Nem túlzottan buzgó a kormány az uniós elvárások teljesítésében a befagyasztott támogatások felszabadításáért. Ha sokat nem is tett, de születtek már jogszabályok, álltak fel intézmények, amelyek a korrupció elleni fellépést és a jogállam visszaépítését célozzák. Végigvesszük és értékeljük őket.
Az EB júliusban közzétette negyedik éves jogállamisági jelentését, amely megállapítja a 27 tagállam összességére, hogy bár néhány tagállamban továbbra is rendszerszintű aggályok állnak fenn, de a 2022-es ajánlások 65 százalékát teljes egészében vagy részben teljesítették. Vagyis „a tagállamok jelentős erőfeszítéseket tesznek az előző évi ajánlások utókövetése érdekében”. Cikkünkben arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen erőfeszítéseket tett a magyar kormány (amely egyébként a „rendszerszintű aggályokkal” figyelt kis csoportba tartozik, a legtöbb értékelés szerint az éllovasa), milyen intézkedéseket hozott a jogállamisággal kapcsolatban, illetve foglalkozunk a választási jogszabályok 2010 óta többtucatnyi módosításának legújabb esetével.
Kezdőpontnak nem a támogatások első, még 2021-es felfüggesztését vettük, hanem a 2022. áprilisi választást.
Az igazságszolgáltatási reform
Azóta volt egy alkotmánybíró-választás, a szokásos módon: a szeptember 1-jén lejáró mandátumú négy bíró helyére a kétharmados Fidesz–KDNP-s parlamenti többség jelölt és választott új bírókat, köztük a Nemzeti Választási Bizottság elnökeként Orbán Viktor előtt megalázkodó Patyi Andrást vagy az Áder János államfői hivatalát vezető Haszonicsné Ádám Máriát. (2010 előtt az alkotmánybíró-jelöltekre a parlamenti pártok egy-egy tagjából álló bizottság tett javaslatot.)
Az alkotmánybírák tehát továbbra is egyetlen politikai oldal kinevezettjei. (Igaz, a Fidesz most már legalább nem közvetlenül parlamenti frakciójából választ a hatalmi ágaktól független bírát, ahogy Balsai István esetében tette.)
Az uniós jogállami feltételrendszer nem tér ki arra, hogy az alkotmánybírák kinevezése többpárti konszenzus eredménye legyen.
Az igazságszolgáltatási rendszer – még létező, de erősen kikezdett – függetlenségének visszaállításától viszont összesen 28 milliárd euró uniós támogatás megszerzése függ. A legtöbbet ezen a területen lépett a kormány és parlamenti kétharmada: az igazságügyi reformcsomagot májusban fogadta el az Országgyűlés, és júniusban életbe is lépett.
Az EB jogállami elvárásainak 27 úgynevezett szupermérföldköve közül négy foglalkozott ezzel. (Most nem megyünk bele a nem egyszerű uniós elvárásrendszer fogalmainak magyarázatába, erről például itt írtunk.)
A bírósági rendszer három, egymást elvileg kiegyensúlyozó irányító intézménye az ítélkezés szempontjából legmagasabb szintet jelentő Kúria, a háromezres bírói szervezet belső irányítását végző Országos Bírósági Hivatal (OBH) és az OBH-val és a Kúriával szemben belső, szervezeti kontrollt jelentő Országos Bírói Tanács (OBT).
Az első kettő vezetőjét a parlament választja meg (kétharmada révén csak a Fidesz), a 15 tagú OBT-t a bírák maguk választják soraikból. Egy tagja van „hivatalból”, a Kúria elnöke, aki 2021 óta az Alkotmánybíróságból érkező Varga Zs. András. Az ő kinevezése érdekében a Fidesz törvényt is módosított, kimondva, hogy alkotmánybíró ítélkezési gyakorlat nélkül is kerülhet a Kúriára.
Varga Zs. többször nyilvánosan bírálta a bírósági reformcsomagot, ami ellensúlyozta a Kúria elnökének túlhatalmát. Mára a Kúria elnöke – újból – csak az lehet, akinek már legalább ötéves bírói szolgálati jogviszonya van, és nem választható újra.
Fontos és Varga Zs. által kritizált törvénymódosítás az is, hogy közhatalommal bíró szervek többé nem támadhatnak meg jogerős bírósági ítéleteket az Alkotmánybíróságon. (Amelynek alapvető jogállami feladatát tekintve nem az államot kell védenie, hanem a polgárt – pont az állami túlhatalomtól.) A kormány például erre hivatkozva támadta meg az Alkotmánybíróságon (és nyert) a homofób/gyerekvédelmi népszavazásnak a Kúria által elmeszelt egyik kérdését – mondván, őt nem hallgatták meg a bíróságon, így megsértették az alapvető jogait.
Ki dönt arról, hogy ki elé kerül az ügyem?
