Öt éve eredménytelenül próbálkozik az Európai Unió azzal, hogy a menedékügyi eljárásokra egy egységes uniós szabályt alkosson. A menekültügy és a migráció témájában számos, egymást kiegészítő jogszabályt készítenek elő. Ezekben egy közös mindenképpen van: Magyarország egyiket sem támogatja. Az ügy időről-időre nagy politikai feszültséget okoz az európai tagállamok között. Most is egy ilyen időszak jön.
Amikor ezen a héten hétfőn Orbán Viktor megérkezett a rendkívüli uniós csúcstalálkozóra Brüsszelbe, akkor előzetesen a napirendek felsorolásakor nem említette a belarusz-botrányt, de megemlítette a migrációt. Holott a Lukasenka-rezsim állami gépeltérítése napirenden volt, a bevándorlás azonban nem. De tapasztalatból tudhatjuk, hogy az ilyen kijelentések mögött mégis van valóságtartalom, Orbán Viktor nyilván tudta, hogy két ország miniszterelnöke fel fogja hozni a témát. Így is lett, a csúcs után a magyar miniszterelnök már fontos témaként említette a migrációt:
“Olaszok és spanyolok napirendre vetették, hiszen ezrével érkeznek illegális migránsok az európai kontinensre, jövő hónapban ezt kellő mélységben és a döntések reményében fogjuk kitárgyalni, persze Magyarország továbbra sem fogadja el, hogy vegyük át az illegálisan ide érkezett és beengedett migránsokat.”
Megtudtuk, hogy ezzel a kérdéssel összesen 20 percet foglalkoztak az állam- és kormányfők a kétnapos találkozón. Hozzá kell tenni, hogy a spanyol és az olasz miniszterelnök szolidaritást kér a tagállamoktól – ezt fontos tudni a magyar álláspont megismerése előtt. A tárgyalásokat követő zárókövetkeztetésekben egyáltalán nem volt szó erről a témáról, sőt, magának a dokumentumnak a szövegében, tehát ideértve valamennyi megtárgyalt kérdést, egyetlen alkalommal sem szerepelt a migráció vagy a bevándorlás kifejezés. Nincs szükség politikai éleslátásra annak megállapításához, hogy a magyar kormány szándéka visszahozni a közbeszédbe a koronavírus-járvány alatt látszólag háttérbe szorult témát. Ez ismét egy olyan alkalom, amelynek ürügyén harcba lehet szállni a “brüsszeli bürokratákkal”, az uniós intézményekkel, a “Nyugattal”, a “liberális fősodorral” és a tagállamok nagy részével. És ismét szerepe lehet a vétó lebegtetésének és alkalmazásának – ahogy arról kicsit később részletesen is szólunk.
Félremagyarázott adatok
Egy nappal a csúcstalálkozó után már meg is jelent Kovács Zoltán külügyi szóvivő blogján a legújabb írás, amelyet szét is küldtek a nemzetközi sajtónak, miszerint a koronavírus árnyékában az illegális migráció a tavalyi szint háromszorosára nőtt. Adatai szerint 2020. január és május 20. között összesen 9 521 illegális határátlépési kísérletet sikerült meghiúsítani a magyar hatóságoknak, míg ugyanez a szám 2021-re több mint megháromszorozódott és 34 899-re nőtt.
Meg kell jegyezni, hogy Kovács államtitkár az idei adatokat a 2020-asokkal vetette össze, miközben tavaly márciustól a koronavírus miatt világszerte bevezetett korlátozásoknak köszönhetően lényegesen kevesebb bevándorló lépte át illegálisan a határt. Azt sem tudjuk meg Kovács Zoltán adataiból, hogy ez konkrétan hány embert jelent, hiszen egy személy többször is kísérletezhetett a magyar határnál. Hogy a folyamatokat objektíven lássuk, az ENSZ Menekültügyi Szervezetének adatai alapján vessük össze az illegálisan az EU területére érkezők számát az elmúlt években. Eszerint tavaly az első öt hónapban 26 ezer illegális bevándorló érte el az unió valamelyik határát, idén pedig ugyanebben az időszakban 38 ezer. Ez kétségkívül növekedés, de nem háromszoros. Nagyobb összefüggésben nézve: 2019-ben 31 ezer volt ez a szám január és május között, amely ugyanakkor lényegesen kevesebb, mint a 2018-as 45 ezer személy.
