Harminc évig volt magyar képviselet a szlovák parlamentben. Szombaton eldől, hogy végleges volt-e 2020-ban a búcsú, vagy az egyik pártnak sikerül visszakerülnie. Emellett Szlovákia arról is dönt, hogy az orbáni útra áll-e.
„Nem először volt ilyen az elmúlt harminc évben, hogy nem az a kérdés, hogy bal vagy jobbközép megoldások legyenek a kormányzásban, hanem a rendszer jellege és az ország hovatartozása kérdőjeleződik meg. 1998 volt ennyire kiélezett, de 2020-ban is hasonló volt a helyzet” – mondja Gál Zsolt közgazdász, a Comenius Egyetem tanára. 1998-ban az országot a nyugati integráció útjáról eltérítő Vladimír Mečiar ellen fogott össze a posztkommunistáktól a konzervatívokig tartó szinte teljes politikai paletta – sikeresen –, 2020-ban pedig a maffiaállam szimbólumává tett/lett Robert Fico pártjának megbuktatása volt a tét.
Gál Zsolt szerint alapvetően két választói blokk van Szlovákiában, és a két blokkon belül mozognak mind a szavazók, mind az eltűnő vagy felbukkanó pártok: „Az egyik blokk a demokratikus közép, a másik az autoriter, nacionalista, populista tömb, amely hajlamos a kisebbségellenességre. Ezek nagyjából kiegyenlítettek, kicsit nagyobb talán az autoriter tábor.” Utóbbi jellemzőihez a szlovák társadalomban eleve erős oroszbarátság mellé hozzátehetjük a Putyin-párti jelzőt is.
A 2020-as parlamenti választáson hat párt jutott a szlovák törvényhozásba. Sem a Magyar Közösségi Összefogás választási pártnak, sem az addig a kormánykoalícióban lévő és a választáson önállóan induló Most–Híd magyar–szlovák vegyes pártnak nem sikerült elérnie az ötszázalékos küszöböt. Így Szlovákia történetében először a magyarságnak nem lett politikai képviselete a 150 fős Szlovák Nemzeti Tanácsban.
Az MKP – amely az MKÖ, majd 2021-ben már a Híd részvételével létrejött, Szövetség nevű formáció vezető pártja (a Szövetségben már platformja) – már 2010, a jórészt belőle kivált, Bugár Béla vezette Híd fellépése óta nem jutott a parlamentbe.
A választáson győztes OĽaNO párt elnöke, Igor Matovič által vezetett koalíciós kabinet kormányzása a káosz érzését keltette sok választóban. Kormányválságok sora után az államfő (a pár éve alakult, eddig főleg nagyvárosi pozíciókat szerző liberális párt, a Progresszív Szlovákia által jelölt Zuzana Čaputová) egy magyar közgazdász, Ódor Lajos vezette koalíciós kormányt nevezett ki, és végül előrehozott választást írt ki.
A sokak szemében a háromszoros kormányfő, Robert Fico által szimbolizált, államilag szervezett korrupció és az igazságszolgáltatás akadályozása ellen látványos egyéni akciókkal ismertséget szerző Ivan Matovič, majd – akkor még párttársa – Eduard Heger vezette kormányok nem hoztak előrelépést a kisebbségi jogok intézményes biztosításában (igaz, azok jórészt biztosítottak a 450-470 ezres kisebbségi magyarság számára), de a korrupcióellenes fellépés elindult, és már Fico környezetéig jutott.
Szlovákiában nincsenek egyéni jelöltek, az egész ország egy listának számít, az emberek csak pártlistákra szavaznak. Viszont a jelölteknek a pártelitek által kisakkozott listás sorrendjét (amikor az elöl állók szerezhetnek mandátumot) a választók felülírhatják: négy jelöltet bekarikázhatnak az általuk választott párt 150 fős listájáról, és a legtöbb karikát szerző politikusok jutnak be először.
Most is ez a két blokk küzd egymással, ennek árnyékában zajlik a körülbelül 8,5 százaléknyi szlovákiai magyarság valószínűleg utolsó kísérlete, hogy etnikai szavazással mozgósítson annyi magyart, amennyi elég az ötszázalékos parlamenti küszöb megugrásához. Választóik bonyolult erőterekben élnek: az egységes párt indulásának meghiúsulása, az alapvető Fico-ellenesség, amelyet Orbán Viktor pragmatikus, saját külpolitikai izolációja miatti Fico-barátsága és nézeteik, kommunikációjuk azonossága ír felül. Az is ellene hat a legnagyobb magyar formáció, a Szövetség sikerének, hogy sok magyar már az előző választáson is – körülbelül harminc százalék – szlovák pártra adta a szavazatát.
A két blokk két vezető pártja, Fico Smere és a liberális Progresszív Szlovákia a mérések szerint hajszálra azonos eséllyel fut neki a szombati választás megnyerésének.
