Érzékeny, egymást kiegyensúlyozó sok szereplővel a gyerek érdekeit biztosító rendszer a gyermekvédelem. Néha mégsem világos, hogy valóban a gyerek érdekei érvényesülnek-e, még ha akár jogszerűen jártak is el a hatóságok.
Máriót (nevét megváltoztattuk), egy Pest megyei cigánytelepen élő 15 éves fiút édesanyja neveli. A telepen dolgozó civil egyesület (akik névtelenséget kértek) egyik munkatársa foglalja össze számunkra – persze az ő nézőpontjából – a történetet.
Márióék már legalább hat éve a gyermekvédelmi rendszer szeme előtt vannak. Miután nagyon problémásan viselkedett iskolájában, kijelöltek számára egy másikat, ahová viszont 2 éven át (!) nem járt be. A gyámügy több mint két éve elindította a nevelési eljárásba vételét. Elhelyezéséről viszont még mindig nem döntöttek, mert a gyerek nem ment el a szakértői bizottság elé.
Márió többször mondta a civil szervezet munkatársainak – amit ők tavaly májusban jeleztek is a gyámhivatalnak –, hogy nem jó neki otthon, be akar költözni egy lakásotthonba. Kiválasztotta a b-i lakásotthont, ahol az unokatestvére van, mert az biztonságot adna neki.
A szervezet azt a választ kapta a gyámügytől, hogy Máriónak meg kell jelennie a szakértői bizottság előtt. Csakhogy Márió erre nem volt hajlandó, édesanyja pedig nem kísérte el. A civilek szerint Márió azért nem akart elmenni a bizottság elé, mert attól félt, hogy nem a b-i otthonban fogják elhelyezni. Ők jelezték szóban a gyámügyi ügyintézőnek és az esetmenedzsernek is a helyzetet.
Végül idén Máriónak annyira elege lett, hogy márciusban bement magától az otthonba. Ennek ellenére másnap helyhiányra hivatkozva elvitték egy másik helyre, és a civil szervezet munkatársa szerint még aznap határozatot is hoztak az elhelyezéséről. Márió viszont ebből az otthonból négy nap múlva megszökött.
Bár lapunknak nem nyilatkoztak, de a fiú ügyét felvállaló civileknek az illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) vezetője elmondta, hogy nincs elég szakember, ezért nem tudják B-ben elhelyezni. A gyerekjogi képviselő is ismeri a problémát.
Az ügymenet
A gyerekvédelmi eljárás folyamata sokszereplős, célja természetesen a gyerek érdekeinek figyelembevételével a számára lehetséges legoptimálisabb elhelyezési forma megtalálása.
A gyerek számára nyilvánvalóan az a legjobb, ha saját családjában nő fel. Ezért, még ha a gyerek veszélyeztetettsége miatt indokolt is a családból való kiemelése, a nevelésbe vétel, a szülő nevelési jogának szüneteltetése, lehetőleg csak addig kellene, hogy tartson, amíg a vér szerinti szülei/szülője újból alkalmas lesz a nevelésére.
Ezért a szülői jogok végleges elvétele csak a végső eszköz – ilyenkor lesz örökbe adható a gyerek. Ha a jogokat csak felfüggesztik, akkor fenntartják a gyerek és szülője közti kapcsolattartást (ez történt Kurkó Andrea gyerekeivel).
A szülő újbóli „képessé tétele” a gyereknevelésre persze komoly szociális és egyéb (pl. megszabadulás a drogfüggőségből) támogató rendszereket igényel – miközben közismert, hogy milyen állapotban van a szociális ellátórendszer.
A konkrét eset ismerete nélkül Szilvási Léna gyerekvédelmi szakember igazított el a gyerekvédelmi eljárás szereplőinek feladatairól. A gyerek elhelyezéséről, vagy korábban már a „nevelésbe vételéről” a gyámügy mint hatóság intézkedik. „A gyámügy olyan, mint a bíróság: ő hozza meg a határozatot, hogy a gyerek mire jogosult. A TEGYESZ javasol helyet, s ha ez megvan, arra születik a határozat. De a döntést csak a gyámügy hozhatja meg, mindenki más csak javasol és információt ad.”
A gyerekvédelem megyei szinten van kialakítva. Minden megyében van TEGYESZ, melynek feladata többek között az időlegesen a feladatot ellátó nevelőszülő és lakásotthon kijelölése.
Ehhez szakértői bizottságot működtet, ami felméri a gyerek helyzetét és szükségletét, és megállapítja, hogy milyen elhelyezésre van szüksége. Márió viszont nem ment el a bizottság elé.
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, illetve annak megyei kirendeltségei felügyelik a megyében elérhető férőhelyeket. Az ő felelősségük, hogy legyenek férőhelyek, összhangban a TEGYESZ által megállapított szükségletekkel.
Sajnos sem az illetékes gyámhivatal, sem a megyei TEGYESZ nem rendelkezik önálló nyilatkozati joggal, és központi sajtóosztályuk mindkét esetben a gyerek érdekeire hivatkozással csak törvényhelyeket küldött megkeresésünkre válaszul. Elsősorban annak megválaszolására kértük őket, hogy általában egy elhelyezési eljárás során mennyire tudják figyelembe venni a gyerek kérését.
