A kormány a többi hatalmi ághoz képest mostohán kezeli a bírókat és a bírósági alkalmazottakat; lejárató kampányok bírókkal szemben; és milyen a „konstruktív párbeszéd” a kormánnyal – néhány téma a XX. század elején létrejött, majd 1990-ben újjáalakult bírói érdekvédelmi szervezet elnökének interjújából.
Reagált a Kúria a nemrég elkészült uniós jogállamisági jelentésre. Közleményében hivatkozik az Országos Bírói Tanácsra és a MABIE-re is a Kúria Közigazgatási Kollégiuma II. tanácsának átszervezése kapcsán. A közlemény szerint az, hogy ezek a testületek nem foglalkoztak az átszervezéssel, igazolja, hogy egy nevesített jogi szakértő megalapozatlanul tájékoztatta úgy az uniós raportőröket, hogy azért számolták föl a kollégiumot, mert több ügyben a kormánynak kedvezőtlen ítéletet hozott. A MABIE azért nem szólalt meg akkor, mert tényleg nem tartották megalapozottnak a gyanút, vagy, ahogy most a legtöbb igazságszolgáltatási szervezet agendáján, az önökén is csak a béremelés szerepel?
A kúriai tanácsok átalakításáról nem volt hiteles információja az egyesületnek, a Kúria belügyének tekintettük. Mi akkor lépünk föl, amikor olyan érdek sérül, ami nagy nyilvánosságot kap, így értesülünk róla, vagy egy bíró kér meg, hogy lépjünk fel az érdekében. Kúriai bírótól nem érkezett hozzánk megkeresés, és az átalakítás hátteréről sincs pontosabb információnk.
A Kúria külön szakmai szervezet, mi pedig egy érdekvédelemi egyesület vagyunk. A jogállamisági jelentésnél megkeresik a szervezeteket, nekünk nincsen befolyásunk arra, hogy milyen szervezet vagy személy mit nyilatkozik.
Megkérdezhetem-e, hogy a MABIE vagy ön hogyan értékeli a jogállamisági jelentésnek az igazságszolgáltatásra vonatkozó részét, vagy azt fogja rá mondani, hogy politizálás?
Azt mondanám, hogy politikai hatása is van.
De a jelentés tartalma nem politikai, hanem szakmai.
Amiről a MABIE-nek közvetlen tudomása van a jelentésből, azok elsősorban a jogszabályi átalakítások, tehát az OBT hatásköreinek megváltozása, az ügyelosztási rend szabályozása. A bérrendezésről megint csak van tényszerűen tudomásunk.
Micsoda?
Hogy nem történt bérrendezés. A jelentés értékelő részéhez viszont, amikor a tényekből vonnak le következtetéseket, mi nem tudunk hozzászólni mint egyesület.
Az, hogy nem kívánja értékelni az uniós kritikát, nincs összefüggésben az elmaradó béremeléssel?
Azt gondolom, hogy a MABIE-nek nem feladata, hogy értékeljük a jogállamisági jelentést. Az az országra vonatkozik. Mi részt vettünk benne, legjobb tudásunk szerint elmondtuk az észrevételeinket, amelyek bekerültek a nagy közös kalapba. Nem lett nevesítve, hogy mi a mi észrevételünk. Az nem titok, hogy a bírósági szervezetben most a legnagyobb probléma az alacsony bérezés.
Nem publikus, hogy önök mit mondtak az uniós jelentéstevőknek?
Az nem.
Az OBT-ben elég nagy belső vita volt a testület képviseletéről: mire jogosult az elnök, és mihez kell neki testületi felhatalmazás. Önöknél ez hogy megy? Ön ilyenkor egy tartalmi mandátum birtokában beszél az uniós monitorokkal?
Megkeresnek minket a raportőrök, és az egyesület vezetője vagy az általa kijelölt személy találkozik velük, nyilatkozik írásban, szóban. Természetesen egyeztetjük, hogy mik azok az álláspontok, amiket a raportőrök tudomására hozunk.
De, gondolom, ezen a találkozón ön nemcsak ismertette az egyébként általuk is ismert jogszabályváltozásokat, hanem értékelte is.
