Faragó Tamás és csapata huszonöt éve visznek barlangászni sérült gyerekeket, akik imádják a szokatlan kalandot. Ez a foglalkozás fejleszt és sikerélményt ad, mondja a Verocs szakosztály vezetője. Ráadásul ez egy egyedülálló kezdeményezés, máshol nincs ilyen a világon. A Szelfi vendége Faragó Tamás barlangász.
A teljes interjú itt megtekinthető:
Ha csak az audio részre kíváncsi, akkor azt itt hallgathatja meg:
A Verocs szakosztály nevét egy, a Himalájában 2009-ben elhunyt barlangász, Mikolovits Veronika után vették fel. Veronika a Pető Intézetben dolgozott, tőle jött az ötlet, hogy milyen jó volna sérült gyerekeket is levinni a barlangba. Az ötlet bevált: a lényeg a fejlesztés, a gyerekek észre sem veszik a barlangban, hogy épp egy ilyen programon vesznek részt, a kaland teljesen elvonja a figyelmüket.
A foglalkozásokat Tamásék huszonöt éve csinálják. A Pál-völgyi-barlangba járnak. A gyerekek először a Pető Intézetből érkeztek. A csapatból mindenki önkéntes, ingyen végzik a munkájukat, de minden héten foglalkozást tartanak.
Tamás azt mondja, a barlangnak megvannak a szabályai. Ugrálni, rohangászni nyilván nem lehet a járatokban, de ezen felül is van még egy fontos kritérium: szülőt és gyerekét egyszerre, egy csoportban nem viszik le, mert az a tapasztalat, hogy a gyerek ilyenkor a szülőre figyel és nem a barlangra.
A túrákat úgy szervezik, hogy mindig megfelelő számú kísérő álljon rendelkezésre, ennek függvényében fogadnak gyerekeket, akiknek évente többször barlangász-tábort is szerveznek. A szülői visszajelzések alapján a foglalkozás rendkívül eredményes, sokban javítja a gyerekek mozgását, kommunikációját, szociális kapcsolatrendszerét.