Pöfög a migránsvonat
Berényi József, a frissen csatlakozott, korábban magyar ügyekben magát nem exponáló, akkor még Juraj néven szereplő és az OĽaNO színeiben parlamenti mandátumhoz jutó Gyimesi György és a programban beígért pártelnök, Forró Krisztián sincs ott a tömbmagyar területnek számító Csallóköz szívében, Dunaszerdahelyen rendezett Felvidéki Gálán, a Szövetség kiemelt, lényegében, záró hétfő esti kampányrendezvényén.
A nagyágyúk hiánya várhatóan nem veszélyezteti a Szövetség csallóközi sikerét: a falvakban, kisvárosokban élő tömbmagyarság nem csak Szlovákiában hajlamosabb etnikai alapú szavazásra, mint a szórványban, városokban élő, több többségi kontaktushatásnak kitett magyarok.
Ennek dacára a Csallóközben meglepően sok óriásplakátja van a klasszikus, egyenruhában masírozó, a parlamentbe is bejutó náci párt, a Kotleba vezette LSNS-ből kivált – egy megkérdezettem által öltönyös fasisztáknak nevezett – Republika elnökének, Milan Uhriknak. Tudják, hogy van keresnivalójuk a magyarok között, nem is magyaroznak (ahogy más párt sem), helyette megy a migráns és az LMBT, és persze az erős Szlovákia.
Hasonlóan a Fideszhez, amely az úgynevezett gyerekvédelmi népszavazásnak a parlamenti választáshoz kapcsolásával (is) a szavazás részévé tette a homofóbiát, a Republika is „Védjük meg gyerekeinket a perverzektől” szlogennel kampányol, és megtiltaná, hogy újságírók írhassanak LMBTQ+-témákról. Uhrik egy választási vitaműsorban azt kérdezte a PS vezetőjétől, hogy szerinte hány nem van.
A nemzetközi illiberális forgatókönyvnek megfelelően programjukban az is szerepel, hogy a külföldről is forrásokhoz jutó civil szervezeteknek fel kellene tüntetniük a nevükben, hogy külföldi ügynökök. Republikás Facebook-oldalon lelkes kísérőszavakkal több Orbán-interjút és beszédet is megosztottak.
A Smer (Robert Fico pártja), a Hlas (a Smerből kivált, a Fico utáni kormányfő, Pellegrini vezette párt, amely a közvélemény-kutatásokban a harmadik helyen áll, és mindkét oldal felé koalícióképes) és a szintén bejutónak látszó Republika választói a külföldi vezetők közül Orbán Viktort kedvelik leginkább. A magyar kormányfő a teljes szlovák lakosság 36 százalékának élvezi a bizalmát, míg körükben a legnépszerűbb az Orbánnal ellentétes nézeteket valló cseh kormányfő.
Bár nem végeztünk teljes körű vizsgálatot, de úgy tűnik, a Szövetség többi politikusa – Gyimesi Györgyöt kivéve, aki nem a párt tagja, de a listáján van – nem követi teljes lendülettel Orbánt és pártját a „genderlobbi” elleni, sorsfordítónak keretezett harcban.
Nem így a migránsvonatozásban, ahová sokan felültek közülük, néhányan még a magyar–szerb határra is leutaztak kerítést nézni.
Ezekről beszámoló posztjaikból kimaradt, hogy pont akkor, amikor a kampány delelőjén egyszer csak nem az addig megszokott cseh–szlovák határ környékén, hanem Dél-Szlovákiában bukkantak fel nagy számban menedékkérők, a magyar kormány 1400, bíróság által elítélt embercsempészt engedett szabadon a börtönökből helyhiányra hivatkozva. Akiknek persze szentül meg kellett ígérniük, hogy elhagyják Magyarország területét.
A hirtelen Dél-Szlovákiában nagyobb számban (bár olyan nagy számban azért nem) megjelenő migránsok kapóra jöttek a populista pártoknak. Sokakban ez azt a gyanút erősíti, hogy a magyar kormány katalizálta, megsegítve ezzel a kampányban szlovákiai szövetségeseit.
És valóban: a magyar belpolitikában Orbán által minden választás előtt beröffentett migránsvonat leglelkesebb szlovákiai masinisztája a volt kormányfő (genezisét tekintve úttörővasutas; pártja most is az EP szocialista frakciójában ül). Fico azonnal a határok teljes lezárását követelte, ami több mint hatszáz kilométer esetében még a magyar határkerítés hatásosságát is übereli. Persze a nacionálpopulisták, legyenek szlovákok vagy magyarok, nem szívesen bíbelődnek migrációs politikák kidolgozásával, és a vajdasági magyarok is milyen jól keresnek a kerítés mellett hagyott alumíniumlétrák újraárusításával.
Ehhez kapcsolódóan: Nyíltan beszél a magyar revízió veszélyéről a szlovák külügyminiszter
Ki a fő veszély: Fico vagy a liberálisok?