Mindig az előző évi jelentéshez képest kérdeznek meg minket, hogy az ott felvetett problémák ügyében pozitív vagy negatív irányú változás történt-e, volt-e intézkedés a kormányzat vagy a döntéshozók részéről. Mi is erről adjuk meg a választ.
A bírósági testületek részéről csend kísérte a jogállamisági jelentést. Egyetért-e azzal, hogy csend van a bírói karban? Senki nem akar konfrontációt a béremelés miatt?
Nem tudom megítélni más testületek álláspontját. Azt gondolom, hogy a jogállamisági jelentésben vannak tényszerű megállapítások. Ezt a kormányzat részére küldik meg, az ő számára tartalmaz feladatokat. Innentől kezdve mi a következő évben fogunk tudni nyilatkozni arról, hogy a most felvetett problémák ügyében történt-e változás, vagy nem.
Akkor a tavalyihoz képest mostanra merre változott a bíróságok helyzete?
Van, amiben pozitív irányba, van, amiben viszont nem változott, és a helyzet miatt ez negatívumot jelent. A jogszabályalkotás az OBT jogköreit illetően pozitív változást jelent, ahogy az az ügyelosztási rendé is. Viszont a bírói fizetések változatlansága az infláció miatt már egy negatív spirált indított el a bíróságokon.
A kormány nem hajtotta végre az unió bíróságának ítéleteit, ezért Magyarország – pontosabban az adófizetők – gigabírságot kapott. Úgy hallottam, hogy bírói körökben az a vélemény terjed, hogy a bírság miatt úszott el idénre a béremelés. Ön is hallotta ezt?
Pletykaszinten hallottam. Hogy van-e valóságalapja, azt nem tudom.
Ahhoz, hogy megtudjuk, mi alapján döntöttek erről a Karmelitában, kremlinológusnak kellene lenni.
De nem gondolom, hogy csend lenne a bíróságokon. Az OBH elnöke, a Kúria elnöke, az OBT elnöke, illetve maga az OBT is jelzi a problémákat. Az OBT üléseinek jegyzőkönyvei nyilvánosak.
A MABIE Facebook-oldalán is sok mindent közzéteszünk. A kommenteket érdemes elolvasni, hogy mit mondanak a kollegák.
Mit mondanak?
Elégedetlenek a jelenlegi helyzettel. Felteszik azt a kérdést, hogy ha erre-arra van pénz, akkor a bíróságokra miért nincs. Mi a magyarázat?
Mernek egyébként névvel kommentelni a bírók?
Ezt nem tudom. Egy profilt látok, hogy az valós vagy nem valós, azt nem tudom megítélni.
Az OBT ülésein mindig vezető téma a béremelés elmaradása, amire a kormány részéről Répássy Róbert államtitkár 2024 áprilisában azt mondta az OBT-ülésen, hogy „mi abból indulunk ki, hogy mire van költségvetési fejezet, és mire nincs”. Ezt a kormányzati retorikát vette át a köztársasági elnök is az OBT-nek adott válaszában. Sőt az OBT-elnök, Szabó Péter is így keretezte a problémát az InfoRádió Paragrafus című műsorában augusztus 2-án. Miután jelezte a helyzet súlyosságát, azt mondta, hogy „természetesen látni kell azt, hogy költségvetési kérdésről van szó. Tehát a kezdeményezések sikerét nagymértékben befolyásolja, hogy a kasszában milyen fedezet áll rendelkezésre.” Jogállamban lehet-e költségvetési kérdés a bírák fizetése?
A MABIE álláspontja szerint nem.
Akkor egyetért azzal, hogy súlyos jogállamisági probléma, ha az igazságügyi szervezetrendszer működésének alapfeltételei költségvetési kérdéssé válnak?
Nyilvánvalóan költségvetési kérdés, hiszen onnan kapjuk a fizetésünket. De ha komolyan vesszük a jogállamisági kritériumokat – és mi komolyan vesszük, hogy jogállamban élünk –, akkor meg lehet találni ennek a fedezetét.
