Élettelen kutyakölykök festékes vödrökben Gyömrőn. Az udvaron elégetett állattetemek a Vas megyei Csöngén – ez csak kettő az elmúlt hónapok brutális állatkínzásaiból. Magyarországon már 2022 óta új állattörvény van, de a kisállattartás, különösen a kutyák helyzete alig javult. Egyes mérések szerint háromszázezer kóbor kutya van az országban. A szaporítótelepek száma sem igazán csökkent, ráadásul a megélhetési válság miatt a menhelyek is egyre telítettebbek. Az alábbi cikk a Szabadon 2025. január 27-ei epizódjának szerkesztett átirata.
Kelet-Magyarországon járunk, Szabolcsban, egy egykori gyepmesteri telepen. Ez az a hely, ahova korábban a sintér hozta be a kóbor állatokat. A sorsuk egy idő után jó eséllyel altatás volt. Ezt a telepet számolta fel Vidra Betty és csapata a helyi önkormányzattal közösen. Most már minden befogott kutya megmenekül.
„A jelenlegi állapot már a közös tárgyalásainknak és munkánknak az eredménye, hogy jelentős léptékben fejlődött az állatok elhelyezési minősége, tehát az életminősége, illetve az elhelyezési lehetősége, ami szintén hozzátartozik a munkánkhoz” – mondja Vidra Bettina, a PCAS Állatmentő és Környezetvédő Egyesület vezetője. „Itt már nincs altatás ezen a telepen” – teszi hozzá.
Gyömrőn viszont már nem voltak ennyire szerencsések az állatok. Egy, a környéken sokáig harminc önkormányzatnak is dolgozó gyepmester vezette a Mentsvár menhelyet. Körülbelül 240 kutya és közel száz macska élte az életét itt, vagy legalábbis létezett, mielőtt a HVG leleplező riportban be nem számolt a körülményekről.
A telep felszámolásában segített Betty is. Az eset brutális képei felhívták a figyelmet a gyepmesterek problémájára, akik akár többtucatnyi településsel is szerződésben állnak, a befogott állatokat viszont nem tudják méltó körülmények között elhelyezni, sőt.
„Megéri megölni kutyákat? Ez egy nagyon-nagyon sötét mondat, de ez most így van?” – kérdezem.
„Nem sötét mondat, ez egy nagyon reális mondat, ugyanis vannak olyan vállalkozók, akik még akár jó szándékkal is indulnak el, de tudunk nem egy olyat, akit nem a jó szándék vezérelt, hanem a gazdaságpolitikai megfontolások, és a törvényi háttér lehetőséget biztosított erre. Az önkormányzatok tárt karokkal várják ezeket a vállalkozókat” – válaszolja az állatvédő.
„Mert rengeteg a kóbor kutya”
Bár pontos adat nincsen, Magyarországon összesen négy-ötmillió kutya élhet, és egyes felmérések szerint ebből háromszázezer kóbor. Ezeket a kutyákat a törvények szerint be kell fogni. „Az önkormányzatok rá vannak kényszerítve – akik szintén átvitt értelemben együttműködői a rendszernek –, a lakosság rákényszeríti a rengeteg bejelentéssel a lakosság által utcára górt kutyák elszállíttatását” – magyarázza a helyzetet Betty.”
Miért van ennyi kóbor kutya? A trendek szerint egyre több magyarnak van házi kedvence. Míg 2018-ban csak a magyar háztartások 36 százalékánál volt kutya, 2022-ben már az ötven százalékot is eléri a szám az Állatorvostudományi Egyetem kutatása szerint. A Magyar Állatvédők Országos Szervezetének 2020-as információi szerint Magyarországon két–háromszáz között lehet az illegális kutyaszaporító telepek száma, és ezt a helyzetet a gazdik tartják fenn. Egyes becslések szerint ugyanis a kutyák kilencven százaléka illegális helyről kerül a gazdájához, tehát nem az amúgy túltelített menhelyekről.