Kovács Zoltán elővett egy másik érvrendszert, amely szintén része a kormányzati eszköztárnak. “Tavaly decemberben a Bizottság javaslatot nyújtott be mintegy 34 millió migránsnak az EU állampolgárává fogadása érdekében” – szól a blogbejegyzés. Az Európai Bizottságnak valóban van egy – egyébként novemberi – “Integráció és befogadás” című akcióterve, amely arra vonatkozik, hogy uniós pénzből a jogszerűen az EU-ban tartózkodó, de az unión kívül születettek beilleszkedésére támogatást igényelhessenek a tagállamok.
Tehát olyan emberekről van szó, akik teljesen legálisan élnek, dolgoznak, tanulnak az EU-ban, nincs közöttük egy sem, aki illegális bevándorló lenne, vagy ahogy Kovács sugallja, esetleg még csak ezt követően “hoznák” az EU területére. Ezeknek a legálisan itt élőknek a száma 34 millió, ők folyamatosan kapnak uniós állampolgárságot, 2019-ben például hatszázezer olyan személy vált valamelyik EU-tagállam polgárává, aki az Unió területén kívül születtek. Ezeknek az embereknek az esetét nem lehet összekeverni az illegális bevándorlókéval. Különösen úgy, hogy valamennyi uniós tagállam és uniós intézmény ellenzi az illegális bevándorlást, senki sem tartja jónak, vagy támogatandónak. Ennek érdekében lépéseket is tesz/tenne az EU.
Szijjártó: nem lesz megállapodás
A legfontosabb csomag a tavaly szeptemberben bemutatott új menekültügyi és migrációs paktum, amelynek központi eleme az illegális bevándorlók visszaküldése. Ez a technikai rész okozza ugyanis a legnagyobb gondot, ezt gyorsítaná fel és tenné hatékonnyá az EU-s jogszabály. Lényege, hogy már a megérkezéskor kiszűrik azokat, akiknek nincs esélyük a menekültstátuszra, őket zárt táborban tartják addig, amíg vissza nem tudják küldeni őket a származási országukba. A többiek – ez az esetek lényegesen kisebb százaléka – beadhatják a menekültkérelmüket és megvárhatják annak elbírálását. Az uniós rendelet kötelezővé tenné a tagállami szolidaritás valamelyik formáját.
Lehetne a határvédelemhez anyagi erőforrásokat biztosítani – ezt vállalná a magyar kormány. Lehet menedékkérőket átvenni és lefolytatni az eljárást – erről hallani sem akar a kormány. De ez utóbbit ki lehetne váltani azzal, hogy a visszaküldésben működik közre Magyarország: meg kell szervezni és ki kell fizetni az illető útját a származási országába. Úgy, hogy közben az érintett migráns nyolc hónapon keresztül maradhat abban a táborban, ahol először elhelyezték – vagyis valamelyik külső határnál. De ez sem tetszik a magyar félnek, mert a nyolc hónap sikertelen próbálkozás után – ami szakértők szerint eléggé elképzelhetetlen helyzet – a saját területére kell szállítania a tagállamnak ezt a személyt. S erre mondja azt Magyarország, hogy ez egy burkolt kötelező kvóta, amit nem támogat a kormány.
Szijjártó Péter szerdán Spanyolországban a spanyol külügyminiszter vendége volt, majd a megbeszélés utáni sajtótájékoztatón spanyol újságírók kérték számon Magyarországon a szolidaritást a migrációs terhek viselése terén. Szijjártó kijelentette:
“Európába csak az jöhet be, aki szabályszerűen meg tudja azt tenni.”