Most belemehetnénk abba, hogy hogyan arányulnak a bírói fizetések a bruttó nemzetgazdasági átlagkeresethez, és ha a másik két hatalmi ágnak, az Országgyűlésnek, illetve a kormány alá rendelt szervezeteknek megtalálják a fizetésemelés fedezetét – ráadásul ott automatizmus is van –, akkor a harmadik hatalmi ág miért élvez olyan kivételezett helyzetet, hogy itt nem találják meg.
Van olyan érzése, hogy büntiben vannak a bírók?
Ezt nem tudom megítélni. Azt mondanám, hogy semmi jelét nem érzékelem azonkívül, hogy ebben nem tudunk előrejutni. A következtetés levonása nem az én feladatom.
De azért sem gondolom feltétlenül a büntetést, mert amióta a bíróságon dolgozom, 1992 óta mindig volt alkudozás a bírói fizetéseket illetően. Nem új keletű, hogy küzdenünk kell a béremelésért. Ha jól emlékszem, 2004-2005 körül volt jelentősebb béremelés, az is hosszú évek küzdelme után. Aztán a 2019-es döntést megelőzően is három-négy éves küzdelem volt, hogy ötvenszázalékos béremelést kapjunk három lépcsőben.
Volt-e már ekkora különbség a bírói és a bírósági alkalmazotti jövedelmek és a nemzetgazdasági átlagok között ’92 óta?
Nem.
Ön szerint miért nincsenek látványos tüntetések vagy sztrájk a bírói szervezetrendszert érintő kérdésekben, miközben mindenki egységesen ugyanazt akarja?
Sztrájk azért nincs, mert a sztrájktörvény tiltja. Az igazságszolgáltatási rendszer résztvevői nem sztrájkolhatnak. A másik ok pedig, hogy a bírósági szervezetrendszerben dolgozók örök optimisták.
Sulyok Tamás is ezt mondta.
Mi arra vagyunk szocializálva, hogy tárgyalunk. Meghallgatjuk a másik álláspontját.
Abból nehéz kenyeret venni.
Konstruktívan együttműködünk. Még mindig úgy gondoljuk, hogy ha jelezzük a döntéshozók felé, hogy nagy probléma van, akkor a döntéshozók észszerűen viselkednek, és meghallgatják az érveinket.
A remény hal meg utoljára. 2024 júniusában egy bíró egyéni panasszal fordult az Európai Bizottsághoz, és arra buzdította a kollégáit, hogy ők is éljenek a lehetőséggel. Sajtóhírek szerint mára több mint száz panaszt terjesztettek elő. (Az interjú egy nappal azelőtt készült, hogy a bizottság közleményben erősítette ezt meg.) A MABIE képviselői nyilvánosan is támogatták ezt. A MABIE él-e a panasz ehetőségével? Ha nem, miért nem?
A bírókolléga az Európai Bizottsághoz fordult. Ott egyéni panaszok előterjesztésének van helye. A MABIE – és ez a honlapon is megjelent – azt az utat választotta, hogy az Európai Bírósághoz szeretnénk fordulni mint egyesület. Litván, szlovén, horvát és a portugál kollégák is fordultak így a bírósághoz. A választmányunk azt fogadta el, hogy egyénileg mindenkit támogatunk, viszont mi a másik utat követjük.
Mikorra várható?
Terveink szerint őszre, mert egy ilyen beadványt meg kell szerkeszteni, és most nálunk is törvénykezési szünet, szabadságok vannak.
Sulyok Tamás formális indokok miatt úgy döntött, hogy az OBT megkeresésére sem él jogalkotási javaslattal a jogalkotó felé. Válaszlevelében azt írta, hogy ilyen, „politikai felelősséggel járó kezdeményezéssel a köztársasági elnök az alkotmányos funkcióival összhangban – a nemzet egységét képviselve, az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés körében – élhet”. Mit gondol erről a válaszról?
