Huszonhat törvényt módosítana a kormány új igazságügyi csomagja. Vannak benne racionális, vannak a bírókat szívató részek (pl. a vagyoni elégtétel vagy a perek online nyilvánossága), és ismét jól látszik a fideszes kormányzati szándék: valamilyen módon függésben tartott bírókkal, bírói szervezetekkel segíteni a kormány aktuálpolitikai céljait. Ez lehet a nyugdíjkorhatár utáni tovább dolgozás lehetősége miatt aggódó bíró vagy egy olyan hatékonyan kézben tartott bírósági szervezet, mint a Kúria.
Komoly bírói felháborodást keltett év végén, hogy a kormány (egyéni képviselői és bizottsági módosítóindítványok mögé bújva) nem egyeztetett az igazságügyi rendszert érintő törvény és alaptörvény-módosításokról a bírói szervezetekkel, holott ez törvényi kötelessége. Folytatva a jogalkotást, az új csomagot már megküldte nekik, igaz, először irreálisan rövid határidővel, de aztán ezt kitolta. Ebben a cikkben az új igazságügyi csomagot elemezzük.
Nem mind a 211 paragrafusát, mert azok nagy része nem a bíróságok rendszerével, a bírák jogállásával foglalkozik. Most az utóbbiakat értékeljük – bírákat és szakértőket megkérdezve –, mivel ezek érintik az igazságszolgáltatás mint hatalmi ág függetlenségét.
Nő a Kúria mozgástere
Magyarországon a legfelső ítélkező bírósági szint a Kúria. Vezetője a személyére szabott jogalkotás nyomán 2020-ban a parlament által megválasztott Varga Zs. András. Ő – bírói körökben is, nem csak európai és hazai jogvédő szervezetek által kritizáltan - sokszor a másik hatalmi ágnak, a kormányzatnak a bíróságok (így végeredményben az állam pereinek) kontrollálását célzó törekvései transzmissziós szíjaként vezeti az intézményt. Ennek több példáját mutattuk már be mi is.
A kormány és Varga Zs. András látható „akarategysége” miatt sok kormányzati jogalkotási aktus a Kúria szerepét növeli a bíróságok rendszerében és elnöke igazgatási jogosítványait bővíti. Látható ez a mostani igazságügyi csomag esetében is.
Alapesetben az első és a felülvizsgálatot nyújtó másodfokú bírósági rendszer biztosítja a jogszolgáltatást az állampolgároknak. De ha egy – polgári vagy közigazgatási perben - a két szint egymásnak ellentmondó ítéletet hoz, az, akinek kárára ítélt a másodfokú bíróság, már nem jut jogorvoslathoz, esetükben így indokolt lehet egy második jogorvoslati fórum is, és ez a Kúria. (A büntetőbíráskodásban nagyon szűk körben lehetséges csak a kúriai harmadfok igénybevétele, de rendkívüli jogorvoslatokkal ott is biztosított a kúriai út.)
A Kúria másik feladata az egységes ítélkezés biztosítása, amit alapvetően jogegységi döntésekkel végez el. A Varga Zs. regnálása alatt hozott törvénymódosítások a korábbinál sokkal erősebb jogi erővel ruházták fel a „jogegységiket”. Azok szinte törvény erejével bírnak: az alsóbb fokú bíróságok nem térhetnek el a jogegységi döntések jogértelmezésétől, ha mégis, akkor azt indokolniuk kell. (Persze minden ügy más, emiatt van azért van mozgástere ilyen ügyekben is az alsóbb fokon ítélkező bírónak.) Varga Zs. András 2024 decemberi parlamenti meghallgatásán is hangsúlyozta, hogy a Kúria fő feladatának ezt a jogegységesítő funkciót tartja, ezért csökkentené a konkrét ügyekben hozott kúriai felülvizsgálat lehetőségét.
A mostani módosítás nem csökkenti, inkább egyfajta szabad válogatási lehetőséget biztosít a Kúriának abban, hogy mely ügyeket engedjen maga elé felülvizsgálatra. Emellett bizonyos ügytípusokban elengedné a Kúria tanácsának előzetes szűrését is, amikor az eldönti az egyik perbeli fél kérelme nyomán, hogy a konkrét ügy jogosult-e a kúriai felülvizsgálatra. Az alapbeállítás ugyanis az, hogy csak egy ilyen befogadási előszűrés után ítélkezik a kúriai tanács. (Ugyanaz a tanács, amelyik a befogadásról szóló előszűrést is végzi.)
