Brüsszelben számítanak arra, hogy Európa lesz az amerikai kereskedelmi vámok következő célpontja, míg uniós diplomaták abban reménykednek, hogy sikerül egyezséget kötni.
Alig néhány nappal azután, hogy az Egyesült Államok vámokat vetett ki a Kanadából, Kínából és Mexikóból érkező árukra, az Európai Unió lehet a következő a sorban. Közben egy nappal azután, hogy telefonon egyeztetett Justin Trudeau kanadai és Claudia Sheinbaum mexikói elnökkel, Donald Trump bejelentette: Kanada és Mexikó esetében is 30 napra felfüggesztik a február elsején aláírt huszonöt százalékos vámtarifák alkalmazását. A Kínával szemben bevezetett tíz százalékos büntetővám felfüggesztéséről nincs szó.
Donald Trump amerikai elnök február 2-án azt mondta, hogy az EU nem tart igényt „az autóinkra, sem a mezőgazdasági termékeinkre, szinte semmit sem vesz tőlünk, mi pedig mindent megveszünk tőlük” – arra utalva, hogy küszöbön áll a vámok bevezetése az unióval szemben.
Sok brüsszeli tisztviselő számára csak az a kérdés, hogy mikor. Azok, akikkel beszéltem, úgy gondolják, hogy az Egyesült Államok már márciusban bevezetheti, az elnök ugyanis áprilisig adott időt az amerikai ügynökségeknek a „tisztességtelen gyakorlatok” kivizsgálására. (Uniós diplomaták ritkán beszélnek hivatalosan az ilyen ügyekről, szívesebben tájékoztatják az újságírókat a kulisszák mögött.)
Addig is túlórázni fognak az uniós diplomaták – sokan közülük még mindig úgy gondolják, hogy alkut lehet kötni. Taktikájuk egyszerű: maradj higgadt, és az Egyesült Államok cselekedeteire figyelj a kijelentései helyett. „Várjuk ki, hogyan reagálnak a piacok” – mondta ma egy magas rangú EU-diplomata, aki azt reméli, hogy az EU álláspontját – miszerint a transzatlanti kereskedelmi háború mindkét félnek súlyosan fájna – meghallják a Wall Streeten, a Fehér Házban és a kongresszusban. Vagy ahogy Kaja Kallas, az EU külpolitikai főképviselője február 3-án mondta: „Az egyetlen, aki nevet majd a végén, Kína lesz.”
Sok minden forog kockán. Az EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelem és befektetések a globális bruttó hazai termék (GDP) 42 százalékát teszik ki. Tavaly a kétoldalú kereskedelmi forgalom értéke 1,6 billió euró (1,64 billió dollár) volt, miközben Brüsszel és Washington több mint ötbillió eurót fektetett be egymás gazdaságába.
Ehhez kapcsolódóan: Trump kereskedelmi háborúval fenyegeti az EU-t és az Egyesült Királyságot is
Az EU tisztviselői és diplomatái abban reménykednek, hogy meg tudják védeni az álláspontjukat, amikor az Egyesült Államok tisztviselői jövő héten Európába jönnek. Az Egyesült Államok új védelmi miniszterét, Pete Hegsethet Brüsszelbe várják a NATO védelmi minisztereinek február 13-i találkozójára. Néhány nappal később J. D. Vance, az Egyesült Államok alelnöke és Marco Rubio külügyminiszter vesz részt a tervek szerint a müncheni biztonsági konferencián, amelyen a világ vezetői, védelmi tisztviselői és külpolitikai szakértői gyűlnek össze.
Az EU egyik ütőkártyája az, hogy még több amerikai cseppfolyósított földgázt (LNG) vásárol. Mivel Trump engedélyezte a további fúrásokat, és abban bízik, hogy még több LNG-t exportálhat, az európaiak pedig kétségbeesetten próbálnak leszakadni az orosz gázimportról, az EU tisztviselői azt remélik, hogy ez mindenki számára előnyös lehet.
A több amerikai fegyver vásárlása lenne egy másik mód arra, hogy rábírják Washingtont tervei megváltoztatására. Az új Trump-adminisztráció a védelmi kiadások növelésére buzdítja az európai vezetőket, Brüsszel pedig kész több pénzt költeni fegyverekre – így a vásárolj amerikait is része lehet a megoldásnak.
Egy másik taktika, amelyet az EU alkalmazhat, hogy hagyja, hogy a nagy amerikai technológiai cégek – például az X és a Facebookot üzemeltető Meta – mentesüljenek a potenciálisan tetemes uniós bírságok alól, amelyekre a EU online tartalmakra vonatkozó szabályozásának állítólagos megsértése miatt számíthatnak.
De még mindig vannak jelentős akadályok. Az EU hosszú ideje több árut exportál az Egyesült Államokba, mint amennyit importál az Atlanti-óceánon keresztül. 2023-ban a kereskedelmi hiány 155 milliárd euró volt, amit nem lehet gyorsan visszafordítani azzal, hogy több LNG-t és több tankot vásárol.
És ott van még az európai egység kérdése. A kereskedelmet uniós szinten bonyolítják, ami azt jelenti, hogy Brüsszel köti a megállapodásokat, nem az egyes országok. Egyes tagállamok azonban exportorientáltabbak és tágabb értelemben sérülékenyebbek, mint mások – gondoljunk Németországra a luxusautóival.
Ha jönnek a vámok, az EU válaszolni fog, de nem dollárt dollárért elven – ahogy egy uniós diplomata mondta –, vagyis nem feltétlenül arányosan. Az Európai Bizottság tavaly óta foglalkozik azzal, hogy felvázolja a lehetséges célpontokat.
Transzatlanti kereskedelmi viszályok korábban is voltak. Trump első elnöksége alatt az Egyesült Államok vámot vetett ki az acélra és az alumíniumra, Brüsszel pedig válaszul vámmal sújtott olyan klasszikus amerikai termékeket, mint a Harley Davidson vagy a bourbon.
Az igazság azonban az, hogy Európának nagyobb szüksége van Amerikára mind a biztonság, mind az export szempontjából, mint Amerikának Európára. Az európai vezetők tudják ezt. És tudja Trump is.
