Az Európai Unió hónap eleji, legújabb Moszkva-ellenes szankciócsomagjában a blokk megnyitotta annak lehetőségét, hogy harmadik országok magánszemélyei és vállalatai ellen is fellépjen, ha segítenek az unióból származó szervezeteknek kijátszani a Kreml ellen hozott korlátozó intézkedéseket.
Brüsszel – miután évekig bírálta az Egyesült Államokat, amiért másodlagos szankciókat alkalmaz és fenyeget, beleértve egyes uniós vállalatokat is – most úgy tűnik, ugyanebbe az irányba mozdul el, hogy elapassza az orosz gazdaság forrásait, így tegye lehetetlenné az ukrajnai háború folytatását.
Ugyanakkor ne számítsunk arra, hogy Brüsszel a közeljövőben – több okból kifolyólag – a szomszédságában lévő olyan személyek vagy vállalatok ellen lép fel, amelyek hazája Szerbia, Georgia vagy Örményország, amelyek eddig nem igazodtak a blokk oroszországi szankcióihoz. Amikor október 6-án az unió hivatalos lapjában megjelentek a szankciókról szóló dokumentumok, az új irányvonalra mindössze egy mondat utalt, amely szerint a blokk mostantól azokat a „természetes vagy jogi személyeket, szervezeteket vagy testületeket” is bevonja az intézkedések hatálya alá, akik elősegítik az uniós szankciók kijátszását.
A lépés egyaránt vonatkozik uniós és nem uniós szereplőkre; például ha szankcióval sújtott termékeket exportálnak az EU-ból Oroszországba egy harmadik országon keresztül, vagy fordítva, egy harmadik országon keresztül alternatív útvonalat használnak, hogy tiltott orosz árukat juttassanak be a blokkba. A lényeg, hogy ezeknek közük legyen az EU-hoz, mivel az intézkedés csak akkor alkalmazható személyek vagy szervezetek megbüntetésére, ha segítenek uniós személyeknek és szervezeteknek megszegni az Oroszországgal szembeni szankciókat.
Miért nem lehetnek ütősek a másodlagos EU-s szankciók?
Az uniós másodlagos szankcióknak azonban vannak bizonyos korlátai híresebb amerikai rokonaihoz képest. Kezdjük azzal, hogy az EU csak vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással sújtana egy-egy vállalatot vagy személyt, míg Washington bármely szankcióval sújtott szervezetet teljesen kizárhat a pénzügyi rendszeréből.
A fő kérdés azonban az, hogy egyáltalán élni fognak-e velük. Az Egyesült Államok eddig tartózkodott attól, hogy alkalmazza másodlagos szankciós eszköztárát harmadik országok Oroszországgal folytatott ügyleteivel kapcsolatban.
Arra számíthatunk, hogy várhatóan az EU is óvatosan fog eljárni. A blokk lassan új szankciócsomagra készül, amely Oroszországot és Fehéroroszországot egyaránt sújtaná, de több, neve elhallgatását kérő diplomata szerint, akikkel a Szabad Európa beszélt, a területen kívüliség lehetősége nem szerepelt a megbeszélések korai szakaszában.
Egyesek szerint a szankciók hatályának kiterjesztésére irányuló lépés elsősorban ijesztgetésként értelmezhető. Ezzel próbálnának úgymond arra kényszeríteni harmadik országokat, hogy igazodjanak az uniós szankciókhoz.
„Hasznos fegyvert teremtettünk magunknak, amelyet szükség esetén elővehetünk, de ez a végső eszköz” – mondta egy uniós diplomata.
Egy másik hozzátette, hogy az intézkedés „még mindig leginkább szimbolikus értékűnek tűnik (…) még egy kis időre van szükség, hogy lássuk, hogyan oldódik meg egyik vagy másik ügy. Szükség van egy precedensre.”