Az OBT eddig lényegében infrastruktúra nélkül működött, de második ciklusában a testület szerepfelfogása segített abban, hogy az OBH első elnökét, Handó Tündét a Fidesz alkotmánybíróvá legyen kénytelen visszavonni. Az igazságügyi reformcsomag révén az OBT jogosítványai és intézményesültsége megnő, például az OBH és a Kúria elnökének kinevezésével kapcsolatban is.
Handó Tünde rendszeres gyakorlata volt, hogy nem minden megüresedett bírósági álláshelyre írt ki pályázatot, ezt ideiglenes megbízásokkal kerülte meg. Az OBT 2022-ben arra is felhívta a figyelmet, hogy a Kúrián számos bírói álláshely esetében a törvénnyel és a bírói függetlenség követelményével ellentétes módon, próbaidős céllal alkalmazott bírói kirendeléseket Varga Zs. András.
A Kúria elnökének átláthatatlan és az OBT egyetértési jogkörét megkerülő kinevezési gyakorlatának eredményeként nyert bírói kinevezést a szintén ítélkezési gyakorlat nélküli korábbi igazságügy-minisztériumi államtitkár, a például tüntetések engedélyezéséről döntő Hajas Barnabás is. Az EB által kikényszerített törvénymódosítás megszünteti a pályázaton kívüli kinevezések lehetőségét, és vétójogot ad az OBT-nek.
Farkas Erika, a Helsinki bizottság munkatársa az OBT-nek a bíróságok igazgatását ellenőrző jogosítványainak megerősítését tartja az igazságügyi reform legerősebb részének, a leggyengébbnek pedig a Kúria függetlenségének helyreállítását. Mert bár megszűnt az a lehetőség, hogy a politikai többség által kinevezett alkotmánybírákból közvetlenül lehessenek bírók, de mandátumuk lejárta után átülhetnek a Kúria alatti ítélkezési szintet adó ítélőtáblákra, pár hónap múlva pedig akár pályázhatnak kúriai állásra.
Farkas Erika szintén problémásnak tartja, hogy ugyan a Kúria elnöke már nem újraválasztható, de ha mandátuma lejárta után a parlament kétharmada nem tudja utódját megválasztani, bármeddig a helyén maradhat. Polt Péter legfőbb ügyész mandátuma is hasonlóan prolongálható így saját lemondási döntéséig: egy választás után a Fidesz esetleges parlamenti egyharmadával bármeddig pozícióban tarthatja őket. „Ez kiüresíti az újra nem választhatóság törvénybe foglalt formális teljesítését” – mondja Farkas Erika.
Nem mindegy, hogyan dől el a bíróságon, hogy milyen ügy hova kerül, ki tárgyalja. A személyes befolyásoktól mentes eljárás logikusan a beérkezés sorrendjében történő automatikus kiszignálás lenne.
Ezzel kapcsolatban elég szigorú követelményrendszert fogalmazott meg a szupermérföldkő, de a Kúrián továbbra is problémás az ügyelosztás – mondja a Helsinki munkatársa. Az automatizált ügyszámkiosztást a beérkezés sorrendjében percre naplózná egy szoftver, a naplónak hozzáférhetőnek kellene lennie. „Most azt látjuk a Kúria honlapján, hogy minden naptári hétre vonatkozóan a következő hét elején felkerül egy elektronikus, tehát pdf-formában letölthető, naplónak nevezett irat az összes ügy beérkezéséről és kiszignálásáról. De azt nem tudni, hogy szoftver állítja-e elő, nem emberi kéz” – mondja Farkas Erika.
A Helsinki adatkérést nyújtott be arról, hogy milyen szoftvert alkalmaz a Kúria, amely segíti az új speciális rendelkezések érvényesülését. „Azt a választ kaptuk, hogy nincs speciális szoftver. A válaszból az is következett, hogy elektronikusan tesznek eleget a naplózásnak, de az emberi beavatkozástól mentes automatizmus meglétét nem tudta igazolni a válasz.” Márpedig az, hogy elektronikusan van fönt egy napló, vagy gépi úton, automatikusan kerül előállításra, nem ugyanaz. „Vagyis a válasz nem igazolja, hogy a módszer megfelel a követelménynek.” A honlapon látható pdf-naplók sem percre, hanem csak napra lebontva jelzik a beérkezéseket.
A Kúrián különböző tanácsok működnek a különböző ügytípusok tárgyalására, oda beosztott bírókkal. Az állammal való konfrontálódás eseteit a közigazgatási tanácsok bírálják el. Néhányba öt, máshová hat bíró van beosztva (oda is, ahová a törvény csak hármat rendel), és a szabályok szerint nem is minden ügyben kell mindegyiknek közigazgatási bírónak lennie.