Egy ügy kúriai befogadásának oka lehet, amikor valamely esetben nagyon eltérő az ítélkezési gyakorlat, és a jogegységesítés miatt indokolt a kúriai felülvizsgálat/harmadfok. Tehát ennek nem csak az egyéni jogvédelem lehet az indoka (hiszen ez egy újabb jogorvoslati lehetőség), hanem a jogegységesítés is.
A felülvizsgálat engedélyezésének rendszere tehát megmarad, de vannak jelentős kivételek, amikor a Kúria mérlegelés nélkül köteles befogadni az adott ügyet. Ilyen például, ha az ítélőtábla megváltoztatja a törvényszék mint általános elsőfokú hatáskörrel rendelkező bíróság ítéletét vagy ha a törvényszék személyi állapotot érintő perben megváltoztatja a járásbíróság ítéletét. Ilyenkor tehát a feleknek alanyi jogon jár a jogerős ítélet felülvizsgálatának lehetősége. (Egybehangzó ítéletek esetélben erre nincs mód.)
A polgári perrendtartás eddig szűkebb ügycsoportra engedélyezte az engedélyezéshez kötött kúriai felülvizsgálatot, a közigazgatási perrendtartásban ennek nagyobb tere volt.
A módosítás nyomán viszont alanyi jogon illetné meg a felülvizsgálati eljárás a feleket a sajtó-helyreigazítás iránt indított perben és a közérdekű adat megismerésére irányuló igénnyel összefüggésben indítható perben: ezeknek nem kell előszűrőn átesnie. E tárgykörök esetében– így a javaslat -, „a rendkívüli jogorvoslat igénybevételéhez kiemelt közérdek fűződik a társadalmi nyilvánosság egységes jogi kereteinek biztosítása érdekében.”
Érdemes itt felfigyelni arra, mondja Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, hogy pont az a két ügytípus, a közadatper és a sajtóhelyreigazítás van a kötelezően befogadandó kategóriában, amelyben két látványos esetben a Kúria a közelmúltban a felülvizsgálattal megfordította az állam/Orbán Viktor javára az alsófokú ítéletet. Az egyik az egészségügy átalakításáról szóló tanulmány kiadása, ahol a K-Monitor perelt, a másik Orbán Viktor helyreigazítási kérelme Spar-ügyben (amikor a Spar vezérigazgatója egy interjúban azt mondta, hogy Orbán egy rokona cégét akarta belobbizni a kiskereskedelmi multiba).
Gulyás Gergely bízik a Kúriában
Kádár András Kristóf a módosítás egészét nem önmagában tartja problémásnak, és arra hívja fel a figyelmet, hogy közigazgatási perekben eddig is volt előszűrés. A 2017. évi I. tv. a közigazgatási perrendtartásról 118. §-a szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha
„a) az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
aa) a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
ab) a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
miatt indokolt.” (Más befogadási okok is vannak.)
Tehát ez a fajta válogatási lehetőség régóta benne van a rendszerben, csak most kiterjesztik a polgári eljárásokra is. A mostani módosításcsomag 134. §-a ugyanezeket a befogadási okokat említi.
Matusik Tamás, az OBT korábbi elnöke szerint viszont ezek szubjektív okok, és ezek kiterjesztésével végeredményben a Kúria olyan ügyekkel foglalkozhat, amilyennel szeretne. „Mi az a társadalmi jelentőség? A büntetőjogban például a társadalomra veszélyesség régi fogalom, de azt a Btk. pontosan meghatározza, hogy mit jelent. Itt ilyen definíció nincs. Ez így gumiszabály: a Kúria azzal foglalkozhat, amivel kedve van. Önmagában társadalmi elvárások mentén ítélkezni pedig egy jogállamban elfogadhatatlan, hogy a politikai elvárásokat már ne is említsem” – mondja a büntetőbíró. (Akinek egyébként nemrég a Fidesz és sajtója az ún. „csepeli droglabor” ügyében ugrott neki, mert Matusik nem rendelte el a gyanúsítottak előzetes letartóztatását. Nemrég a másodfokú bíróság jogerősen is megerősítette az ő döntését.)