Nagyon bíztunk a köztársasági elnök úr kezdeményezésében. Azért került sor a megkeresésére, mert az OBT jogszabályi kezdeményezéssel csak az Igazságügyi Minisztérium felé fordulhat közvetlenül. Az igazságügy-miniszternek viszont nincs olyan kötelessége, hogy továbbítsa ezt az Országgyűlésnek. Az OBT és a MABIE is abban érdekelt, hogy a hazai lehetőségeket vegye igénybe érdekeinek érvényesítésére. Én is ott voltam azon az OBT-ülésen, amikor ez a döntés megszületett, hogy mivel a köztársasági elnöknek szintén van törvényalkotási kezdeményezési joga, közvetlenül forduljanak hozzá. Nagyon bíztam abban, hogy az elnök úr felvállalja ezt a kezdeményezést. Ő mégis a nemzet egységét testesíti meg, alkotmánybíró volt, ily módon a bírósági rendszer része is. Tudomásul veszem a döntését, mint egyesület nem tudunk mást tenni.
Varga Zs. András Kúria-elnök az OBT május 2–3-i ülésén az illetményekkel kapcsolatos felszólalások után figyelmeztette az OBT tagjait, hogy tartózkodjanak más hatalmi ágak megsértésétől. Lehet-e ön szerint más hatalmi ágak megsértéséről beszélni akkor, amikor végeredményben a bírák a saját függetlenségükért állnak ki?
A MABIE egész tevékenysége arra irányul, hogy konstruktív párbeszédet folytasson, hogy tiszteletben tartsa mások jogkörét. Azt viszont nem lehet elfelejteni, hogy mi a harmadik hatalmi ág vagyunk. A harmadik hatalmi ágnak megfelelő bánásmód és elismerés ugyanúgy kijár nekünk, mint az Országgyűlésnek vagy a végrehajtó hatalomnak.
Nem tudom, hogy pontosan mire gondolt az elnök úr. Nem gondolnám, hogy ha az érdekeinket képviseljük, és megjelenítjük, kinyilvánítjuk a tényeket, és esetleg kimerítjük a hazai lehetőségeket, ezért nemzetközi fórumokhoz fordulunk, az más hatalmi ágak megsértését jelentené.
Varga Zs. elnök úr más pozícióban van, mint az OBT vagy mint én egyesületi elnökként. Lehetséges, hogy ugyanazokat a helyzeteket vagy megnyilvánulásokat másképp értékeljük. Volt már olyan kérdés, amit az elnök úrtól eltérően láttunk, de mindenkinek tiszteletben tartjuk a véleményét. A MABIE honlapján közzétett ars poeticánk szerint higgadtan, határozottan és hitelesen kommunikálunk és mindenkivel konstruktív együttműködésre törekszünk. Személyes elnöki hitvallásom, hogy mindig fenn szeretnénk tartani a konstruktív párbeszédet, mert ameddig párbeszédet tudunk folytatni egymással, addig tudunk megoldást találni a problémákra.
Ez a konstruktív párbeszéd működik a kormányzattal?
A konstruktív párbeszéd jelenleg az OBT ülésein működik. Próbáltuk közvetlenül felvenni a kapcsolatot az igazságügy-miniszterrel. Volt ennek egy kialakult gyakorlata, hogy a bíróságokat, illetve az igazságszolgáltatást érintő kérdésekről akár informálisan is egyeztetünk, beszélünk, találkozunk. Az igazságügy-miniszter úrral egy alkalommal tudtunk találkozni, februárban. Ígéretet kaptunk arra, hogy a megbeszélés folytatódik. Vele nem folytatódott. Az államtitkár úrral, illetve azzal, aki megjelenik az Igazságügyi Minisztérium képviseletében az OBT-ülésen, tudunk beszélni.
Ön is csak az OBT-üléseken találkozik a kormányzattal?
Igen.
Ezt azért nem mondanám konstruktív párbeszédnek.
A következtetések levonását az olvasókra bíznám.
Él még a MABIE korábbi megállapodása az IM-mel jogszabály-véleményezésre?
Nem. Az alapszabályunkból ered, hogy bizonyos szervezetekkel stratégiai partnerségi megállapodást tudunk kötni. Régebben ezt az aktuális igazságügy-miniszterrel kötöttük meg, még Varga Judittal. Ez a minisztertől függ.
