Papíron gazdaságfejlesztésre ígért Milorad Dodik szélsőséges boszniai szerb vezetőnek forintmilliárdokat Orbán Viktor, de a megvalósuló pénzosztás korrupciós kockázatokkal terhelt. Mindeközben az elszakadással kacérkodó szélsőjobboldali Dodik a délszláv háború óta nem látott politikai feszültséget élesztget Boszniában. A magyar támogatásra pont a helyi választások előtt írtak ki pályázatot.
Tavaly novemberben Orbán Viktor váratlanul Boszniába repült, hogy Putyin szövetségesével, a szélsőséges, jobboldali Milorad Dodik boszniai szerb vezetővel tárgyaljon. A bizalmas találkozóról nem sokat akart elárulni a magyar kormány, de a Szabad Európa balkáni szolgálata helyi források alapján kiderítette, hogy Orbán százmillió eurót (nagyjából negyvenmilliárd forintot) ígért Dodiknak.
Számos helyi szakértő úgy értelmezte a hirtelen jött támogatást, hogy Orbán Viktor magyar közpénzzel próbálta közvetlenül megtolni Dodikék kampányát. Október másodikán ugyanis választásokat tartanak az országban, és többen azt gyanították, hogy a nemzetközi szankciók által szorongatott Dodik a választások befolyásolására fogja felhasználni ezt a külső segítséget.
Bosznia egyébként jelenleg a délszláv háború óta a legsúlyosabb politikai válságával küzd, miután a Milorad Dodik vezette Szerb Köztársaság fokozta elszakadási törekvéseit. Erről részletesebben a cikk második felében lesz szó.
Nagyjából úgy, ahogy a trafikosztás ment Magyarországon
Azt már az emlegetett találkozó után meg lehetett tudni boszniai forrásokból, hogy a magyar pénzt hivatalosan gazdaságfejlesztésre fogják kiosztani eszközvásárlásra pályázatos formában, a kiválasztottak hetvenszázalékos vissza nem térítendő támogatást kaphatnak.
Idén nyáron az is nyilvánosságra került, hogy első körben 35 millió eurót osztanak majd ki, legalább 2,5 ezer és legfeljebb 25 ezer euróra (nagyjából tízmillió forintra) lehet egyszerre pályázni, és Magyarországon összeszerelt mezőgazdasági gépekre lehet pénzt kérni. Azaz legfeljebb 14 ezer pályázó jut pénzhez, miközben az országban százezres nagyságrendben lehetnek főleg kisebb gazdálkodók.
Azóta se mondott érvet a kormány arra, miért csak Bosznia egyik felét szeretnék támogatni a magyar adófizetők. Kérdéseinkre eddig nem válaszoltak.
Másrészt mintha megcserélődött volna a cél és az eszköz: először lett megállapodás a magyar támogatásról, utána egy bő fél évvel derült ki, hogy pontosan mit akar a magyar állam fejleszteni. A pályázatból sem derül ki semmilyen számszerűsített cél, hogy mit szeretne a magyar állam elérni ennyi pénzből.
A folyamatot pont a választások előttre tették, szeptember 1-jétől október 15-ig lehet pályázni, azaz ezt garantáltan Dodikék kinevezettjei bírálhatják el helyi részről, hiszen az október 2-i választás után nagyon valószínűtlen, hogy bárki néhány héten belül kormányt tudjon alakítani. Magyarországon ez idén majdnem két hónapig tartott, pedig Orbánnak se a programja, se koalíciós partnerek miatt nem kellett törnie a fejét.
Azért is biztos, hogy egy új kormánynak nem lesz beleszólása már ebbe, mert nem egy közös cég értékeli ki a pályázatokat, vagy a helyi fejlesztési bank:
létrehoztak erre a célra egy Progressus nevű alapítványt.
Az alapítványi formának jellemzően az a fő előnye, hogy megoldható, hogy kívülről soha ne lehessen lecserélni a döntéshozóit. Mellesleg erre a megoldásra mostanában nagyon rá is kapott a Fidesz.
A pályázatokat ötvenpontos skálán értékelik majd, ebből 35 pontot nem számszerűsített kritériumok alapján osztanak el. Ez lényegében egy szöveges üzleti tervhez hasonló részt takar, ahol a pályázóra bízzák, hogy győzze meg az ismeretlen értékelőket arról, hogy jó helyre fog kerülni a pénz, a céloknak megfelelően fog élni a támogatással.
A maradék 15 pontot arra lehet kapni, ha harminc százaléknál nagyobb önrészt vállal pályázó, de legfeljebb ötven százalékot. Emellett a pályázatok nem lesznek megismerhetők, a minőségük nem lesz összehasonlítható a pályázat után, legalábbis a kiírás nem mutat lehetőséget semmi ilyesmire.
A döntő mértékű, de titkos, szubjektív pályázati elem
a trafikpályázatokra emlékeztetheti a magyar olvasót.