A kérdés az, hogy ez a precedens létrejön-e valaha is. Az is igaz, hogy Brüsszel továbbra is vonakodik a szomszédos országokat, nevezetesen a tagjelölt és potenciális uniós tagjelölt országokat célba venni, mivel még mindig az a racionalitás, hogy nem akarnak semmi olyat tenni, amivel úgy tűnhet, hogy kiszorítanák őket az EU-ból. Erre ékes példa Szerbia, amely eddig nem csatlakozott az EU nyolc Oroszország elleni csomagjának egyikéhez sem.
Eddig nem sikerült határozott ellenszankciós eszközt sem létrehozni
Az, hogy a szankciókat egyhangúlag kell elfogadni, azt is jelenti, hogy néhány olyan uniós tagállam, amelynek potenciális gazdasági haszna forog kockán, vonakodik aláírni. Fennáll a lehetősége annak, hogy a szankciók kiterjesztése ugyanúgy a semmibe vezet majd, mint a kényszerítés elleni eszköz, amelyet az Európai Bizottság tavaly decemberben nagy felhajtással mutatott be.
A Litvániával szembeni kitartó kínai fenyegetések nyomán, valamint Vilnius és Tajvan mélyülő együttműködése miatt javasolt elképzelés szerint az EU megfelelő válaszintézkedéseket tudna hozni bármely tagállam védelmére. Az eszköz azonban egyelőre még csak a közelében sincs annak, hogy jóváhagyják.
A lehetséges EU-extraterritoriális (tehát nemcsak a belaruszokat és oroszokat sújtó) szankciókkal kapcsolatban még akkor is több akadály áll fenn, ha megvan a politikai akarat. A képesség és a jogszerűség a legnyilvánvalóbb. A tagállamoknak és az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) bizonyítékokból álló csomagokat kell összeállítaniuk, és már most is túlóráznak, hogy észszerű jogi indokokat találjanak az egyes orosz iparágak elleni fellépésre.
Ezért a harmadik országbeli ügyletek vizsgálata nem biztos, hogy mindig prioritás. Sok szempontból Brüsszel attól szenved, hogy nincs az Egyesült Államok Külföldi Eszközök Ellenőrzési Hivatalának (OFAC) saját változata. (A tengerentúlon ez a hivatal kezeli és tartatja be az amerikai szankciókat.)
„Amerika csak Istennek tartozik elszámolással”
Még ha készítenének is bizonyítékcsomagokat, azokat meg kell tudni védeni az Európai Bíróságon (EB) történő esetleges fellebbezés esetén. Úgy tűnik, hogy Washington ismét olajozottabban működő rendszerrel rendelkezik, ahogy arra egy magas rangú uniós diplomata utalt a velem folytatott beszélgetésben: „Az EU az Európai Bíróságnak tartozik elszámolással; az USA csak Istennek tartozik elszámolással.”
Tegyük fel, hogy minden darab a helyére kerül, és az EU a jövőben valamikor alkalmazni fogja ezeket az intézkedéseket a harmadik országbeli szereplőkkel szemben. Kiket vehetnek célba?
Ciprus és Görögország volt az, aki állítólag nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a blokk az extraterritorialitás irányába mozduljon el, és ez érvényes Törökországra is.
Az Európai Bizottság kiszivárgott dokumentumában, amely a klub Moszkva-ellenes szankcióinak eddigi hatását értékeli, Kína mellett Törökországot is megemlítik a kijátszásról szóló alfejezetben. A szöveg szerint „a Törökországból Oroszországba irányuló export értéke a második negyedév óta (2022) majdnem megduplázódott, és több kulcsfontosságú ágazatban is ugyanez a tendencia figyelhető meg”. Hozzáteszi, hogy „egyes tagállamok Törökországba irányuló exportja szintén meredeken emelkedett 2022 folyamán”. (Vajon hová vándorol tovább az oda küldött áru?)
Ankarában valószínűleg még nem kellene megkongatni a vészharangokat, de az egyértelmű, hogy Brüsszel lassan, de egyre jobban érdeklődik, hogy a szomszédos országok hogyan viselkednek Oroszországgal szemben.