Mindenesetre a migráns esetleg már halványuló gonosz ábrázata így újból plasztikussá válhatott az erre fogékony közönségben, köztük a magyarban, akik körében Orbán tisztelete hatvan-hetven százalékos. „Harminc százalék viszont elutasítja – mondja Rigó Konrád, a most Modri–Híd néven induló – és a bejutásra esélytelennek látszó – koalíció magyar tagja, a 2010–20 között a parlamentben lévő Híd alelnöke. – Ha gyűjtőpártot akarsz, nem köteleződhetsz el ennyire, nem adják ki a számok” – utal egy évig párttársa, a Szövetség meghatározó ereje, az MKP Orbán-pártiságára. A Híd kilépett a Szövetségből Gyimesi György az MKP által erőltetett (bár sok politikusa által inkább elviselt) Szövetség-listára kerülése miatt.
Gyimesi teljesen leköveti Orbán (és Uhrik és Fico) agendáját, mások kevésbé. Például Mózes Szabolcs alelnök sem riogatott velük a szerdahelyi Felvidéki Gálán tartott beszédében. A Szövetség fő üzenete az „otthon vagyunk”, amelyet a gála nyitószáma, egy Lehár-operett dala kicsit relativizált ugyan („Szép vagy, Erdélyország, ott ringatott dajkám”), de hát egy időben a felvidéki magyar fafaragók is lelkesen faragták a székelykapukat, kicsit irigyelve erdélyi sorstársaikat, akiknek ilyen szép magyarságszimbólumaik vannak. Ők, mármint a felvidékiek a nemzeti rock – igaz, „magyarban” született, de a dunaszerdahelyi focicsapat klubhimnuszaként ismertté vált – fő slágerét, a Nélküledet tették a magyarság közös kincsesládájába. Ami azért – elnézést, kedves DAC-rajongó barátaim – nem éri el egy nem túlspilázott, hanem a népi fafaragás évszázadait tisztelő székelykapu esztétikáját (amely székelykapu mindig megjelenítette tulajdonosának az adott faluközösségben elfoglalt helyét is, emiatt persze exportálhatatlan).
A műsor egyébként jól összerakott, nem elnyújtott, jól előadott, közönségkompatibilis volt. Dübörög a magyarságtudat is (Dobó esküje az egyik, Koppány dala a másik musicalből – rockopera), de Korpás Éva népdalénekes Szécsi Pált is duettezik (innen a cikk címe): ez alapvetően egy szórakoztatóest.
A közönség jól érzi magát, összejöttünk, együtt vagyunk, pár nap múlva tudjuk a kötelességünket, és leszavazunk a magyar pártra. Ahogy tesszük harminc éve, amióta lehet.
Kérdés, hogy meddig lehet. Mert ha most sem sikerül az MKP-nak (a Szövetségnek, de a pártot minden magyar felfrissített MKP-nak látja, hiába maradt benne pár másodvonalbeli hidas, illetve egyik platformját az Összefogás nevű formáció adja), akkor itt minden interjúalanyom szerint vége a magyarság hagyományos parlamenti képviseletének.
A klasszikus magyar etnikai szavazásnak persze valójában már a Híd 21010-es indulásával vége, az MKP azóta nem jut be a parlamentbe.
Többek szerint annyira nem is akar, csak ezt persze nem mondja: regionálisan relatíve erős (54 megyei képviselője van), regionális pártként való fennmaradása még sokáig biztosítottnak látszik, így a pártelit nagy része sem munkanélküli. A szlovák sokkal decentralizáltabb állam Magyarországnál, a megyéknek/településeknek sok kompetenciájuk és pénzük van, és Magyarországról is bőven jön pénz a magyar közösséghez.
Magyar polgárokhoz (40-45 ezer családhoz iskoláztatási támogatás: idéntől megnégyszerezve, beiskolázáskor százezer forint), szervezetekhez, vállalkozásokhoz és persze valószínűleg a partner magyar párthoz is, amely mindig is az MKP volt. Most a Szövetség. Hogy mennyi, nem tudni, szeptembertől mindenesetre hatalmas költést lát náluk több megkérdezettünk is. A Szövetség a szlovákiai Transparencynek a kampányköltések átláthatóságát monitorozó listáján a legrosszabbul szereplő pártok között van harminc százalék körüli értékelésével, míg a Progresszívek a leginkább transzparensek, kilencven százalék körüli teljesítménnyel.
Viszont ők libsik. És a populista oldal (Uhrik–Fico–Gyimesi–Szlovák Nemzeti Párt és még néhányan) Szlovákiában is sikeresebben tették a kampány tétjévé a liberálisok, mint mondjuk az illegális pártfinanszírozás elleni harcot. A felvidéki magyarok egy része is a szivárványos zoknikról készül dönteni szombaton.
