Az infláció változó szintű felfutásával együtt az embereket leginkább a megélhetési költségek és az életszínvonaluk foglalkoztatja. Az Ukrajna megsegítésére tett lépések és az Oroszország elleni szankciók is kitartóan népszerűek még Magyarországon is, az állami ellenkampány dacára. A magyarok hatvan százaléka azt állítja, hogy nehezen él meg, de más válaszaik szerint mintha nem nagyon érintené őket az óriási infláció: a többség most ugyanannyit vagy még többet is megengedhet magának anyagilag, mint korábban – saját bevallásuk szerint legalábbis, ez ugyanis kissé gyanús.
Franciaországban vagy Spanyolországban nagyon megterhelte az embereket, hogy a helyi infláció már majdnem a harmada volt tavaly a magyarországinak.
A magyarok viszont a háromszor akkora inflációt is sokkal kevésbé érzik a bőrükön saját bevallásuk szerint,
legalábbis ez derült ki az Eurobarometer nagymintás felméréséből.
Mondja, mi a gondja
A felmérésben olyan ügyekről kérdezték meg minden uniós ország lakóit tavaly október–novemberben, mint hogy mi mennyire jelent mostanában nehézséget, vagy hogy hogyan vélekednek az uniós és az országos szintű vezetőik válságkezelési teljesítményéről.
Akkoriban már 11 százalék fölött volt az EU-s szintű infláció, így nem csoda, hogy az embereket alapvetően az elszálló árak és az elszegényedés, életszínvonaluk csökkenése foglalkoztatta leginkább.
Mindez a magyarokra is igaz volt, hiszen Magyarországon már novemberben is az uniós átlag több mint kétszerese volt az éves infláció, 23,1 százalékos szinten állt. Azóta pedig azóta tudjuk, hogy nem is ez volt a csúcs.
Itt olvashat még utána: Zimbabwe, Libanon és Ruanda után relatíve már Magyarországon a legdrágább élelmiszert venniük a szegényebbeknek.
Tízből kilenc európai komolyan aggódik a megélhetési költségek megugrása miatt, de Görögországban, Olaszországban vagy Portugáliában lényegében mindenkit nyomaszt ez saját maga vagy a szerettei miatt.
A kérdés ugyanis csak a válaszadó és szerettei megélhetési költségeinek megítélésére vonatkozott. Azok tehát nincsenek benne, akik ismeretlen felebarátaikat is sajnálják, ha mostanában alapvető anyagi nehézségeik támadnak.
A legkevésbé egyébként a svédek, a dánok és a csehek tartottak az ilyen gondoktól. Ide kapcsolódik, hogy az elszegényedés és a leszakadás lehetőségétől is ők tartottak a legkevésbé.
Érdekes lehet még, hogy a klímaváltozás hatásaitól a mediterrán uniós országokban élők tartottak leginkább, a skandináv országokban pedig rendre az uniós átlag alatt. Észtországban egyedülálló módon a lakosság többsége nem tartotta ezt aggodalomra érdemes kockázatnak, és itt mondták a legtöbben azt is, hogy nem tudják ezt megítélni.
Mit tudhatnak Máltán vagy Portugáliában az ukrajnai háborúról?
Az orosz hadsereg ukrajnai támadásával kapcsolatban
a leginkább Máltán és Portugáliában tartanak attól, hogy a háború átterjedhet más országokra,
és ez komoly hatással lesz az életükre.
Ugyanők tartanak a legkomolyabban egy atomkatasztrófa lehetőségétől is, noha egyik országban sincs működő atomerőmű, így ez a félelem talán valami más helyi sajátosságból eredhet.
A háború közelében lévő országok közül a háborús eszkaláció kockázata inkább a lengyeleket és litvánokat foglalkoztatta, míg például az észteket vagy a románokat lényegesen kevésbé.
A háborúzni kívánó orosz állam elleni EU-s szankciókat az uniós polgárok elsöprő többsége, még a magyar válaszadók többsége is inkább támogatta, pedig pont október 14-én indult Magyarországon az azóta is minden létező csatornán futó állami és kormányközeli bombás kampány. Ebben az orosz állam és oligarchái elleni szankciókat próbálják beállítani a kiugróan magyar infláció okának.
A szankciók megítélése kapcsán egyébként európai szinten is felfedezhető némi megosztottság: a magukat politikailag jobboldalinak valló válaszadók egy kissé inkább helytelennek tartják az Ukrajna támogatása érdekében eddig meghozott uniós döntéseket. De a kérdésfeltevés alapján ebbe beletartozhatnak azok is, akik hasonló, de lényegesen komolyabb vagy gyorsabb lépéseket vártak volna el az uniós miniszterelnököktől.
Az infláció felfutásával párhuzamosan egész Európában mindenhol kevesebben gondolják azt, hogy országukban jó irányba mennek a dolgok. Alapvetően minél kiszolgáltatottabb anyagi helyzetben van valaki, minél idősebb vagy minél kevésbé követi a kapcsolódó híreket, annál inkább ezt gondolja. Előbbi jellemzők egyébként nem feltétlenül függetlenek egymástól.
Az unióban a válaszadók átlagosan negyede gondolta csak azt, hogy náluk általában jó irányba tartanak a folyamatok, különösen Szlovákiában, Spanyolországban és Horvátországban érezték rossz úton az országukat.
Magyarországon is nagyot esett ennek megítélése, tavasszal még a magyarok ugyanolyan hányada tartotta jó irányba haladónak az országot, mint ellenkezőleg. Őszre viszont az ország negyede érezte már csak jónak általában az irányt, kétharmaduk szerint inkább rossz.
