Egyelőre nem lesz az EU hivatalos nyelve a katalán, a baszk és a galíciai, hiába szerette volna egy nap alatt a spanyol kormány végigverni a javaslatot a tagállamokon. Még azt is vállalták volna, hogy az ezzel kapcsolatos összes költséget Spanyolország viseli. Az ügy mögött a jelenlegi spanyol belpolitikai küzdelmek és az ügyvezető baloldali kormány azon törekvése húzódik meg, hogy újabb mandátumot szerezzen, ehhez pedig kell a kis pártok támogatása is.
Kevés direktebb módja van a tagállami politika uniós üggyé emelésének annál, mint amivel a spanyol kormány próbálkozik. Augusztusban ugyanis az EU soros elnökségét ellátó, amúgy ügyvezető spanyol kabinet azt javasolta saját magának, hogy vegye napirendre a baszk, a katalán és a galíciai hivatalos uniós nyelvvé tételét. És lőn, szeptemberben, az első adandó alkalommal már az illetékes miniszteri formáció elé is került a kérdés. Tulajdonképpen a javaslattal nem lenne különösebb probléma, ha nem tudnánk, hogy ezzel a lépéssel a spanyol baloldali kabinet a mandátumát szeretné meghosszabbítani, és szavazatokat vásárol.
A júliusi spanyol választásokon patthelyzet alakult ki, sem Pedro Sánchez szocialista kabinetje, sem a szükség esetén a populistákkal is lepaktáló jobboldali formáció nem szerzett többséget. Nagyobb mozgástere Sáncheznek volt, aki a függetlenségpárti kisebb politikai erők támogatását is meg tudja szerezni – többek között ilyen gesztusok segítségével.
A spanyol kormány egyébként úgy gondolta, hogy lendületből átviszi a javaslatot, és megegyezés születik a tagállamok között, amihez teljes támogatásra van szükség, lévén ebben a kérdésben az EU alapszerződése egyhangúságot követel meg. Az is a spanyol reményeket táplálta, hogy közölték: a felmerülő költségeket Spanyolország vállalja, bár senki sem látott erre vonatkozó számítást.
Azonban már az ülés előtt lehetett tudni, hogy ez a spanyolok által várnál lassabb folyamat lesz. A miniszterek arról beszéltek, hogy egy ilyen kérdésben nem szabad kapkodva dönteni, ismerni kell a jogi környezetet és az esetleges költségeket, még akkor is, ha a spanyolok ez ügyben nagyvonalúan bánnának a pénzzel.
Ehhez kapcsolódóan: „Borzalmas kárt okoznak minden tanuló lelkében” – Kontra Miklós a nyelvi diszkriminációról
„További vizsgálatokat kell folytatnunk a javaslattal kapcsolatban mind jogi, mind pénzügyi kérdésekben. Még túl korai választ adni. Látni kell, milyen következményei lesznek” – mondta Jessika Roswall svéd Európa-ügyi miniszter. A finn Anders Adlercreutz – aki részben katalánul beszélt – hasonló álláspontra helyezkedett: „Meg kell védenünk az Európai Unió nyelvi sokszínűségét, de ismernünk kell döntéseink következményeit is. Túl korai még ma dönteni.”
Természetesen a spanyolok sem a belpolitikai szükségszerűséggel érveltek, hanem az előbbiekhez hasonlóan a sokszínűséggel. José Manuel Albares, Spanyolország külügyminisztere azt mondta, hogy „a többnyelvűség az Európai Unió egyik célkitűzése és értéke”, és több millióan beszélik e nyelveket.
A spanyol nyelvrendszer egyébként meglehetősen bonyolult. A diktatúra bukása után elfogadott alkotmány szerint ez a három nyelv hivatalosnak számít – a spanyol mellett – azokban a régiókban, ahol beszélik. Katalánul kilencmillióan, galíciai nyelven 2,5 millióan, baszkul 750 ezren beszélnek.
Ahhoz képest, hogy a spanyolok gyorsan letudták volna az egészet, jelenleg nem tudni, pontosan hol tartunk. A miniszterek tanácsa elfogadott megállapításai között így emlékezett meg erről a kérdésről: „A tanács konstruktív eszmecserét folytatott, és úgy határozott, hogy folytatja a munkát Spanyolországnak az 1. rendelet módosítására irányuló kérelmén. Az Általános Ügyek Tanácsa továbbra is foglalkozik az üggyel.”
Az ülés után Albares is azt mondta, hogy túlságosan nagy fába vágták a fejszéjüket azzal, hogy mind a három nyelvet hivatalossá akarták tenni. Máris módosították az elképzelést, először a katalán nyelvre összpontosítanak. Ez a körülmény kínosan egybeesik azzal, hogy a spanyol baloldali kormányalakításhoz a katalánokra van a legnagyobb szükség. „Lényeges lépést tettünk ezen az úton – mondta a miniszter. – Spanyolországnak az az akarata, hogy a lehető leggyorsabban haladjon.”
Az EU-nak jelenleg 24 hivatalos nyelve van. Ez azt jelenti, hogy a dokumentumok többségét valamennyi nyelven elérhetővé kell tenni – előfordul, hogy kisebb jelentőségű iratokat csak a nagyobb nyelvekre fordítják le. Ezen túlmenően az intézményeknél állandó tolmács- és fordítói szolgálat működik. Az Európai Bizottság számait sikerült megszereznünk: az uniós javaslattévő-végrehajtó testület fordítási költségvetése tavaly 355 millió euró volt. Az Európai Bizottságnál kétezer munkatárs dolgozik ezen a területen, hetven százalékuk fordító. A tolmácsolási osztálynak 480 alkalmazottja és 970 szabadúszó tolmácsa van.