A pályázatok elbírálása ugyanis lényegében ellenőrizhetetlenné válik az ilyesmitől, ahogy azt később a magyar eljárásról az alapvető jogok biztosa ki is mondta. Mondjuk nem is valószínű, hogy lenne mit ellenőrizni, a kiírásban nem szerepel, hogy megőriznék a pályázatokat a pályázati időszak után.
A magyar trafikpályázatokhoz hasonló az is, hogy várhatóan sok ezer szubjektíven összeállított üzleti tervet fognak összemérni az értékelők rövid idő, mindössze két-három hét alatt. A közpénzek elköltésénél pedig joggal várhatnák el a magyar és a boszniai választók is, hogy
- tisztességes verseny,
- átlátható folyamatok
- és a döntéshozók elszámoltathatósága
mellett fusson a folyamat. Összehasonlításképp itt egy hasonló célú EU-s és cseh támogatási program, vagy egy magyarországi.
A pályázaton a helyben mezőgazdasággal foglalkozó természetes személyek, kkv-k és hasonló szervezetek is indulhatnak pályázattal, akár azok is, akik előző nap váltak regisztrált gazdálkodóvá. Azok viszont nem pályázhatnak, akik ugyan a szerb entitás polgárai, de a művelni való földjük Bosznia más részén van.
Külön szembeötlő, hogy milyen erős ellenőrzési jogokat kér magának a Progressus alapítvány a pályázat utánra; minden pályázónak sokáig érdemes lesz velük jóban lennie. A győztes pályázathoz azonnal mellékelni kell egy váltót a teljes pályázati összegre.
A megvett gépet legalább három évig kell használni, erre az időtartamra érvényes a váltó is. Ugyanakkor a megvett gépet az alapítvány előzetes írásos engedélye nélkül tilos bérbe adni vagy a meghibásodott alkatrészét cserélni. Vagy alkatrészcserénél végig igazolni kell tudni, hogy a cserealkatrész nem volt korábbi gyártású, mint a cserélt. A leírás alapján mindez egy darab csavarra is vonatkozhat.
Ha mindenki betartja a feltételeket, az egyrészt három évig őrületes mennyiségű adminisztrációt és ellenőrzési feladatot róhat az alapítványra, másrészt egy esetleges vita esetén elég kiszolgáltatott helyzetbe hozza az amúgy anyagilag gyengébb pályázó felet. Hiszen a váltóval indoklás nélkül is bármikor visszavehetik a támogatást, utána pereskedhet az érintett az állam ellen, ha akar.
Helyi szinten is furcsa
„A hasonló léptékű uniós vagy más nemzetközi támogatásokat általában közvetlenül osztják el, nem használnak ilyen közbeiktatott, új szervezeteket”
– válaszolta kérdésünkre Ivana Korajlić, a Transparency International boszniai igazgatója. Elmondta még, hogy jelentős reklámmal futott a pályázat. Magyar Levente miniszterhelyettes augusztus végi személyes látogatását a helyi választási kampány közepén igazi kampányeseménynek rendezte meg a kormánypárt.
A pénzosztó alapítvány vezetésébe az alapításkor végül egy magyar sem került be, és azóta sem volt hír ilyesmiről. Az alapításkor kétfős szervezet vezetője egy Milorad Dodikhoz különösen közel álló kommunikációs szakember lett, aki maga is az állami megrendelések egyik jelentős kedvezményezettje volt az elmúlt években.
Dodik igazán sokat tett a stabilitás ellen
Magyar részről egyébként a külügy egykori, mérsékleten sikeres szaúdi kereskedőházából átalakított cége, a CED Kft. vesz részt a projektben. Megkérdeztük őket a pályázat részleteiről, közreadjuk, amint válaszolnak.
Hivatalosan egyébként többek között Bosznia stabilitásáért küld pénzt az elszakadással kacérkodó szerb vezetésnek a magyar kormány. Emellett többször elismételték, hogy vétójukkal meg fogják védeni Milorad Dodikot bármely uniós szankciótól.
Milorad Dodik évtizedek óta hivatalban lévő és egyre szélsőségesebb boszniai szerb vezető Vlagyimir Putyin közeli szövetségese. Más vélemények szerint viszont csak a bábja, önállóan nem tárgyalófél.
Dodik a kilencvenes évek háborúinak vége óta nem látott politikai válságot idézett elő Boszniában azután, hogy tavaly év végén közölte: a Boszniai Szerb Köztársaság, Bosznia-Hercegovina szerb entitása kivonul a nyugat-balkáni ország közös hadseregéből, legfelsőbb igazságszolgáltatási szervéből és adóhatóságából.
Gordana Katana politikai elemző tavaly év végén úgy értékelte, hogy Dodikkal főleg az állami szektorban dolgozók és „szélsőségesek egy kisebb csoportja” ért egyet, nem tudhat maga mögött széles társadalmi támogatottságot.
Elmondta még, hogy a politikus már nem rendelkezik kétharmados többséggel a helyi parlamentben, így csak nem kötelező érvényű nyilatkozatokat fogadhatott el törvények helyett. Ilyet egyébként el is fogadtak az szerb entitás elszakadásának előkészítésére.
