- Ahogy arról a Szabad Európa beszámolt, szeptemberben egy soha nem látott méretű adatbázis került elő, ami bizonyítja, hogy Kína az egész világra, így Magyarországra is kiterjedő információgyűjtést és megfigyelést folytat.
- Cikksorozatunk további részeiből az is kiderült, hogy a 2,4 millió ember adatait tartalmazó adatbázisban legalább 710 magyar szerepelt, de valószínűbb, hogy több ezer magyar szerepel az adatbázisban.
- Egyházi vezetők, pénzügyi szakemberek és programozók is vannak a Kína által megfigyelt magyarok között.
- Politikusok, diplomaták és bírók is szerepelnek a listán, sőt rokonok is: így Orbán Viktor, Rogán Antal és Kósa Lajos gyerekeinek nevével is találkoztunk.
- Ebben a cikkben azt mutatjuk be, mivel foglalkozik az adatbázist összeállító kínai cég, a Shenzhen Zhenhua Data Information Technology: manipuláció, nyomkövetés, mesterséges földrengés és génfegyverek.
A cégadatok szerint a Zhenhuát 2017-ben alapította egy volt IBM-mérnök, Wang Xuefeng aki mai napig többségi tulajdonos a cégben. A cég azt hirdeti magáról, hogy adatalapú hírszerzési szolgáltatásokat nyújt. Túl azon, hogy a most kiszivárgott anyag tartalmaz más adatbázisokhoz, illetve kínai kormányzati oldalakra mutató linkeket, arra nem került elő konkrét bizonyíték, hogy az adatbázist használná a kínai kormányzat.
A Zhenhua Data honlapjának egy korábbi verziója szerint ügyfelei között voltak katonai, biztonsági és hírszerző szolgálatok, valamint kínai állami intézmények is. A szakértők szerint a Zhenhua két fő ügyfele a Kínai Állambiztonsági Minisztérium és a hadsereg (hivatalos nevén a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg). Ahogy azt látni fogjuk, a cég marketingjének fontos eleme, hogy hangsúlyozzák hazafiságukat, valamint számos, hadászati témával foglalkoznak.
Nagyon tanulságosak ugyanis azok a blogbejegyzések, melyeket a Zhenhua saját WeChat-oldalára tett ki. Noha az oldalt pár hónappal ezelőtt törölték, az adatbázist feldolgozó kutatóknak sikerült jó néhány – mind szerző megadása nélkül közölt – cikket lementeniük. Az alábbiakban ezeket foglaljuk össze.
„Vegyes hadviselés: a háború 21. századi evolúciója”
A vegyes hadviselésről szóló cikk a modern háború típusait mutatja be. E szerint a második világháborút követő harcokat legjobban a hibrid hadviselés elmélete írja a le. A hibrid háborút a bevetett eszközök sokfélesége jellemzi: a különböző harcászati szintek alkalmazása, hagyományos és nem hagyományos eszközök bevetése ugyanazon a hadszíntéren. A nem hagyományos hadviselés pedig lehet terrorcselekmény, kibertámadás, a közvéleményen keresztüli vagy pszichológiai hadviselés. A hibrid háborúban az ország minden politikai, gazdasági, katonai, technikai, média- és hírszerzésbeli eszközét beveti, hogy legyőzze ellenfelét – írják a kínaiak.
A vegyes hadviselés elmélete viszont egy ötpontos szempontrendszer alapján osztályozza a modern háborúkat. Az első, hogy kik a hadviselő felek: államok, nem állami szereplők vagy akár egyének. A második a hadműveletek típusa: hagyományos műveletek, nem hagyományos műveletek, terrortámadások és zavargások. A harmadik a bevetett harcászati eszközök típusai, katonai, politikai, gazdasági, társadalmi és információs hadviselés, illetve ezek különböző keveréke. A negyedik szempont a katonai műveletek osztályozása, támadó, stabilitást fenntartó, biztonsági vagy újjáépítési művelet. Az ötödik pedig az, hogy milyen céljai vannak a háborúnak: az ellenfél legyőzése, vagy az emberek véleményének befolyásolása. A Zehnhua névtelen szerzője szerint a vegyes háborúk egyre gyakoribbak.
A tanulság pedig az, hogy ahogy a világ egyre összetettebbé válik, úgy lesznek bonyolultabbak az országokat érő kihívások. A politikai, gazdasági, katonai, kulturális, társadalmi, tudományos és technikai területről érkező fenyegetések egyszerre vannak jelen, ezért a védekezésnek is mindenre fel kell készülnie. Ebben pedig kiemelt szerepe van a hírszerzésnek és a közvélemény befolyásolásának, írják.
Az új korszak különösen fontos forrása: a nyílt forrású hírszerzés (OSINT)
A legtöbb birtokunkba került írás a nyílt forrású hírszerzéssel foglalkozik. Ez annak fényében nem meglepő, hogy ez a Zhenhua fő profilja, és a kiszivárgott adatbázis jelentős része is OSINT-re épül.