Az ügyelosztási rend kialakítása korábban Varga Zs. András jogkörébe tartozott. Farkas Erika szerint a változtatások sokszor átláthatatlan szempontok szerint történtek. „Az ügyelosztási rendek szinte hónapról hónapra változtak, a tanácsok összetétele és a tanácsok által tárgyalt ügytípusok is. Olyat is láttunk, hogy a Kúria elnöke informálisan, üres álláshely és pályázat nélkül betöltött egy vezetői pozíciót az ügyelosztási rend alkalmazásával” – mondja. Az új szabályozás alapján az ügyelosztási rend kialakítását már nem egyedül ő fogja végezni, kell a Kúria belső bírói testületeinek jóváhagyása is.
A közigazgatási tanácsokban vannak olyan bírák, akik nem szabályos bírói karrier, hanem az említett sajátos kinevezések révén kerültek a Kúriára, ilyen például Hajas Barnabás is. Ő az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatát tárgyaló tanácsban is ül, amely az ellenzéki önkormányzatok kormányzati diszkriminálása idején politikailag érzékeny bírói pozíció.
Miért nem terjedt ki arra is az OBT jogköreinek kiterjesztése, hogy a közigazgatási ügyeket tárgyaló tanácsok tagjai hogyan állnak össze? – kérdezem Farkas Erikától. Az OBT-nek mint alkotmányos szervnek alapvetően a bíróságok központi igazgatásával van feladata, megerősített jogkörei pedig a jövőre szólnak. Az, hogy a Kúrián egy-egy közigazgatási tanács milyen bírákból áll, a Kúria igazgatási körébe tartozik – mondja. Az OBT-nek a jövőbeli kúriai bírói álláspályázatok kapcsán van együttdöntési joga például az eredménytelenné nyilvánítás és a pályázati rangsortól való eltérés esetén. De az új jogkörök nem tudják kezelni a már betöltött bírói álláshelyeket. „Egy reformnak nem szabad személyre szabott jogalkotásban gondolkodnia, ezt mi nem is támogatnánk. Nyilván a már bekövetkezett károkat nem tudja helyreállítani, csak a jövőre nézve tud egy olyan alapot építeni, amelynek talaján helyre tud állni a bíróság függetlensége.”
Kormányzati üzenetek
A bíróságok irányba fordításának már 2018 előtt is voltak jelei Handó Tünde működésén kívül: Kövér László szerint a bíráknak el kell dönteniük, hogy az államot szolgálják-e. A legerősebb jelzést Orbán Viktor adta, aki a 2018-as választás után azt mondta, hogy „a Kúria intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához”, és beavatkozott a választásokba. A testület ugyanis egyetértett az NVI és az NVB döntésével, miszerint a sima borítékban érkező levélszavazatokat nem fogadja el érvényesnek, így a Fidesz vesztett egy parlamenti mandátumot.
Ezek nyílt politikai üzenetek a bírák felé arról, hogy a hatalom nem támogatja a bírói függetlenséget. Handó Tünde távozását követően a kormánynak új stratégiát kellett felállítania a bírói hatalmi ág feletti kontroll megszerzéséhez. Ennek része – hasonlóan az összes, a kormányzati hatalmat elvileg korlátozó intézmény vezetőinek, tagjainak kinevezéséhez – a felsőbb szintek lojális bírókkal való feltöltése. Ennek a stratégiának volt markáns lépése Varga Zs. mindenáron való kinevezése a Kúria élére annak törvénybe foglalásával, hogy alkotmánybírák is lehetnek kúriai bírók; Varga Zs. ugyanis maga is nyilatkozott a bírói függetlenség tarthatatlanságáról.
Ebből a szembetűnő stratégiából – amelyben az OBT „rendszerhiba” – kellett visszalépni és visszaépíteni függetlenséget erősítő elemeket. Ebben nagy szerepe volt a mostani OBT harcosabb, a nyilvánosságot is használó szerepfelfogásának, illetve a Fidesz látványosan személyre szabott jogalkotásának.
Ezt a jogállamiságot lerontó lépést tette plasztikussá a reform, hiszen Varga Zs. sem a korábbi, sem a júniustól életbe lépő új szabályozás szerint nem lehetne a Kúria elnöke. Csupán szűk három évig élt a szabályozás, amely legitimálta a mandátumát. „Ez egy nagyon erős üzenet” – mondja Farkas Erika.
A másik oldalon viszont erős üzenet, hogy az OBT ősszel induló, a bírói karon belüli újraválasztási folyamata kapcsán egy újabb kormánypolitikus, Gulyás Gergely is üzent a bíróknak, amikor gúnyosan megjegyezte, hogy szerinte a mostani OBT-tagok közül sokkal fog találkozni az új testületben is. (Ők még újraválaszthatók, a következő testület tagjai már nem lesznek.)
Az OBT új tagjainak többlépcsős kiválasztásába ezek a kormányzati megnyilvánulások a hatalommal kevésbé konfrontálódó bírók bekerülését segítik.