Rendszerdilemma
A gyerek érdeke az első, amiben a gyerek akarata fontos, de természetesen nem lehet kizárólagos. Márió esetében viszont semmi nem szól az ellen, hogy oda kerüljön, ahol biztonságban érzi magát.
Kevés a férőhely, mondja Szilvási Léna, a konkrét eset ismerete nélkül. „Kicsi a mozgástér, holott a törvény szerint a gyerek véleményét figyelembe kell venni. De általában túlterheltek a lakásotthonok, kevés a munkaerő, nehéz figyelembe venni a gyerek szükségleteit, főleg, ha problémásabb.”
Központi „elosztás” van, ahol van hely, minél közelebb a családjához, oda helyezik el. Vannak még gyerekotthonok is Magyarországon, de alapvetően már lakásotthonokban élnek a gyerekek. Ha nincsenek speciális vagy viselkedési problémáik, akkor 12-en lehetnek egy helyen. A 24 órás felügyelethez kell 5-6 nevelő és gyermekfelügyelő, még az is nehezen biztosítható sokszor, hogy két ember legyen a 12 gyerekkel. „Nem lehet túlterhelni sem a csapatot, az mindenkinek rosszabb lenne” – mondja a szakember. „Nehezen találnak gyermekfelügyelőt. A COVID nagyon kihozta, hogy ez a legszűkebb keresztmetszet, nem tudnak a szükséglet szerint bővülni.”
És persze nem lehet elküldeni sem egy gyereket, ha egy másik pont abba az otthonba szeretne kerülni.
Nyomós érv a gyereké, és ez a kettő áll szemben. Igazi rendszerdilemma. Ugyanakkor Márió egy hónapja nincs a számára kijelölt otthonban, és még régebb óta nem jár iskolába. Mintha elveszett volna a rendszerben.
Szilvási Léna – az eset ismerete nélkül – a következő megoldási lehetőségeket látja – hozzátéve, hogy persze lehet, hogy ezeket, vagy egy részüket már az illetékesek is megtették.
Először is le kellene dokumentálni, hogy Márió kérte, és – ha így van – hogy helyhiány miatt most nem tudják az általa kért otthonban elhelyezni. A gyámhivatalnak az n-i elhelyezéshez szakértői véleményt kell kérnie a TEGYESZ-től. (Persze úgy nehéz, ha Márió továbbra sem hajlandó megjelenni a bizottság előtt.) A szakértő szerint a gyámügyhöz, és nem a lakásotthonba kéne Máriónak bemennie – 18 év alatt a gyerek maga is kérheti, hogy bekerüljön egy otthonba. Igaz, ezt megtette helyette a civil szervezet a gyerek nyilatkozata alapján.
Ha nevelésbe van véve, akkor van gyerekvédelmi gyámja, aki a törvényes képviselője, hozzá lehet fordulni, és ő intézkedhet. Márió panaszt is tehet, amit kötelességük kivizsgálni. A civil szervezet munkatársa elmondta, hogy Máriót a szökés után kb. két héttel telefonon felhívta a gyámja, de nem tudott megnyugtató választ adni neki, hogy elhelyezik az unokatestvérével közösen.
És végül vannak gyerekjogi képviselők is, akik szintén felléphetnek.
„Keményen kell utánamenni, amit a gyerek nyilván nem tud megtenni. Úgy tűnik, az egész rendszer lefagyott” – összegez Szilvási Léna.
Hol a gyerek?
Követik a jogszabályt, a hivatali utat akarják végigjárni – értelmezi a gyámügy és a TEGYESZ álláspontját a civil szervezet munkatársa. Bár a hatóságok régóta nem tettek semmit, de jogilag szerinte is rendben jártak el. „Csak az eljárásrendben a gyerek nem jelenik meg.”
A gyámügy határozata ellen nincs fellebbezési lehetőség, csak a közigazgatási bíróság, aminek döntése minimum 1 év. Eközben Márió két éve nem jár iskolába, és senki nem foglalkozott vele – mondja a civil szervezet munkatársa. „Van olyan harmadikos gyerek a telepen, aki szinte még nem is járt iskolába. Totál esélytelen lesz, ha felnő.”
Az, hogy önmagában azért nem emelnek ki gyereket a családból, mert nem jár iskolába, az a gyerek családban tartásának kívánatos célját segítő hozzáállás. De Márió maga kérte az otthonba kerülését.
„Az eljárásrendben az is aggályos, hogy a fiú éveken keresztül nem járt iskolába, így, ha felnő, nagyon nehéz lesz neki munkát találni, és önálló, lehetőleg bűnözéstől mentes életet élnie. Az ehhez hasonló elhúzódó ügyek nem ritkák a telepen élő gyerekek esetében, ahol sajnos a rendszer ezáltal fenntartja a hátrányos helyzetben élők körében a bűnelkövetés, szegénység újratermelődését.”
Érdeklődtünk a gyámügynél és a TEGYESZ-nél arról is, hogy hány gyerek van éppen szökésben, sajnos erre sem kaptunk választ. Ahogy arra sem, hogy kinek a felelőssége, ha egy gyerek teljesen kimarad az iskolából, és jogilag rendezetlen helyzetben van.
Pedig azokkal a gyerekekkel is kezdeni kell valamit, akik nem akarnak nekik kiutalt helyen maradni. Hátha az ő kérésük, igényük kielégítése segíthetne abban, hogy a rendszerben maradjanak.
