Közösségi finanszírozásból valósult meg és 2022. október 7-én fogadott először beteget az ország első traumaérzékeny nőgyógyászati rendelője Budapesten. Hajléktalan, lakhatási nehézségekkel küzdő nőknek nyújt segítséget az ország és a főváros legnagyobb hajléktalanellátó intézménye, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei, azaz a BMSZKI keretén belül. Lánszki Réka, a szakrendelés programfelelőse és Clease Piroska, a rendelő egészségügyi asszisztense volt a Szelfi vendége. Ez a podcast szerkesztett, rövidített változata.
Réka, mentálhigiénés szakember vagy, gyermekekkel, menekültekkel, hajléktalanokkal foglalkoztál az ország különböző területein. Hogy kerültél bele ebbe a projektbe, és mivel foglalkozol ezen kívül?
L.R. 2017-ben végeztem mentálhigiénés lelkigondozóként. Először egy gyermekjóléti szolgálatnál dolgoztam, onnan kerültem át egy családok átmeneti otthonába, a BMSZKI tagintézményébe. Itt fogalmazódott meg először, hogy kellene egy rendelő kifejezetten hajléktalan élethelyzetű nők számára. Merthogy azt tapasztaltuk, hogy nem jutnak orvosi ellátáshoz.
Most az egyik átmeneti szállón vagyok szakmai vezető, közte tettem egy kis kitérőt; ukrajnai menekültekkel foglalkoztam.
Piroska, te szülésznő vagy. Hogy kerültél bele a rendelőprojektbe?
C.P Szülésznő a végzettségem, igen, korábban szüléseket kísértem, először dúlaként, aztán bábaként. Váltásban voltam, éppen kerestem, hogy merre menjek tovább, amikor megszólított ez a lehetőség, hogy egy olyan csapatba keresnek embert, amely traumatudatosan működik. Számomra a legfontosabb hívószó a traumatudatos működés volt.
A BMSZKI az ország és a főváros legnagyobb, legtöbb hajléktalant ellátó intézménye. Hány nő van a hajléktalanok között?
L. R. Évente összesen körülbelül nyolcszáz nő fordul meg az éjjeli menedékhelyeinken, az átmeneti szállóinkon és a családok átmeneti otthonaiban a BMSZKI-nál. Ez azt jelenti, hogy az érintettek, a segítségre szorulók nagyjából egyharmada nő.
Általában a hajléktalan élethelyzetben élőkről elmondható, hogy magas az átlagéletkor, többnyire ötven fölöttiekről beszélünk, és szembetűnő, hogy egyre idősebbek a hajléktalanságban élők. Vannak ugyanakkor nagyon fiatalok is, akik például az állami gondoskodásból kiesve az utcán találják magukat, emiatt kényszerülnek hajléktalanszállókra.
Ehhez kapcsolódóan: Utcáról Lakásba Egyesület: Egy év alatt nyolc lakásban összesen tíz egykori állami gondozott fiatal kezdhetett új életet
Traumaérzékeny gyógyászatról beszélünk, nehéz sorsú emberekkel foglalkoztok, jó nagy batyut cipelnek, sokat sérültek, mire bekerülnek hozzátok a rendelőbe. Miben más az, ahogyan fogadjátok őket? Mennyiben különbözik itt egy vizsgálat egy általános nőgyógyászati szakrendeléstől?
L. R. A nőgyógyászati rendelőbe a legoptimálisabb esetben is szorongva lépünk be, ritkán van az a várakozás, hogy itt most valami jó dolog fog történni. Tehát az elsődleges feladatunk, hogy megteremtsük azt a biztonságos közeget, amelyben oldódni tudnak ezek a szorongások. Ez sokszor apró részleteken múlik. Például, hogy a vizsgálóágy ne az ajtó felé forduljon, és függöny válassza el, hogyha ha az asszisztensnek ki kell mennie valamiért, akkor az ajtónyitás ne zavarja meg sem a vizsgálatot, sem a vizsgált pácienst. Van egy külön kis öltözőfülke, adunk egyszer használatos szoknyácskát, hogy ne félmeztelenül kelljen kijönni az öltözőből, ez szabadon használható, természetesen semmiféle kényszert nem alkalmazunk.