A Helsinki munkatársa még egy, most még csak kibomló problémára hívja fel a figyelmet, az úgynevezett jogegységi panaszrendszerre. Jogegységi döntéseket már évtizedek óta hozott egyfajta iránymutatásként az akkor még Legfelsőbb Bíróságként működő testület a bírói ítéletek egységesítése érdekében – annak dacára hogy Magyarországon nincs angolszász precedensjog.
2020-ban bevezettek egy úgynevezett félprecedensrendszert, amely szerint a kúriai döntések precedensnek minősülnek, vagyis minden bíróság előtti eljárásban figyelembe kell venni az azokban foglaltakat, meg kell indokolni az attól való eltérést. Egymással ütköző precedensek esetén jogegységi panasszal lehet fordulni a Kúriához, amire születik ott egy jogegységi döntés. „Az új rendszerben jelentősen megszaporodtak a minden bíróra kötelező jogegységi döntések, ami fokozatosan korlátok közé szorítja majd a bírói jogértelmezés szabadságát” – mondja Farkas Erika.
Ezeket a minden bíróra kötelező döntéseket a jogegységi panasztanács hozza meg, amelynek tagjai kiválasztásában Varga Zs. Andrásnak a Kúria elnökeként döntő szerepe volt. Lényegében az egész félprecedensrendszer felállítása az ő bírói kinevezésével esett egy időre. Ezt a rendszert, amely az ítélkezés tartalma feletti kontrollt erősíti, nem érintette az igazságügyi csomag.
„Ez gyakorló jogászok számára már valamelyest látható probléma, de jogállamisági szintű problémaként lassan fog kibomlani, most csak előre jelezhető. Sajnos azt látjuk az uniós mechanizmusokban, hogy a megelőzésben sokkal gyengébbek, mint a már bekövetkezett károkra való reagálásban, tehát sokszor nem tudnak preventíven lépni” – mondja Farkas Erika.
Jogalkotás rendeleti kormányzás idején
Az EU szűk fókuszával kezdi beszélgetésünket Döbrentey Dániel, a TASZ szakértője is, amikor a választási jogszabályok új módosításáról kérdezem. „Ez sokkal inkább egy korrupciófókuszú elváráscsomag” – mondja a szupermérföldkövekről és a horizontális feltételekről. Van benne kifejezetten jogállamisági elvárás is, elsősorban az igazságszolgáltatási reform, de sok olyan ajánlás, amely szerepel az EB éves jogállami jelentésében, nem került a támogatások folyósításának feltételéül állított elvárások közé.
„Választásokkal kapcsolatos jogszabályok esetében nagyon kerüli az állásfoglalást az Európai Bizottság, mert ez hagyományosan a nemzeti jogalkotás, szuverenitás körébe tartozik. Itt nem fogunk erős kritikákat látni az uniós szervek részéről, legfeljebb távolabbi összefüggésben, például a jogalkotás átláthatósága, a társadalmi részvétel kapcsán. A jogszabálytervezetek közzététele, társadalmi egyeztetésre bocsátása kapcsán egyébként van valamennyi előrelépés, de ezt a folyamatos rendeleti kormányzás erőteljesen lerontja” – teszi hozzá.
A választási jogszabály-módosítások pozitívuma, hogy a választási eljárás több részét digitalizáltabbá tették, ami láthatóbbá teszi, ha ellopnák a jelöltállításhoz szükséges aláírásokat, és a digitális azonosítás bevezetésével sok visszaélés szűnhet meg a nemzetiségi szavazóként való nyilvántartásba vételnél is.
A javaslatot a Nemzeti Választási Iroda készítette, a honlapjukon lehetett véleményezni. „Csakhogy amikor a kormány beterjesztette, bevittek olyan módosítókat is, amelyek azt eredményezik, hogy az ellenzéki pártoknak megint nehezebb lesz a következő választáson érvényesülniük” – mondja a TASZ szakértője.
Bevett gyakorlat lett, hogy a nyilvános véleményezési határidő letelte után a kormánypárti többség módosító indítványokkal belenyúl egy törvényjavaslatba.
Tetézi ezt az állandósított veszélyhelyzet miatt a rendeleti kormányzás is: kormányrendeletben el lehet térni a törvényektől. „Az, hogy történetesen háborús veszélyhelyzetnek hívják ezt a mostani jogrendet, nem akadályozza a kormányt abban, hogy olyan területeket is rendeleti úton szabályozzon, amelyeknek semmi közük sincs a háborús veszélyhelyzethez. Ennek jó példája a köz nélküli közmeghallgatások esete, amikor a háborúra hivatkozva bevezették azt a lehetőséget, hogy a közmeghallgatásokat személyes részvétel nélkül is meg lehet tartani, ami nyilván az akkumulátorgyárak elleni tiltakozásokkal függ össze” – mondja Döbrentey Dániel. A veszélyhelyzeti kormányzás indokával meghozott törvényerejű rendeletek ráadásul nem tartoznak a társadalmi egyeztetési kötelezettség alá.
