Az Iránban a nyolcvanas években folyó politikai foglyok elleni tisztogatás áldozatainak hozzátartozóitól megtagadták a jogot, hogy egy teheráni temetőben gyászolják halottaikat. Miközben az iszlám köztársaság megpróbálja eltussolni a tömeggyilkosságokat, a hatóságok újabb akadályokat emelnek.
A nyolcvanas évek végén meggyilkolt több ezer politikai fogoly és a rezsim ellenfeleinek gyászoló hozzátartozóit évtizedekig nem engedték be a teheráni Havaran temetőben található jelöletlen sírokhoz.
Most, amikor a jelenlegi hatóságok megpróbálják elhallgatni a mészárlás során elkövetett bűnöket, akadályokat emelnek, nyilvánvalóan annak érdekében, hogy ne lehessen tisztelegni az áldozatok előtt.
A közösségi médiában az elmúlt héten közzétett videók és képek azt mutatják, hogy magas betonfalat és a terület fölé magasodó biztonsági kamerákat állítottak fel a temető körül, amelyet sok iráni az elkárhozottak helyének nevez.
A főváros keleti részén található temető hagyományosan a vallási kisebbségek tagjainak végső nyughelye volt, akiket azért temettek oda, hogy elkülönítsék őket a muszlimoktól. A politikai foglyok és az iszlám köztársaság klerikális rezsimje más ellenfeleinek 1988-ban kezdődő tömeges kivégzése után azonban Havaran leginkább a több ezer meggyilkolt titkos temetkezési helyeként vált ismertté.
A havarani sírokat nem jelölik meg, Teherán évtizedek óta tiltja, hogy a halottak családja ott gyászoljon, és megbünteti azokat, akik virágok és emléktárgyak elhelyezésével merészelnek szembeszegülni a hatóságokkal.
Ez a szigorú hozzáállás erősítette a vélekedést, hogy Teherán megpróbálja eltussolni a halálosztagoknak a másként gondolkodók és vallási kisebbségek tagjai ellen elkövetett gyilkosságait és azt, hogy még az áldozatok temetkezési helyét is meggyalázta.
A családok és aktivisták úgy látják, hogy az új építkezés a hatóságok szégyentelen kísérlete arra, hogy tovább korlátozzák a havarani temetőbe való bejutást, ezzel igyekeznek eltörölni a halottak emlékét.
Az iráni leszámolás egy svédországi per központi témája
A tisztogatások idején meggyilkoltak családjait képviselő csoport felháborodását fejezte ki a kerítésépítés miatt.
„Nem tűrjük a rezsim azon döntését, hogy falat emelnek és kamerákat szerelnek fel, hogy megakadályozzák a családok jelenlétét – közölte a Szabad Európához tartozó Farda Rádió szerint a csoport e heti nyilatkozatában. – Felszólítjuk az Iráni Iszlám Köztársaságot, hogy a lehető leghamarabb hagyjon fel a havarani temetőben eltemetettek családjainak zaklatásával, és a fenyegetés és megfélemlítés helyett válaszoljon a kérdéseinkre.”
A csoport és más aktivisták szerint az új építkezéssel a hatalom el akarja terelni a figyelmet az évtizedekkel ezelőtti mészárlásról, amely egy külföldi bíróságon folyó, nagy horderejű per központi témája.
Hamid Nuri volt ügyészhelyettes ügyét – akit azzal vádolnak, hogy 1988-ban segített végrehajtani több mint száz kivégzést és emberi jogi visszaélést, amelyek a hírhedt teheráni Evin börtönben történtek – egy svéd bíróság előtt tárgyalják, az ítélet július 14-én várható.
Nurit a bírák emberének tekintették, akik az egykori legfelsőbb vezető, Homeini ajatollah, az iszlám köztársaság alapítója által kiadott fatva alapján döntöttek arról, hogy kit kell kivégezni.
Homeini rendelete, amelyet az 1980–88-as iráni–iraki háború végén adott ki, eredetileg a Mudzsahedin-e Halk nevű ellenzéki szervezet (MKO) tagjait vette célba. Azzal vádolták őket, hogy iráni földön hajtottak végre támadásokat. Homeini fatváját kiterjesztették a mohareb, azaz az Isten elleni háború vétkében bűnösnek talált személyekre is.
Az Amnesty International jogvédő szervezet becslése szerint a tisztogatás során mintegy 4500 embert – köztük az MKO tagjait, diákokat, baloldaliakat és a klerikális rezsim más állítólagos ellenfeleit – öltek meg, bár az MKO szerint ez a szám harmincezer körül van.
Nurit 2019-ben tartóztatták le, amikor Svédországba érkezett nyaralni. Irán hevesen bírálta a nemzetközi háborús bűnök és emberi jogi visszaélések miatt indult tárgyalást.
A perben felmerült az iráni klerikális intézményrendszer magas rangú tagjainak, köztük Ebrahim Raiszi jelenlegi elnöknek a tömeggyilkosságokban való részvétele. Ez arra késztette az ENSZ emberi jogi különmegbízottját, hogy független vizsgálatot kérjen a mészárlás és Raiszi esetleges szerepének kivizsgálására.
A perre reagálva Teherán hivatalosan követelte Nuri szabadon bocsátását, és elfogultsággal vádolta a svéd bíróságot. A februári tárgyalás befejezése óta Teheránnal szemben az a vád, hogy megpróbálja befolyásolni a tárgyalás kimenetelét azzal, hogy egy terrorizmus vádjával Iránban bebörtönzött, svéd–iráni kutató kivégzésével fenyegetőzik, valamint más svéd állampolgárok letartóztatásával is.
34 éve történtek a Homeini-rezsim kivégzései
A Nuri-per ügyészei jelentések szerint azt kérték, hogy meglátogathassák a havarani temetőt, amelyet az elmúlt három évtizedben többször is ledózeroltak. A kérelmet elutasították.
Az áldozatok családjait képviselő csoport e heti nyilatkozatában azt mondta, hogy a Nuri perében bemutatott dokumentumok bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy „szeretteinket titokban olyan sírokba temették el”, mint amilyenek a Havaran temetőben találhatók.
„Közel harmincnégy év telt el a politikai foglyok 1988 nyarán történt lemészárlása óta. Ez idő alatt a havarani családokat többször zaklatták, sőt őrizetbe vették, és a rezsim több esetben megkísérelte a temető megsemmisítését – mondta a csoport. – Tömegsírokba temették el őket, és nem tudjuk, hogyan, miért, még azt sem, hogy hová.”
A csoport megfogadta, hogy nemzetközi kampányt indít a havarani temetőben folyó építkezés elleni tiltakozásul, és felszólította az iráni hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a politikai pluralizmust és tartsák tiszteletben az emberi jogokat.