Más megkérdezett bírók is azt mondták lapunknak, hogy a felülvizsgálat lehetősége és Kúria mozgástere az engedélyezésben indokolatlan méretűvé nő. Egy névtelenséget kérő bíró szerint a mostani politikai környezetben aggályos, hogy pont az államnak fontos két ügytípus, a sajtóhelyreigazítás és az adatigénylés egyből mehet a Kúriához. Ezt a Kúria-elnöknek arra a mondatára fűzöm föl, hogy meg kell dolgozzunk a pénzért” – utal Varga Zs. évvégi, a Kúria munkavállalóinak írt levelére, melyben az elnök a szervezet munkatársainak más bírókéval összehasonlítva kiemelten magas fizetésemeléséről is ír.
A felülvizsgálati kérelem fogalomkörébe tehát még inkább bevonnák a jogegységi indokoltságot. Így nem csak a jogegységi panasz eljárás nyomán születhet a Kúrián a többi bíróság ítélkezését megkötő jogegységi döntés, hanem akkor is, ha felülvizsgálati kérelem van – bizonyos ügytípusokban ráadásul az előszűrés mérlegelési lehetősége nélkül.
Ennek fényében jobban érthető Gulyás Gergely kormányinfós megjegyzése arról, hogy bízik a Kúriában, hogy az megoldja, hogy ne lehessen a hidakat elfoglalva tüntetni. A friss jogi mankó segítségével (már ha úgy fogadják el törvénymódosításokat, ahogy a tervezetben szerepel) ugyanis egy tüntetés engedélyezésével kapcsolatos kúriai felülvizsgálat segítségével a kormány outsource-szolhatja a gyülekezési jog kényelmetlen, jogállami „sivítozást” eredményező esetleges további szűkítését. Egy jogegységi indokoltságú kúriai felülvizsgálat nyomán születő ítélet megoldja ezt a parlamenti kétharmad nélkül, a kormány moshatja kezeit és mutogathat a független bíróság döntésére.
A befogadás megtagadását pedig azért lehet érdemes kiiktatni az állam számára fontos ügytípusokban, mondja kérdésünkre egy szakértő, mert a rendszerben a megtagadás a főszabály, így az könnyebben indokolható. Emiatt a Kúria vezetésének nehezebb kontrollálni és kiküszöbölni egy megtagadást, mint ha már bent van a rendszerben az ügy és tárgyalja valamelyik tanács. Hiszen például Spar-ügyben, ha az eljáró tanács gyorsan megtagadja Orbán Viktor felülvizsgálati kérelmének befogadását, akkor ott vége az ügynek. Ha viszont muszáj befogadni, és elkezdődik az eljárás, nagyobb mozgástere marad a Kúria vezetésének.
Rendeltetésszerű használat
Az egyes jogágakban különbözőképpen működött a felülvizsgálat, mondja Kádár András Kristóf. Ahogy a közigazgatási perekben működött, azt most kiterjesztenék a polgárira is: hogy egy előzetes döntés függvénye, hogy beengedi-e a Kúria az ügyet vagy sem. Polgári perekben eddig bizonyos típusoknál nem lehetett felülvizsgálattal élni, de az az ide nem tartozó ügytípusok esetében nagyon széles körben lehetett menni a Kúriára és ennek vetnének véget.
„Nem alapelvi szinten van probléma azzal a rendszerrel, hogy a legfőbb bírói fórum szűr, hanem a magyar kontextusban, a Kúria elmúlt időszakban látott ítélkezési tevékenysége alapján aggályos az, hogy mennyire kap szabad kezet a Kúria abban, hogy mi az, amivel foglalkozni akar” – mondja a Helsinki társelnöke, aki szerint ebből a szempontból valóban különösen problémás az ügy „társadalmi jelentőségére” hivatkozó befogadási ok, hiszen az a megfoghatatlansága miatt melegágya lehet az önkényes jogalkalmazásnak.
