A Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója szerint bár a Fidesz 1994 után közelebb került az emberek mindennapi problémáihoz, mára levonult a terepről. 2025–26 nagy kérdése, hogy ki tud jobban „történeteket mesélni”, azaz kézzelfogható, gyakorlati szinten megfogalmazni a politikáját.
Itt tudja megnézni a podcastvideót:
Ha inkább meghallgatná a beszélgetést, ide kattintson:
Öt fontos gondolat a beszélgetésből:
(1) Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója szerint a kegyelmi ügy azért vált meghatározóvá, mert morális kérdést feszeget. Szakpolitikai felvetések nem szokták elérni a társadalom ingerküszöbét, az erkölcsi és a gyerekekkel kapcsolatos téma viszont más, ráadásul az ellenzék is fel tudja használni. A kegyelmi ügyet a Vidéki prókátor nevű személy robbantotta ki; ha ő nincs, ez a kényes téma is eltűnt volna a süllyesztőben.
(2) Az elmúlt egy év és a kegyelmi ügy egyik legnagyobb tanulsága, hogy a politikusok még erőteljesebben hazabeszélnek, szinte csak a saját táborukhoz szólnak. A Fidesz szavazói számára Orbán Viktor továbbra is hiteles, sőt az akkoriban épp csak megjelenő és azóta pártot alapító Magyar Péter logikája is pont ugyanaz: leginkább saját választóinak beszél, számukra kell hitelesnek lennie. Míg a korábbi ellenzék fő problémája, hogy nem tud „történeteket mesélni”, azaz kézzelfogható, gyakorlati szinten megfogalmazni a céljait, addig Magyar Péter más módon beszél a politikáról, ami emberi, nem szakpolitikai, és a választók is tudnak azonosulni vele.
(3) Orbán Viktor a kegyelmi ügy ellenére érzelmileg továbbra is a Fidesz megfellebbezhetetlen vezetője. A közbeszéd tematizálása a belpolitika szintjén változott meg, Magyar Péter is erre kapaszkodva volt képes változást elérni. Amikor az 1994-es vereség után a Fidesz újra elkezdett magára találni, az volt a mesterterv, hogy kerüljenek közelebb a társadalomhoz; a Fidesz akkor kezdett házalni azzal, amivel Magyar Péter most: közelebb lépett a kisemberhez és a mindennapi problémáihoz. Az elmúlt időben levonult erről a terepről, de a külpolitikában továbbra is megkerülhetetlenül uralja a közbeszédet.
(4) A kormány részéről a jövőben nem lesz elegendő a háború- és a békepártiság ellentétének hangsúlyozása – mondja Csizmadia Ervin. A választó külpolitikai híreket is fogyaszt, érzi, milyen hangulat van Európában, milyen komoly tétek forognak kockán. Az ellenzék meg pont erről a terepről vonult le, holott itt is lehetne emberi történeteket megfogalmazni. Orbán ad egy Európa-képet a sajátjainak, az ellenzék ezt egyelőre elmulasztotta.
(5) A Fidesz nagyon zárt és fegyelmezett közösség, a magyar politikatörténet leghomogénebb pártja. Ez változott meg 2024-ben a kegyelmi ügy kirobbanásával. A Lázár János vagy Navracsics Tibor részéről előkerülő kritikus hangokat nagyon jól kezelik, bár egy bizonyos határt ők sem lépnek át. Vannak ugyan jelzések arra, hogy a Fideszen belül is kialakultak erőcsoportok, de egyik sem akar kenyértörésre vinni semmit. 2025–26 nagy kérdése, hogy az ellenzék tud-e olyan közhangulatot teremteni, amely állandó utcai jelenlétet, tüntetéseket, permanens megmozdulásokat eredményez, ami miatt a kormánynak engednie kell.