A permanens rendeleti kormányzással, a veszélyhelyzet megszüntetésével kapcsolatos elvárás nem szerepel a szupermérföldkövek között.
Sokadszorra átírt választási jogszabályok
Ha közeledik egy választás, a Fidesz menetrendszerűen módosít a választási jogszabályokon. Most a leglátványosabb módosítás az európai parlamenti és az önkormányzati választás egy időpontra tétele, ami arra kényszeríti az ellenzéket, hogy egyszerre fogjon össze egy választáson, és induljon külön is.
Az önkormányzati választáson a tízezer főnél nagyobb településeken kiegyenlítő hatású kompenzációs lista állításának szabályait is átírták. Az ilyen lista állításához szükséges egyéni kerületi/körzeti jelöltek számát ötven százalékról kétharmadra emelték. Ez megint a közöslista-állítás felé tereli az ellenzéket – utal a TASZ szakértője arra a 2020-as módosításra, amely 71-re emelte az országgyűlési választáson a listaállításhoz szükséges egyéni jelöltek számát. „Nyilván elképzelhető, hogy valaki kényszeresen szeretné, hogy ugyanaz a logika érvényesüljön a két választáson, de az időzítés megint csak nagyon árulkodik arról, hogy a módosításnak politikai célja és eredménye lesz.”
A közös listára terelés mellett az is gond – teszi hozzá –, hogy lehet olyan település, ahol nincs annyi jelölt, hogy meglegyen a kompenzációs lista. Közismert, hogy főleg vidéken sokan nem mernek elindulni ellenzékiként, nem akarván kitenni magukat kormánypárti lejáratókampányoknak.
A másik módosítást a politikai részvételi jogok korlátozásaként minősítette a TASZ, mert ez a 2024-es választásig megtiltja időközi választások megtartását, illetve a települési önkormányzati testületek feloszlását. „Ez nagyon súlyos beavatkozás a választások rendszerébe” – mondja Döbrentey Dániel. Voltak olyan időközik, amelyek már ki voltak tűzve, készültek rá a pártok, politikusok: ilyen például a XII. kerület, amely a Kutyapárt helyi politizálásának kulcshelyszíne. Emiatt a párt az Alkotmánybírósághoz fordult az új választási jogszabály miatt.
Szintén a választási folyamat megváltoztatását célozza a településkép védelméről szóló törvénynek egy salátatörvénybe tett módosítása. E szerint országos reklámkatasztert kell létrehozni, és „nem helyezhető el reklám olyan reklámeszközön, amely az országos reklámkataszterben nem szerepel”.
Az adatigénylők szívatása
Ha a választási jogszabályok nem is, de a közérdekű adatokhoz való hozzáférés fontos témája az EB-nek.
A közérdekű adatigénylésre adott válaszadási határidő a járványügyi veszélyhelyzet okán felemelt 45 napról visszaállt a korábbi 15 napra, de ennél szofisztikáltabb problémák továbbra is akadályozzák az átláthatóságot – mondja a szakértő. „Leginkább az, hogy egyre inkább gyakorlattá válik, hogy az állami szervek határozottan rosszhiszeműen állnak hozzá az adatigénylőhöz. Sokszor megtörténik, hogy az adatigénylő benyújt egy kérdést, majd miután nem válaszolnak neki vagy megtagadják a válaszadást, az adatigénylőperben a bíróság előtt az állami szerv hirtelen kiadja az adatot vagy egy részét. Innentől kezdve az eljárási szabályok miatt pervesztesnek minősül az adatigénylő.” Így akár több százezres perköltséget is kell fizetnie azért, mert „nem adott okot a perre az adatkezelő. Miközben hogyne adott volna rá” – teszi hozzá.
Továbbra is gyakran döntés-előkészítési anyagnak nyilvánítva tagadják meg az adatkiadást, illetve kiadnak ugyan, de teljesen használhatatlanok, vagy olyan mélységig anonimizálják őket, hogy nem lehet belőlük megismerni semmit. „Ennek dacára a teljesítési határidők lerövidítése miatt jobb helyzetben van most egy adatigénylő eljárási szempontból, mint két évvel ezelőtt, de nagyon távol vagyunk még attól, hogy az állami szervek transzparens működéséről lehessen beszélni” – mondja Döbrentey Dániel.
Média, szólásszabadság
Az EB-nek már a 2021-ről szóló jogállamisági jelentésében is benne volt (ahogy a Médiapluralizmus-monitorban és más uniós jelentésekben is), hogy meg kell erősíteni a médiahatóság funkcionális függetlenségét, mert a Médiatanács tagjait a kormánypárt egymaga jelöli. Ez megint nem szerepel a támogatások feltételéül állított uniós elvárások között, nem is történt változás benne.
Az EB korábbi versenyjogi megközelítése sem volt sikeres a magyarországi állami támogatások médiapiacot torzító hatása kapcsán.