Azzal viszont nincs elvi probléma, hogy ha jogegységi szempontból van relevanciája az ügynek, akkor lehessen felülvizsgálat. „Van egy jogi kérdés, amiben láthatóan eltérnek egymástól az egyes bíróságok jogértelmezései, tehát a joggyakorlat egységessége az országon belül nincs biztosítva. A Kúria elé kerül egy ilyen ügy, ami nem kötelezően befogadandó, mire a Kúria azt mondja, hogy azért fogadja be ezt a felülvizsgálati kérelmet, mert így ebben az ügyben lehetősége van arra, hogy a döntésen keresztül irányt mutasson az alsófokú bíróságoknak. Ezzel a jogegységi szempont alapján történő szűréssel sem elvi alapon van gond. Az a kérdés, hogy a Kúria ezt rendeltetésszerűen vagy nem rendeltetésszerűen fogja gyakorolni”, mondja, és hangsúlyozza, hogy a jogegységi megfontolásokon alapuló befogadás kérdése eltér a kvázi-jogszabályokként működő jogegységi határozatokétól, amellyel viszont fundamentális problémák vannak.
Említettük, hogy a közigazgatási perrendtartás mintájára alakítaná a tervezet a polgári ügyszakot is. Kádár András Kristóf szerint a Kúria közigazgatási ügyekben látott befogadási gyakorlata a Helsinki fő területein (menekültügy, idegenrendészet, rendőrségi panaszok) „vegyes, de egyfajta egyensúlytalanság kimutatható: közigazgatási ügyekben jellemzően valamilyen állami szerv áll szemben valamilyen magánszereplővel (legyen szó akár építési ügyről, adóügyről, vagy éppen menekültügyről), és az a tapasztalat, hogy az állami szervek felülvizsgálati kérelmeit szinte mindig befogadják, a velük pereskedő magánszereplők kérelmeit viszont sokkal ritkábban.”
Polgári ügyekben ez kevésbé jöhet elő, mondja, hiszen ott jellemzően magánszereplők közötti jogvitákról van szó. „Persze ezekben is lehet peres fél valamilyen állami, vagy az államnak kedves entitás”. Például egy jogellenes rendőri intézkedéssel vagy egy kormányközeli sajtóorgánumban megjelent lejárató cikkel kapcsolatos személyiségi jogi, kártérítési perben eddig nem volt mérlegelési jogköre a Kúriának, hogy befogadja-e a felülvizsgálati kérelmet, mostantól viszont – szűk eljárásjogi kivételekkel – lesz.
Kádár András Kristóf szerint ilyen szűrési lehetősége a legfőbb bírói fórumnak van máshol is, normális demokráciában nem baj, ha a jogegység szempontjából fontos ügyben, vagy egyéb lényeges jogi vagy eljárási okból belép a Kúria. „Vagyis nem alapelvi szinten van probléma a módosítással, hanem amiatt, hogy milyen gyakorlatot folytat a Kúria: önkényes-e, hogy mit engednek be és mit nem.”
Nyugdíjkorhatárt elért bírák tovább foglalkoztatása
„Fontos jogpolitikai cél, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő továbbfoglalkoztatás lehetőségével a felhalmozódott speciális szaktudás ne vesszen el, hanem az továbbra is gazdagíthassa a jogalkalmazói gyakorlatot”, indokolja a tervezet azt a már alaptörvénybe is foglalt lehetőségét a bíráknak, hogy kérhetnék, hogy 70 éves korukig ítélkezhessenek. A kérelmet az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtti egy és fél év közti időszakban kell benyújtaniuk.
Feltétel, hogy a bírót
a) rendkívüli pályaalkalmassági vizsgálaton alkalmasnak minősítsék (ez egy külső egészségügyi/pszichológiai vizsgálat), valamint
b) soron kívüli bírói értékelés eredményeként legalább kiválóan alkalmas értékelést kapjon.
Ha munkáltatója (az OBH elnöke vagy kúriai bíró esetén a Kúria elnöke) visszautasítja a kérelmet, akkor a bíró ezt az elsőfokú szolgálati bíróság előtt kifogásolhatja.
De a kérelem elbírálója nem csak azt vizsgálja, hogy a kérelem engedélyezésének előfeltételei teljesülnek-e, hanem azt is mérlegelheti, hogy „munkaszervezést, munkaterhelést vagy költségvetést érintő igazgatási szempontok figyelembevétele mellett indokolt-e a továbbfoglalkoztatás.”