Amely keretezésben segítségükre van a magyarországi Fidesz-média, még ha alapvetően ők is szlovák médiumokból (és persze a Facebookról) tájékozódnak. Az – egyébként a magyar kormány által finanszírozott – MKP-médiában az a narratíva, hogy tudjuk, milyen Fico, de most a liberálisok ellen kell harcolni, ők az árulók – jellemez egy névtelenséget kérő megkérdezettünk. „Nagyobb a tét, ne legyetek annyira finnyásak: a libsiket kell megverni, nem a szlovákokat.”
A magyar kormány narratíváinak fő népszerűsítője, a komoly kampányt maga mögött tudó Gyimesi sem szlovákiai ügyekkel kampányol, hanem melegekkel, migránsokkal. Ez a narratíva már a szlovák médiában is megjelent, és a kettő erősíti egymást. „Itt is, ott is azt hallja, hogy rohadt nemváltó liberálisok.”
Ki kivel lesz?
A másik oldal Fico visszatérésének megakadályozását tette a választás tétjévé. „Ő szimbólum, egy korrupt maffiaállam szimbóluma, ahol paralizálva volt az igazságszolgáltatási rendszer” – mondja Gál Zsolt közgazdász, a Comenius tanára, aki emellett az egyik magyar törpepárt, a volt hidas, de a pártból annak smeres koalíciókötése miatt kilépő Simon Zsolt fémjelezte Magyar Fórum alelnöke. A pártnak nem sikerült az áttörés, várhatóan egy százaléka sem lesz, ezért nem is kérdezem róla, inkább a régebbről ismert elemzői énjéhez fordulok.
Fico ráadásul radikalizálódott a Kuciak-gyilkosság utáni lemondása óta – folytatja. „Visszatérése már nem csak a jogállam leépítését és a nyomozások leállítását jelentené, a külpolitikai orientáció megváltozása is fenyeget.”
Fico 2006–10 között erősen magyarellenes volt, romaellenes húrokkal, de utolsó kormányában más volt a retorika. Főleg kifelé nem volt Nyugat-, demokrácia- és kisebbségellenes, de „kétarcú volt, itthon mást mondott a közvéleménynek 2014-től”.
Sokak szerint neki valóban az életéről szól ez a választás, mert beindultak a bűnvádi eljárások a Fico-kormányok emberei (köztük egy hidas államtitkár) ellen, csak idő kérdése, mikor jutnak el hozzá és legközelebbi munkatársihoz.
Ahogy egyik forrásunk mondta, „senki sem tudja, mennyire bolondul meg, ha visszajön, mennyire fogja az orbáni utat követni. A recept adott, gyorsabban teheti, mint Orbán. A Fico 4.0 sokban fog hasonlítani Orbánra, csak a sebesség lesz más, nincs ideje.”
Minden Szövetség-politikus kerüli a válaszadást a kérdésre, hogy bejutásuk esetén segítenék-e Fico kormányalakítását. Egyrészt nem akarnak Bugár Béla hibájába esni, aki 2016-ban ha nem is teljesen egyértelműen, de kizárta a Ficóval közös kormányzást, aztán mégis; másrészt a magyarok körében sokan nem felejtették el Fico magyarellenes lépéseit első kormányzása idejéről.
Persze az, hogy a magyar kormány fél éve láthatóan elfogadhatóvá teszi Ficót számukra (plusz a népszerű populista nagyotmondások), megkönnyítené a Szövetségnek a Smer-koalíciót. Amit a Híd is megtett persze, ugyanúgy Fico múltjának ismeretében. Mindenesetre – bár még csak Gyimesi mondta ki, de nyilvánvaló, hogy – a pártvezetés számára is reális lehetőség a Fico-koalíció.
Kérdésemre, hogy az-e a választás tétje, hogy Fico visszajön-e, Menyhárt József, a Szövetség politikusa, az MKP korábbi elnöke inkább a biztonság igényét emeli ki. „A Matovič-kormány azt ígérte, hogy felszámolja a maffiát. Nem sikerült. Matovič személyisége is nagyon nagy tehertétele volt a kormánynak, azt az ő narcisztikus viselkedése feszítette szét. Aztán ott volt a Covid, a háború, az energiaárak elszabadulása: nem volt ez egy sikeres négy év Matovičéknak, és nem volt sikeres négy év Szlovákiának sem. Úgy gondolkodik az egyszeri ember, hogy amennyiben véget ér a háború, megszűnnek a gondjai. Ezt várják Ficótól, ezt a rendszert, ezt a nyugalmat, azt, ami korábban volt. Hogy azt ő mennyire tudja hozni? Az már az embereket nem érdekli. Csak azt akarják, hogy nyugalom legyen, béke, és megint az, ami korábban volt.”
A magyar pártok, akár Romániában, akár Szlovákiában, mindig a nyugatos oldalon álltak. Most a magyar kormány – retorikájában mindenképp – elfordulni látszik ettől, ami hat a határon túli magyarokra is. Érzi-e, hogy a magyar közösség hajlamos elfordulni ettől az úttól? – kérdezem Mózes Szabolcstól.
