Az ukrajnai háborúban az odesszai Nasztya Burik külön harcot vívott a leukémiával. Édesanyja Izraelben talált neki kezelést, több mint két évet ott is töltöttek. De az erőszak, amelytől Ukrajnában megmenekültek, utolérte őket Izraelben, amikor megkezdődött a háború Iránnal.
Nasztya Burik 4 éves volt, amikor az édesanyja, Marija észrevette, hogy nagy baj van.
Felhívta a férjét, aki alig néhány hónappal korábban, Oroszország teljes körű inváziójának kezdetekor vonult be az ukrán hadseregbe.
„A feleségem azt mondta, hogy a lányunk alig eszik valamit és nagyon lefogyott” – idézte fel Artem Burik a Szabad Európa orosz nyelvű csatornájának, a Current Time-nak. „Kijevbe utaztak, ahol megerősítették, hogy leukémiás.”
Nasztyát lakóhelyük, Odessza egyik kórházába vitték, de ott nem végeztek olyan kezelést, amilyenre szüksége volt. Artem szabadságot vett ki a katonaságtól, hogy a családjával legyen, és eldöntsék, hogyan tovább.
A szülők kiderítették, hogy a legkorszerűbb kezelést Izraelben kaphatja Nasztya. Úgy döntöttek, hogy Marija odaviszi a lányukat, míg Artem otthon marad és folytatja a harcot.
Egy ukrán jótékonysági szervezettől, a Chance4Life-tól kaptak segítséget, amelynek fő profilja a rákos betegek és családjaik anyagi támogatása.
Nastya nagymamája, Olena – Marija édesanyja – is Izraelbe érkezett, hogy segítse őket a kezelés alatt. Később két unokatestvére, a 10 éves Kosztya és a 14 éves Ilja is Izraelbe költözött. Látogatásaik felvidították Nasztyát.
De a küzdelem rák ellen hosszúnak bizonyult, Nasztya többször is visszaesett. A kezelés költségei is megviselték a családot. Marija online adománygyűjtésbe kezdett, hogy megpróbálja fedezni az orvosi költségeket, és videókat posztolt Nasztyáról az Instagramon.
Az egyiket éppen akkor vette fel, amikor június közepén kitört a háború Irán és Izrael között. Marija Nasztyát filmezte és közben arról beszélt, hogy a közelben rakéták csapódtak be.
„Izgalmas volt a mai este, sok szirénával és robbanással” – mondta Marija a videóban. „Nagy volt a zaj. Keveset aludtunk. Egyedül Nasztyán látszik, hogy jól kialudta magát, ugye?”
Artem később azt mondta: amikor beszéltek, Nasztya nem tűnt ijedtnek. „Azt mesélte nekem, hogy látott rakétákat repülni. Azt mondta, látta, amint az egyiket lelőtték. Arról semmit nem beszélt, hogy félt volna vagy valami”.
Június 15-én iráni rakéták csapódtak be Bat Yamban, a tel-avivi külvárosban, ahol a család tartózkodott.
Elena Kamennaya, az egyik önkéntes, aki segített a családnak, azonnal rohant, hogy megkeresse őket. „Csak futottam az utcán és a vezetéknevüket, a Burikot kiáltoztam. Reméltem, hogy előbukkannak a tömegből, reagálnak a nevükre”.
A lakást, ahol éltek, részben megsemmisítette egy rakétacsapás, amely sok civillel végzett és sokakat megsebesített. A halottak között volt Nasztya, Marija, Nasztya nagymamája és a két unokatestvére.
Nasztya édesapját másnap érte utol a hír, amikor a kislány nagynénje telefonált neki. „Azt mondta, üljek le. Úgy is tettem, mire közölte, hogy rakéta találta el az épületet Izraelben, és mindenkit megölt.”
Mint mondta, leírhatatlan sokkot és fájdalmat érzett. „Nagyon mélyen, legbelül. Egyre csak próbálom egyben tartani magam, hogy ne essek szét.”
Akik ismerték őket, azokat megrázta, hogy a család, amelynek sikerült elmenekülnie egy háborúból, egy másikba került, miközben még a saját külön harcát is igyekezett megvívni a rákkal.
Inna Bakhareva, a Chance4Life karitatív szervezet társalapítója a Current Time-nak azt mondta: „Olyan emberek voltak, akik egyszerűen csak élni akartak – menekültek a háború és a betegség, aztán egy újabb háború elől.”
