Anya, bocsánat azokért, amiket tenni fogok veled – mondja egy fiú az édesanyjának egy láthatáson, még mielőtt elkezdene átkokat szórni rá, ocsmányságot írna fel róla albérletének falára, és megütné. Olyan, mintha élve eltemettek volna – mondja az anya, akinek a gyerekeit volt férje hosszú évek alatt teljesen ellene fordította. Ebben a történetben azonban nem a nő a fő áldozat a szakember szerint, hanem a gyerekek, a szülői elidegenítés ugyanis gyermekbántalmazás, sőt annak az egyik legösszetettebb és legsúlyosabb formája. Ennek ellenére rettenetesen kevés szó esik róla, épp ezért sem a szakemberek, sem a hatóságok, sem maguk az áldozatok nem könnyen ismerik fel. Takács Péter coachként elidegenített szülőknek és egykor elidegenített gyermekből felnőtté érő embereknek segít feldolgozni, amit elszenvedtek. Tudja, mit élnek át; gyerekkorában ő is átélte.
A podcastot itt tudja meghallgatni:
Öt gondolat a beszélgetésből:
- Bár hivatalosan nagyon ritkán lehet találkozni a jelenséggel, de a szülői elidegenítés nagyon gyakori, csak épp óriási a látencia. Sokan nem ismerik fel, azt hiszik, hogy csak egy rossz válást élnek meg így, holott a szülői elidegenítés egy tudatos, megfontolt cselekedetsorozat, amikor az egyik szülő a másik szülő és a gyerek bántalmazására használja fel és ki a gyereket.
- Az elidegenített szülő a poklok poklát éli meg ilyenkor, mert volt párja épp a számára legfontosabb ember szeretetét vonja meg tőle. Sokan feladják azzal, hogy talán ez a legjobb a gyereknek is, mert az elidegenítő szülő ezt állítja. Ha viszont felveszi a harcot, sokszor elkeseredett és dühös, amit a külvilág – a háttér alaposabb ismerete nélkül – nem ért meg, ezért amikor a gyerek elhelyezéséről van szó, hátrányból indulhat. Ebből egyedül felépülni nagyon nehéz, de tisztázni kell, hogy mindig szülő lesz, attól függetlenül, hogy a másik elidegenítette tőle a gyermeket. Sokan szó szerint belebetegednek és belehalnak a szeretetmegvonásba.
- Az lenne a legfontosabb az elidegenített szülőnek, hogy olyan ügyvédet, szakembert, gyerek- és felnőttpszichológust találjon, aki segíteni tud, aki ismeri a jelenséget, de egyelőre nagy hiány van ilyen szakemberből.
- Úgy lehet felismerni az elidegenítést, ha a gyerekek elkezdik azokat a szavakat használni az elidegenített szülőre, amelyeket a másik, az elidegenítő szülő használ rá. Az elidegenített szülő ezért úgy érzi, hogy mindent rosszul csinál.
- Amikor egy gyereket arra uszít az egyik szülője, hogy utálja a másikat, az skizoid helyzetet teremt a gyerek számára, mert egyrészt tudja, hogy a rokon szeretete feltétel nélküli, ugyanakkor meg akar felelni a másik szülőnek, aki viszont folyamatosan azt érezteti vele, hogy az övé nem az: attól függ, mennyire követi azt az utasítást, hogy hidegüljön el az elidegenített szülőtől. Ennek nagyon súlyos hosszú távú következményei lehetnek.