A MABIE nemrég lesújtó eredményű kutatást végzett a bírák körében a bírói véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban. A kutatás eredményeit igazolja az is, hogy a bírák különösebb reakció nélkül vették tudomásul azt a legutóbbi törvénymódosítást is, amely gyakorlatilag korlátlan hozzáférést enged a kormány számára folyamatban lévő ügyekben a bírói döntésekhez. Az új szabályozás alapján Tuzson Bence akár még korrupciós ügyek nyomozati szakaszában elrendelt intézkedésekről is tájékozódhat. Ugyanígy különösebb visszhang nélkül maradt Szabó Péter törökországi látogatása. Ön szerint mi az oka annak, hogy a bírói kar nem nyilvánít véleményt ezekről?
Egyes bírók vagy a bírói kar?
Is-is.
A jogszabályalkotás folyamata úgy néz ki, hogy ha van egy jogszabálytervezet, amit megküldenek véleményezésre a bíróságok felé, akkor ezt a bírák megkapják. Amilyen ügyszakra vonatkozik az adott jogszabály, azoknak az ügyszakos bíróknak küldik meg, vagy akár minden bírónak; ez törvényszéktől, jogszabálytól függ. Vagy csak a szakmai vezetők, kollégiumi vezetők véleményezik, majd küldik meg a véleményeket az OBH felé, az pedig becsatornázza az igazságügy-minisztérium felé. Az, hogy erről a konkrét jogszabályról az egyes bírók vagy akár a szakmai vezető milyen véleményt nyilvánított, nem tudom. Lehetséges, hogy tiltakoztak.
A testületek is hallgattak erről.
Ez egyedi jogszabály. Ha az a kérdés, hogy a MABIE miért nem nyilvánult meg: nem érkezett rá jelzés, hogy ebben nyilvánuljunk meg testületileg. Ez a jogszabály nem is a hatáskörünk, nem mi döntünk róla, nem az alapszabály hatáskörébe tartozik. A bírák érdekvédelme és függetlensége igen.
Ön mit emelne ki a bírói véleménynyilvánítás legfőbb problémájaként? Másképpen: a kutatás melyik adatát tartja a legelgondolkodtatóbbnak?
A kérdőívet a kollégák körülbelül tíz százaléka töltötte ki. Nyugodtabb lennék, ha nagyobb számban töltötték volna ki. Nm tudom a magyarázatot az alacsony részvételre.
A probléma jele, hogy ennyien töltötték ki.
A kutatásból kiderült, hogy a kollégák a bíróságon belül is érzékelnek egyfajta nyomást az igazgatási vezetők részéről, hogy nem érdemes megnyilatkozni. Hogy esetleg hátrány éri őket a szakmai karrierjükben, ha véleményt nyilvánítanak.
A vezetők megfenyegetik őket?
Ezt így nem mondják. Nem tudom, hogy mennyi ezeknek a válaszoknak a tényalapja, de ha ez az érzés felmerül a kollégákban, az már önmagában figyelemfelhívás.
Az anyagi elismerés hiányán felül ön szerint melyek a bírói szervezetrendszer legégetőbb problémái?
A problémák valamennyire összefüggnek az anyagi elismerés hiányával. A bírósági rendszer a bírókból és azokból a kollégákból áll, akiknek közreműködése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy bíróként tudjunk funkcionálni, és működjön a bíróság. Fogy a segédszemélyzetünk – a jegyzőkönyvvezetők, a fogalmazók, a titkárok.
Ez az utánpótlás eltűnését is jelenti. Hosszabb távon kontraszelekciót fog eredményezni, hogy sokan el fognak menni a kiváló kollégák közül, vagy már eleve nem is jelentkeznek a bíróságra. Egy fogalmazó, aki jogi egyetemet végzett, a garantált bérminimumot keresi.
