Mivel nem szeretnénk a tavasszal rémhírterjesztés miatt letartóztatott youtuber helyére kerülni, hangsúlyozzuk: az alábbi cikk egy hipotézis, nincs tudomásunk arról, hogy a kormány Budapest lezárására készülne.
Így van ezzel Karácsony Gergely is. „A számok arról tanúskodnak, hogy vidéken jobban terjed a járvány, mint a fővárosban. Nem számolunk vele, és nem készítünk terveket arra az esetre, ha lezárnák Budapestet” - mondta lapunknak a főpolgármester.
Tavaszi zárlatok
Kijárási korlátozások a mostaninál sokkal enyhébb tavaszi járvány idején is voltak Magyarországon, bár nem ellenőrizték szigorúan. (Egy alkalommal Pest megye elhagyását is megtiltották.) Tavasszal több vízparti település felhívásban szólította föl potenciális látogatóit, hogy ne jöjjenek a településre húsvétkor. (Ezt sokan a pestiek elleni hangulatkeltésnek minősítették.) Néhány település le is zárta a határait. Tény, hogy a kijárási korlátozás dacára ellepték az emberek a vízparti falvakat – viszont a telkükre igyekvők nem tudták a saját tulajdonukat megközelíteni.
Ezeknek az intézkedéseknek, nem volt jó sajtójuk, de helyben megerősíthette a szavazókat. „Azt kellett figyelembe vennünk hogy 770 hatvan év fölötti lakosunk van” – mondta lapunknak a badacsonytomaji polgármester, Krisztin N. László. A településre ugyanis napokig csak az ott állandó lakcímmel, vagy tartózkodási jogosultsággal bírók léphettek be (vagyis a választópolgárok), az, hogy valakinek nyaralója van ott, nem volt elég. Kérdés, hogy Budapest lezárását milyen szavazók helyeselnék.
Tavasszal Kínában és Olaszországban is teljesen szeparáltak városokat. Madrid is bezárt, amikor a kórházakban már csak a folyosókon jutott hely a COVID-betegeknek. A spanyol fővárosban komolyan vették a kijárási korlátozást: tízezernyi útakadályt állítottak, rendőrök voltak mindenütt, drónok köröztek a város fölött. Madrid lezárását most újból elrendelte a spanyol kormány, bár az intézkedés jogszerűségét vitatja a város.
A gazdaság minden előtt
Miközben Magyarország ezen a héten a WHO besorolása szerint a súlyosan veszélyeztetett országok közé került, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter október 1-én továbbra is azt állította, hogy “Európa legjobban védekező országai közé tartozunk”.
Eközben a szlovák kormány október 1-től újból szükségállapotot hirdetett. Igor Matovic miniszterelnök nagyon súlyos helyzetről beszél – miközben nálunk 800-an, ott 60-an haltak meg (igaz, ők feleannyian vannak).
Szlovákia: járási karantén
Szlovákiában épp kormányváltás idején voltak a szigorú tavaszi karanténintézkedések, így az összes járásnak a húsvéti hosszú hétvégére bevezetett lezárása is. Rengeteg útlezárás volt az országban, ezekben katonai egységek is részt vettek, ami nagy vitát váltott ki az országban. A közúti közlekedést blokkolták, de a szállítmányozás működhetett. A járások (nem a települések, kivéve Kassa és Pozsony), határain belül kijárási korlátozások is voltak.
A kormányt kritikusai az útlezárások előkészítetlenségével vádolták. Nem volt világos a rendőrök számára sem, hogy minden autót meg kell állítaniuk, vagy csak szúrópróbaszerű ellenőrzésről van szó. A lezárásokat az ünnepek után föloldották. A rendőrök a 3 nap alatt több, mint 150 ezer ellenőrzést végeztek, és 3000 szabálysértést állapítottak meg.
Nálunk egy államtitkár riogatásnak nevezi saját járványügyi tanácsadójuk figyelmeztetését, és a kormány – a tavasszal ellentétben - most mindenképpen el akarja kerülni a gazdaság leállását. (Még ha ezt egyre inkább a „nemzeti konzultáció” eredményével indokolja is.) A fél év alatti 14%-os GDP zuhanás a sikerpropaganda dacára kijózanító.