Ha a kérelem engedélyezésének előfeltételei a bíró vonatkozásában teljesülnek, de a tovább foglalkoztatás igazgatási szempontok alapján nem indokolt, akkor a kérelem elbírálója a bíró tovább foglalkoztatását elutasítja és határozatát egyetértés beszerzése céljából megküldi az OBT-nek.
Ha a kérelem elbírálója és az OBT harminc napon belül nem jutnak egyetértésre a tovább foglalkoztatás kérdésében, akkor a bíró tovább foglalkoztatásra jogosulttá válik.
Bíró megkérdezettjeink felhívják a figyelmet arra, hogy most is fel lehet menteni egy bírót, ha egészségügyi okból tartósan alkalmatlanná vált vagy alkalmatlansági vizsgálat nyomán annak nyilvánították. Önmagában tehát a kor nem lehetne elég ok a kötelező vizsgálatra. Kiemelik azt is, hogy az ügyészeknél a tovább foglalkoztatás pusztán kérelemre történik.
Matusik Tamás szerint mind a rendkívüli pályaalkalmassági vizsgálat, mind a „kiválóan alkalmas” értékelés indokolhatatlan különbséget tesz egy 65. évét betöltött és egy azt be nem töltött bíró között. A gazdasági-igazgatási szempont pedig egy önkényes igazgatási döntéstől teszi függővé a bíró tovább foglalkoztatását.
„A 60 éves bíró munkájának értékelése lehet „alkalmas” is, és még 5 évig ítélkezhet vele, a 66 éves bíró értékelése viszont már csak „kiválóan alkalmas” lehet. Az ügyfelek számára így az is nyilvánvaló lesz, ha ismeri az életkorát, hogy egy 65. évét betöltött bíró „kiválóan alkalmas”, míg más bírókról ezt továbbra sem tudhatja majd”, mondja.
A „kiválóan alkalmas” értékelés az „alkalmashoz” képest pedig nem objektív kritériumokon nyugszik, hanem valamennyire egy érzületen, amit a vizsgáló és az értékelő személye, jóindulata is erősen befolyásolhat, hiszen minden bíró munkájában lehet hibákat találni, mondja az OBT korábbi elnöke. „Ez a jelen állapotokra is igaz, de egy „alkalmas” és „kiválóan alkalmas” minősítés közti különbség egyelőre még nem a bírói státusz fennmaradását érinti, csak egyéb munkahelyi előnyökkel jár. Ez tehát most sem ideális, viszont egy bírói státusz fennmaradásánál már végképp aggályos lesz ezt alapul venni.”
A munkaszervezést, munkaterhelést vagy költségvetést érintő igazgatási szempontokat pedig Matusik már teljességgel szubjektív faktornak tartja. Emiatt nem is hiszi, hogy ez a végleges törvényben is megjelenik majd, mert „olyan szinten önkényes döntéssel jár, amin az OBT „együtt döntése” sem változtat.” Szerinte ezt csak provokációnak szánták, és amikor kiveszik a konkrét törvényjavaslatból, mondhatják majd, hogy meghallgatták a bírók hangját.
„Nem véletlen, hogy a bírói karrier legfontosabb elemeit, így a kinevezést és az elmozdítást is nemzetközi jogi sztenderdek védik, amelyek szerint ezeknek objektív kritériumokon kell alapulniuk. Jelen esetben az objektivitás mindkét lényegi feltételnél (kiválóan alkalmas értékelés és a költségvetési igazgatási szempontok) teljes mértékben hiányzik. Alkalmas azonban a szabályozás a független bíró megfelelési kényszerének kialakítására.” – összegez.
A Helsinki társelnöke szerint a szervezeti-gazdálkodási okok tartalma bár tisztázatlan és kétségtelenül lehet önkényes döntés alapja, de legalább valamennyire megítélhető egy konkrét helyzetben (például az ügyteher tekintetében). A legnagyobb probléma szerinte a kiválóan alkalmas és az alkalmas közti különbségtétel a soron kívüli értékelésben.