A magyar kormány támogatási ötletével párhuzamosan Németország idén nyáron 120 millió euró értékben függesztett fel infrastrukturális projekteket Bosznia-Hercegovina szerb entitásában az ottani vezetők elszakadási politikája miatt.
Az Egyesült Királyság és az USA már korábban szankciókat hozott Dodik ellen (az USA Dodik tévécsatornáját is szankcionálta) elszakadási törekvései és uszító tevékenysége miatt. Ezt követően, idén nyáron a szerb entitás vezetése az ukrajnai háborúra hivatkozva fél évvel elnapolta elszakadási terveit.
A nyugati országok szerint a szerb entitás új, külön hadserege, rendőrsége és adóigazgatási leválasztása ellentétes lenne a boszniai háborúkat lezáró, 1995-ös daytoni békemegállapodással, és beláthatatlan következményekkel járna a súlyos etnikai feszültségekkel terhelt országban.
Az Orbán-kormányok 2010–2019 között szinte tudomást sem vettek Milorad Dodik létezéséről, miközben Bosznia-Hercegovina állami képviselőivel nagyjából rendszeresen találkoztak a magyar vezetők.
2019-től viszont valami megváltozott, Orbán Viktor és Milorad Dodik rövid idő alatt erős szövetségesek lettek. Goran Katić, a Szabad Európa balkáni szolgálatának újságírója szerint Vučić szerb elnök ajánlhatta Orbán figyelmébe Dodikot mint támogatandó régiós szereplőt.
Ivana Korajlić, a Transparency International helyi vezetője is arról számolt be a Szabad Európának, hogy valószínűleg Vučić szerb elnök ajánlhatta Orbán figyelmébe Dodikot 2019 környékén. Korajlić azzal érvelt, hogy a magyar kormány elég jól látható befolyásszerző felvásárlási stratégiát követ a Balkánon számos iparágban és politikai csoportnál. Milorad Dodik Orbánék „szerb csomagjának” részévé válhatott, ami egyébként nagyságrendekkel jelentősebb, mint bármilyen boszniai aktivitásuk.
Svetlana Cenić politikai elemző tavaly év végén arról beszélt, hogy katasztrófa Orbán Viktor beavatkozása a boszniai választásokba. Szerinte a gazdaságfejlesztés egyszerű „vicc, pénzmosás”, valójában a választások befolyásolására fogják felhasználni a pénzt.
„Miért adna Orbán pénzt a Szerb Köztársaságnak, Bosznia-Hercegovina egyik részének?” – tette fel a kérdést a politikai elemző is.
Ő is úgy gondolta, hogy ez üzlet, Milorad Dodik ígért valamit cserébe Orbánnak, csak még nem derült ki, hogy mit. Meliha Kesmer, a Szabad Európa szarajevói újságírója idén augusztusban szintén arról számolt be lapunknak, hogy elemzők szerint a választók lefizetésére lehet majd használni a magyar közpénzes támogatási csomagot.
Erőmű? Erőművek?
Augusztus közepén egy magyar cég, a Lugos Renewables elismerte, hogy a boszniai szerb entitás villamos energiai nagy cége, az Elektroprivreda RS (ERS) titokban nyílt pályázat nélkül eladta nekik a régió legnagyobb, trebinjei naperőműprojektjének hetvenszázalékos tulajdonrészét. Az adásvétel Orbán 2021. novemberi boszniai látogatása és a támogatási megállapodása után történt.
Az állami ERS energiacég eredetileg verseny nélkül kapta meg ötven évre a lokális naperőműves koncessziót 2020 végén. Akkor még nem volt szó arról, hogy ezt hamarosan verseny nélkül tovább is adja egy külföldi magáncégnek. Az erőműrendszer 2024-re készülhet el, a magyar bevásárlás pontos részleteiről való adatszolgáltatást pedig üzleti titokra hivatkozva utasította el az ERS.
Nem világos, hogy milyen érv szólt amellett, hogy titokban adjon el az állam ilyen tulajdonrészt. Luka Petrović, az ERS vezetője szerint viszont kitaláció, hogy Orbán Viktornak bármi köze lenne az erőmű fű alatti értékesítéséhez.
„De tessék, ha van is köze hozzá [Orbán Viktornak a projekthez], miért lenne az baj?”
– tette még hozzá az állami energiacég vezetője augusztus végén.
Ivana Korajlić, a Transparency International boszniai igazgatója hangsúlyozta, hogy mindez nagyobb horderejű kérdés lehet a térség jövője szempontjából, mint hogy a kormány hogyan oszt ki néhány tízmillió eurónyi váratlan ajándékot a választási kampány alatt.
Értesüléseik szerint ugyanis komoly a veszélye, hogy a helyi állami energiacég hamarosan újabb, hosszú távú, verseny nélkül megkapott megújuló energiás koncessziós lehetőségeiről fedezze fel, hogy egyedül mégse kívánja megvalósítani, majd aztán végül nyílt verseny nélkül átadja őket egy magyar csoportnak.