A szlovákiai magyarok többségében az uniós tagság a kisebbségi lét miatt pozitívum – mondja –, így a nyugatosság megtartható, de ő is érzi a változását, azonban kerüli a gyengülés szót. „Az biztos, hogy van egy kakofónia, sokkal színesebb az egész. De igazából nehéz is megfogni, mert mi most a nyugatiság ellentéte? Más a helyzet, mint húsz-harminc éve. Ez egy sokkal vegyesebb kép, tele mindenféle aggodalmakkal, félelmekkel, aminek le kell tisztulnia. De az uniós tagság vagy a nyugati civilizációhoz való kötődésünk nem téma a magyar közösségen belül.”
Azt nem tudni, hogy Fico hány magyart visz el. A magyarok körében régen is volt körülbelül 15-20 százaléknyi balra szavazó (jórészt a volt kommunista párt környékéről), akik persze lecserélődhettek azóta, és most inkább az autoriter, erős államot kedvelő magyarok szavazataira számíthat a Smer. Ahogy a Republika is.
2020-ban a magyar voksok többségét az OĽaNO vitte el korrupcióellenes üzeneteivel.
Mit akar a Fidesz?
A kampány utolsó hetében Szijjártó Péter magyar külügyminiszter több szlovákiai helyszínen is átadott, felavatott a Szövetség politikusainak kíséretében. Szlovák politikusok – mármint azok, akik a Fico–Orbán-tengellyel szemben határozzák meg pártjukat – ki is használták a lehetőséget, hogy kampányolással vádolják (persze, kampányol, de azért ez még nem a Felvidék visszacsatolása), pedig a külügyminiszter igazán visszafogott volt.
A Felvidéki Gála után két nappal Gútán egy – magyar kormánytámogatással is – megépült péküzembővítésén elmondott beszédében a Szövetségnek még a neve sem hangzott el, amit azért mindig megenged magának egy „anyás” politikus. Orbán Viktor a kettővel ezelőtti romániai választáson jelentősen megtolta megjelenésével az RMDSZ-kampányt, ide viszont most sem jött el. Hallottunk olyan véleményt, hogy fölmerült ugyan, de egyik fél sem akarta igazán: a Szövetségnek ugyanis azok a voksok úgyis megvannak, akik számára Orbán valójában minden magyarok miniszterelnöke, harminc-negyven százalék számára viszont taszító, és a pártnak inkább őket kellene visszacsalni a szlovák pártok mellől. Olyan véleményt is hallottunk, hogy Orbán nem akar vesztes mellett állni, és az összes releváns mérés szerint a Szövetség még egy erős kampányhajrával sem tudja majd elérni az öt százalékot.
Érdekes módon Fico neve viszont elhangzott a péküzemátadáson: Szijjártó megemlítette, hogy a külügyminisztérium által kezelt, a határon túli magyar gazdaságot erősíteni célzó Baross Gábor Program (3800 vállalkozási projekt kapott 2017 óta összesen 24 milliárd forint támogatást Szlovákiában) szlovákiai végrehajthatóságáról még Ficóval egyezett meg Orbán. Bár a Matovič-kormánnyal is jó volt a viszonya (Berényi József közvetített, Gyimesi akkor bukkant föl), de utódaival már kevésbé, és a magyar állami pénzből tervezett szlovákiai földvásárlásokat le is kellett állítani.
Szijjártó interjúiban és Gútán is a jószomszédi viszony fontosságát hangsúlyozza, nem támadott senkit (a liberálisokat is csak újságírói kérdésre).
Már elemzői közhely, hogy külpolitikai izolálódása miatt Orbánnak vele szimpatizáló kormány kell Szlovákiában, függetlenül attól, hogy ki van benne, így akár fontosabb Fico, mint a Szövetség parlamentbe kerülése. Olyannyira, hogy Szijjártó tavaly decemberben nem is a Szövetség, hanem a Smer székházában tartott sajtótájékoztatót.
Zajlik tehát az etnikailag szavazó magyarok áthangolása Fico felé. „Fico miniszterelnök úr kiérdemelte és meg is érdemli a magyar emberek tiszteletét.” „Szerintem afelől senkinek sem lehet kétsége, hogy Robert Fico és az ő pártja a szuverenitás és a nemzeti érdekek talaján áll, mint ahogy a mi kormányunk is” – mondta a magyar külügyminiszter.
Ellentétben más megkérdezettjeinkkel, a Szövetség alelnöke, az Összefogás platform tagja, a Szövetség-lista harmadik helyén álló Mózes Szabolcs csak a kampány végén érzi, hogy a választás tétjének fókusza Fico visszajövetelére került. „Korábban multifókuszú volt, és mindenki lőtt mindenkire. Sőt korábban még tét sem nagyon látszott” – mondja.
