Néhány hónapos szünet után újra az Orbán-kormány vélt és viselt dolgaitól volt hangos az Európai Parlament plenáris ülése, amely egyórás vitát szentelt a Direkt36 oknyomozó cikkében közölt állításnak, miszerint a magyar titkosszolgálatok kémkedtek a kormányfő vejét érintő korrupciós ügyben Magyarországon nyomozó uniós tisztviselők, konkrétan a Csalás elleni Hivatal munkatársai után.
A parlament politikai centrumához tartozó pártok képviselői arra sürgették az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja ki az ügyet, tekintettel arra, hogy a magyar ügyészségtől nem várható el objektív és elfogulatlan vizsgálat. Amennyiben igaznak bizonyulnak a cikk állításai – így a képviselők – annak súlyos következményekkel kellene járnia.
Az Elios-ügy tovább kísért
Piotr Serafin, az OLAF tevékenységét is felügyelő uniós költségvetési biztos ugyanakkor csak az úgynevezett Elios ügyben évekkel ezelőtt lefolytatott nyomozás eredményeire szorítkozott, amelynek végén az OLAF, az EU csalás elleni hivatala 13 milliárd forint visszafizetésére tett ajánlást a magyar kormánynak. Arról már nem szólt és a felszólaló képviselők sem, hogy a kormány úgy oldotta meg az ügyet, hogy lemondott az OLAF nyomozása szerint bizonyítottan korrupciót magába foglaló közvilágítási projekt uniós finanszírozásáról és helyette a költségvetésből finanszírozta a kormányfői vej beruházását.
Serafin nem kötelezte el magát a számos képviselő által forszírozott vizsgálat mellett, ehelyett látványosan kiállt az uniós pénzügyi érdekeket védő uniós tisztviselők tevékenysége mellett, ideértve az őket célzó kémkedés különböző formáinak elutasítását is.
A Tisza Párt tagjai szótlanok maradtak
Molnár Csaba, a DK képviselője – aki az EP padsoraiban helyet foglaló magyar ellenzékiek közül egyetlenként szólt hozzá a vitához – hangsúlyozta, hogy Magyarországon nincs esély a kémkedési ügy kivizsgálására, ezért a bizottságnak szerinte a magyar kormány ellen folyó jogállamisági eljárás részévé kellene tennie a Direkt36 cikkében tett állítást. Sophie Wilmes, belga liberális képviselő pedig úgy vélte, hogy a bizottságnak meg kellene fontolnia az uniós alapszerződés 5-ik cikkének alkalmazását, ami a tagállamok lojális együttműködéséről szól.
Miközben a cikkben tett állítások az Orbán-kritikusok számára a magyar kormány demokratikus értékektől való eltávolodásának újabb jele (többen a Pegasus-ügyet is felemlegették), addig a fideszes EP-tagok, a velük egy frakcióban ülő parióták és mások arra helyezték a hangsúlyt, hogy a cikk csupán feltételezéseket tartalmaz és a magyar kormány lejáratására tett újabb kísérletet láttattak benne.
Ehhez kapcsolódóan: Az OLAF is vizsgálja a 677 milliós kazári minibölcsőde ügyét
A Fidesz szerint csak a szokásos kettős mérce
A Fidesz képviselői különösen aktívak voltak az egyórás vitán, amelynek során négyen is szólásra emelkedtek, megpróbálva hitelteleníteni a vita kiindulópontjául szolgáló cikk állításait (mondván az oldalt a Soros-hálózat finanszírozza) és európai korrupciós ügyek felemlegetésével bizonyítani a kettős mérce meglétét. Dömötör Csaba és Schaller-Baross Ernő azt tanácsolta a képviselőtestületnek, hogy inkább az európai gazdaság gyengélkedésének okairól és a migrációról rendezzenek vitát, jóllehet növekedés és gazdasági teljesítmény tekintetében Magyarország mostanában a sor végén kullog.
Vicsek Annamária baloldali álhírnek nevezte a Direkt36 cikkének állításait, és megemlítette az Integritás Hatóság elnökével szemben hűtlen kezelés gyanújával kezdeményezett ügyészi eljárást. Bíró Ferencet, a hivatal vezetőjét „Brüsszel előretolt helyőrsége parancsnokának” és a „magyar Didier Reyndersnek” nevezte, utalva a korábbi igazságügyi biztos ellen hazájában Belgiumban pénzmosás gyanúja miatt folyó nyomozásra. Daniel Freund, az európai zöldek magyar és korrupcióellenes specialistája arra hívta fel a fideszes képviselő figyelmét, hogy az IH vezetőjét nem Brüsszel, hanem a magyar hatóságok jelölték és nevezték ki a posztjára.
László András, egy másik kormánypárti képviselő pedig több példán keresztül azt próbálta meg bizonyítani, hogy miközben az OLAF magyar ügyekben nagyon exponálja magát, az úgynevezett Katargate és a Reynders-ügyben, valamint Ursula von der Leyen Pfizer-vezérrel folytatott elektronikus levelezésének ügyében láthatatlan. László azt ugyanakkor kifelejtette, hogy mindhárom általa említett korrupciógyanús ügyben a belga hatóságok nyomoznak és a gyanú beigazolódása esetén alkalmasint vádat is emelhetnek, amit az OLAF nem tehet meg.
Több képviselő ezért szarkasztikusan meg is kérdezte a magyar kormánypárti képviselőktől, hogy miért félnek egy vizsgálattól, ha nincs semmi takargatnivalójuk.
Az újabb plenáris magyar vitának a hallottak alapján nem lesz folytatása, ha csak nem az, hogy a költségvetési biztos jelezte, hogy a következő hétéves keretköltségvetésre vonatkozó javaslatában a bizottság tovább erősít majd a csalások elleni uniós architektúrán.