Ha nincs személyzetünk, akkor nem tudunk tárgyalást tartani. Ügyvéd kollégák jelezték, hogy a tárgyalást elhalasztó végzésben a Fővárosi Törvényszékről arra hivatkoztak, hogy nincs jegyző. Számonkérik rajtunk, hogy határidőben fejezzük be az ügyeket, ne legyenek két–öt éven túli ügyek. Ha nincs jegyzőnk, nem fogjuk tudni határidőben befejezni a nagy ügyeket. A törvényszéken első fokon a nehéz, kiemelt megítélésű ügyek vannak.
Gondot okoz az is, hogy a szakértői rendszer nagyon megingott. Nagy átalakítások voltak, a szakértői intézetből elfogytak az igazságügyi szakértők. A szabad szakértőknek nagyon elszállt a díjuk, nyilván meg kell fizetni a szakértelmüket. Nagyon bonyolult ügyekhez szakértők kellenek. Ha nem tudunk szakértőt találni, megint csak elhúzódik az ügy, megint csak a bíróságon csapódik le, hogy nem tudjuk határidőben befejezni. Úgyhogy ezek mind összefüggenek.
A bérkérdésre visszavezet, hogy nincs egy automatizmusunk a bérrendszerben, amit elfogadtak az országgyűlési képviselők és a kormánytisztviselők esetében: minden évben automatizmus révén változnak a bérek. Mi alkudozásra kényszerülünk. A másik, hogy a bíróságoknak nincs olyan lehetőségük, mint a munkavállalóknak és a munkaadóknak a minimálbér megbeszélésére. Nincs olyan kötelező egyeztető fórum, ahol lehetne beszélni a fizetésünkről, ha már nem épül be egy automatizmus.
Európa zömében van automatizmus minden hatalmi ág esetében, ha pedig nincs, akkor megegyezés van valamilyen fórumon. Európában egyedül nálunk nincs ilyen.
A bírókkal szemben nem ritkák a lejárató kampányok a propagandamédiában. Ezek általában köthetők voltak a bírói függetlenség melletti kiálláshoz. Ezeknek a kampányoknak a célja a bírák szakmai hitelességének megkérdőjelezése, bíróként történő megsemmisítésük. Mennyire sikeresek ezek a lejárató kampányok? Van-e érezhető hatásuk a bírói szervezetrendszeren belül?
Én a média kifejezést használnám, nem szeretnék különbséget tenni. A korábbi OBT tagjaival kapcsolatosan volt egy nagyon erős médiajelenlét, a korábbi OBT elnökével, sajtószóvivőjével vagy egyes tagjaival kapcsolatban jelentek meg negatív tartalmú írások. Úgy tudom, a kollégák egyénileg sajtó-helyreigazítási vagy személyiségi jogi pereket kezdeményeztek, amelyek sikerrel jártak.
Én ezeket a kampányokat nem közvetlenül bírói pozíciójukhoz, inkább az OBT-tagsághoz kötném. A másik terület az, amikor nem tendenciózusan a bírók ellen, hanem egyes, nagy társadalmi érdeklődést kiváltó ügyek kapcsán az ügyben eljáró bíróval kapcsolatosan jelentek meg nem teljesen korrekt megállapítások. Ezekben az esetekben felléptünk, ha érkezett jelzés a MABIE-hez az érintett kollégáktól. Mi mindig egyéni jelzéshez kötöttük a fellépést.
Tettünk közzé közleményt is a honlapon az egyesület álláspontjáról. Az egyes ítéletekről, döntésekről természetesen lehet véleményt nyilvánítani, de nem gyalázkodó, becsmérlő hangsúllyal. A bírót személyében gyalázni és megtámadni azonban nem lehet.
Érzi-e a bíróságon belül a hatását a bírókon annak, hogy a nyakukba szakadhat egy ilyen lejárató kampány?
Azt mondanám, hogy fokozott óvatosságot tanúsítanak a kollégák, amikor sajtójelenlét van a tárgyalásokon. Jobban odafigyelnek. Azonban ha egy bíró fél, akkor nem szabad, hogy bíró legyen.
Varga Zs. András megtámadta a Bírák etikai kódexét, azt állítva, hogy Alaptörvény-ellenes. Kérte azt is, hogy az Alkotmánybíróság vonja meg a kódex megalkotásának jogát az OBT-től. Egyetért a Kúria elnöke által előterjesztett alkotmányos aggályokkal?
