Néhány hónapos szünet után újra az Orbán-kormány vélt és viselt dolgaitól volt hangos az Európai Parlament plenáris ülése, amely egyórás vitát szentelt a Direkt36 oknyomozó cikkében közölt állításnak, miszerint a magyar titkosszolgálatok kémkedtek a kormányfő vejét érintő korrupciós ügyben Magyarországon nyomozó uniós tisztviselők, konkrétan az Európai Csalás elleni Hivatal munkatársai után.
A parlament politikai centrumához tartozó pártok képviselői sürgették az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja ki az ügyet, tekintettel arra, hogy a magyar ügyészségtől nem várható el objektív és elfogulatlan vizsgálat. Amennyiben igaznak bizonyulnak a cikk állításai – így a képviselők –, annak súlyos következményekkel kellene járnia.
Tovább kísért az Elios-ügy
Piotr Serafin, az OLAF tevékenységét is felügyelő uniós költségvetési biztos ugyanakkor csak az úgynevezett Elios-ügyben évekkel ezelőtt lefolytatott nyomozás eredményeire szorítkozott, amelynek végén az OLAF, az EU csalás elleni hivatala 13 milliárd forint visszafizetésére tett ajánlást a magyar kormánynak. Arról már nem szólt – és a felszólaló képviselők sem –, hogy a kormány úgy oldotta meg az ügyet, hogy lemondott az OLAF nyomozása szerint bizonyítottan korrupciót magába foglaló közvilágítási projekt uniós finanszírozásáról, helyette a költségvetésből fizette a kormányfői vej beruházását.
Serafin nem kötelezte el magát a számos képviselő által forszírozott vizsgálat mellett, de látványosan kiállt az uniós pénzügyi érdekeket védő uniós tisztviselők tevékenysége mellett, ideértve az őket célzó kémkedés különböző formáinak elutasítását.
A Tisza Párt tagjai szótlanok maradtak
Molnár Csaba, a DK képviselője – aki az EP padsoraiban helyet foglaló magyar ellenzékiek közül egyetlenként szólt hozzá a vitához – hangsúlyozta, hogy Magyarországon nincs esély a kémkedési ügy kivizsgálására, ezért a bizottságnak szerinte a magyar kormány ellen folyó jogállamisági eljárás részévé kellene tennie a Direkt36 cikkében tett állítást. Sophie Wilmès belga liberális képviselő úgy vélte, hogy a bizottságnak meg kellene fontolnia az uniós alapszerződés 5. cikkének alkalmazását, amely a tagállamok lojális együttműködéséről szól.
Miközben a cikkben tett állítások az Orbán-kritikusok számára a magyar kormány demokratikus értékektől való eltávolodásának újabb jele (többen a Pegasus-ügyet is felemlegették), addig a fideszes EP-tagok, a velük egy frakcióban ülő patrióták és mások arra helyezték a hangsúlyt, hogy a cikk csupán feltételezéseket tartalmaz, és a magyar kormány lejáratására tett újabb kísérletet láttattak benne.
Ehhez kapcsolódóan: Az OLAF is vizsgálja a 677 milliós kazári minibölcsőde ügyét
A Fidesz szerint csak a szokásos kettős mérce
A Fidesz képviselői különösen aktívak voltak az egyórás vitán, négyen is szólásra emelkedtek, megpróbálva hitelteleníteni a vita kiindulópontjául szolgáló cikk állításait (mondván, az oldalt a Soros-hálózat finanszírozza), és európai korrupciós ügyek felemlegetésével bizonyítani a kettős mérce meglétét. Dömötör Csaba és Schaller-Baross Ernő azt tanácsolta a képviselő-testületnek, hogy inkább az európai gazdaság gyengélkedésének okairól és a migrációról rendezzenek vitát, jóllehet növekedés és gazdasági teljesítmény tekintetében Magyarország mostanában a sor végén kullog.
Vicsek Annamária baloldali álhírnek nevezte a Direkt36 cikkének állításait, és megemlítette az Integritás Hatóság elnökével szemben hűtlen kezelés gyanújával kezdeményezett ügyészi eljárást. Biró Ferencet, a hivatal vezetőjét „Brüsszel előretolt helyőrsége parancsnokának” és a „magyar Didier Reyndersnek” nevezte, utalva a korábbi igazságügyi biztos ellen hazájában, Belgiumban pénzmosás gyanúja miatt folyó nyomozásra. Daniel Freund, az európai zöldek magyar- és korrupcióellenes specialistája arra hívta fel a fideszes képviselő figyelmét, hogy az IH vezetőjét nem Brüsszel, hanem a magyar hatóságok jelölték és nevezték ki a posztjára.
László András, egy másik kormánypárti képviselő több példán keresztül azt próbálta bizonyítani, hogy miközben az OLAF nagyon exponálja magát magyar ügyekben, az úgynevezett Katargate- és a Reynders-ügyben, valamint Ursula von der Leyen Pfizer-vezérrel folytatott elektronikus levelezésének ügyében láthatatlan. László azt kifelejtette, hogy mindhárom általa említett korrupciógyanús ügyben a belga hatóságok nyomoznak, és a gyanú beigazolódása esetén vádat is emelhetnek, amit az OLAF nem tehet meg.
Több képviselő ezért szarkasztikusan meg is kérdezte a magyar kormánypárti képviselőktől, hogy miért félnek a vizsgálattól, ha nincs semmi takargatnivalójuk.
Az újabb plenáris magyar vitának a hallottak alapján nem lesz folytatása, hacsak az nem, hogy a költségvetési biztos jelezte: a következő hétéves keretköltségvetésre vonatkozó javaslatában a bizottság tovább erősít majd a csalások elleni uniós architektúrán.