„Az alkalmas és a kiválóan alkalmas közötti ilyen különbség messze nem egyértelmű, és tulajdonképpen a vizsgálatot végző személy szubjektív értékítéletén múlik, hogy mikor és milyen szempontok alapján billen át valaki alkalmasból kiválóan alkalmasba. Így objektívnek nem nevezhető szempontok alapján dől el az, hogy egy bíró 5 évet tovább ítélkezhet vagy sem.” Kádár András Kristóf egy lengyel ügyet említ az európai bírósági gyakorlatból, ahol kimondták, hogy csak objektív szempontok alapján lehet hasonló döntéseket meghozni. „Ez még a szolgálati bíróságnál lehetséges jogorvoslattal együtt sem tekinthető ilyennek. Mivel előre nem lehet látni, hogy milyen alapon fognak úgy dönteni, hogy valaki alkalmas vagy kiválóan alkalmas, ezért ez az intézmény nyomásgyakorlásra ad lehetőséget.”
Ráadásul ezeket az alkalmassági vizsgálatokat a törvény szerint a kollégiumvezető vagy az általa kijelölt bíró végzi, a Kúrián viszont a kollégiumvezetői feladatokat egy ideje az elnökhelyettesek látják el, emlékeztet a szakértő. „Nem véletlenül telepíti a jogszabály a kollégiumvezetőre ezt a feladatot, hiszen elsődlegesen szakmai szempontú értékelésről van szó. Ezért is probléma, hogy a Kúrián összecsúsznak az igazgatási és a szakmai funkciók.”
Szerinte, ha egy bíró tudja, hogy tovább akar bíráskodni, és végig akarja ezt a folyamatot csinálni, akkor tudja, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor értékelni fogják - objektív kritériumok nélkül. „Ez óhatatlanul befolyásolja a bírót. Ezért nem kellene ilyen jellegű eljárásoktól függővé tenni a további foglalkoztatást. Ilyen jellegű pozíciókban, ha a tovább foglalkoztatás valaki diszkrecionális döntésének a függvénye, akkor sérülnek a függetlenség garanciái. Ezért van az, hogy bizonyos jogvédelmi pozíciókban ideális esetben nincs újraválaszthatóság. Az ombudsman az utolsó egy évében ne azt mérlegelje, hogy ha most, ebben az ügyben így vagy úgy foglalok állást, akkor vajon a parlament újraválaszt-e vagy sem. Az amerikai legfelsőbb bíróságon is ezért tart élethosszig a bírók megbízása.”
Végül Kádár András Kristóf cinikusnak tartja a javaslat indoklását a felhalmozódott tapasztalatról. „Ha ez ilyen fontos, akkor a korábban évtizedekig irányadó 70 évről miért vitték le a bírói korhatárt? Az alapkoncepcióval van a baj, hogy valakinek a szubjektív döntésétől fog függeni az, hogy én tovább ítélkezhetek-e vagy sem. Ennél sokkal tisztább, ha azt mondjuk, hogy a korhatár 65 év vagy 66 vagy 70, de ott vége.”
Vagyoni elégtétel: lépés a bírói közvetlen vagyoni felelősség felé
„A bíróság bármely, törvényben megállapított intézkedési határidő túllépése esetén a határidő lejártát követő naptól kezdve a késedelemmel arányos vagyoni elégtételt nyújt a felek részére” – szerepel a tervezetben. Ez a passzus minden megkérdezett bírónál kiverte a biztosítékot.
Az összeg a minimálbér 3 százalékának megfelelő mértékű, vagyis naponta és ügyenként és felenként több mint nyolcezer forint.
„Az egész felvetés abszurd, különösen a hivatalbóliság. Teljesen életszerűtlen, hogy a bírónak kellene „feljelentenie önmagát”, és az eljáráshoz semmilyen kérelemre nem lenne szükség. Mivel más állami szervnél semmi hasonló sincs, mint ez a vagyoni elégtétel, a bírák fölötti újabb nyomás és fenyegetettség kialakítása lehet a cél” – mondja Matusik Tamás.
A javaslat indoklása szerint a jogalkotói cél az eljárások gyorsítása, de a bíró szerint egy ilyen szankció a lassulást eredményezné, mert ez további adminisztrációs terhekkel jár, ami az érdemi munkától veszi el az időt. A bírák nyilvánvalóan nem lustaságból mulasztanak határidőt, „hanem az ügyteher miatt, amire rá fog rakódni ez az újabb hivatalbóli feladat. Így az egész eljárás még lassabb lesz, és még többe fog kerülni a költségvetésnek.”
Egyébként a vagyoni elégtételről már létezik jogszabály, így az új duplikálna. A vagyoni elégtétel ráadásul minden félnek járna, miközben pl. egy csődeljárásban akár több százan is részt vesznek.