Nem. Ezt az is bizonyítja, hogy a MABIE 2019-től folyamatosan részt vett a kódex kidolgozásában, a megtárgyalásának folyamatában, és utána teret biztosítottunk a bírók részére is a megvitatására. Erre megint csak azt tudom mondani, hogy különböző pozíciókban vagyunk, bizonyos kérdésekről eltér a véleményünk. Tiszteletben tarjuk az elnök úr véleményét, de nem értünk vele egyet.
A MABIE évek óta küzd a bírókat értékelő pontrendszer megreformálásáért. A tavalyi igazságügyi reform bevezette az OBT egyetértési jogát. Mik a MABIE legfontosabb javaslatai ezen a téren?
Nagyon sok javaslat lenne. Az OBT felé most érkezett egy felkérés az Igazságügyi Minisztériumtól, hogy egy újabb javaslatot terjesszenek elő a pontrendszer kapcsán. Az OBT ezzel foglalkozó bizottsága fel is állt. Októberben kell előterjeszteni az új javaslatot.
Megint kérdés, hogy ha beterjesztik a minisztérium felé, akkor elfogadásra kerül-e. Anélkül hogy az egyes pontszámokba belemennénk, a MABIE-nek az az álláspontja, hogy a bíróságon eltöltött gyakorlat, az itt eltöltött évek – akár titkárként vagy bíróként –, a szakmai tevékenység értékelésének nagyobb hangsúlyt kell kapnia a pontszámok kapcsán, mint az, hogy valaki a bírósági, bírói tevekénységéhez vagy bírósági titkári tevékenységéhez közvetlenül nem kapcsolódó egyéb tevékenységeket végzett. A legnagyobb aránytalanság a közigazgatási gyakorlat elismertségével van. Ha közigazgatási vezetői gyakorlatot értékelnek, akkor bírósági vezetői gyakorlatot miért nem?
Vannak olyan anomáliák is, hogy például egy PhD-t pontszámmal értékelnek. A PhD feltétele a nyelvvizsga és a publikáció. Ugyanezt a publikációt és nyelvvizsgát még kétszer értékelik, gyakorlatilag háromszorosan értékelik ezt az egy tevékenységet. Nekünk az a fontos, hogy ha valaki hosszú időt tölt el itt, a bíróságon, elhivatott, elismerjük a munkáját, akkor ezt jobban értékeljék egy pályázatnál.
Most, hogy az OBT-nek már egyetértési joga van, Varga Zs. András felvetette, hogy el kellene venni a pontrendszer kialakításának a jogát a kormánytól, és a jogalkotónak sarkalatos törvényben kellene kialakítania, az OBT egyetértési joga nélkül. Mit gondol erről?
Ez egy egyéni vélemény. Szerintem akik a rendszerben dolgoznak, és látják, hogy mik a gyakorlati tapasztalatok, mi az, ami egy bírósági titkárnak vagy bírónak tényleg hasznos, milyen tudást tud használni, azt figyelembe kell venni, nem szabad veszni hagyni ezeket a tapasztalatokat.
A Schadl-ügyben kiszivárgott iratok a bíróságok belső működését érintő súlyos befolyásolási kísérletek gyanúját is felvetették. A bíróságon belül ez eléggé el lett kenve, titkosítva volt a vizsgálat, de a bírák körében nagy felháborodást keltett, és sokáig uralta is a közbeszédet. Foglalkoztatja még a bírói kart az ügy? Hiszen nem ismerhették meg, hogy mi a helyzet valójában.
Az itt dolgozók hétköznapjait legnagyobb részben most a bérkérdés, a megélhetés kérdése foglalkoztatja. Nem találkoztam azzal, hogy ez napi szinten felmerült volna. Akkor még az OBT is foglalkozott a kérdéssel, megnyilvánultak, azóta eltelt két és fél év. Az azóta jelentkező problémák felülírták ezt a történetet.
Várható, hogy a MABIE további kutatásokat indít?