Jellemző még – és ez a magyarokra is igaz –, hogy az egész EU-t egy fokkal jobb irányba haladónak látják az európaiak, mint a saját országukat.
Ehhez kapcsolódóan az európai válaszadók több segítséget várnának a megélhetésükhöz az EU-tól és a saját kormányuktól is, de az utóbbival kissé elégedetlenebbek. Magyarországon lényegében azonos szinten elégedetlenek ez ügyben az EU-val és a kormánnyal is, de mind a két szereplő teljesítményét megfelelőbbnek ítélik az uniós átlagnál.
Furcsán válaszoltak a magyarok az anyagi helyzetükkel kapcsolatos kérdésekre. Nagyjából tízből hat magyar állította azt, hogy nehezen jön ki a pénzéből, főleg a kisebb településen élők, az idősek és a nők. Korábban, azaz 2021-ben, a járvány közepén, de még tavaly tavasszal is a magyarok hatvan százaléka értékelte jónak saját anyagi helyzetét. Ezzel az aránnyal is az unió legalsó negyedében szerepelt az ország egyébként.
Ez egybecseng a megtakarítási felmérésekkel, amelyek szerint durván a magyarok kétharmadának semmilyen vagy legfeljebb egy hónapnyi megélhetésre elég megtakarítása van.
A minden más tagországnál durvábban emelkedő hazai árak azonban más kérdések alapján sokkal kevésbé hatottak a magyarokra, mint a legtöbb uniós állampolgárra:
a magyar válaszadók 44 százaléka mondta csak azt, hogy kevesebbet engedhet meg magának
mostanában, mint korábban.
Ez az érték az uniós átlag alatt van, a fele-harmadakkora inflációval küzdő franciáknál vagy belgáknál is jóval többeknek csökkentek anyagi lehetőségei saját bevallásuk alapján. A magyarok bő kétharmadának hónap végén soha nem volt még gondja a számlák kifizetésével saját bevallása szerint, amivel messze megelőzik például az átlagosnál lényegesen jobb módú osztrákokat vagy íreket is, a németek mondtak be a magyarokéhoz hasonló arányokat.
Ennek a hátterében számos dolog állhat onnantól kezdve, hogy Magyarországon esetleg cikibb bevallani az anyagi nehézségeket odáig, hogy akár a kérdést is érthették kissé másképp.
A lakosság ugyanis a számlákkal elég rugalmatlan is lehet, nem nagyon fogják lemondani az internetet, kidobni a telefonjukat vagy felszámolni a bankszámlájukat anyagi nehézségek esetén sem.
Inkább nem mennek el nyaralni, elhalasztják a ruhavásárlást vagy ritkábban mennek fodrászhoz, és akkor nem a számlák okoznak nehézséget. Persze lehet jelentősen csökkenteni a fűtést, néha a megtakarításokból kipótolni a villanyszámlát vagy a fizetésnap utánra időzíteni a számlák befizetését, és talán akkor úgy érezhetik, hogy pont a számlákkal nem volt gondjuk soha, csak más költségekkel van.
Van, akinek főleg a pénzt, másoknak a biztonságot jelenti az EU
Az EU és parlamentje, az EP is kitartóan népszerű a térségben és Magyarországon is. Ez azt jelenti, hogy egy 15-20 százaléknyi kisebbség tekint egyértelműen ellenségesen az EU-ra, negyven-ötven százaléknyian viszont pozitívnak tartja az intézményt.
Fő értéknek tartott előnyei azonban nem azonosak, az EU egyik felében inkább a közvetlen anyagi előnyökhöz kapcsolódó dolgokat sorolják előre: az életszínvonal emelkedését, a jobb munkalehetőségeket vagy a gazdasági növekedést.
Európa északi és nyugati felében inkább olyan szempontok voltak hangsúlyosak, hogy az EU békét, biztonságot és jobb együttműködési feltételeket hoz az országok között.
A magyar válaszadók egyértelműen az előbbi csoportba tartoztak, leginkább pedig az uniós munkalehetőségeket értékelték az egész intézményben.
Arra a kérdésre, hogy az Európai Parlamentnek milyen témákkal kellene most igazán foglalkoznia, a magyarok elsősorban a közegészségügyet szerették volna a figyelmükbe ajánlani.
Emellett a gazdaság támogatását, a jövőbeli kihívásokat, illetve a demokrácia és a jogállami működés védelmét. A megelőző tavaszi felméréshez képest főleg a támogatások lettek fontosabbak a magyaroknak ezek közül.
A többi uniós állampolgár legsürgősebbnek inkább a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni munkát javasolta az EP-nek. A magyar válaszadók uniós társaikhoz képest egyébként jóval kevésbé tartották elsődlegesnek a klímaváltozás elleni fellépést, a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni lépéseket, a humanitárius segítséget, illetve a nemek közötti egyenlőségért, a befogadást és a sokszínűségért végzett munkát.
Érdekes volt, hogy rákérdeztek arra is, hogy a válaszadók tudják-e, mikor lesz a legközelebbi EP-választás. Erre a máltaiak és a magyarok közül tudták legtöbben a jó választ, hogy 2024 májusában. Ez egyébként náluk is a válaszadók 51, illetve 42 százalékát jelentette.
A svédeknél és a görögöknél a nagy többség azt válaszolta, hogy tudja az időpontot, csak szinte mindenki rosszul mondta. A legkevésbé Franciaországban és Portugáliában voltak tisztában azzal, hogy mikor lesz a választás. Náluk a válaszadók kilenc, illetve 12 százalék tudta, hogy jövő májusban. A felmérés alapján az egész EU-ban négyből egy ember van képben a jövő évi választás idejével kapcsolatban.
