A meseterápia nem valami lila köd, sokkal inkább az életút kísérése mesékkel – mondja Boldizsár Ildikó, aki Magyarországon először használta a meséket terápiás célra – mit sem törődve az akadémiai és a klinikai ellenállással.
Mára széles körben elismert a meseterápia mint módszer, egyre több területen felbukkan Boldizsár Ildikó munkája a pedagógusképzéstől a pszichológiáig, ismerik és használják negyvenévnyi kutatói tevékenységén alapuló terápiás módszerét. Azt mondja, hogy mindenre van történet, nincs olyan élethelyzet, ami ne történt volna már meg valaki mással, ebben áll a mesék ereje. A Szelfi vendége Boldizsár Ildikó volt.
Az interjút itt tudja meghallgatni:
Néhány gondolat a beszélgetésből:
- Bár mindenki teljesen egyedinek gondolja magát és az életét, Boldizsár Ildikó szerint bármi, ami megesik velünk, már korábban megesett valakivel, és történet született róla – így keletkeztek a mesék. A mese lehet életforgatókönyv, de lehet sablon is, amelytől eltérhetünk.
- A meseterápia népmesékkel foglalkozik. A mesék nagyon logikusak, mindig pontos szerkezet szerint épülnek fel, a történetekben minden a rend, a rendezettség felé törekszik.
- Boldizsár Ildikó hatalmas mennyiségű mesét halmozott fel: otthon százezernél többet őriz. Azt mondja, végig tudná mesélni Az Ezeregyéjszaka meséit fejből.
- A kutató szerint a világ népmesei kincse nagyjából hasonló: a mesék birodalmában minden megtalálható, amit a későbbi pszichológia kognitív torzításnak nevez.
- Nincs két egyforma eset, a mese személyre szól – mondja. A meseterápia nem olyan, mint az aszpirin, ami csak úgy magától hat, kell hozzá az is, hogy az alany fogékony legyen a mesékben rejlő tanulságokra.
- Boldizsár Ildikó foglalkozott súlyos beteg gyerekekkel, fogvatartottakkal, állami gondozottakkal. Folklórkutatóként kezdte, a saját gyermeke betegsége mutatta meg számára az utat, amelyen most is jár. Minden élethelyzetnek van egy mesebeli párja – mondja –, a mesékben semmi nem marad következmények nélkül.
