Tavaly év végén írtunk arról, hogy az egyetemi, főiskolai hallgatók nem tudnak lépést tartani a pár év alatt többszörösére emelkedett lakbérrel. Nincsenek könnyebb helyzetben a fiatal munkavállalók sem, hiszen az átlagjövedelem több mint felét – a Nemzetgazdasági Minisztérium november 22-i közleménye szerint ötven-hatvan százalékát – elviszi a lakbér (márpedig pályakezdőként nem garantált, hogy valaki egyből nettó 448.700 ezer forintot visz haza, amiből ki tudja fizetni az átlagosan 250 ezer forintos lakbért), és akkor a rezsiről, valamint az egyre emelkedő megélhetési költségekről még nem is beszéltünk.
A büntetés nem lesz elég
A kormány több intézkedést vezetett be a saját maga által is elismert lakhatási válság kezelésére; ezek többsége azonban punitív megoldás: a rövid távú lakáskiadásban, egészen konkrétan az Airbnb-ben látja a magas lakbérárak elsőrendű felelősét. Ennek keretében vezettek be 2025. január 1-jétől két évre szóló moratóriumot az új rövid távú bérleti regisztrációkra Budapesten.
Ingatlanpiaci szakértők már hosszú ideje pedzegetik, hogy ilyen gazdasági és növekedési körülmények között nem elég a keresleti oldal megerősítése, szükség lenne a kínálati oldal bővítésére is. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter még tavaly év végén bejelentette, hogy az új lakásfejlesztési tőkeprogram keretében kétszázmilliárd forint állami forrás áramolhat az ingatlanpiacra. A támogatások feltétele, hogy az állami befektetés száz százalékának megfelelő összeget magyarországi fejlesztésre kell fordítani, amelynek hatvan százaléka kifejezetten három célra használható fel: új lakás és bérlakások építése vagy kollégiumfejlesztés. Mellékszál, de a közvetett támogatások közé tartozik az aranyvízumprogram is, amelynek keretében tízéves tartózkodási engedélyt kaphatnak harmadik országbeli állampolgárok, ha több százezer euró értékben fektetnek be ingatlanalapba Magyarországon.
A 2024-es tizenkétezer új lakás – Nagy Márton szerint historikusan – alacsony számát 2025-ben a duplájára szeretnék emelni, huszonötezer új lakás építését tűzte ki célul a kormány. Ez azonban legfeljebb hosszú távon látszódhat majd meg a lakbéreken, a fiatal munkavállalóknak pedig addig is lakniuk kell valahol.
Bútor nincs, de legalább a cicát lehet vinni
Egy budapesti pár női tagja azt meséli: végül letettek arról, hogy a város belső részére költözzenek, mert nem tudják megfizetni az ottani lakásbérleti díjakat. Igaz, a külvárosban sem ússzák meg sokkal olcsóbban. „Egyetemista vagyok, de dolgozom is, a párom pedig a tömegközlekedésben dolgozik. Nekünk nehezítő tényező volt, hogy van egy cicánk. Találtunk egy teljesen felújított lakást Pesterzsébeten, ami bútorozottnak és gépesítettnek tűnt a hirdetésben, aztán a helyszínen kiderült, hogy se a bútorok, se a mosógép nem marad – de legalább a cicát lehetett vinni – meséli. Hozzáteszi: várta egy másik meglepetés is őket, az indokolatlanul magas közös költség. – De mivel jó helyen van, van terasz, és nem omladozik, ezért megérte ez a kompromisszum. Illetve ilyen árak mellett jobbat nem találtunk volna bútorozottan sem.”
Ahol pedig kevesebb a lakbér, vidéken, ott a munkalehetőségek szűkülnek be jelentősen. „A párommal albérletben élünk két éve, de tavaly is és most is emelt a főbérlő hasraütésszerűen, hivatkozva mindenre (infláció, háború stb.), szóval szeretnénk továbbállni” – mondja egy dél-magyarországi kistelepülésen élő fiatal, pályakezdő nő. Párjával mindketten egy közeli autóipari cégnél dolgoznak raktárosként, de még így is nehezen fizetik ki a 92 ezer forintos havi lakbért és mellé a közel negyvenezer forintos rezsit.
