Teresztenyén nem vehet akárki ingatlant. A vevőjelölteknek először az ingatlanos szűrőjén kell átmenniük, ha ez pipa, akkor a polgármester szimpátiáján múlik, hogy megvehetik-e az ingatlant, vagy sem. A falu még 2002-ben hozott egy olyan örökségvédelmi rendeletet, amely minden ingatlanra elővásárlási jogot ad az önkormányzatnak, erre hivatkozva kezdték el szűrni a beköltözőket – úgy tűnik, a romákat. Ám hiba csúszott a jól bevált romaelhárító rendszerbe: a Sifter család házat vett a településen. Az elmúlt öt évben a faluban elszabadult a pokol: ráküldték a családra szinte az összes hatóságot. Sifterék sem maradtak adósak, feljelentették a 2019-ben jogerősen 32 millió elsíbolásáért elítélt polgármestert. Riport a cigánymentes faluból, ahol összesen tizenhatan élnek, tavaly mégis harmincnyolcan szavaztak az önkormányzati választásokon.
Ez a cikk a Szabadon című tényfeltáró műsorunk leirata alapján készült.
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye egyik legeldugottabb zugában fekszik Teresztenye, az egyik legapróbb zsáktelepülés Magyarországon. A völgyben fekvő minifalunak forrásbarlangja, összesen két utcája és a valóságban csupán tizenhat lakosa van. Idilli környezet annak, aki csendre és békére vágyik – legalábbis az ingatlanhirdetések szerint. De az ingatlanhirdetések szövegei nem tükrözik a valóságot.
Kicsi falu ez tizenkét dühös emberrel, frusztráltsággal és csaknem kilencven peres hatósági és rendőrségi eljárással. Tavaly már az önkormányzati választások is furcsán zajlottak itt. A minifaluban, ahol ténylegesen tizenhat ember lakik, 2023 szeptembere óta hirtelen 110 százalékkal ugrott meg a választásra jogosultak aránya. A helyiek szerint a polgármester így turbózhatta fel a rá húzott ikszek számát, mert ennyi embert még életükben nem láttak a faluban.
De akad más furcsa látnivaló is: Teresztenyének van egy különleges önkormányzati rendelete, olyan, amilyet éppen most adna a Fidesz a túlnépesedett városok kezébe. Nemrég Navracsics Tibor miniszter és Latorcai Csaba miniszterhelyettes dobta fel a labdát: az önazonosság, valamint a népességegyensúly megőrzésének védelmében jogi szuperfegyvert adnának az önkormányzatoknak; szakértők szerint ezzel a települések vezetői legálisan szűrhetnék a beköltözőket. Most megmutatjuk, mi lesz egy önkormányzat elővásárlási jogából, ha nem arra használják, amire kapták.
A teresztenyei romaelhárítók
A Sifter család csaknem öt éve költözött Teresztenyére. Ági a környéken nőtt fel, a családja is errefelé lakik, Laci a pesti betondzsungelben edződött, együtt pedig bejárták már a fél világot. Békére és nyugalomra vágytak, ezért úgy gondolták, hogy a borsodi faluba költöznek. Ki is néztek egy takaros, 160 éves parasztházat csokra, a családi otthonteremtési kedvezmény segítségével. Sifter László azt mondja: 2020 elején egyedül jött el megnézni a házat, amelyet Zsolt, a környékbeli falvak – és Teresztenye – sztáringatlanosa mutatott meg neki.
„Amikor körbevezetett az ingatlanos, sokszor említette, hogy nincs cigány lakosa a falunak. Ez egy kicsit frusztrált engem. Először nem nagyon foglalkoztam vele, nem kérdeztem rá”
– emlékszik vissza a férfi, akit valójában legbelül nagyon zavart, amit a teresztenyei ingatlanos mondott. Hiszen a felesége roma, ő is az, igaz, csak félig, Laci szerint első blikkre nem látszik rajtuk. Mindezek ellenére kis hezitálás után megegyeztek a vételárban: nyolcmillió forintban. Miután kezet adtak rá, az ingatlanos leszögezte: az önkormányzatnak elővásárlási joga van mindenre a faluban. A család – Sifter Ágnes és Sifter László – emiatt felvette a szerződéskötés előtt a telefonbeszélgetést Zsolttal, aki akkor már az adataikat kérte.
Sifter Ágnes: Most akkor a polgármesteri hivatalnak elővásárlási joga van Teresztenyén minden ingatlanra?
Zsolt, ingatlanos: Igen, az összes ingatlanra Teresztenyén, azért, hogy olyanok ne vehessenek házat, akiket nem szeretnénk. (…) Én vagyok az első szűrő, ő (a polgármester) a második.
Zsolt, az ingatlanközvetítő a jól működő romaelhárító rendszerükről is beszél a Szabad Európa birtokába került hangfelvételen, meg arról, hogy a család átment az ő szűrőjén. Azt is elmondja: romák nem vehetnek ingatlant Teresztenyén.
Zsolt, ingatlanos: Mutattam azt a házat, amit árul egy hölgy, és nem működik közre senkivel. Ha ő úgy gondolja, hogy eladja egy roma családnak, akkor se teheti meg, mert akkor inkább megvesszük mi.
Sifter László: Bármilyen értelemben roma származású, az már nem lehet vevőjelölt?
Zsolt, ingatlanos: Bármilyen értelemben sem lehet, igen.
Öt évvel később, 2025 februárjában az ingatlanközvetítő egy személyiségi jogi perben tanúként próbálta megmagyarázni a Miskolci Törvényszéken a bírónak a megmagyarázhatatlant. A bíró kérdésére tanúvallomásában azt mondta: nem kapott a polgármestertől vagy a képviselő-testülettől utasítást arra, hogy ki vehet házat a faluban, és ki nem, csak annyit: próbálja kiszűrni a rossz embereket szimpátia alapján, bár nem mindig sikerül.
Miközben Teresztenyén forgattunk, próbáltunk interjút kérni a borsodi ingatlanostól, de a telefonban csak azt próbálta bizonygatni: sokat segít a romáknak, alapítványokon keresztül pártolja őket.
Legális rendelet törvénytelen használatra
Sifter László szerint a kihipózott Teresztenyén leleményes dolgot találtak ki a romák távol tartására. Itt mit sem ér a pénz, más a fontos:
„Amikor jön az érdeklődő, akkor első szűrőként az ingatlanos megismeri őt. Ebből első látszatra levonja, gondolom, hogy milyen származású, egyáltalán szóba jöhet-e vásárlóként. Ha úgy ítéli meg, hogy az illető első körben megfelel az elvárásoknak, akkor továbbküldi a polgármesternek. Valamilyen úton bemutatja neki, vagy egy futó bemutatkozáson keresztül, vagy leültetik a polgármester rezidenciájában, és elbeszélgetnek vele; ez történt velem.”
Miután átment az első szűrőn, a másodikat kellett megugrania, vagyis a polgármesteri találkozót, aki arról döntött, hogy megvehetik-e a házat. Ehhez Brogli Attilának le kellett mondania az önkormányzat elővásárlási jogáról. László rögzítette a 2020. január végi találkozó minden egyes mondatát, ahol nemcsak Brogli Attila polgármester, hanem a felesége is jelen volt.
A falu vezetője és felesége büszkén és kedélyesen mesélte el, hogy ami Teresztenyén van, az kuriózum. Sehol máshol nincs ilyen. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt volt egy balhés család a faluban, ezt az akkori vezetés megelégelte, elköltöztették őket máshova, vettek nekik egy házat. Néhány hét múlva visszaköltöztek volna Teresztenyére, csak már nem volt hova, ugyanis az egész falu összefogott, és lerombolták a házat, ahol korábban a család élt.
2002-ben a falu alpolgármestere kitalálta a tutit: egy önkormányzati rendeletben örökségvédelemre hivatkozva minden portára – a pucér telektől a házakig – kapjon elővásárlási jogot a település.
Sifter Ágnesnek jogi és tanári diplomája is van, a bódvaszilasi iskolában tanít történelmet. Azt mondja: az önkormányzatnak valójában nem az örökségvédelem volt a célja a rendelettel.
„Az önkormányzat tudni akarta, hogy kik lesznek azok, akik házat akarnak itt venni, ki akarja szűrni, hogy csak olyanok vegyenek, akik szerintük ide valók a településre.”
A kiszorítós rendeletek divatja Borsodban
Tóth Balázs ügyvéd a legkülönfélébb diszkriminációs ügyeket vitte az elmúlt évtizedekben. Azt mondja: a teresztenyei önkormányzati rendelet kreatív, de egyben jogi nonszensz is.
„Az Alaptörvény is biztosítja a mozgásszabadsághoz való jogot, a tulajdonhoz való jogot is. Az, hogy valaki megszerezzen egy ingatlant, és ott éljen, ahol szeretne, egyértelműen az Alaptörvényből levezethető alapjog. Mindenfajta ezzel kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés jogellenes.”
Borsodban egyébként nagy múltja van az úgynevezett kiszorítós rendeleteknek. Tíz évvel ezelőtt Miskolcról indult a dominóhatás – mondja Boros Ilona, a TASZ jogásza.
„2014-15 táján hozták az első olyan lakásrendeletet, amiben azt írta Miskolc önkormányzata, hogy azoknál a szociális bérlakásoknál, amelyekben többnyire romák laktak, pénzt ajánlanak a kiköltözőknek, ha elköltöznek Miskolc területéről. Amikor meghallották a környező települések, hogy Miskolcról most valószínűleg ki fognak költözni a romák, ijedtükben olyan rendeleteket hoztak, hogy ne költözhessenek be oda. Azt gondolták, hogy az ő településük már megúszta, mennek majd a többi településre, amelyek lassabban reagáltak.”
Végül a kifejezetten a romák beköltözését tiltó borsodi önkormányzati rendeleteket meg kellett semmisíteni, mert alapjogellenesek voltak. De vannak más módszerek is – meséli Béres Tibor szociológus.
„Hallottam olyan településről, ahol nagyon büszke a település vezetése arra, hogy ide nem jön be cigány. Amiket hallottam, az két lehetőség. Az egyik, amikor valahol élnek romák, és azt próbálja elősegíteni az adott önkormányzat, hogy más településre menjenek; akár még a lakásvásárlást is segítik. A másik pedig, hogy hogyan lehet távol tartani a roma családokat: ha eladóvá válik egy ingatlan, inkább az önkormányzat vásárolja meg.”
A jók és a rosszak
A teresztenyei, örökségvédelminek mondott rendelet még jóval a miskolci előtt született. Míg az hamvába holt, az elszigetelt zsákfalué él és virul. Miután 2020 elején a polgármester lemondott az önkormányzat elővásárlási jogáról, Sifteréknél pattogott a labda. Végre megvehették volna a parasztházat, de elbizonytalanodtak. Nem akartak egy gyűlöletfaluba költözni a gyerekeikkel. Végül felhívták a polgármestert, és bevallották azt, amihez normális esetben valójában senkinek semmi köze.
„Telefonon elmondtuk neki, hogy roma származásúak vagyunk, és hogy ez problémát okoz-e a falunak. Mert ha problémát okoz, azt nyilván szeretném időben tisztázni. Erre ő azt reagálta – akkor még nem esett le, hogy ez egy klasszikus politikai hárítás volt –, hogy szó sincs arról, hogy itt faji alapon megkülönböztetnének bárkit, ő csak a jó és a rossz embereket szűri. A rendes és nem rendes embereket válogatja.”
Sifter László hitt a polgármesternek. Ezután pokollá vált az életük.
Beköltözésük után nem sokkal az önkormányzat kijelentette: nincs kapacitásuk arra, hogy a falugondnok elvigye a gyerekeiket az iskolába és az óvodába – holott ez kötelezettségük lett volna –, így azt mondták a családnak: a falugondnok megbetegedett és a falugondnoki autó is tropára ment. Valójában év végéig futott a program – közpénzből.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság vizsgálata megállapította: a jogszabályoknak megfelelő volt, hogy az önkormányzat nem vitte el a család gyerekeit iskolába és óvodába.
A Sifter család az első években tizennégy hatósági vizsgálatot kapott a nyakába, hat gyámügyi és családsegítői ellenőrzés volt. De kiküldték rájuk az összes szolgáltató ellenőrét is, egyre nagyobb kalamajkába kerültek. Mindből kimásztak, legalábbis eddig. Amióta a család betette a lábát Teresztenyére, folyamatosan bíróságra jár a falu apraja-nagyja.
Szabolcs és Viola négy éve a fővárosi agglomerációból költözött a faluba. Ők is végigmentek a szűrési folyamaton, de már mennének is tovább. Azt mondják: a falu hangulata toxikus, egyébként sem tudnak területet venni egy önfenntartó gazdálkodáshoz. Egy kicsit tartanak attól, hogy az önkormányzat beleszólhat, kinek adják el a házukat, amelyet most húszmillióval többért árulnak, mint amennyiért vették. Az elején próbáltak középen maradni, végül Laciék pártjára álltak. Emiatt a faluban kevesen köszönnek nekik. Szerintük nem Sifterékkel van a gond:
„Nem hagyták magukat, hogy elnyomják őket, visszafeszültek. Emiatt harc indult el a faluban, aminek az lett a következménye, hogy mindenki maga mellé próbálja állítani az embereit. Mi azt látjuk, hogy Laciék rendesek. Mi úgy álltunk, hogy minket nem érdekel, hogy cigányok vagy sem. Emberek. Rendesen kommunikálnak, most mi a baj velük? Az elején a polgármester mondta, hogy majd döntsük el, hogy szerintünk mi a helyzet. De lehetett látni, hogy Laciékkal minden rendben van.”
Az általunk megkérdezett szakértők szerint azokon a településeken, ahol nincsenek romák, jóval drágábbak az ingatlanok. Ez meg is látszik a teresztenyei árakon. A faluban összesen három házat árulnak: a legolcsóbbat tizennégy-, a legdrágábbat hatvannégymillióért. A szomszéd településen, Rudabányán már négymillióért is lehet házat venni.
Fizikai bántalmazás és hatósági vegzálás
Tavaly három férfi megtámadta az utcán Sifter Lászlót, eltörték a bordáját. Ezt a falu térfigyelő kamerái is felvették. Az ügyet egyelőre még vizsgálja a rendőrség. Néhány héttel később egy részeg férfi lövöldözött a háza mögött. A hatóság azt lezárta annyival, hogy csak az őzeket akarta elijeszteni.
A család már 2020-ban megkereste az Egyenlő Bánásmód Hatóságot. Kivizsgálták az ingatlanvásárlási ügyüket, és lezárták annyival: mivel sikerült megvenniük az ingatlant, nem érte őket jogsérelem. A kormányhivatal is vizsgálta a teresztenyei önkormányzat rendeletét, de nem találtak benne lényeges hibát. A sorozatos rendőri feljelentések és támadások miatt a családnak néhány hónapja elege lett, el akarták adni a házukat. Végül mégis maradtak – meséli Sifter Ágnes.
„Leginkább miattam nem költöztünk el. A férjem sokszor el akart menni, még a válás gondolata is felmerült. Én azért nem megyek el onnan, ahol ilyen sértés ér, és ilyen igazságtalanság, mert ha elmegyek, akkor azt mutatom, hogy neki, nekik van igazuk. Nincs igazuk. Nem azért végeztem el a jogi egyetemet, hogy egy polgármester döntse el, hol lakhatok, hol nem. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy mindenféle rendőri feljelentésekkel, hivatali feljelentésekkel próbál minket ellehetetleníteni.”
Az elmúlt hónapokban többször kerestük Brogli Attila polgármestert és feleségét. Volt, hogy órákon át beszéltünk velük, hogy nyilatkozzanak. Kérdéseinket írásban is elküldtük a falu vezetőjének, de sosem érkezett rájuk válasz. Úgy tűnt, hogy a polgármester végig arra játszik: ha nem nyilatkozik, akkor riport sincs. Tévedett.
Egyébként a polgármestert és feleségét 2019 végén jogerősen egy év hat hónap börtönre ítélte a Miskolci Járásbíróság költségvetési csalás és okirat-hamisítás miatt. Közpénzből 32 milliót kaptak egy húsüzem felépítésére, amiből végül nem lett semmi, a börtönt viszont megúszták három év felfüggesztettel. Sifter László szerint hiába jelentették fel a polgármestert a rendőrségen: 2022. november 26-ig minden feljelentésüket elutasították, vagy elkezdtek nyomozni, de végül ejtették az ügyeket.