Egyedül a közmédiumok működésének valamilyen szintű uniós szabályozása felé történt néhány óvatos lépés.
A közmédia uniós szintű szabályozásáról itt írtunk: Az EU-nak is feltűnt, hogy egyes országokban a kormányok leuralják a közmédiát, és számolatlanul öntik bele a pénzt
A szólásszabadságot erősíti a TASZ álláspontja szerint, hogy a parlament tavaly dekriminalizálta, kivette a büntetőjog hatálya alól a médiában elkövetett rágalmazást, becsületsértést. (Polgári úton történő perelhetősége megmaradt.)
„A változtatást azért üdvözöltük, mert sok vegzálástól, bosszúságtól, felesleges eljárástól kíméli meg a jóhiszemű újságírókat. De ettől függetlenül is azt gondoljuk, hogy amíg léteznek enyhébb, polgári jogi eszközök arra, hogy valaki a róla megjelenő tartalom kapcsán elégtételt vegyen, addig nem szabad alkalmazni a büntetőjogi eszközöket – mondja a TASZ szakértője, hozzátéve, hogy a jó hírnév és becsület polgári jogi védelme, illetve a sajtó-helyreigazítási eljárások reformra szorulnak. – Meg kell őket erősíteni, hogy ne történhessen meg az, ami számtalan közéleti szereplővel megtörtént, hogy tudatos rágalomhadjáratot indítottak ellenük, és sok-sok évvel ezután kapnak valamilyen kompenzációt az elszenvedett sérelmekért; ami azonban nem változtat azon, hogy – valótlanságokkal – morálisan megsemmisítették őket. Ezeket az eljárásokat fel kell gyorsítani, és jóval magasabb összegű sérelemdíjat kell kilátásba helyezni, ha bebizonyosodik, hogy valaki ellen szándékos rágalomhadjárat indult a sajtón keresztül.”
Szintén a sajtószabadságot veszélyezteti, hogy a magyar kormány semmit nem lépett az újságírókat is elérő lehallgatási botrány (Varga Judit találkozni sem volt hajlandó az ügyet vizsgáló EP-képviselőkkel), illetve több, Strasbourgban elvesztett per nyomán. „Pedig újságíróknál nemcsak őt, hanem a forrásait is érintheti a lehallgatás, sőt sok esetben minden bizonnyal ez a kifejezett cél” – mondja Döbrentey Dániel.
Közbeszerzések
Végül térjünk rá a korrupcióellenes intézkedésekre, hiszen a magyar kormány uniós jogállami vesszőfutásának alapvető oka az EU pénzügyi érdekeinek védelme. A bizottság addig nem fizeti ki a koronavírus okozta válság utáni kárelhárításra a magyar kormány által lehívható 5,8 milliárd eurót, amíg nem lép fel érdemben a rendszerszintű korrupció ellen.
Így – ahogy az EB 2022 nyarán kiadott jogállamisági jelentése írta – nem változtat a következőkön: az ügyészség nem lép fel határozottan közpénzeket érintő visszaélések ellen a kormány számára kellemetlen esetekben; nem lehet tudni, mi alapján dönt a korrupciós eljárások megszüntetéséről. A közbeszerzési eljárásokban a valódi verseny alacsony szintű: száz közbeszerzési eljárásból 39 esetben egyetlen cég tesz ajánlatot. A vagyonnyilatkozati rendszer súlyos hiányosságokkal küzd, és a jogszabályoknak társadalmi egyeztetés nélküli, gyorsított eljárásban történő elfogadása „aláássa a kiszámíthatóságot és a kormányzásba vetett bizalmat”.
A nyilvánosság az elmúlt hónapokban leginkább a közérdekű vagyonkezelő alapítványoknál megállapított összeférhetetlenség ügyével találkozott. Vincze Orsolya szerint – aki a K-Monitor Egyesületnek a kormány által felállított Korrupcióellenes Munkacsoportba delegált tagja – velük nem osztott meg a kormány semmilyen tervezetet, amely orvosolná az összeférhetetlenséget.
Az egyszereplős közbeszerzések visszaszorítását – ami valóban csökken (a kormány azt ígérte, 15 százalékra csökkenti) – nem tartja a korrupcióellenes intézkedések legfontosabbjának. „Vannak olyan szabályok, amelyekre eddig is odafigyeltek, például hogy uniós forrásból megvalósított beszerzés esetén ne egy ajánlat legyen, mert akkor nem eredményes. Komolyabb volt az ellenőrzés is” – mondja.
Hazai forrásból megvalósuló beszerzéseknél, különösen a nagy értékűeknél jelentkezik súlyosabban a probléma – mondja. Korábban is voltak próbálkozások a csökkentésére, például az előzetes piaci konzultáció (piacfelmérés) kötelező bevezetése bizonyos homogén beszerzési tárgyak esetén.
