A tálibok augusztusi hatalomátvétele óta számos női menhelyet bezártak Afganisztánban. Aktivisták szerint ezek jelentették az egyetlen védelmet a családon belüli erőszak elszenvedőinek a mélyen konzervatív és patriarchális országban.
Közel húsz évig az átmeneti szállások adtak védelmet több száz afgán lány és nő számára, akik elszöktek a családon belüli bántalmazás, a szexuális erőszak és a kényszerházasságok elől.
Azóta, hogy a tálibok augusztusban átvették a hatalmat, több tucat menhelyet zártak be az országban – ezzel elvágva az áldozatok létfontosságú menekülési útvonalát.
Az új tálib kormány még nem döntött a női menhelyekkel kapcsolatos politikáról. Mivel azonban a tálibok korábban bordélyházaknak bélyegezték az ilyen helyeket, az aktivisták attól tartanak, hogy be fogják tiltani.
Kabul augusztus 15-i elfoglalása óta a tálibok újra bevezették a nőkkel szembeni elnyomó politikát, amely az 1996 és 2001 közötti brutális uralmuk egyik jellemzője volt.
Az új tálib rezsim már korlátozta a lányok oktatását, sok nőtől megtagadta a munkavállalás jogát, megszüntette a nőügyi minisztériumot és újjáélesztette a rettegett erkölcsrendőrséget.
Azt követően, hogy a fundamentalisták a nyáron egymás után foglalták el a városokat, számos női menhely elkezdte bezárni a kapuit a megtorlástól való félelem miatt. Sok esetben az alkalmazottak elégették a bizalmas dokumentumokat és elmenekültek azokkal a nőkkel együtt, akiknek oltalmat biztosítottak.
Féltik a biztonságukat
Az egyik kabuli női menhely vezetője, aki névtelenséget kérve nyilatkozott a Szabad Európának, elmondta, hogy a tálibok kabuli bevonulásakor gyötrelmes választás elé került: vagy nyitva tartja a menhelyet, ezzel kiteszi az alkalmazottait és ügyfeleit a tálibok esetleges megtorlásának, vagy bezár, és visszaküldi a nőket bántalmazó családjukhoz.
„A nők kérésére átadtuk őket a családjuknak – mondta. – Írásos biztosítékot kaptunk a családjuktól, hogy nem fogják többé bántalmazni őket. Nem bíztunk a tálibokban, így kénytelenek voltunk bezárni a menhelyeket.”
Az aktivisták attól tartanak, hogy a hazatérő lányok és nők úgynevezett becsületgyilkosságok áldozatai lehetnek – azaz megölhetik őket, amiért „szégyent hoztak a családjukra”, például azzal, hogy megszöktek otthonról.
„Azok a nők és lányok, akik arra kényszerülnek, hogy a menhelyről visszameneküljenek a családjukhoz, gyakran egyenesen visszasétálnak az erőszakba, amely elől menekülniük kellett” – mondta Heather Barr, a Human Rights Watch női jogokkal foglalkozó igazgatóhelyettese.
„Féltjük a biztonságukat és az életüket, mivel egy olyan időszakban mennek vissza a bántalmazóikhoz, amikor minden korlátozás megszűnt a nők elleni erőszakkal szemben” – mondta Barr.
Akik vállalták a kockázatot
Míg sok menhely beszüntette a működését, néhány úgy döntött, hogy nyitva marad. Ezek azonban nem fogadnak új érkezőket, és ügyfeleik biztonsága érdekében igyekeznek diszkréten működni.
Az egyik kabuli női menhely, amely nyitva maradt, öt – köztük néhány kisgyermekes – nőnek ad otthont. Sokan már évek óta ott vannak, és azt mondják, nem tudnak hazatérni a családjukhoz, mert attól félnek, hogy becsületgyilkosság áldozatai lesznek.
„Az itt élő nőknek nincs hová menniük – mondta a menhely vezetője, aki névtelenséget kérve nyilatkozott a Szabad Európának. – Ezért maradtunk nyitva. Soha nem fogom hagyni, hogy hajléktalanná váljanak.”
Az igazgató hozzátette, hogy fegyveres tálib harcosok már többször átkutatták a menedékház irodáit, és járműveket és magántulajdont foglaltak le, ám fizikailag senkit sem bántottak.
Halálos fenyegetések
A női menhelyeket már azelőtt heves bírálatok érték a mélyen konzervatív és patriarchális országban, hogy a tálibok szédületes gyorsasággal visszatértek a hatalomba.
A családon belüli erőszak mindennapos, a kényszerházasságok jelentik a normát. A női öngyilkosságok aránya Afganisztánban továbbra is a legmagasabbak között van a világon – annak ellenére, hogy az Egyesült Államok vezette 2001-es invázió óta az országban előrelépés történt a nők jogai terén.
A múltban vallási vezetők megpróbálták a kormány ellenőrzése alá vonni a menhelyeket. Sok intézmény függetlenül működött, magánadományozók, nemzetközi szervezetek és külföldi kormányok finanszírozták őket.
Nem ismert, hogy pontosan hány afganisztáni női menhely létezett a tálib hatalomátvétel előtt, de aktivisták becslése szerint legalább harminc ilyen volt az ország 34 tartományának mintegy felében.
Sok menhelyet 2001 után hoztak létre, és a tálibok rendszeres halálos fenyegetései és merényletkísérletei ellenére is működtek.
Néhány menedékhely, különösen Kabulon kívül teljesen offline volt. Nem volt digitális nyomuk, és kódneveket használtak.
„Sok menedékház felfüggesztette működését, de lehet, hogy később folytatják” – mondta egy Afganisztánban működő külföldi nem kormányzati szervezet alkalmazottja.
Legközelebb „kevesebb külső segítséget akarnak majd, mert az felkeltheti a hatóságok figyelmét” – mondta a Szabad Európának az alkalmazott, aki a téma érzékenysége miatt neve elhallgatását kérte.