Egy másik fiatal család éppen most bővült háromtagúra. Nyugat-Magyarországon találtak albérletet, de nem volt könnyű dolguk, és várhatóan csak még nehezebb lesz. „Próbáltunk nyilván minél olcsóbban lakást keresni, sokan itt már százezer forintért egy garzont adnak ki. Egy-két lakás van még kilencvenezer forintért, de a legtöbbször sajnos azok olyan állapotban is vannak. Egy távoli ismerőstől béreljük a lakást, amely egy lakótelepen van a városban, tehát nem központi helyen. Semmilyen bútor nincsen. A bérleti díj kilencvenezer forint lesz havonta. Maga a lakás másfél szobás, 36 négyzetméteres. Télen harmincezer forint körül lesz a rezsi. Most született meg a babánk, úgyhogy csedet kapok fél évig, ami annyi lesz, mint a fizetésem. Utána, amikor gyedet fogok kapni, újra kisebb lesz az összege, akkor megint nehezebb időszak jön. A párom fizetése itteni viszonylatban egész jó. Mindennel együtt a lakhatásunk 120-130 ezer forint lesz havonta, így a kettőnk jövedelmének minimum a negyede elmegy a lakásra.”
Nem lesz könnyebb a helyzet Kelet-Magyarországon sem, ahol az ingatlan.com adatai alapján a schengeni határnyitás után kilőttek az ingatlanárak. Debrecenben az eladó lakások átlagos négyzetméterára már 890 ezer forint volt januárban, a határ menti Berettyóújfalun ennek nagyjából a fele, négyszázezer, a jóval kisebb Biharkeresztesen pedig valamivel háromszázezer forint alatt maradtak a lakbérek – ez utóbbi esetében háromszorosára nőtt az érdeklődők száma éves összevetésben. Ezek eladási árak, de a nagyobb települések esetében létező bérleti piacot is vélhetően erősen befolyásolják majd.
Trükkök, de csak haladóknak
A kormány ugyan még tavaly novemberben bejelentett egy lakbértámogatási programot, ám az nem közvetlen állami támogatás: az Új Gazdaságpolitikai Akcióterv keretén belül a 35 év alatti munkavállalók az évi 450 ezer forintban maximalizált béren kívüli juttatásokon felül havonta további 150 ezer forintos lakhatási támogatáshoz juthatnak. Ezt az a munkáltató adhatja, amelyik úgy gondolja, hogy a kedvező adózási forma miatt éri meg így dönteni. Sokat elmond, hogy a juttatást a kormány szerint „csak” 28 százalékos adóteher sújtja (15 százalék szja és 13 százalék szociális hozzájárulási adó).
Létezik egy másik lehetőség álláskeresőknek, amelyet a kormány nemhogy nem reklámoz, de szinte rejteget és rendkívül kemény feltételekhez köt. Ez egy közvetlen állami támogatási forma, kifejezetten lakbérre, kifejezetten olyan munkavállalók számára, akiknek a lakóhelyétől messze van a munkahelyük.
Egy budapesti fiatalt találtunk, aki igénybe tudta venni ezt a támogatási formát. A Nyugat-Magyarországon élő nő egy garzont vett ki Budapesten a támogatás segítségével. „Havi 186 ezer forint, de nekem csak hat hónapra szól. Aztán a sokadik ügyintézős érdeklődésen egyszer csak visszakérdezett az ügyintéző, és kiderült, hogy van egyéves program is, nem csak féléves. Vagyis mindig kérdezni, érdeklődni, keresni: ezt tudom tanácsolni mindenkinek” – meséli. Hozzáteszi, hogy ráadásul olyan lakást kell találnia, amelyet majd a támogatás után is ki fog tudni fizetni, hacsak nem akar megint költözni. Szerinte többször előfordult, hogy amikor kiderült, hogy támogatással költözne – ami teljesen kifehérített elszámolást igényel –, rögtön megugrott a lakbér is.
A támogatás igénybevétele egész embert kíván, alanyunk szerint sok stresszel és ügyintézéssel jár, bár valóban jelentős részben fedezi az átlagos lakbér összegét. Az egyébként legfeljebb egy éven át igénybe vehető támogatás feltételei között szerepel, hogy a jelentkezőnek minimum egy hónapig bejelentett álláskeresőnek kell lennie, legalább hatvan kilométeres távolságban kell lennie a tartózkodási helyének az új, bejelentett munkahelyétől, valamint legalább heti húszórás munkaidővel kell rendelkeznie. Mindemellett – a magyar lakásbérleti piacon kevésbé népszerű módon – az adóhatóságok felé is bejelentett szolgáltatást igazoló dokumentumok kellenek a támogatás pozitív elbírálásához. A támogatásnak felső határa is van; csak azok kaphatják meg, akiknek a fizetése nem haladja meg a bruttó hétszázezer forintot. A legmagasabb összeg egyébként a megállapítás napján érvényes minimálbér hetven százaléka.
A krízis elhúzódását jelzi az is, hogy az Európai Parlament különbizottságot hozott létre a lakhatási válság miatt.