A pénz akkor is járna, ha a mulasztás nincs is hatással az eljárás időtartamára, így sérelmet nem okoz, vagy ha igen, nem is a feleknek, ilyen pl. a szakértői díj megállapítására vonatkozó határidő túllépése. Objektív okok, de akár a felek is okozhatják a határidő túllépést, mondja egy megkérdezett bíró.
Szerinte a félnek ahhoz van joga, hogy tisztességes eljárásban, ésszerű határidőn belül megtárgyalják az ügyét. „Erre megvannak az objektív keretek: másfél év, két év, amit külön szabályoz a törvény, működik is a polgáriban és van vagyoni elégtétel is” – mondja. „Az EJEB már vissza is dobja az elhúzódó üggyel kapcsolatos pereket, mondván, hogy ezt már a nemzeti jog szabályozza.”
Ő is azt mondja, hogy ez a szabály akár a bírót is el tudja érni, mert neki is van kártérítési felelőssége. „Ez egy lépés a bírói közvetlen vagyoni felelősség felé. Végül akár valamelyik törvényszéki elnök fegyelmit adhatna, és végül át is tudnák terhelni a bíróra. Sok bírótársam úgy éli meg, hogy ez már a tavaszi nagytakarítás része.”
Online nyilvános tárgyalás
Az online nyilvánosság megteremtése a társadalmi kontroll kiteljesedését szolgálja, indokolja a javaslat készítője, hogy a törvény elfogadása után 100 fős online hallgatóság biztosítására lennének kötelesek a bíróságok.
Ehhez előzetesen egy elektronikus felületen a DÁP-pal történő azonosítás utáni regisztráció lenne szükséges.
Bár az online hallgatóság tagjait előzetesen figyelmeztetni kell, hogy a tárgyalásról történő felvételkészítés, illetve a felvétel, vagy a tárgyalás anyagának nyilvánosságra hozatala, valamint más személy részére a tárgyalás nyomon követésének lehetővé tétele büntetőjogi-, illetve polgári jogi felelősség megállapítását vonhatja maga után, ettől még nem ellenőrizhető, hogy valakit odaengedek-e laptopom elé, hogy velem együtt nézhesse a tárgyalást.
Az eljáró bírónak az online hallgatóság tagjai közül ki kell zárnia azt, akinek korábban büntetőjogi-, illetve polgári jogi felelősségét jogerős határozat megállapította. A bírót terheli az is, hogy a felek kérhetik a tárgyalás megkezdése előtt az online hallgatóságként regisztrált személyek viselt és születési nevének, valamint arcképmásának megismerését. Megfelelő ok esetén kérhetik a bíróságtól egy online hallgató kizárását is. Mindezt a bírónak kellene majd lemenedzselnie.
„Az online részvétel hallgatóságként teljesen indokolatlan, semmi olyan cél elérésére nem alkalmas, amit az indokolás tartalmaz, ellenben jelentős többletadminisztrációval, időráfordítással és kockázatokkal jár. Aki ezt támogatni tudja, az valószínűleg soha nem dolgozott bíróként” – mondja Matusik Tamás.
A tárgyalás nyilvánossága a jogállami garancia, hangsúlyozza ő és más megkérdezett bírók is, nem pedig a bárhonnan való online elérhetősége. „Egyes notórius panaszosok ki fognak maguknak választani bírókat, akiknek minden tárgyalására igyekeznek bejelentkezni, ott hibákat keresni, emiatt – nem ügyfélként is – beadványokat írni, a bíró ellen felhasználni.
Azt, hogy milyen védett adatok fognak a tárgyaláson felmerülni, előre nem lehet tudni, előzetesen nem lehet megjósolni. Széles nyilvánosság elé kerülhetnek konkrét személyek egészségi állapotával, vagyonával, szexuális szokásaival, családi életük részleteivel kapcsolatos közlések. A felvételkészítés tilalma pedig gyakorlatilag betarthatatlan, utóbb manipulált, összevágott felvételek megosztása várható, ami minden tárgyalási résztvevő lejáratására alkalmas lehet, és ez az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom rombolásával járhat. A forrás 100 résztvevő esetén ellenőrizhetetlen” – sorolja Matusik Tamás.
