menekíteni a vagyonát, mert abban bíztak, hogy egy jogállamban nehezebb lesz lefoglalni, akkor is, ha a tulajdonos politikailag megengedhetetlen irányokat támogat otthon.
A jogállamban ugyanis pont az olyasmi gumijogszabályok nem férnek bele, hogy „a rosszaknak el kell venni a pénzét”. Pontosan viszont nem egyszerű minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy például egy adott orosz oligarcha milyen, illegálisnak minősített tevékenységekben vett részt mondjuk Szibériában és Csecsenföldön, ami miatt az EU-ban lefoglalják a vagyonát.
Ilyenkor jól jönnek az olyan bizonyítékok, ahol egy miniszter nagy értékű ajándékot fogad el egy állami megrendelésekből élő vállalkozótól. De ez önmagában még nem feltétlenül elegendő. Ilyenkor nem elveszik tőlük a vagyontárgyaikat, csak lefoglalják. A jachtok fenntartása, állagmegóvása pedig alapjáraton nagyon drága, alaposan körül kell járni tehát egy ilyen döntést, mielőtt egy hatóság ténylegesen meglépi.