Az egyik cikk a nyílt forrású hírszerzés jelentőségét méltatja, és megállapítja, hogy még messze nem használják ki az abban rejlő lehetőségeket. A bejegyzés végigvezet az OSINT történetén a harmincas évektől a második világháborún át egészen a hidegháborúig, majd megállapítja, hogy az internet és a tömeges elterjedése új szintre emelte a nyílt forrású hírszerzésben rejlő lehetőségeket.
„Manapság a hírszerzés egyre kevésbé jelenti azt, hogy egy idegen ország sötét sikátorában kell találkozni egy ügynökkel. Sokkal inkább történik az, hogy egy kivilágított irodában ül valaki a számítógépe előtt, és a nyílt interneten kutat.”
A cikk írója szerint az Egyesült Államok például messze nem használta ki eddig a lehetőségeit. Amerika OSINT-beli hiányosságainak tulajdonítja például, hogy Osama Bin Ladent csak meglehetősen későn sikerült megállítani, de azt is, hogy nem ismerték fel a Ruholláh Homeini iráni ajatollahban rejlő potenciált 25 évvel ezelőtt.
Mára ugyanakkor egyre több hírszerző szolgálat ismeri fel az OSINT-ban rejlő potenciált, írja a szerző, majd kicsit reklámozza saját cégét: „a Zhenhua Data teljeskörű megoldásokat nyújt belföldi ügyfeleinek a külföldről történő információgyűjtés- és elemzés területén.”
Több cikk és videó foglalkozott azzal a Zhenhua oldalán, hogy miként lehet hasznos információkhoz jutni a Facebook a Twitter vagy a LinkedIn keresőjével. De felmerülnek olyan témák is, mint a Quora kérdés-válasz oldalban rejlő potenciál. Miután pedig nyáron a Twitter törölte 170 ezer kínai felhasználó fiókját, a Zhenhua külön cikket szentelt annak, miként lehet elkerülni, hogy a Twitter eltűntesse valaki fiókját. Az már csak költői kérdés, hogy vajon kinek szólt az írás, hiszen Kínában tiltva van a Twitter – a propagandaterjesztés miatt törölt fiókok gazdái így nagy valószínűséggel állami alkalmazottak lehettek. A közösségi média ugyanis a modern hadviselés egyik fontos terepe.
Háború a közösségi médiában
„Az alapvetően a bizalomra épülő közösségi média a közvélemény befolyásolásának és az emberi viselkedés manipulációjának fontos területe. Ezen a hadszíntéren pedig információt kell gyűjteni, valamint propaganda- és pszichológiai eszközöket kell bevetni.” Ez már annak a többrészes cikknek a bevezetője, ami arról szól, hogy miért kell a közösségi médiát is a hadszíntérnek tekinteni a modern „vegyes háborúkban”.
Fontos elem, hogy a közösségi platformokon nehéz megállapítani melyik a hiteles forrás. Ez ugyanis nagyon olcsóvá teszi a közösségi oldalakon indított támadásokat. A Zhenhua szerint alapvetően pszichikai hadviselésről van szó. Az emberek viselkedését leginkább akkor lehet befolyásolni, ha az érzelmeikre hatunk, írja a szerző, és fel is sorolja melyik a három a leghatékonyabb módszer az emberek manipulációjára: a gyűlöletkeltés, a félelemkeltés és a reménykeltés.
Ezeken túl fontos kihasználni, hogy a felhasználók között szoros kapcsolat van, és hogy az információ nagyon gyorsan terjed a közösségi médiában – miközben, ugye, nehéz ellenőrizni egy-egy információ eredetét és hitelességét. A megfelelően célzott információk pedig ki is váltják kívánt hatást az emberek érzelmeiben, gondolkodásában és viselkedésében is.
Mindebben hatalmas lehetőség van a bejegyzés névtelen szerzője szerint, aki egyenesen odáig megy, hogy egész társadalmak átalakítása is lehetséges ezzel az eszközzel. Az érzékeny és sokat vitatott témák bedobásával például komoly konfliktusokat lehet szítani a társadalmon belül. A közösségi médiában történteket valóságként élik meg az emberek, így azon keresztül manipulálni lehet a valóságot, gyengíteni lehet egy ország közigazgatását, társadalmát, katonai vagy gazdasági erejét.
Az ismeretlen szerző szerint az Egyesült Királyság, az USA vagy Oroszország hatalmas erőforrásokat mozgósítva egyre gyakrabban vív háborút a közösségi felületeken. A cikk írója az ott vívott háborúnak tudja be, hogy Oroszország „legitimálni tudta” a Krím elfoglalását. Annak pedig külön cikket szentelt, hogy az Egyesült Államok hogyan indított támadást a nyilvánosságban Kína ellen a koronavírus-járvány kitörése után.
