A biztosi testület orientációs vitájával politikai szakaszba lép a következő többéves keretköltségvetés előkészítése. Az EU költségvetési biztosa arra számít, hogy a dán elnökség elején bemutathatja a javaslatot, amely várhatóan egyetlen politikát sem hagy majd érintetlenül.
Nagyjából fél évvel a 2028-tól induló időszakra vonatkozó költségvetési terv bemutatása előtt az Európai Bizottság tagjai pénteken az első politikai szintű orientációs vitán vesznek részt a leendő többéves keretköltségvetésről. Piotr Serafin költségvetési biztos csütörtökön arról tájékoztatta az EP költségvetési bizottságának tagjait, hogy az elsőt valószínűleg már februárban követi egy második vita, ami után – a dolgok jelenlegi állása szerint – a bizottság bemutat majd egy közleményt, mintegy keretet adva az érdekelt felekkel a következő hat hónapban tartandó konzultációknak.
Következő keretköltségvetés: a politika is beszáll a ringbe
Serafin azt mondta a képviselőknek, hogy a következő MFF-re vonatkozó bizottsági javaslat nagy valószínűséggel a júliustól esedékes, dán soros EU-elnökség elején (tehát talán még a nyári szünet előtt) lát napvilágot. Elismerte, hogy nagyon szűk az idő, különös tekintettel arra, hogy az EU-politikák finanszírozása nagy változások előtt áll a számos kihívás és az új prioritások miatt.
„Nincs olyan politikai terület a büdzsében, amelyet ne kellene felülvizsgálni. Ez vonatkozik a politikák tartalmára és a végrehajtására is” – közölte egy nevének elhallgatását kérő, magas rangú bizottsági forrás röviddel a biztos parlamenti szereplése után. A következő hét- (vagy öt) éves keretköltségvetéshez Ursula von der Leyen programjában és a biztosoknak írt megbízólevelekben már levert néhány jelzőkarót, így az egyszerűsítést, a büdzsé rugalmasabbá tételét, a reformok és a beruházások házasítását és a kifizetéseknek a jogállami elvek tiszteletben tartásához kötését. Ettől eltekintve jelenleg még semmi sincs eldöntve, mert – mint Piotr Serafin hangsúlyozta a képviselőknek – a politika csak most száll a ringbe a vitában.
Ennek jeleként február 18-án Varsóban az Általános Ügyek Tanácsának informális ülésén is napirendre tűzik a többéves pénzügyi tervet, és március 21-én a tagországok vezetői is megvitatják, aminek a költségvetés bevételi oldala, az új saját források rendszere is része lesz. Utóbbi azért is időszerű, mert 2028-tól az EU tagjainak el kell kezdeniük a helyreállítási programra (Next Generation EU) felvett, százmilliárd eurós kölcsönök törlesztését, és – mint a biztos figyelmeztetett – ha ehhez nem hoznak létre új saját bevételi forrásokat az uniós büdzsének, akkor a tagállami befizetésekből kell állni a cechet, ami egyet jelentene a költségvetés megnyirbálásával.
Az örök dilemma: melyik ujjamba harapjak?
Éppen akkor, amikor az EU-nak a számtalan kihívás és megnövekedett ambíciói miatt a jelenleginél nagyobb, egyesek szerint jóval nagyobb büdzsére lenne szüksége, de mindenképpen több pénzre, mint a GNI nagyjából egy százaléka. Igaz, a 2027-ben záruló hétéves időszakot az Európai Unió a koronavírus-járványra válaszul létrehozott, közös adósságkibocsátáson alapuló helyreállítási programnak köszönhetően lényegében dupla büdzsével abszolválta.
Az egyik politikai terület, amelyre az uniónak nagyságrendekkel többet kellene költenie a következő években, a védelem és az ezzel kapcsolatos kiadások. A jelenlegi hétéves büdzsében összesen tízmilliárd euró áll rendelkezésre erre a célra, de az EU történetének első védelmi politikai biztosa, a litván Andrius Kubilius szerint legalább százmilliárd eurót kellene a következő években védelmi kiadásokra fordítani. A tőle elforduló Trump, illetve a fokozatosan ráforduló Putyin miatt nem tűr halasztást Európa felfegyverzése. A 27 uniós tagállam vezetői ezért február 3-án Brüsszelben adnak egymásnak randevút, hogy több órán át kizárólag a védelmi ambíciókról, köztük a finanszírozás kérdéseiről beszélgessenek. Piotr Serafin – aki a többéves keretköltségvetés elkészítéséért felelős – nem hiszi, hogy a védelmi kiadások növelése várhat 2028-ig, amikor hatályba lép az új költségvetési keret.
A védelmi kiadások finanszírozásáról így már azelőtt dönteni kellene, hogy a bizottság egyáltalán előterjesztette a javaslatát a 2028 és 2034 közötti időszakra. A védelmi politika így is jóval nagyobb részt fog kihasítani a többéves uniós büdzséből, mint jelenleg, főleg a közös érdekű projektek és közbeszerzések finanszírozására. A nagy költségvetési puzzle a sok jelentkező miatt enélkül is gyötrelmesen nehezen állhat majd össze, és elkerülhetetlenül lesznek nagy vesztesek.
A régiók megtarthatják a szerepüket a kohéziós politikában
Ezt a szerepet sokan általában a kohéziós, más néven felzárkóztatási politikára vagy a közös agrárpolitikára szeretnék kiosztani, annál is inkább, mert a két hagyományos uniós politika együtt lefedi az egész költségvetés kétharmadát. Egy magas rangú bizottsági illetékes szerint a két politikára jutó források mennyisége elsősorban a teljes költségvetés méretétől függ majd.