Magyarországon 2022. január 1-jével lépett életbe az új állatvédelmi törvény. Ez alapján már öt év börtönt is kaphat az, aki mérget helyez ki. Két év jár az állatviadal nézőinek, a visszaeső állatkínzókat öt évre zárhatják be. A szaporítókra is börtön vár egy és öt év között.
„Én azt gondolom, hogy lépésről lépésre kell haladni” – mondja az állatvédelmi kormánybiztos, Ovádi Péter. „Négy évvel ezelőtt, amikor megkaptam ezt a szép feladatot, azonnal azonosítottuk azokat a pontokat, ahol be kell avatkozni.”
Ovádi Péter 2020 óta tölti be az állatvédelmi kormánybiztos szerepét. Kezdésként úgy fogalmazott: az a cél, hogy öt éven belül Magyarország Európa élmezőnyébe tartozzon az állatvédelem terén. Regnálása alatt fogadták el az új állatvédelmi törvényt, amit akkor Európa legszigorúbbjának nevezett. Vitt tápot menhelyre Orbán Viktorral, sőt egy online nemzeti konzultációt is kiírtak az állatvédelem témájában.
Az állatvédő Betty megkérdőjelezi a kormánybiztos eredményeit: a szaporítók „ugyanúgy tevékenykednek, csak más platformokon” – mondja.
„Azt gondolom, a törvénykezés oldaláról megpróbálunk mindent megtenni. Ha továbbra is kellenek változtatások, azt meg fogjuk tenni. Ha ezt nézzük, hogy miben lehetünk sikeresek, az nem más, mint az edukáció. Az én korosztályom még nem kapta meg az állatvédelmi oktatást, ezt most látjuk egyébként. Hiszen amikor elmentem Skóciába, és az ottani munkatárssal, miniszterrel beszéltem, ő azt mondta, hogy nekik nem kell támogatni, hiszen tudják az emberek, hogy mi az a felelős állattartás” – válaszol a kormánybiztos.
„A rendőrök félnek”
Mindent beborító kutyaürülék, az omladozó garázsból nyüszítés, a berácsozott ablakon pedig kiskutyák préselték ki a fejüket – akik ott voltak a rajtaütésen, így írták le a múlt év végén lebuktatott kutyaszaporító telepet Zalakomárban. A helyiek szerint mindenki tudta, még a rendőrök is, hogy mi folyik a házban. Ottjártunkkor a bűnös autója még a ház előtt állt, de senki sem nyitott ajtót.
„Azóta úgy vagyok vele, hogy ez Zalakomár, és nem foglalkozok semmivel” – mondja egy szomszéd. Hogy foglalkozik-e bárki a faluban ezekkel a kérdésekkel, azt feleli, hogy nem. „A rendőrök sem. A rendőrök félnek” – teszi hozzá.
A kutyaszaporítók úgy működnek, mint egy gyár, sokszor józan megfontolás vagy érzékenység nélkül pároztatnak, futószalagon jönnek a kölykök, és az aktuális divathullámot elégítik ki. Ha lebuknak, annyi állatot kell kimenteni, amennyit már nem tudnak a menhelyek átvenni, ha pedig elszöknek a kutyáik, vagy a divathullám után a gazdáik az utcára teszik őket, akkor azok befogása a gyepmestereknek is lehetetlen feladat, elsősorban a mennyiség miatt. A zalakomári rajtaütésen ott volt a zalaegerszegi Bogáncs Állatvédő Egyesület is.
„A mi részünkről mint menhely részéről van egy olyan érzésünk, hogy egyre kevesebbet tudunk tenni a mentésért” – mondja Békési Attila elnök. „A törvény ereje nem mindig van mellettünk” – magyarázza a helyzetet, amelyen szerinte az edukáció azért nem tud segíteni, mert a napi problémák felőrlik az állatvédelmi szervezeteket. „A szaporítók elleni küzdelem onnan indulna, hogy leülne valaki olyan, aki erre érez egy kis késztetést, és mindenképpen a megfelelő szinten mozog, hogy tudjon tenni a törvényalkotási folyamatokért, és összehozna egy olyan brigádot, aki ezt megtámogatja szakmailag. Nemzeti stratégia kellene ebben is, hogy megoldódjon” – véli az Békési Attila.