A szakértő nagyobb gondnak tartja az olyan, előre lezsírozott közbeszerzéseket, ahol ugyan több jelentkező van, de néhányan nem reális, úgynevezett támogató ajánlatot adnak.
Szerinte rendszerszintű szűréssel lehetne fellépni ellenük, az mutatná ki a folyamatosan együtt pályázó cégeket és ajánlataikat. „Ez nem jelenti feltétlenül, hogy ezek mind korrupt beszerzések lennének, de egy előrejelző rendszert, amely bizonyos sajátosságokra szűr, könnyebb lenne bevezetni.”
Az Integritás Hatóság és a vagyonnyilatkozatok
A K-Monitor szakértője a jogállamiság szempontjából az Integritás Hatóság felállítását tartja a leglátványosabb lépésnek. Pozitívan értékeli a működését is. „Úgy tűnik, tényleg sikerült létrehozni egy független intézményt. Az más kérdés, hogy tud-e élni a hatásköreivel, vagy lesz-e olyan, amikor próbál élni a jogosítványaival, és falakba ütközik. Mi nem tartjuk az IH-t klasszikus értelemben foglyul ejtett intézménynek” – mondja.
Igaz – tesszük hozzá –, politikailag igazán kényes ügyekhez még nem nyúltak. Az IH alapvetően más önálló ellenőrző szerveket szólíthat fel cselekvésre, tehát más hatóságok munkájára támaszkodik. Vincze Orsolya szerint számos esetben lehetne önálló. „A vagyonnyilatkozatok ellenőrzésénél sem teljesen tiszta, hogy milyen információhoz férhet hozzá közvetlenül, és mi az, amiről csak adatot kérhet.”
A vagyonnyilatkozatokról ugyanis született új szabályozás, sőt kettő is. Először elfogadtak a korábbi, teljesen hatástalan rendszer helyett egy rosszabbat (például megszüntették az évenkénti kötelezettséget, bizonyos hozzátartozókat kiemeltek volna a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség köréből), majd idén januárban az Európai Bizottság nyomására visszaléptek. De az alapvető gondokat nem javították – mondja a szakértő –, és azóta nem kell például közzétenni a képviselő által elsődlegesen használt ingatlant sem. Érdeme egyedül az, hogy már nem macskakaparásos, beszkennelt lapokat kell olvasgatni, mert digitálisan kell kitölteni. „De továbbra sincs egy olyan adatbázis, amelyben bárki lekérdezheti, hogy melyik politikusnak mennyi jövedelme van. Összességében ez visszalépés, csak a trollkodásból hozott még rosszabb szabályozáshoz képest előrelépés” – mondja Vincze Orsolya.
Ennél fontosabb az az ígéret – teszi hozzá –, hogy be fognak vezetni egy hatékony szankciórendszert is mellé. A rendszer rákfenéje volt eddig, hogy semmilyen szankciója nem volt annak, ha valaki nem szerepeltette a nyilatkozatában valamilyen vagyonelemét, pedig ez akár közokirat-hamisításnak is tekinthető. Az már a következő kérdés, hogy egy mégoly kiváló vagyonnyilatkozati rendszer az átláthatóságon túl hogyan tudná segíteni „a korrupcióból, illegális forrásokból szerzett vagyonok, megmagyarázhatatlan meggazdagodások fényre kerülését” – mondja a K-Monitor munkatársa.
Az első jelentés nem lett konszenzusos
Vincze Orsolya az Integritás Hatóság mellett működő Korrupcióellenes Munkacsoport tagja. Ez évente elemzést készít a különböző korrupciós tendenciákról, és javaslatokat tesz. A szervezet első jelentését több civil szervezeti delegált – köztük ő – nem fogadta el.
„Két fő problémánk volt vele. Az egyik, hogy maga a helyzetértékelés figyelmen kívül hagyta az egész jogállamisági mechanizmus kontextusát. Tehát problémákról lényegében nem beszélt, csupán a korrupcióellenes intézkedéseket sorolta fel, és olyan javaslatokat, amelyek segítenék a korrupció elleni fellépést. A másik az, hogy bár nagyon sok szereplő tényleg rengeteg munkát beletolt kormányzati és civil oldalról is, de a végén az eredmény, tehát a megfogalmazott jelentés és az ajánlások nagyrészt csak azokat a kicsit felvizezett, lightosabb vállalásokat tartalmazták, amelyek eleve a kormány kompromisszumos javaslatai voltak” – mondja.
A civilek javaslatait külön mellékletben csatolták. Ők például szerették volna, ha van egy olyan vállalás, hogy a munkacsoport megvizsgálja, hogy a sajtó közérdekű adatigényléseit hogyan kezelik az adatkezelő szervek. „Szerettük volna azt is, ha változik az Alaptörvénynek az a passzusa, amely arról szól, hogy a közpénz csak az állam bevétele és kiadása, mert a közpénz fogalmának leszűkítése komoly korlátot jelent rengeteg információszabadságos perben.” Ezeket nem fogadta el a testület, de nem konszenzusos javaslatként azért szerepelnek a jelentésben.