Nem merült fel. Van egy szűkebb irányító testületünk, az elnökség, és van a választmány. Egy ilyen nagy kutatás indítása mindig – az elnökség kezdeményezésére – a választmány döntése. Most minden erőforrásunkat és energiánkat egyrészt a bérkérdésre fókuszáljuk…
De mit tudnak csinálni vele? Ugyanazt mondja mindenki már egy ideje.
Egyéb lehetőségeket is megvizsgálunk. Másrészt nekem szívügyem, amit gyakran elfelejtünk, hogy ez az egyesület egy közösség képviselője. Mi mint bírók közösséget alkotunk. Nagyon fontos az is, hogy helyben legyenek olyan tevékenységeink, programjaink, amik ezt a közösséget éltetik, és kifejeznek egyfajta identitást, közösséghez tartozást, legyen az egy szakmai konferencia, egy közös kirándulás, egy közös rendezvény, egy bírósági családi nap szervezése. Nem csak az határoz meg minket, hogy küzdünk a bérrendezés eléréséért.
Egy bírótól hallottam, hogy szerinte a MABIE a korábbi aktivitásához képest most kevesebbet foglalkozik az OBT-vel. Egyetért ezzel?
Ezt azért nem tudom értelmezni, mert nem gondolom, hogy a MABIE-nek mint érdekképviseleti szervezetnek az OBT működésével kellene foglalkoznia. Ez nem a feladatunk. A MABIE elnöke, illetve az általa megbízott személy részt vesz az OBT ülésein, véleményt nyilváníthat az ott felmerülő kérdésekben. Mi két külön szervezet vagyunk.
De nem tudom egyébként, hogy mit értett ezalatt a kolléga. Felmerült, hogy az új OBT milyen összetételű lesz, és hogyan fog működni.
Én egy kivételével az OBT minden ülésén ott voltam. Nem gondolnám, hogy a korábbi, határozott és a bírói rendszer érdekeit képviselő OBT kiállásához képest a jelenlegi OBT visszalépést jelentene. Ugyanúgy harcosan, határozottan megnyilatkoznak, hallatják a hangulat. Vannak viták, amelyek megjelennek a jegyzőkönyvben. Nem igazán tudom értelmezni ezt a kijelentést.
Ön büntetőbíró, aki fiatalkorúak ügyeire szakosodott.
Ki vagyok jelölve, de most főleg büntetés-végrehajtási ügyekkel foglalkozom.
A gyerekvédelmi botrány kapcsán a kormány újból rapid jogalkotásba fogott, ahogy egyébként szokott nagyobb, kriminális aktualitások kapcsán. Jakab András alkotmányjogász, aki most Ausztria jelöltjeként került az Emberi Jogok Európai Bíróságába, három évvel ezelőtt lapunknak adott nagyinterjújában azt mondta, hogy a közvélemény folyamatos szondázása nyomán gyakran szimbolikus jogalkotás, látszatmegoldás történik Magyarországon. Idézem: „Ha valami bűncselekmény történik, akkor hirtelen az adott bűncselekményre vonatkozó büntetési tételeket jogszabályban megemelik, mert ez népszerű a lakosság körében. Ezt lehet úgy kommunikálni, mintha a kormányzat érdemben reagált volna az adott problémára. Pedig tudjuk, hogy a büntetési tételek megemelése, ami végtelenül olcsó, rövid távon csak a Magyar Közlöny nyomtatási költségét jelenti. Nem oldja meg a valódi problémát. Az igazi megoldás a rendőrségi kapacitások vagy a bűnözés szociológiai okainak kezelése lenne. De ezek bonyolultabbak és drágábbak. 2010 előtt is történtek ilyenek.” A jogszabályokat alkalmazó büntetőbíróként mit gondol Jakab András értékeléséről?
A büntetőjog mindig az ultima ratio, a végső megoldás. Alapelv, hogy a jogi szabályozás mindig az általánosra készül. Tehát amikor egyedi ügyek mentén történik a jogszabályalkotás, az magában hordozza annak a veszélyét, hogy megbontja a jogrendszer egységét, és nem biztos, hogy azt a célt fogja elérni, ami a jogalkotó eredeti szándéka volt.
