Néhány évvel ezelőtt még élénk tiltakozás kísérte azt a gondolatot, hogy az EU-nak legyen saját katonasága, hiszen az uniót védik a nemzeti hadseregek és a NATO is. Aztán egyre több olyan geopolitikai fejlemény történt, amely csendre intette az ellenkezőket. Mostanra tényként kezelik, hogy hamarosan lesz közös uniós hadsereg, és folyik is az ezzel kapcsolatos európai jogalkotást. Legalább egy fontos dolog azonban még hiányzik: a pénz.
Miközben a 27 uniós tagállam közül 21 (és várhatóan hamarosan Svédországgal és Finnországgal további két ország) a NATO tagja is, az EU saját hadsereg felállítását tervezi. Ez egy úgynevezett gyorstelepítésű kapacitás (Rapid Deployment Capacity, RDC), amely legalább ötezer katonával rendelkezik, és működését az EU költségvetése fedezi – feltéve ha növelik a tagállamok az uniós büdzsét. A terv az, hogy az RDC már 2025 végére, tehát bő két és fél év múlva eléri teljes kapacitását. Mindez párhuzamosan zajlik majd azzal a folyamattal, amelynek részeként ezek az országok a NATO keretein belül is növelik a katonai ráfordításaikat. Az Európai Parlament Külügyi Bizottsága nagy többséggel – 43 igen szavazattal kettő nem ellenében – fogadta el az RDC felállításával kapcsolatos javaslatot, amelyet hamarosan az EP plenáris ülése is megerősít majd.
Az állandó uniós hadsereg gondolata nemrég öltött konkrét formát. Az EU Stratégiai Iránytűje tartalmazza ennek a katonai erőnek a szükségességét. Ez az iránytű az EU előtt álló legnagyobb fenyegetéseket azonosítja, és igyekszik válaszokat is adni. Ez azonban nem egy akadémiai székfoglaló vagy egy folyóiratban megjelent tanulmány, egy évvel ezelőtt ugyanis az Európai Tanács, tehát a tagállamok is jóváhagyták, vagyis innentől kezdve végrehajtandó feladatként áll az EU előtt.
A hivatalos megfogalmazás szerint a gyorstelepítésű kapacitás működésének célja, hogy „az EU hatékonyan lépjen fel, gyorsan és határozottan reagáljon a válságok megelőzése és kezelése érdekében, szolgálja és védje az Európai Unió polgárait, érdekeit, elveit és értékeit szerte a világon”.
Az EP-képviselők javaslata alapján ezt azt jelenti, hogy az RDC tevékenysége terjedjen ki a mentési és evakuálási műveletekre, a műveletek kezdeti behatolási és stabilizációs szakaszára, valamint más missziók ideiglenes megerősítésére, de tartalékerőként is használható. A feladatoknak rugalmasnak kell lenniük annak érdekében, hogy minden lehetséges krízishelyzet kezelésére felkészüljenek – teszik hozzá.
A már említett, legalább ötezer fős katonai egység nem foglalja magában a támogató erőket. Tehát ezen a létszámon felül kell még számolni például a szállító személyzettel, a hírszerzéssel, a műholdas kommunikációs és stratégiai felderítőeszközök kezelőivel vagy az egészségügyi csoportokkal.
Az EP-képviselők ragaszkodnak ahhoz, hogy a NATO-normáknak megfelelően rendszeres közös gyakorlatokat kell lefolytatni, amelyeket az EU külpolitikai vezetőjének kell ütemeznie. Ahhoz, hogy ez a gyors bevetési képesség hatékony legyen, állandó operatív központtal kell rendelkeznie megfelelő finanszírozással, személyzettel és infrastruktúrával, valamint integrált, biztonságos kommunikációval.
Korábban már említettük, hogy a gyorsreagálású erőkkel kapcsolatos kiadásokat az uniós költségvetésből kell fedezni. Ez azonban okozni fog még problémát, hiszen folyamatosan számos rendkívüli igény merül fel az EU-n belül, a befizetések növelésével szemben pedig rendszeresen felszólalnak a tagállamok. A mostani elképzelés az, hogy a közös kül- és biztonságpolitika költségvetését növelik meg. Vannak olyan tételek, mint például a közös gyakorlatok költségei, amelyeket az Európai Békekeretből kellene kifizetni. Az Európai Békekeret azonban az ukrán hadsereg uniós támogatásának első számú eszköze, ami azt jelenti, hogy a tagállamok egy év alatt tulajdonképpen kimerítették a hét évre beütemezett költségvetést. Vagyis itt is pótlólagos befizetésekről kellene megállapodni akkor, amikor Ukrajna katonai támogatása érdekében ez a téma rendszeresen napirendre kerül.
A téma előadója, a spanyol szociáldemokrata Javi López szerint az ötezer fős haderő lehetővé teszi, hogy „ne csak erősebb szövetségesek legyünk EU–NATO együttműködési kereteink között, hanem fontos lépés lesz stratégiai autonómiánk felé, valamint ahhoz, hogy valódi és hiteles geopolitikai szereplővé váljunk egy folyamatosan versengő világban”.