Vannak olyan pályázati támogatások, amelyeknél nem az állam, hanem egy közreműködő szervezet dönt a kedvezményezettekről. „Minél több szint kerül be a pályázati rendszerbe, annál nehezebb az ellenőrzése, végigkövetése, egyre jobban sérül az átláthatósága – mondja Vincze Orsolya. Jó példa erre a turisztikai ügynökség támogatási rendszere. – A hazai költségvetési monitoringrendszerben nem azt látjuk, hogy ez és ez a hotel, vállalkozás kapta az MTÜ-s pénzeket; egy soron szerepel a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. költségvetési támogatása, nem ismerjük meg a végső kedvezményezetteket. Minél távolabb kerülünk az állami költségvetési szervektől, annál nehezebben ellenőrizhető, átlátható a közpénz. Ennek egyszerűsítése, a köztes szereplők kiiktatása lenne szükséges.”
A lobbiszabályozás mellett egy másik hanyagolt téma volt a bejelentővédelem. 2013 óta van rá jogszabály, azonban nem nyújtott a korrupciót bejelentőknek megfelelő szintű védelmet, és a kormány nem is élt a lehetőséggel, hogy népszerűsítse.
2021-ig kellett volna adaptálni a magyar jogba a magasabb szintű védelmet biztosító uniós irányelvet, de ez csak idén történt meg, miután kötelezettségszegési eljárás is indult a kormány ellen emiatt. „Eddig is több bejelentővédelmi csatorna létezett, most, az Integritás Hatósággal létrejött még egy. De tíz év alatt nem történt semmi azért, hogy a közérdekű bejelentő intézményét megszabadítsák a besúgás, árulkodás konnotációitól. Nagyon fontos lenne a felvilágosítás – mondja a K-Monitor szakértője. – Szükség van arra, hogy a bejelentők, akiknek tudomásuk van ilyen cselekményekről, akcióba lépjenek, és ez morálisan vállalható legyen, a bejelentő tudja, hogy nem érheti hátrány, sőt. Ez a törvény a minimumot sem teljesíti. Pedig ha a kormány megfelelően átültette volna az EU-s irányelvet, azok is védelemben részesülnének, akik bizonyos visszaéléseket a sajtón keresztül nyilvánosságra hoznak” – teszi hozzá.
Vincze Orsolya az információszabadsággal kapcsolatos változásokat is elégtelennek, a központi információs rendszert használhatatlannak tartja. „Nem sikerült létrehozni egy adatbázis-szerűen használható platformot. Nem lehet keresni a szerződő partnerek, az összegek között. A rendszer célja az lett volna, hogy ki lehessen listázni például a Mészáros Lőrinc cégeihez köthető összes állami szerződést. Ehhez képest egyenként kell végignézni ezernyi állami intézmény által feltöltött tucatnyi pdf-dokumentumot, hogy megtaláljuk ezeket” – mondja.
Ráadásul csak a költségvetési szervek kerültek bele, tehát rengeteg olyan, akár százszázalékos állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő szervezet, amely cég- vagy más formában működik – például a turisztikai ügynökség vagy alapítványi egyetem – nem található meg az adatbázisban.
A kormány a helyén van, és nem lép
Ahogy brüsszeli tudósítónk írta nemrég: „A hétéves keretköltségvetés félidei felülvizsgálatára előterjesztett javaslat ellenzésével a magyar miniszterelnök idén ősszel már egy nagyobb politikai alku előtt készítené elő a terepet. Orbán a pénzekért (vagy legalábbis egy részükért) cserében elengedhetné a közös költségvetés közel százmilliárd eurós megfejelését.”
A magánosított egyetemek alapítványi kurátorainak összeférhetetlenségét érintő törvénymódosítás elmaradása, a bizottsággal való kötélhúzás mutatja tán leglátványosabban, hogy Orbán Viktor újból a vétófegyverben bízik a jogállami pepecselés helyett – amely pepecselés ráadásul rendszere alapvető működését érintené.
Ezért is mondhatta idén a tusványosi táborban egy kérdésre – amely azt firtatta, mikor kaphatja meg Magyarország az uniós pénzeket –, hogy „ha odamegyünk egy zsákkal, és hazahozzuk”. Az uniós költségvetés a csőd szélén áll – magyarázta –, Brüsszel azt kérte a tagállamoktól, hogy módosítsák a hétéves büdzsét, és még fizessenek be sok tízmilliárd eurót a kasszába. Csakhogy ehhez egyhangú döntés kell. Na, akkor kell tartani a zsákot – fejezte be válaszát.
Ez 2021 végén, amikor a teljes hétéves uniós büdzsére lengette be a vétófenyegetést, nem jött be neki. De biztos közelebb áll politikai alkatához, mint a fékekkel és ellensúlyokkal való huzakodás.