Az ellenfél démonizálása, vagy a támogatók mozgósítása mellett legalább ugyanolyan fontos, hogy alapvető fontosságú információkhoz lehet hozzáférni a közösségi médián keresztül. Képek és videók elemzésével azonosítani lehet embereket és helyszíneket, ami nagyon hasznos lehet a valódi hadszíntéren a katonák mozgásának beazonosításakor.
Külön bejegyzés ismerteti azt a kutatást, hogy milyen a totális megfigyelés, ami elől nem lehet elbújni. Ha sikerül egy helyiségbe kerülni a célszeméllyel, akkor be tudjuk gyűjteni a biometriai azonosítóit (arc, hang stb.) valamint mobiltelefonjának egyedi azonosítóit. Ez már elegendő ahhoz, hogy a megfelelő eszközök birtokában bármikor bárhol megtaláljuk emberünket.
Hogyan használjunk nyílt forrásokat amerikai hadihajók helyzetének meghatározására?
„Az Egyesült Államok haditengerészetében több mint 490 aktív és tartalékos hajó szolgál, és további 90 van tervezés, megrendelés vagy gyártás alatt. Ennek a cikknek a szerzője összegyűjtötte ezen hajók nevét és azonosítójeleit és feltöltötte azokat. Az adatbázisra mutató link a cikk végén található” - kezdődik az a cikk, ami valóban részletes útmutatóval szolgál a címben feltett kérdésre. Linkek nyomkövető oldalakhoz és adatbázisokhoz, képekkel, magyarázatokkal.
A jövő háborúja: geofizikai és génfegyverek
Több cikk is azt latolgatja, milyen fegyvereket vethetnek be a jövő háborújában, sőt ezek között olyanok is vannak, amik már léteznek és használták is őket, legalábbis a szerző szerint. Az egyik ilyen már „évtizedek óta létező” fegyver az Egyesült Államok kezében lévő geofizikai fegyver, amivel földrengést lehet előidézni. A cikk legalább két olyan kínai földrengést is felidéz, amire „annyira kicsi esély volt, hogy az nem lehet véletlen”, így azok mögött az amerikai geofizikai fegyvert sejtik, bármilyen kézzelfogható bizonyíték megemlítése nélkül.
A génháborút viszont a szerző szerint is a jövő fegyvereivel vívják majd. Ahogy fejlődik a tudomány, úgy válik majd lehetővé különböző típusú génfegyverek létrehozása. A génfegyverek egyik típusát arra lehet majd használni, hogy a természeti környezetet tegyék tönkre vagy alakítsák át. Bizonyos, korábban ártalmatlan fajokat például úgy lehet átalakítani, hogy azok károssá váljanak az emberre, így okozva károkat a gyanútlan ellenségnek. Persze, lehet olyan génfegyvereket is alkotni, ami közvetlenül az emberre káros. Nem egyszerűen arról van szó, hogy szabadjára engednének egy gyilkos vírust: amint egyre jobban megismerjük a humán genomot, úgy felfedezik majd különböző rasszok vagy népek közötti genetikai különbséget. Így – elméletben – lehetővé válik olyan károkozó kifejlesztése és elterjesztése, ami bizonyos etnikai csoportokra nem veszélyes, másokra viszont halálos - fest egy borús jövőképet a blogbejegyzés szerzője.
Sokáig éljen a Kínai Kommunista Párt!
A száraz nyelvezetű szakcikkek mellől nem hiányoznak az érzelmileg túlfűtött politikai tartalmú cikkek sem. Az utolsó Beidou-műhold (az amerikai GPS kínai riválisának szánt navigációs rendszer) fellövéséről szóló híradás valójában egy a Zhenhua Data nagyszerűségét és hazafiságát zengő cikk. E szerint a Zhenhua mindig a legmagasabb színvonalon szolgálja ki üzletfeleit, akiknek hírszerző szolgáltatásokat nyújt külföldi emberekről, intézmények és infrastruktúráról. A Zhenhua folyamatosan monitorozza, hogyan változik a közvélemény külföldön bizonyos kérdésekben. A Zhenhua saját fejlesztésű szoftverekkel dolgozik, és nyújt személyre szabott szolgáltatást ügyfeleinek. A Zhenhua szolgáltatásai még jobbak lesznek attól, hogy teljesé vált a nagy pontosságú kínai navigációs műholdrendszer, ígéri az önreklámnak is beillő írás.
A Kínai Kommunista Párt alapításának 99. évfordulójára írt bejegyzés pedig egy hosszú és érzelmes köszöntés, mely szerint hiába volt nehézségekkel és veszélyekkel teli az elmúlt majdnem egy évszázad, az a pártnak köszönhetően csodálatos időszak volt.
„Fényes és nagyszerű jövőt kívánok a Kínai Kommunista Pártnak, hogy tovább írhassa is alakíthassa történelmünk e csodálatos fejezetét!”, zárja írását a névtelen szerző, eloszlatva minden esetleg még fennmaradó kétséget.