Egy másik bíró is hangsúlyozza, hogy az online nyilvánosság magában hordozza a visszaélés lehetőségét, büntetőügyben veszélyezteti a bizonyítás sikerét és óriási terhet ró a bíróra.
Rövidített indoklás és egyszerűsített polgári per
„A felesleges adminisztrációs teher csökkentése és az érdemi munkavégzésre fordítható idő növelése érdekében” a tervezet bevezetné, hogy az eljáró bíróság elsőfokú polgári ügyekben rövidített indokolást tartalmazó ítéletet hozhat, a részletes indokolásra csak akkor lenne szükség, „ha a felek azt kérik, mert jogorvoslati jogukkal valószínűsíthetően élni kívánnak.”
A rövidített indoklás lehetősége most is megvan, de ritkán élnek vele. „A bírónak jó az energiaspórolás, de az indokláson alapul a fellebbezés, abból értik meg az ítéletet” – mondja egy bíró. „Először rövidítetten kellene indokolni, de ha bejelenti a fellebbezést, akkor hosszút is kell írnom.” Ráadásul a rövid indoklás határidejét levitték 15 napra a mostani 30-ról (igaz, régen is 15 nap volt).
Hallottunk viszont olyan véleményt is, hogy a lehetőség ezután is megvan a részletes indoklás kérésére, és akkor is lehet újra dönteni arról, hogy fellebbez-e a fél vagy sem.
Szintén a fenti célokból bevezetnék az egyszerűsített polgári pert is. Ennek alkalmazásáról a felek dönthetnek előre az általuk kötött szerződésben – hasonlóan a választottbírósági út kikötéséhez. Itt minden írásban történne, az eljárást teljes mértékben a felperesnek kell előkészítenie, és „már a keresetlevélhez csatolni kell valamennyi okirati bizonyítékot, valamint szakkérdés felmerülése esetén a szakvéleményt”.
Egy bíró szerint nehéz ezt a felkészültséget elképzelni egy átlagemberről, aki egy hitelintézettel vagy más nagy szolgáltatóval készül szerződni. „Nem ilyen előrelátó az állampolgár. Ezt előre ki kell kötni a szerződéses viszonyban, mint egy szerződési feltételt, és egy hitelintézet nem lesz ebben érdekelt.”
Szerinte az egyszerűsített polgári per bizonyításra vonatkozó szabályai a megalapozatlanság nagy veszélyét hordozzák.
Mi lesz a csornai bírósággal?
Bár úgy tudjuk, hogy találkozójukon az európai bírósági szervezet, az ENCJ delegációjának is említették a járási reform tervét január végén a minisztériumban, a tervezetbe mégsem került bele a mozgó bíróságoknak a járásbírókat egy ideje fenyegető bevezetése. Talán az ebben a témában már eddig is érzékelhető komoly ellenállás miatt, talán azért, mert választások előtt nem akarták fideszes polgármesterek és kisvárosok lakóinak idegeit azzal borzolni, hogy bezárnak néhány fős bíróságokat (pl. megkérdezettjeink az ősfideszes város, Csorna bíróságát szokták említeni.) Persze az sem zárható ki, hogy egyéni képviselői vagy törvényalkotási bizottsági javaslatként kerül majd elő.
A törvényszéki elnökök nemrég Tuzson Bencénél jártak a miniszter meghívására, Senyei György OBH-elnök pedig kormányülésre volt hivatalos. (Közben a renitens OBT ülésein a minisztérium állandó meghívott és korábban rendszeresen ott lévő képviselője január közepe óta távol marad). „Ebben a csomagban vannak olyan elemek, melyek mellett egy igazgatási vezető nem mehet el, mert összeomlik a rendszer, pl. a vagyoni elégtétel nem elbírható” – mondja egy bíró. „Annak idején Handó Tünde OBH-elnököt lekövették a törvényszéki elnökök. Kérdés, hogy most a miniszter fog-e diktálni vagy Senyeinek marad szerepe, és annak ő hangot is mer-e adni.”
Több megkérdezettünk valószínűsíti, hogy a miniszter 1-2 kérdésben engedni fog. „A bírósági vezetők pedig úgy mennek vissza a bíróságukra, hogy kihúztunk két méregfogat. Miközben marad nyolc” – mondja egyikük.