Tőle is megkérdeztük, hogy hány magyar szavazhat majd Ficóra. A Szövetség alelnöke kizártnak tartja, hogy tömegek tennének ilyet. „Várhatóan többen, mint legutóbb. De nem hiszem, hogy tömegek lennének, sőt hogy olyan arányban szavaznának rá, mint például Matovičra 2020-ban, mert Ficóra rengeteg magyarellenes dolog ragadt az elmúlt húsz évből. – Aki most szimpatizál vele, az inkább az egykori MKP-s kemény mag része – teszi hozzá. – Aki pedig MKP-hű választó volt 25 éven keresztül, vagyis etnikai pártra szavazott, annak nagyobb utat kell megtennie, hogy Ficóra szavazzon, mint aki korábban valamelyik szlovák pártra voksolt, majd 2020-ban azt mondta, hogy Matovičnak fogja bedobni. Ott a táv sokkal kisebb volt.”
És a PS? Szerinte a progresszívek 2020-ban jobban ráhajtottak a magyar választókra, hangsúlyosabb volt akkor a magyar platformjuk. „Szerintem ez kiüresedett, kevesebb arcot és aktivitást is tudok hozzá kapcsolni. Amiatt vihet el többet, mert most országosan a PS-nek legalább kétszer annyi szavazója lesz, de akár két és félszer is, mint 2020-ban.”
A Híd korábbi szavazói jórészt ott bukkanhatnak fel.
Ehhez kapcsolódóan: Bekérette a magyar nagykövetet a szlovák külügy Szijjártó Péter kijelentései miatt
A liberálisok
A PS az utolsó mérésekben fej fej mellett állt a Smerrel, alapvetően az dönti majd el mindkét párt kormányalakítási lehetőségeit, hogy melyikük potenciális szövetségesei nem jutnak be. Mivel több párt billeg a küszöbön, most nem bocsátkoznánk jóslatokba.
A 2019-ben a Progresszívekhez belépő, gútai magyar képviselő, Forró Tibor vezeti a PS magyar platformját. A fiatal vállalkozó/politikus egy elég nagy informatikai cég résztulajdonosa. Szerinte a választás tétje Szlovákiában a demokratikus elvek és a jogállamiság fennmaradása, ami Fico visszatértével veszélybe kerülne. „A fasiszták rendet akarnak rakni Európában, és rémisztő, hogy Gyimesi György ugyanezt mondja magyarul” – mondta a szlovákiai Napunknak. Orbán Viktor pedig szerinte ugyanúgy megosztotta a szlovákiai magyarokat, ahogy a magyarországiakat.
Ugyanakkor – ahogy ezt már lapunknak mondta a legmagyarabb szlovákiai kisvárosban (Gútán 86 százalékos a magyarok aránya) – helyesnek tartja, hogy a magyar kormány támogatja a határon túli vállalkozásokat is, de szeretné, ha ennek nem szavazatvásárlás lenne az ára a magyar választásokra.
„Most az egyéni kampányok másodlagosak – mondja, amikor a kampányáról kérdezem. – Šimečkát ismerik legkevesebben a pártvezetők közül, úgyhogy most a vezetőt kellett előrehozunk, az ő ismertségét kellett növelni, ezért a legtöbb nyilvános vitában ő szerepelt.”
Kampánypénzét a központi stáb kezeli, és ha a jelölt gyűjt, annak egy része a közös kasszába megy. Csak két óriásplakátja volt, és 3400 szórólapja, viszont a PS a legátláthatóbban kampányoló párt Szlovákiában. Az övé ezer euróba került – mondja.
Mégis bízik a sikerében: „Magyar vidékeken tízből két ember megfontolja, hogy minket válasszon, városon kettő biztos, minket fog, három megfontolja – mondja. Szerinte nem lesz nagyobb a részvétel, mint volt, és a magyarok körében csak ötvenszázalékos lesz. – 180 ezer magyar szavazó lesz, húsz–ötvenezer között vihetnek el a szlovák pártok.”
„Ha tíz évvel ezelőtt azt mondom, hogy magyar üzenetekkel jönnek majd a szlovák pártok, akkor azt mondták volna, hogy ilyen nincs, ez egy fantasztikus film. Most meg teljesen bevett dolog, vagy hogy felvesznek magyarokat a listájukra – mondja Menyhárt József, az MKP korábbi elnöke, aki a Szövetség listáján a hetedik. – Az, hogy mi, felvidéki magyarok megszólíttatunk szlovák pártok által, a Híd köpönyegéből bújt ki. Nem akarok vádaskodni, de ők megtanították a magyar embert szlovák pártra szavazni. Alakítottak egy vegyes pártot, ahol szlovákok és magyarok vannak együtt, ami eljutott odáig, hogy ha egy szlovák pártban van némi magyar tartalom, azt próbáljuk ugyanúgy eladni.”
Érthetően másképp látja ezt Rigó Konrád, a Híd alelnöke: „Az etnikai politizálás 2010-ben lejárt, a Híd váltotta együttműködésen alapuló politikával, és sikeresen képviselte azt és a magyarokat. Az MKP ideológiai alapon zajló etnikai politizálást akar, de azt nem lehet együtt megcsinálni. Ők nem jobbosok, azzal semmi bajunk, most is jobboldali párttal vagyunk választási szövetségben: az MKP populista.”
Mobilizál-e még a magyarság?
Kérdés, hogy ki tud jobban mobilizálni, mekkora lesz a részvétel, és melyik oldalon vész el több szavazat. Utóbbi miatt a Smernek nagyobb esélye van kormányt alakítani.
2020-ban hatvan százalék volt a részvétel, nagyjából hasonló téttel: Fico vagy nem Fico. A különbség – mondja Gál Zsolt –, hogy folyamatosan nő a külföldi levélszavazók száma, ami már több mint hetvenezer. Ez 2,5 százalék szavazót is jelenthet, akik nem jelennek meg a közvélemény-kutatásokban. A cseheknél több mint százezren dolgoznak, náluk a közelség miatt reális lehetőség, hogy hazajönnek szavazni.
65 százalékos részvételnél a parlamentbe kerüléshez körülbelül 135 ezer szavazat kell, hatvan százaléknál is 120 ezernél több. Ezt az MKP 2020-ban meg sem közelítette úgy, hogy két százalékot vitt el a Híd.
A Szövetség mobilizálása üzeneteik alapján nem tűnik nagyon erősnek (otthon vagyunk, szóljunk bele sorsunk alakításába), de azt nem tudni, Gyimesi György mennyire mozgatja meg őket. „Járja a kultúrházakat, és lázít. Ennyire erős kampányolás itt még nem volt. Gyimesi megy és hőbörög, hogy át fogják operálni a gyerekeiteket” – mondja egy vele kevéssé szimpatizáló magyar.
De azt minden forrásunk mondja, hogy amióta Gyimesi belépett a Szövetségbe, nem lehet tudni, mennyit hoz és visz. A párt népszerűsége nem ugrott meg, ami arra utal, hogy inkább a korábbi MKP-s kemény magból gyűjti a karikákat, nem kintről hoz új szimpatizánsokat.
A magyarok választási kedve az ezredforduló óta alacsonyabb, mint az országos, párhuzamosan azzal, hogy megszűnt az a nagy nyomás a közösségen, ami a mečiari időket jellemezte.
Szlovákiában sokféle identitás van, számtalan szlováknak vannak magyar felmenői, sokan még értenek is valamennyire magyarul. Fogyatkozásával (az egész Kárpát-medencében csökken a magyarok száma) a közösség súlya is csökken. Mekkora tere maradt az etnikai szavazásnak? – kérdeztem minden interjúalanyomtól. Gál Zsolt szerint ez nagyon leszűkült az MKP szavazóira: három-négy százaléka az összes választónak. Ez már 2010-től látszott, amikor a Híd bejutott a parlamentbe. A Híd katalizálta ezt (amivel vádolják a pártot árulónak tartók), vagy csak felismerte?
„Az ellentétek szétszakították volna. Szerepe volt annak is, hogy a szlovákiai magyarság legkarizmatikusabb politikusa, Bugár Béla a Híd mellett döntött. De új eleme volt annak a pártnak, hogy nemcsak magyar szavazókat akartak megszólítani, hanem ruszinokat, romákat és vegyes identitásúakat is, akik korábban szlovák pártokra is szavaztak” – mondja Gál Zsolt.
E pártok az exit pollokból (amelyek jobban ki tudják mutatni a magyar szavazókat, mert egy normál preferenciakutatás ezerfős mintájában nyolcvan csak a magyar) látták ezt a mozgást, és azóta igyekeznek meglovagolni. A Hlas a komáromi kajakoson, Vicsek Eriken keresztül, a volt hidas vezető politikust, Ravasz Ábelt a Liberális SAS igazolta le, de a PS sem csak a magyar platformmal céloz, a listájára föltette a volt szerdahelyi, majd országos rendőrfőkapitányt, a szlovák, de magyarul beszélő és a régióban jól ismert exrendőrt, Jaroslav Spišiakot.
„A tisztán etnikai választás már 2010-ben lezárult. Azóta volt négy választás, és soha nem az MKP jutott be, csak a Híd. De működött az egy-, majd a kétpárti modell is. 2020-ban ez bukott meg, mert a Híd megszegte a szabályt, hogy a szlovák politika sötét oldalával nem megyünk koalícióra” – mondja Gál Zsolt.