„A kohéziós politikai források alacsony abszorpciós rátája nem éppen jó ajánlólevél” – hívja fel rá a figyelmet a tisztviselő, ami szerinte akkor is igaz, ha erre könnyű magyarázattal szolgálni. A rövidebb határidőkhöz kötött helyreállítási források gyors lehívásának szándéka ugyanis az elmúlt években háttérbe szorította a felzárkóztatási politikát. Ráadásul – mivel két külön feltételrendszernek kellett megfelelni, és sok volt az átfedés a két támogatási program között – a hibaszázalék is megnőtt, ami ugyancsak gyengítheti a politika pozícióit a pénzügyi vitában. Az elmaradott kelet-európai régiók látványos felzárkózási folyamaton mentek keresztül a csatlakozás óta, ami szintén okot adhat a támogatások csökkentésére.
Az erős kohéziós politika pártján állók ereiben meghűlt a vér, amikor olyan tervekről hallottak, amelyek szerint a bizottság 2028 után egyetlen nagy programban gondolkozik minden egyes tagállam számára. Piotr Serafin szerint ugyanakkor ez nem jelentené automatikusan a régiók félreállítását, ami gyökeres szakítást jelentene a kohéziós politika jelenlegi modelljével. „Bár a döntés még hátravan, hathatós érvek szólnak amellett, hogy a reformokat és beruházásokat magában foglaló egységes terv mellett a regionális programoknak is legyen helyük, ami biztosítaná a régiók részvételét a programozástól kezdve a végrehajtásig” – mutatott rá egy képviselő kérdésére válaszolva.
Az Európai Bizottságnak más oka is van arra, hogy ne csökkentse a régiók szerepét a kohéziós politika partnerségen alapuló végrehajtásában. „A tekintélyelvű trendek felerősödésének idején az erős térségek a demokrácia fontos garanciái” – húzta alá egy magas rangú bizottsági tisztviselő, aki szerint Lengyelország a jó példa arra, hogy a régió ellensúlyozni tudta az előző kormánypárt, a Jog és Igazságosság központosító kísérleteit.
A kohéziós politika jellegénél fogva többnyire hosszú távú beruházásokat finanszíroz, amelyek esetében nagyon fontos a pénzügyi kiszámíthatóság. Ezért általában már több évre előre félreteszik a forrásokat az egyes projektekre. A bizottság várhatóan felül fogja vizsgálni a jelenlegi, hét évre szóló programozási gyakorlatot, hogy rugalmasabbá tegye a források felhasználhatóságát és átcsoportosításának lehetőségét. Az egész költségvetés és az egyes politikák rugalmasságának növelése az egyik vezérfonala lesz a reformnak annak érdekében, hogy az EU jobban és gyorsabban tudjon válaszolni a menet közben jelentkező kihívásokra.
A költségvetési biztos azt is leszögezte az EP-ben, hogy valószínűleg csökkenteni fogják a költségvetésből finanszírozott programok számát is, mert rengeteg az átfedés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden programnak össze kell olvadnia – tette hozzá.
Jogállamiság és uniós pénzek: nem biztos, hogy több ostor lesz
Ursula von der Leyen programbeszédében és a költségvetési biztos számára készült megbízólevélben is kifejezte azt a szándékát, hogy az uniós költségvetési kifizetéseket általában összekapcsolják a jogállami elvek tiszteletben tartásával. Mint egy korábbi cikkünkben írtunk róla, számos elképzelés van arról, hogyan szigorítsák például tovább a költségvetési pénzeket a korrupciótól megvédeni hivatott jogállami feltételességi mechanizmust, amelyet eddig kizárólag Magyarország ellen léptettek hatályba.
Ami már most biztosra vehető, hogy a bizottság szorosabb kapcsolatot kíván létesíteni a többéves keretköltségvetés és az eredetileg a megelőzést szolgáló éves jogállami országjelentések között, amelyek négy területen teszik mérlegre a tagállamok teljesítményét. Ezek: az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció elleni fellépés, a sajtópluralizmus és a fékek és ellensúlyok rendszere. Idén ötödikként a belső piac is górcső alá kerül majd.
Megoszlanak a vélemények a feltételességi eljárás hatékonyságáról. Egyesek felhívják a figyelmet arra, hogy a pénzek befagyasztásával az EU ugyan sarokba szorította a magyar kormányt, de nem sikerült előidéznie magatartásváltozást, ezért többre lenne szükség. Jó okkal feltételezhető ugyanakkor, hogy az új költségvetési biztos elegendőnek tartja a rendelkezésre álló eszközöket, és nem ítéli szükségesnek, hogy még több ostora legyen. „Orbán azt csinál, amit akar, a mi első számú célunk arról gondoskodni, hogy az európai adófizetők pénze biztonságban legyen” – nyilatkozta lapunknak egy magas rangú bizottsági forrás, aki szerint ez a megközelítés teljes szinkronban van azzal, ahogy ítéletében az Európai Bíróság behatárolta a mechanizmus alkalmazását. Ebből az is következhet, hogy a bizottság kétszer is meg fogja gondolni, mielőtt az agrárkifizetéseket is befagyasztaná a jogállamisági problémák miatt.
Megfigyelők ugyanakkor arra emlékeztetnek, hogy bár a lengyel Piotr Serafin az uniós költségvetési biztos, úgyis a főnökéé, Ursula von der Leyené lesz az utolsó szó az ügyben, ahogy már az előző ciklusban is volt példa rá.