Az új állatvédelmi törvény óta ugyan szigorúbb büntetések várnak a szaporítókra, de – ahogy a közelmúlt példáján is látszik – nem igazán javult a helyzet. Amíg a leendő gazdik nem tesznek különbséget a kutyaszaporító és a tenyésztő között, nehezen lehet eltüntetni ezeket a telepeket.
„A szaporítók azért vannak, mert van rá társadalmi igény”
„Ha valamire nincs kereslet, akkor nem lesz kínálat, mert nem lesz, aki megvásárolja” – mutatja be az összefüggéseket Betty, a PCAS állatmentők vezetője. „Vannak olyan emberek, akik szeretnének birtokolni bizonyos divatos fajtákat, amelyek egy normális tenyésztőnél, ahol minden papír, oltás és minden rendben van, származási nap stb., drága, sok pénzbe kerül, viszont ők szeretnének egy ilyen kutyát mindenáron, és akkor eljutnak az ilyen szaporítókig, a házi szaporítókig.”
A szaporítókat nehéz lebuktatni, ráadásul a Facebookon ügyesen játsszák ki a szabályokat. Nem azt írják ki a zárt csoportokba, hogy kutya eladó, hanem csak egy elvihető kutyáról posztolnak, és csak a személyes beszélgetés után derül ki, hogy valójában pénzért árulják őket. Betty szerint ezért a szaporítókkal szemben az állatvédelmi törvény sem segít.
„Lényegében megteltek”
A probléma óriási, ráadásul a Covid és az elmúlt év megélhetési válsága után a rendszer leterheltsége extrán magas. A járvány alatti bezártság miatt ugyanis sokan vettek kutyát, akik aztán vagy megunták a kutyatartást, vagy a rosszabb gazdasági helyzet miatt nem tudták ellátni az állatokat. A magyar menhelyek lényegében nem tudnak több kutyát befogadni.
„Sajnos eljutottunk oda, hogy most már magánemberek keresnek meg minket, hogy súlyos problémája van a kutyájának, meg kell műteni, és be tudunk-e szállni a műtétbe. Természetesen mi ilyenkor a tőlünk telhető környezettanulmányt megtesszük, mi is a megérzéseinkre hagyatkozunk, és ha megtehetjük, akkor támogatjuk őket” – mondja Békési Attila, a Bogáncs egyesületi vezetője. abban, hogy a kutyáknak, a kutyának jobb legyen.
„98 százalékos telítettség van most a menhelyeken” – mondja az adatokat az állatvédelmi kormánybiztos. „Több mindenből adódik. A Covid idején mindenki kutyához akart jutni, és ez nem mindig volt egy felelős döntés. De ha az örökbefogadási kampányunk egyszer révbe ér – és révbe fog érni –, akkor abban biztos vagyok, hogy két út fog csak létezni: vagy örökbe fogadunk, vagy tenyésztőtől vásárolunk” – bizakodik Ovádi Péter.
Megoldást esetleg az ivartalanítás jelenthet, és az állam próbál is segíteni. Bettyék is több millió forint támogatást kaptak ivartalanításra, a hazai kutyaállomány ivartalanításához azonban sokkal több állatorvos és persze pénz kellene. Az nehezen vitatható, hogy jelentős változás valóban csak akkor érhető el, ha a társadalom gondolkodása is drasztikusan megváltozik az állattartás tekintetében. Addig viszont a súlyos problémát jóval több pénzzel enyhíteni lehetne, mert a szereplők egyre kevésbé bírják a terheket.
Itt tudják megnézni ezt az epoizódot:
