Az Orbán-rendszerrel szembeni civil ellenállás emblematikus alakja egy protestáns kisegyház, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) vezetője, Iványi Gábor. Tíz éve a Fidesz-parlament elvette a MET egyházi státuszát, de a lelkész az erős állami ellenszélben is tovább működteti komoly iskolai és szociális hálózatát. Megítélése azonban azok között sem egyértelmű, akik az egyházát ért jogsértést elítélik.
A lelkész az ószövetségi próféták hevületével ostorozza a sajtóban, tüntetéseken a miniszterelnököt, akinek két gyermekét is keresztelte akkor, amikor a Fidesz még az állam és egyházak szétválasztását hirdető liberális párt volt. Azóta az Unióban Magyarország költi az állami költségvetésből a legtöbb pénzt vallási célokra, és a Nemzeti Együttműködés Rendszere a legváltozatosabb módokon tesz keresztbe Iványi intézményrendszerének. Amilyen kicsi egyház a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, olyan nagy, több tucat intézményből álló szociális és oktatási hálót tart fenn.
Nemrég a MET egy adóhivatali inkasszójukról adott hírt, melyet 265 milliós járuléktartozásuk (amiből 90 millió a késedelem okán kirótt büntetés) miatt kaptak. Iványiék azonnali jogvédelmet kértek a Kúriától.
Megkerestünk több oktatási és szociális szakembert, hogy segítsenek értelmezni a helyzetet. Ők névtelenséget kértek, és bár nem osztoznak a közvélemény egy részének Iványi Gábor iránti feltétel nélküli rajongásában a lelkész világi intézményeket működtető gyakorlata miatt, hangsúlyozták, hogy egyházának a Fidesz-kormány alatti üldöztetése miatt szolidárisak vele.
Államegyház, egyesület, Simicska Lajos
A MET kálváriája 2011-ben kezdődött, amikor a Fidesz először sértette meg a vallásszabadságot Magyarországon. Ezt később az Alkotmánybíróság, a Velencei Bizottság és a strasbourgi Emberjogi Bíróság is kimondta, és a kormány azóta igyekszik az EU-radarok észlelési magassága alatt tartani azt, hogy a jogsértést mégsem szüntette meg.
Az előzmények
Működésének végén a rendszerváltás előtti utolsó kommunista parlament sok, az alapjogok érvényesítését és a jogállami átmenetet segítő törvényt hozott, melyek az első szabadon választott országgyűlésben kétharmados törvényekként éltek tovább. Ezek egyike volt a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló.
Ez egy-két formai követelmény előírása mellett mindössze egy hitelvi dekrétum létéhez kötötte az egyházalapítást. Ennek az "engesztelés" jellegű könnyítésnek az indoka a korai kommunizmus alatt minden egyházat érintő állami üldözés volt, amely később már csak a rendszer által nem kooptáltakat, köztük a MET-et érte el.
A szabályozással nem a francia vagy amerikai gyakorlathoz hasonló laikus állam jött létre Magyarországon, hanem az egyházak pozitívan voltak már akkor is diszkriminálva (pl. adókedvezményeik voltak, idővel az állam lemondott a javukra a személyi jövedelemadó egy százalékáról is stb.), így az egyházalapítás szabadságának lettek potyautasai is.
Nyilvánvalóan ilyen volt mondjuk a Boszorkányszövetség nevű bejegyzett egyház; nem csak nyugaton, hanem itthon is sokan gazdasági vállalkozásnak tartották a szcientológusokat; de például a Fidesz a 2000-es években az akkor még az SZDSZ-hez közel álló Hit Gyülekezetét is “bizniszegyháznak” tartotta. Utóbbinak 2010 utáni NER-be emelésével az akkor még Fidesz-oligarcha Simicska Lajos saját érdemeként dicsekedett magánbeszélgetésekben.