A kormány kommunikációjából nem tudható, miket tervez, milyen alternatívákkal számol, és mikor jöhet el az a pont a fertőzöttségben vagy a halálozásban, amikor a különféle lezárásokhoz folyamodna. (A határok demonstratív, azonnali lezárása nyilvánvalóan csak politikai-kommunikációs, és nem járványügyi lépés volt. Hiszen eszerint sem a fociszurkolók (Szuper Kupa), sem az épp szükségállapotot hirdető V4-országok lakói, sem az itt élő/dolgozó, de a szeptember végi választásra hazautazó romániai választópolgárok nem terjesztik a vírust – hiszen ők mind beutazhattak Magyarországra.)
Így várhatóan csak a legnagyobb kényszer alatt zárnák le a fővárost, az ugyanis a magyar gazdaság teljes bedőlését eredményezné. A politikai és gazdasági kár pedig inkább sújtaná az országot, mint a fővárost.
Érdemes-e lezárni egy területet?
Tosics Iván, a Városkutatás Kft ügyvezetője lapunknak nagyon ellentmondásosnak ítélte egy-egy földrajzi terület lezárását. „Miért zárjuk le például a határokat, amikor az adatok azt mutatják, hogy nem a külföldiek okozzák a második hullámot, hanem bizonyos tevékenységek?”
Szerinte azzal kellene foglalkozni, hogy hány ember találkozhat egymással, nem azzal, hogy valaki nem mehet túl egy bizonyos ponton. „A lezárásokkal azonnal politikai színt kap a dolog, és elviszi az értelmezést a Budapest-ellenes lépés felé”. Mellékhatása pedig az, teszi hozzá, hogy ha bejelentik, akkor azonnal tízezrek fognak útra kelni, ahogy az olaszoknál is történt. „Azokra a tevékenységekre kellene koncentrálni, melyeknél a vírus megfogható” – mondja a városkutató.
A volt országos tiszti főorvos, Falus Ferenc szerint „csak akkor van értelme a lezárásoknak, ha két terület között nagyon nagy a különbség a fertőzöttségben. Magyarországon erről nincs szó: itt nincs behurcolás, lassan inkább a kihurcolástól kell tartaniuk másoknak” – mondja.
A vírus országon belül terjed, „miközben mi azzal játszunk, és költünk rá milliárdokat, hogy határőrizetet játszunk” – teszi hozzá. A volt tiszti főorvos egyetért azzal, hogy nem helyekre, hanem viselkedésekre kellene inkább figyelni, például arra, hogy ne gyűlhessen össze egy helyen sok ember. „Botrány, hogy Magyarországon még mindig lehet 500 fős rendezvényt tartani. Jelenleg elég nagy kockázat a munka, nem kéne a szórakozás kockázatát is vállalni. És kárpótolni kell azokat, akik éhen halnak amiatt, mert a szórakoztatásból élnek” – mondta Falus Ferenc.
Húsvét a szlovákiai romatelepeken
A húsvétkor csak útlezárásokba ütköző átlagembernél keményebb húsvétje (és utána következő pár hete) volt 6200 szlovák állampolgárnak, aki romának született. Az új kormány katonaság és helikopterek látványos felvonultatásával ugyanis karantén alá helyezett több roma telepet, arra hivatkozva, hogy a nyugatról hazaérkező romák között vírusfertőzötteket is találtak.
Hajnalban páncélozott harci járművek állták körül a telepeket, a helikopter lekapta a putrik pléhtetejét, mindenkit leteszteltek, még a vizet is elzárták, és a katonaság adta az élelmet és a vizet is a lakóknak.
Az intézkedés bírálói szerint azért, hogy erőt is mutathasson, és a bűnbakképzéssel a társadalom romaellenes érzelmeire is hasson, a kormány ezzel saját, egy héttel korábbi rendeletét is megszegte. Aszerint ugyanis csak a helyi lakosság 10 százalékának fertőzöttsége esetén rendelnek el egy településen teljes körű karantént. Erről pedig szó sem volt.
A vízfej életképesebb?
Budapesten állítják elő az ország GDP-jének 35-40%-t, miközben a lakosságnak csak 20%-a él itt. Emiatt egy zárlat nagyobb kárt okozna az ország egészének, mint Budapestnek.
Lengyel Balázs közgazdász, a korábban az MTA, most az Eötvös Loránd Kutatói Hálózat tudományos főmunkatársa szerint egy ekkora várost, ahová 250 ezer ember jár be dolgozni, nem lehet kiszakítani az országból. „Ha nem akarják leállítani a gazdaságot, akkor dolgozni, munkába menni továbbra is lehet majd. Az sok ingázót fog jelenteni, akiknek technikailag sem lehet megoldani az ellenőrzését”. Ezen kívül óriási költségei lennének, rengeteg munkavállaló késne, nem tudna bejárni stb.
De ha akár politikai, akár egészségügyi okból a kormány mégis ilyenben törné a fejét, a döntését megkönnyíthetné, hogy a főváros kevésbé sínylené meg a lezárást, mint bármely más település.
Ilyenkor ugyanis csak azok az ágazatok, cégek tudnak tovább működni, melyeknél lehetséges a távmunka. Az egyes gazdasági ágazatok között pedig nagy különbségek vannak a távoli munkavégzés megvalósíthatósága alapján. Erről tanúskodik egy kutatás, mely az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének blogján jelent meg májusban.
A szerzők (Czaller László, Elekes Zoltán és Tóth Gergő) arra voltak kíváncsiak, hogy melyik gazdasági tevékenységet milyen mélyen érint a kényszerű társadalmi távolságtartás. Azokat a munkaköröket tekintették alkalmasnak a távmunkára, ahol a munkavégzés helyszíne kötetlen, nem szükséges hozzá munkagépeket és speciális berendezéseket kezelni, illetve járművet vezetni.
„Jelentős munkaerőpiaci zavarok azokban az ágazatokban várhatók, ahol viszonylag magas a foglalkoztatottak száma és a távoli munkavégzés lehetősége kevésbé adott.” Tipikusan ide sorolhatók a termelő szektorokba tartozó ágazatok, melyek jellemzően valamilyen helyhez kötött erőforrásra támaszkodnak (feldolgozóipar, építőipar, szállítás és raktározás, illetve a mezőgazdaság), ahol a társadalmi távolságtartás betart(at)ása jelentős visszaesést eredményezhet.
„Ezzel szemben az információ és kommunikáció, a tudományos és műszaki tevékenységek, valamint a pénzügy és biztosítás területén a visszaesés várható mértéke csekély, hiszen egyrészt ezek az ágazatok viszonylag kisebb embertömeget foglalkoztatnak, másrészt itt jellemző leginkább, hogy egy-egy munkakör távolról is végezhető.”
Kimutatható, hogy Budapesten van a legnagyobb valószínűsége annak, hogy valaki a járvány alatt otthonról folytassa a munkát. „Míg a fővárosban tíz emberből négy képes távmunkában ellátni feladatait, addig ez az arány drasztikusan csökken, ahogy alacsonyabb lélekszámú települések felé haladunk. A megyeszékhelyeken és megyei jogú városokban átlagosan minden negyedik, míg más városokban hozzávetőleg minden ötödik embernek van olyan foglalkozása, ami távmunkában végezhető. A községeken ez az arány alig több mint tíz százalék.”
Vagyis Budapest gazdasága ellenállóbb a járvány gazdasági kihívásaival, így egy esetleges lezárással szemben, míg a kisebb települések kiszolgáltatottabbak.
„Nem a város lezárásán kell gondolkodni. A szelektív lezárás lehetne az irány.” – mondja Lengyel Balázs. New Yorkban kezdtek ilyen kutatásokba, ahol mobilokból származó és egyéb geolokációs adatok gyűjtésével és elemzésével igyekeztek városi gócpontokat kiszűrni. (A nálunk is alkalmazott szennyvíz-vizsgálat ennek egy kezdetlegesebb, településszintű megoldása.) „Ha szelektíven lehetne lezárni városrészeket, minimalizálni lehetne a gazdasági veszteségeket.” – mondja a kutató. Nálunk nincs ilyen adatgyűjtés, teszi hozzá, de a kormány fizikusokkal és matematikusokkal elindult ilyen irányba: feltérképezni, hogy hol várható a járvány fölfutása. Lengyel Balázsék is most kezdenek hasonló kutatásba.