Ezzel tulajdonképpen a menedékjoghoz való jogosultságot vonta kétségbe, a menekültek ugyanis általában nem szabályozott módon érkeznek. Szijjártó arra a felvetésre, hogy így sosem lesz európai egység ebben a kérdésben, azt mondta: “Soha nem fogunk beleegyezni a kötelező kvótákba”, majd elismerte, hogy ebben az esetben lehetetlenné válik a megállapodás. Szerinte a szolidaritás és a letelepedési kvóták (amelyek nincsenek napirenden) közé nem lehet egyenlőségjelet tenni.
Magyarország mindent IS megvétóz
Az illegális bevándorlók visszafogadásával kapcsolatban egy készülő nemzetközi szerződés is tartalmaz szabályokat. Ebben az EU 79 afrikai, karibi és csendes-óceánai (AKCS) állammal kötne húsz éves együttműködési megállapodást, a tavaly lejárt, szintén húsz éves szerződés meghosszabbításaként. Sok más együttműködési forma mellett szó van a migrációról és az illegális migránsokról is. Így fogalmaz a szöveg:
“Az AKCS minden tagja elfogadja bármely olyan állampolgára visszatérítését és visszafogadását, akik illegálisan tartózkodnak az Európai Unió valamely tagállamának területén.”
A szöveget a küldöttségek már letárgyalták, csak alá kell írni az érintett országoknak. Eddig azonban úgy tűnik, a 79+27 ország közül egyedül Magyarország nem hajlandó erre. Amikor egy héttel ezelőtt Brüsszelben megkérdeztük Szijjártó Pétert a magyar álláspontról, a külügyminiszter ezt mondta:
“Az összes javaslatunkat lesöpörték az asztalról, tehát egészen biztosak lehetnek benne, hogy mi nem fogjuk a nevünket adni ehhez a megállapodáshoz, nincsen szükség újabb migrációs hullámokra, főleg most.”
Közben az uniós tagállamok elfogadták az úgynevezett kékkártya-irányelv frissítését, amely kifejezetten a magas szintű képzettséggel rendelkező, harmadik országokból érkező munkavállalók elhelyezkedését segítené. A tagállamoknak két éven belül kell majd az irányelvnek megfelelő jogszabályokat alkotni. Az előbbi javaslat már “szinte” jogszabály, ehhez képest gyerekcipőben jár az a kezdeményezés, amely az EU-n kívüli munkavállalók számára legális lehetőségeket nyitna az uniós munkaerőpiachoz.
Ezt az a felismerés vezérli, hogy az illegális bevándorlók döntő többsége a jobb élet és a munkalehetőségek reményében bérel embercsempészt és száll be egy csónakba, amit azonban meg lehetne előzni, ha tisztázottak lennének a munkavállalás esélyei. Vagyis arra biztosítana egy ilyen jogszabály legális lehetőséget, hogy amennyiben az európai munkaerőpiac erre igényt tart, akkor szabályozott keretek között, akár már munkaszerződés birtokában, a dolgozni vágyók beléphessenek az EU területére. Ezzel kapcsolatban az Európai Parlament fogadott el egy állásfoglalást, konkrét jogalkotási javaslat még nem készült el.
Mindenesetre, Szijjártó Péter a legális munkavállalással kapcsolatos lehetőségeket is elvetette, mint mondotta, el sem tudja képzelni, hol él az, akinek ilyesmi a koronaválság alatt eszébe jut.
Vagyis tényként írhatjuk le, Magyarország az összes ismert, a migrációval és a menekültkérdéssel összefüggő javaslatot elutasítja és ahol egyhangúságra van szükség, ott meg is fogja vétózni. Ahogy a miniszterelnök említette, a következő nagy felvonás a júniusi EU-csúcson lesz, amikor a migráció már tényleg a hivatalos napirend része lesz.