Visszatérve a könnyű egyházalapításra: ez volt a vallásszabadság ára, mondják a liberálisok. Mindenesetre kétharmados hatalomra kerülése után nem sokkal, a bizniszegyházakra hivatkozva, a Fidesz módosította az egyházügyi törvényt (is). És persze jogalkotási gyakorlatának megfelelően a legitim célt ezúttal is a politikai, gazdasági kliensrendszer kiépítésére használta egy korábban relatív autonómiát élvező területen.
Az új rendszer csak néhány “történelmi” egyháznak hagyta meg korábbi státuszát, sokat egyesületi formába kényszerített volna, ezzel megvonva korábbi kedvezményeiket. A törvény sok alakváltozaton ment keresztül, törölte az Alkotmánybíróság, kritizálta minden létező uniós szerv és bíróság. Alapvetően azért, mert a politika dönthet arról, hogy milyen vallási csoportot ismer el egyháznak.
Történetünk szempontjából a lényeg az, hogy Iványi Gábor kisegyháza, a MET azóta sem kapta vissza egyházi státuszát. Ők pedig, akiket már a Kádár-rendszer Egyházügyi Hivatala is üldözött (ezért is kereszteltette meg Iványival a gyerekeit már a rendszerváltáskor Orbán Viktor – később, szembefordulásukkor, aztán kivette őket a MET “alól”), ezt nem ismerik el, és nem hajlandók egyesületként működni.
“A parlament 2019-ben hozott egy új törvényt , ami még jobban bebetonozta a státuszuktól megfosztott egyházak helyzetét. Kimondta, hogy innentől maga a magyar állam dönti el, hogy ki egyesület, és ki egyház. Pont azt kifogásolta korábban Strasbourg, a Velencei Bizottság, sőt az AB is, hogy ezt nem lehet az adott közösségekkel való tárgyalás nélkül megtenni. Mi máig vitatjuk, és nem voltunk hajlandóak elfogadni az egyesületté való minősítést. De ez pusztába kiáltott szó” – mondta megkeresésünkre Iványi Gábor.
Növekvő támogatás
Magyarországon bárki működtethet oktatási, szociális vagy egészségügyi intézményt, és ha az állam ezt elismeri, akkreditálja, akkor a feladatellátáshoz ő is megkapja az állami intézményeknek járó normatívát. Ez azonban, főleg iskolák esetében, általában nem elég az intézmény működtetéséhez, így az intézményfenntartó kérhet pénzt az ellátottaktól (pl. tandíjat), vagy kiegészítheti az állami normatívát saját forrásaiból.
A rendszerváltás után egy önkormányzat dönthetett arról, hogy bizonyos szociális, oktatási funkciókat átad egyházaknak, és akkor az állam odaadta az alapnormatíva feletti pénzt is a már egyházi fenntartású intézménynek (hiszen az egyházak anyagi függetlensége még kevéssé volt meg, nem tudták volna működtetni azokat). De ez az önkormányzat saját döntése volt.
Az egyházi iskolák tehát már a rendszerváltástól több állami támogatáshoz jutottak. Ezt növelte aztán az 1994-98 közötti Horn-kormány, ami kötött egy egyezményt a Vatikánnal a katolikus egyház és az állam viszonyáról, amin később a többi egyházzal kötött megállapodás is alapult. A vatikáni egyezmény után az egyház már alanyi jogon alakíthatott ellátó szervezetet (iskolát, öregotthont stb.), anélkül, hogy előtte “megkapta volna a feladatot” az ezért felelős hatalmi szervtől. “Az alapítás saját döntése volt, utána pedig a számlával megjelenhetett a kincstárnál” - magyarázza kérdésünkre egy oktatási szakértő.
Emellett az egyházak a vissza nem kért ingatlanjaik után évtizedekig szóló állami járadékra lettek jogosultak, ami már megalapozta gazdasági önállóságukat.
A rendszerváltás után eleve társfinanszírozásra épült az oktatási rendszer: úgy volt kitalálva, hogy az önkormányzatok maradjanak költségérzékenyek (és ezzel persze maradjon meg a befolyásuk) a saját polgáraikat ellátó intézményekre azzal, hogy egy oktatási vagy szociális intézmény az állami normatíván felül kapjon pénzt a fenntartó önkormányzattól is.