Ő egyébként nem gondolja, hogy egy pártba össze lehet hozni a magyarokat, és az meg tudná szólítani a magyar szavazók akkora részét, hogy bevigye a pártot a parlamentbe. „Ez a társadalom nagyon polarizált, a magyarok is. Azt várják a magyar elittől, hogy egy pártba álljanak össze, de ahogy ez lehetetlen a PS-nek Ficóval, így van ez a magyar politikumban is.”
Amikor az etnikai szavazás jövőjéről kérdezem Mózes Szabolcsot, azt mondja, ez az utolsó esély, hogy meg lehessen csinálni. „Ez az utolsó lehetőség. Ha ez nem sikerül, akkor vagy máshogy kell, vagy egy nagyobb szünet lehet.”
Ha viszont a magyar közösséget már nem lehet csak etnikai alapon megszólítani, mert nem hozza össze az öt százalékot, akkor paradigmát kell váltani. De milyet, merre? „Az a probléma, hogy bármi, ami ennek az alternatívája – magyar platformok szlovák pártokban, egyéni jelöltek szlovák pártokban –, az mind sokkal gyöngébb alkupozíció. Ott nem egy koalíción belül kell átverni valamit, hanem egy szinttel lejjebb, már egy párton belül, ahol az a magyar egyén vagy csoport kisebbségben lesz – mondja Mózes Szabolcs. Akkor nekik kellene valamit átverniük a saját pártjukon, hogy ez váljon prioritássá, és az a párt ráadásul még egy koalícióba is bemegy. – Nemcsak a nemzeti ügyekről van szó, hanem a regionális ügyekről is. Dél-Szlovákiával a szlovák pártok nem törődnek. Egyébként azért sem, mert nincsenek itt tömegesen választóik.”
Ehhez kapcsolódóan: A Fidesz kampányát másoló politikusa miatt bukhatja parlamenti esélyeit a szlovákiai magyar párt, a Szövetség
A Gyimesi
Az új sütetű magyar politikus maga szerepelteti a nevét plakátjain névelővel. Forrásaink nincsenek egy véleményen abban, hogyan lett ő hirtelen magyar politikus, majd került föl a Szövetség listájára. 2021 elején még – több forrásunk szerint is – a magyar kormány a Szövetség elnökének akarta felépíteni, de utána mintha megváltozott volna a helyzet. Akkor még külön is találkozott vele Szijjártó Péter, Matovič kormányfő oldalán Orbánnál is járt, de azóta csak helyettes államtitkári szinten fogadták.
Egyes forrásaink szerint a magyar kormány nemzetbiztonsági veszélyként jelezte Gyimesit (apja a szlovák titkosszolgálat ügynöke volt), mások szerint csak igazi populistaként megbízhatatlannak tartják. Sőt azt is hallottuk több helyről, hogy a magyar kormány felajánlotta szlovákiai magyar politikusoknak, hogy a magyar média segítségével lejáratják Gyimesit a választói előtt, ha kérik. Persze, ahogy mindegyik, ez is lehet dezinformáció, mert magyar kormányzati forrást nem találtunk a megerősítésére.
Olyan teória is van, hogy azért sem akarta a magyar kormány őt, mert veszélyben érezték az MKP koalícióképességét, amikor Gyimesi még a Smer-ellenes OĽaNO tagja volt. Négy hónapja ez az ok megszűnhetett, ő volt az első – és egyetlen – komolyabb magyar politikus, aki nyilvánosan megpedzette a Fico-koalíciót.
Az biztos, hogy pozícióharc van az MKP-n belül. A választás után, ha sok karikát szerez, de a párt nem jut be, nagy esély van arra, hogy Gyimesi legyen a Szövetség elnöke.
Érzelmes búcsú
„Azt hallottam, kis angyalom, véled esett el a ló. Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?”
A Felvidéki Gála végén Szarka Tamás megénekeltette a közönséget, és több száz felvidéki magyar énekelte együtt A csitári hegyek alatt sorait. Nem volt dübörgő magyarság, megmaradás, csak emelkedettség. Ők még mindannyian végig tudják énekelni ezt a népdalt. Mindenki érezte, hogy fontos, hogy még sokáig éljenek generációk „Felső-Magyarországon”, akik ezt tudják.
Minden erőltetettség, hamis pátosz nélkül megjelent abban a teremben a kisebbségi létezés emelkedettsége. Mert az nemcsak R7-es út meg csatornázás, sőt, nem is csak szlovák mint idegen nyelv tanítás, szakpolitika és kisebbségi jog, hanem rosszul ragozott félmondatok, munkahelyi megalázás, nyitott marhavagonajtó és a pozsonyi utcán elcsípve hallott halk magyar szó feletti öröm.
Harminc év eltelt. Innentől valószínűleg parlamenti magyar pártok nélkül kell elérni, hogy később is legyenek sokan, akik át tudják adni ezt a dalt a gyerekeiknek.
(A cikk megjelenése utáni visszajelzések miatt: négy sorral feljebb nem magyarul, hanem szlovákul rosszul ragozott félmondatokra utaltam. - K.Gy.)