De ez csak a berendezés, a környezet. Fontos, hogy a váróban soha nincsenek magukra hagyva a nők. Végig velük van egy szociális munkás, aki már a bejáratnál fogadja, bekíséri őket, beszélget velük. Vízzel, kávéval, teával kínálja őket, hogy oldja a szorongásukat. Gyorsan ki kell építeni egy bizalmi kapcsolatot.
Milyen állapotban vannak azok a nők, akikkel találkoztok?
L.R. A BMSZKI felmérése szerint az intézményeinkben élő nők kétharmada nem járt nőgyógyászati szűrővizsgálaton és mammográfián a felmérést megelőző két évben, miközben sokan közülük nőgyógyászati problémákkal küszködnek.
C.P. Tegnap egy olyan hölggyel beszéltem, aki 35 éve nem volt nőgyógyásznál. Másik, szintén tegnapi tapasztalat, egy negyvenes évei második felében jár nő, aki még soha nem volt rákszűrésen.
Mi az első reakció, amikor elmondjátok egy hajléktalanszálón, hogy van egy ilyen lehetőség? Agitálni kell a nőket?
C.P.- Agitálni nem szoktam soha. Először nagy a csönd, méregetnek, később kérdeznek. Elkezd kialakulni a bizalom. Beszélgetünk olyan témákról, ami a női egészséghez, a női életúthoz tartozik, a ciklusról, a szűrővizsgálatokról. Mit, miért és hogyan csinálunk. Fogamzásszabályozás, szülés, várandósság, szoptatás, változókor - így teljes a csomag. Kiderül, hogy velem is találkozhatnak a rendelőben asszisztensként, és ugyanolyan bizalommal fordulhatnak a többi kollégámhoz, mint hozzám.
Hogyan zajlik a vizsgálat?
C.P. Először elbeszélgetünk, van egy rövid adatfelvétel, majd következik egy orvosi anamnézis jellegű kérdéssor, ebben a kórtörténetükre is kérdezünk. Gyakran éppen a nőgyógyászati, szülészeti anamnézis kapcsán jutnak eszükbe történetek korábbi intézményi bántalmazásról, a szülésnél vagy másik nőgyógyászati vizsgálat során átélt megalázó tapasztalatokról. Családi, párkapcsolati erőszak is felmerül. Bizony, előjönnek olyan információk, amiket nehéz hallani.
Olyan emberekről beszélünk, akiknek nagyon kicsi a jövedelme, vagy egyáltalán nincs is. Ha például kiderül, hogy hosszan tartó gyógyszeres kezelés kellene, vagy műtét, mi a következő lépés? Hogyan tudja ő ezt igénybe venni?
L. R. Érzékeny ügyfélkörről beszélünk, nagy a félelem bennük egyrészt attól, hogy találunk valamit, ami további kezelésre szorul, másrészt pedig attól, hogy emiatt esetleg egy másik egészségügyi intézménybe kell menniük. Vannak köztük vidékiek is, akik nem ismerik ki magukat Budapesten. Őket a szociális munkásaink egyike el tudja kísérni, ami az ügyfélnek nagyon nagy biztonságot ad. Tapasztalataink szerint egyébként az egészségügyi szakdolgozóknak is könnyebbség, hogy van valaki, aki tud kvázi fordítani a két fél között, mert sokszor valahogy elkerülik egymást a szavak egy ilyen helyzetben.
C. P. Viszonylag kevés olyan esetünk volt, ahol műtétre volt szükség, de ilyenkor felvesszük a kapcsolatot az illetékes kórházzal, időpontot kérünk. Mi idáig tudjuk ezt a folyamatot követni. A hosszabb gyógyszerelés már nehezebb műfaj. Főleg adományokból működünk, a gyógyszer-finanszírozást is ebből valósítjuk. Nagyon boldogok lennénk, ha lenne olyan gyógyszergyártó, aki segítene abban, hogy hozzáférjünk akár ingyenesen a különösen fontos készítményekhez.
Közösségi finanszírozásból jött létre a rendelő. Havi szinten mekkora a működési költségetek?