Ez persze folyamatosan csökkenő állami finanszírozáshoz vezetett, így az önkormányzatoknak egyre jobban bele kellett nyúlniuk a zsebükbe. Ezt a nagyobb, gazdagabb, több saját bevétellel rendelkező önkormányzatok meg tudták tenni, de a falusi kisiskolák egyre gyengébb anyagi és személyi feltételekkel működtek. Ez (is) vezetett oda, párosulva a szabad iskolaválasztás lehetőségével, hogy a magyar iskolarendszer nem hogy csökkentené gyerekek családokból hozott hátrányait - az iskolarendszer ezeréves célját, a társadalmi mobilitást segítve ezzel -, hanem egyedülálló módon még föl is erősíti azokat. Amikor a Fidesz államosította az iskolákat, ennek csökkentése volt az indoklás, de aztán ebben nem változott semmi - cserébe viszont két tankönyvből lehet csak választani, és már gyerekkorban meg lehet ismerni a Fidesz véleményét a menekültekről.
Egyházi iskolabumm
A vatikáni egyezmény nyomán megvalósult jobb finanszírozás miatt már 2010 előtt is “megérte” egyházi iskolákat, szociális intézményeket alapítani. Ezt többen, részben “nagy egyházak” is, arra használták, hogy egyházi keretek között oktassanak például roma gyerekeket, vagy hátrányos helyzetű kistérségekben vegyenek át, vagy alapítsanak iskolákat. (A "nagyok" inkább a középosztálynak "szolgáltattak".) Ehhez joguk volt, és ha az önkormányzati iskolákban nem megfelelő oktatáshoz jutó gyerekek helyzete javult, jószolgálati misszióként is, és szakmailag is indokolt volt. Így jött létre például Borsodban az Ámbedkár iskola, vagy ilyen az Iványi Gábor egyháza által indított vagy átvett iskolarendszer is.
A MET vezetője először egy nagy szociális ellátórendszert épített ki (a legismertebb budapesti Dankó utcai hajléktalan melegedőn kívül a fővárosban máshol, és vidéken is sok öregotthont és más szociális intézményt működtet). Majd jött a hatalmas (persze a nagy egyházakéhoz képest kicsi) oktatási hálózat.
És Iványi Gábor tudatosan a legelesettebbek számára indított iskolákat. Bár a nagy egyházaknak szintén vannak ilyen iskoláik, de a legtöbb egyházi iskola, ahogy a megkérdezett szakértő mondta, az “elit megbízottja”. Segítségükkel a “fehér” középosztály ki tudja “menekíteni” gyermekeit az elcigányosodó, vagy hátrányos helyzetű gyerekekkel telített körzeti iskolákból.
Az iskolák 2013-as államosításának éppen a szegregáció csökkentése volt a másik legitimáló érve, ehhez képest a 2006-2008 között, Magyar Bálint oktatási minisztersége alatt csökkenő iskolai szegregáció előbb stagnált, majd az utóbbi években nagyon erősen nőtt. Egyházi emberek által magánbeszélgetésekben, de néha a nyilvánosság előtt is elismerve: jórészt az egyházi iskolák miatt.
A MET viszont 2008 óta például csak a beregi régióban 6 iskolát és 4 óvodát tart fenn, sokszor sajátos nevelési igényű, beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő gyerekeknek. Ezekben az intézményeiben a roma gyerekek és a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetűek aránya helyenként a 100%-ot is eléri.
A Fidesz-kormányok alatt aztán nagyon megnőtt az egyházi iskolák száma és állami támogatottsága is. “Az állami iskolákhoz képest három és félszeresére növelték az egyházi iskolák működési támogatásait, és emellett a kormány által favorizált iskolák elképesztő mértékű beruházási támogatásokat is kapnak” - mondja a szakértő.
Iványiék több tucatnyi intézményből álló hálózata is részesülhetett volna a hatalmasra nőtt normatívából – ha nem veszik el gyorsan az egyházi státuszukat. És bár a plusz finanszírozástól elesett (de az állami alapnormatívát azóta is kapja), intézményeit tovább működtette.
Beleálltak
A MET világi intézményeit részben az egyház, részben annak civil szervezete, az Oltalom Karitatív Egyesület tartja fent. Iványi Gábor egy interjúban 7 milliárdra tette azok éves működtetési költségeit. Ehhez továbbra is kapják az állami normatívát a gyerekekre, hajléktalanokra, öregekre. De a MET intézményei elestek az egyházi kiegészítő normatívától, nem indulhatnak egyházi intézmények számára kiírt pályázatokon, valamint nem részesülhetnek az egy százalékos egyházi felajánlásokból, mert ilyet azóta nem gyűjthet a MET. (Idén februártól indoklás nélkül visszakapták az szja gyűjtéshez szükséges technikai számukat.)
Iványi Gáborék érthetően úgy működtették a hálózatot, hogy a különböző bevételeket ide-oda tologatták. Van olyan intézményük is, melyet részben a MET, részben az Oltalom tart fenn: ilyen például a Dankó utcai hajléktalan melegedő. Az intézmények keresztfinanszírozása lehetséges, csinálják önkormányzatok is – amíg voltak nem "pántlikázott" bevételeik.
Az Oltalom, ami gyűjtheti a civil szervezeteknek adható szja egy százalékokat, Iványi Gábor elmondása szerint nem működtet oktatási intézményeket. A járuléktartozás a szegedi iskola/óvodájukban gyűlt össze, mondta lapunknak a lelkész. Megkérdeztük a szegedi önkormányzatot, hogy nekik, az épület bérbeadójának tartozik-e a MET – egyelőre nem kaptunk választ.
“Az alapnormatíva és a perselypénz maradt. Csoda, hogy idáig ellavíroztunk ezzel a két forrással. Szerencsére elképesztő szolidaritást tapasztaltunk. A gázelzárásnál 3-4 nap alatt összejött a pénz” – mondja a lelkész.
Iványi Gábor 6 milliárd forintra teszi azt az összeget, mellyel az állam tartozik nekik az elmúlt négy év után. (2017-ig már kártalanította őket az első strasbourgi ítélet nyomán.)
“Ebben minden megtagadott kiegészítő támogatás és elvont összeg benne van” – mondja a lelkész. “Mi azzal érvelünk, hogy a 265 milliós NAV-tartozásunk ott van a magyar államnál, és abból ki tudnánk fizetni.”
Harminc perük van az állammal.
Kritikusok
Általunk megkérdezett, a szociális szférában dolgozó szakemberek, bár diszkriminációnak tartják az egyházi státusz, és vele a kiegészítő normatíva elvételét, nem értik, hogy miért működtette tovább Iványi Gábor ugyanúgy az intézményeit. “Miért az a reakció, hogy akkor nem fizetem a gázszámlát és a járulékokat? Ilyenkor nincs mit csinálni, összébb kell húzni a nadrágszíjat” – mondja egyikük.
Szociális intézményeket civilek is tartanak fenn, nem szokatlan nekik a napról-napra élés, a csökkenő bevételek. Ők ráadásul, mondják interjúalanyaink, eleve egyházi kiegészítés nélkül működnek. “Iványiék minden szolgáltatásuk után folyamatosan kapják a normatívát. Most ugyanazt a pénzt kapják, mint bármely civil szervezet, amelyik eddig is ebből működtette intézményét. Igen, igazságtalan, hogy Iványiék már nem kapják, de más sem kapja.”
A szociális szférában az egyházi kiegészítő normatíva pedig kerekítve már 100 százalékos pótlást jelent, tehát az egyháziak kétszer akkora összeget kapnak, mint mások. A szociális szférában dolgozó civileknél kb. a működési költségek 80%-át fedezi az állami normatíva. A többit egy százalékból, adományokból, pályázatokból igyekeznek összeszedni. “Nem kacsalábon forgó intézményekkel, de ki lehet belőle jönni. Önkormányzatok és civilek is örülnének, ha kétszer akkora összeget kaphatnának” – mondja az egyik szakértő.