L. R. Jelenleg a havi költségünk nagyjából kilencszázezer forint körül mozog, Ebben benne vannak a szűrővizsgálatokat, laborvizsgálatok. Benne van a humán erőforrás bérköltsége. A legfontosabb, hogy a két doktornőnk pro bono, vagyis önkéntesen, fizetés nélkül dolgozik. Nagy vágyunk egy harmadik orvos, mert szükség lenne rá. Minden évben pályázunk rengeteget. A Hajléktalan Közalapítványtól is rendszeresen kapunk forrásokat, illetve díjakat is sikerült elnyerni különböző összegben, és tavaly február óta NEAK finanszírozás is jár, tehát beadtunk egy kérelmet, ami egy részét fedezi a költségeknek. Most jelenleg ott tartunk, hogy év végéig tudunk biztosan működni, közben újra kell pályázni és adományt gyűjteni.
Hányan keresik fel havonta a rendelőt? Nyilván nagy az érdeklődés, mennyi idő jut egy betegre?
C. P. Jelenleg havi két-három rendelési napot tudunk biztosítani. A háromra nagyon törekszünk, de a négy lenne az ideális, ehhez keresünk még legalább egy, de akár több orvost. Minden rendelés délután 2 órától este 8 óráig tart.
Időpontokat 30 percenként adunk ki, hogy egy ügyfélre bőségesen jusson idő. Az ügyfelek nem pont akkor érkeznek, amikor időpontjuk van, van, aki egy órával korábban jön, van, aki másféllel később.
Ha mondjuk háromszor rendelünk egy hónapban, akkor az 36 időpontot jelent. Minden rendelési napunk tele van foglalással általában két-három hétre előre.
Tehát két-három rendelési napra előre megtelik. Visszatérnék még arra, hogy szó volt a hátterükről meg a nehezítettségükről. Az egyik probléma például, hogy sokaknak nincs társadalombiztosítása.
Említetted a szerhasználatot. Valóban, mint akadályozó tényező jelen van, előfordul, hogy azért nem jelenik meg egy nő a rendelésen, mert éppen nincs olyan állapotban, hogy el tudjon jönni, nem emlékszik az időpontfoglalására sem. Ezzel tisztában vagyunk, tudjuk, milyen élethelyzetben vannak. Nincs olyan, hogy nem adunk legközelebb időpontot.
Hány vizsgálaton, szűrésen vagytok túl?
L. R. Most már több mint négyszáz rákszűrést készítettünk, félezernél is több vizsgálaton vagyunk túl. Egy kezemen meg tudom számolni, hány nőnek volt szüksége műtéti beavatkozásra. Ez sokkal jobb arány, mint amire bárki számított.
C. P. Arra, hogy utánanyúljunk olyan páciensnek, aki eltűnik, nem nagyon van mód, viszont az a tapasztalat, hogy ezek a nők keringenek a rendszerben. Előbb-utóbb felbukkannak valamelyik szállón.
Ilyenkor akkor van lehetőség újabb kapcsolatfelvételre?
L. R. Legtöbbször azért kell felhívnunk valakit, mert mondjuk a rákszűrése ugyan negatív, a HPV-szűrés eredménye viszont pozitív lett, jelen van a vírus a szervezetében, tehát nem elég egy év múlva megismételni a szűrést, hanem hat hónapon vagy negyedéven belül ismételni kell. Ilyenkor szoktak nehézségeink lenni. A laboreredményeknél 2-3 hét az átfutás, ha ünnepek is közbejönnek, akkor van, hogy egy hónap, ennyi idő alatt pedig nagyon sok változás állhat be ezeknek a nőknek az életében. Elmegy a szállóról, ellopják a telefonját, valami más miatt kapcsoltatja ki, vesz másik SIM-kártyát, és nem elérhető, vagy mondjuk védett házba kerül, mondjuk prostitúcióból lépett ki, és nem lehet felfedni, hogy éppen hol van. Ilyenkor nagyon sokat segítenek a szociális munkások, hogy megtaláljuk, elérjük az érintetteket.
A teljes beszélgetést itt hallgathatja meg.
Ehhez kapcsolódóan:„Itt leveszik a fájdalmat a kedvességükkel” – traumaérzékeny nőgyógyászat Budapesten
Arról, hogy milyen módon segítheti a rendelő működését, itt olvashat információkat.