Tavaly a gázt akarták kikapcsolni a Dankó utcai szállón, akkor ezt odagyűlt civilek megakadályozták, összeadtak 15 millió forintot is, és a szolgáltató is fizetési haladékot adott idén áprilisig. “Nekem a gázszámla nem fizetés is furcsa, nem jó példa a lakosság előtt. És azt tudják az alkalmazottak, akik után egy ideje nem fizetik a járulékokat, hogy ők most nincsenek biztosítva? Egy vállalkozónál ezt nem szoktuk szeretni. Szociális szervezeti szempontból meghökkentő, ami történik. Mi ezt úgy olvassuk, hogy akkor mi minek izzadjuk ki valahogy a gázszámlát és a járulékot?” - mondja egyik megkérdezettünk.
“Hitvalló működésünk része”
Iványi Gábor viszont nem a szociális szférához, hanem az egyházihoz tartozóként látja intézményeit. Nem ok nélkül beszél minden interjújában tevékenységük biblikus indokoltságáról – ahogy egyébként más egyházak képviselői is teszik.
“Mi nem ettől a kormánytól vettük, kaptuk ezeket az intézményeket. A mi hitvalló működésünk része, hogy személyeket szolgálunk, és nem válasz erre, hogy ha nem bírjuk, akkor adjuk vissza őket. Azért nem bírjuk, mert nem tisztességes szabályok szerint játszanak velünk, és a megkötött megállapodásokat kormányváltásnál felülvizsgálják. Ezeknek az intézményeknek nem szabad függeniük attól, hogy milyen kormány van, és az milyen viszonyt ápol velük” – mondja Iványi Gábor.
A civilek viszont, akik eleve morognak a nem szektorsemleges finanszírozás miatt, felelőtlennek tartják, hogy mindent ugyanúgy csinál tovább.
Neki viszont ez ugyanolyan szabadságharc lehet, amilyet a kommunista Egyházügyi Hivatal ellen folytatott. (Bár annak egykori vezetője, Miklós Imre, valószínűleg kisebb befolyással bírt az egyházakra, mint most Orbán Viktor.)
A NER botjának másik végén lévő egyházi vezetők azon része, amely fintorog attól, hogy a politika szolgálóleányai lettek, azzal védekeznek magánbeszélgetésekben, hogy ha nem gazsulálnak, akkor az egyházukat büntetik, vagy nem jutnak plusz forrásokhoz.
A "furkósbot és mézesmadzag" politikáját használó rezsimekben élők rendszerfüggetlen dilemmája ez. Ebben – a 40 évvel ezelőttihez hasonlító – cipőben jár Iványi Gábor is. Csak az ő ellenállásának igazsága nehezen vitatható, hiszen egy keresztyén egyháznak az elesetteken való segítés a missziója, nem a stadion- és futballcsapat fenntartás, ahogy például a katolikus egyház Szeged-Csanádi Egyházmegyéje, és az azt vezető püspök, Orbán Viktor barátja teszi. De ettől még Iványi szabadságharca intézményeinek 1 000 munkavállalóját (ő említ ennyi embert) és ellátottjait érinti. “Ez a játék sokakat elfáraszt, és egyesek elmennek, mert nem bírják a feszültséget. Megértem őket” – mondja a lelkész.
Az is tény, hogy a NER-ben azok az egyházi vagy civil szervezetek, melyek ha nem is tartoznak a kiváltságosok közé, de nem kritizálják a fennállót, megtűrtnek minősülnek. Ilyen például a csöndben működő másik kisegyházi iskola, a borsodi buddhista Ámbedkár.
Iványi Gábor nem ilyen, őt nem is tűrik meg. Viszont, ha nem is áll be a kliensrendszerbe, ő is az egyházakat pozitívan diszkrimináló, nem szektorsemleges intézményfinanszírozás előnyeivel élve építette föl intézményhálózatát. Melyet az egyházakat kézből etető kormány kihúzott alóla.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!
