Fájdalmas, halálos, mindent felrázó - ilyen volt az emberiség számára a Covid-19 világjárvány. De volt néhány meglepően jó hatása is - a tisztább környezettől a biztonságosabb utakon át a munka és magánélet közötti jobb egyensúlyig. Vajon borul-e mindez, ahogy kilábaltunk a járványból?
Farangis Najibullah írása
Mint minden válságnak, a Covid-19-nek is van jó oldala.
Tisztább lett a levegő, mert az emberek kevesebbet utaznak. A távmunkára való átállással sokan jobb egyensúlyt találtak a magánélet és a munka között. És a másoknak segítő önkéntesek lelkesedése megerősítette egyes közösségekben az együttműködés szellemét.
Egyelőre korai megítélni, mi a hozadéka - és benne a jó hozadéka - a pandémiának. Sokan úgy gondolják, hogy a járvány maradandó változásokat hozott.
Az amúgy mélyen fájdalmas és nagy megrázkódtatást okozó járvány első érezhető hatása a tisztább környezet volt.
A korai szakaszban, márciusban, a NASA műholdjai a légszennyezés 30 százalékos csökkenését rögzítették a világ nagyvárosai körül.
Az ég kékebb lett, csökkent a szmog, miközben a gazdasági tevénység visszaesésével szinte teljesen leállt az utazási ágazat.
És miközben az emberek már várják, hogy utazhassanak és nyaralhassanak, az úgynevezett “szükségtelen utazás” - különösen a sok üzleti út - valószínűleg nem áll vissza a pandémia előtti szintre.
Nehezebb lesz érvelni a hivatalos út mellett
A pandémiából megtanultuk, hogy nem kell pénzt költenünk és a levegőt szennyeznünk azért, hogy hivatalos találkozókon és konferenciákon vegyünk részt.
Az állásinterjúktól a munkahelyi gyűléseken át a nemzetközi csúcstalálkozókig a világ megszokta, hogy költséghatékony videohívásokkal is lehet találkozókat bonyolítani.
Josep Borrel, az Európai Unió külügyi főfelelőse például a diplomaták és kormányilletékesek útjainak “bizonyos szintű mérséklődésére” számít a pandémia utáni világban.
“Nem minden tér vissza a korábbi szintre” - mondta Borrel szóvivője, Peter Stano.
“A magas szinten folyó diplomácia estében a bizalmas, titkos kommunikáció és a hatékonyság szempontjából soha nem lehet kiiktatni a személyes találkozókat” - mondta Stano a Szabad Európának.
“Viszont amikor az előkészítő tárgyalásokról, megbeszélésekről és más, alacsonyabb szintű technikai és munka-találkozókról van szó, akkor felmerül majd a kérdés: vajon nem az-e a leghatékonyabb megoldás, ha a résztvevők otthonról, távkonferencián át tárgyalnak és nem repülnek vagy töltik emisszióval járó utazással az időt?” - tette hozzá.
Mindez arra utal, hogy a magasrangú kormányilletékesek ismét útrakelnek, ahogy “normalizálódik” a helyzet. A világ vezetői és népes kíséretük ismét elutaznak majd hivatalos látogatásokra és csúcstalálkozókra.
Viszont a megválasztott vezetők számára egyre nehezebb lesz igazolni, hogy drága utakra költik az adófizetők pénzét. A környezetvédelemért fellépő uniós vezetők és mások számára is fejtörést okozhat az utazás kérdése.
A hibrid munkamodell
A korábban nyüzsgő irodák a világ sok pontján szinte egyik napról a másikra kiürültek, amikor a cégek haza és távmunkába küldték dolgozóikat, hogy korlátozzák a vírus terjedését.
Még az olyan cégek is elfogadták az új, elkerülhetetlen valóságot, amelyek sokáig ellenálltak annak, hogy alkalmazottaik néha otthonról dolgozhassanak.
Közvéleménykutatások szerint sok otthonról dolgozó ember szerint a váltás javította a munka és magánélet közti egyensúlyt, a munkakörnyezet kevésbé stresszes és több időt lehet tölteni a családdal.
A távmunka segített a dolgozóknak megspórolni az utazással töltött időt is.
A Slack munkahelyi kommunikációs szoftvercég 4700 irodai dolgozóval készült nemzetközi felmérése szerint a legtöbben soha nem akarnak teljes időben visszatérni a hivatalba.
A Future Forum című közvéleménykutatás szerint a válaszadók 72 százaléka inkább az otthoni munkát az irodával kombináló hibrid modellt választaná.
Csak 13 százalék mondta azt, hogy állandóan otthonról akar dolgozni és csak 12 százalék választaná azt, hogy minden nap bemenjen az irodába.
Mindez azt sugallja, hogy a hibrid modell széleskörben elterjed majd a jövőben - legalábbis a fejlett világ cégei között.
A négylábú családtag (?)
Az otthoni munka nyomán sokan, sokat spóroltak, mert kevesebbet költöttek utazásra, ételre és ruhára. Viszont a karanténok és más korlátozások miatt sokaknak hiányzott az emberi konktaktus és méginkább magányosnak érezték magukat.
A háziállatok gazdái arról beszéltek, hogy szeretetet és örömet adó kedvencük mentette meg őket. A pandémia kezdete óta a nyugati országokban példátlan módon megnőtt a menhelyi állatok örökbefogadása.
Az Állatok Elleni Kegyetlenség Szövetség amerikai szárnya szerint New York-ban és Los Angeles-ben március óta 70 százalékkal több állatot fogadtak örökbe.
Amikor áprilisban a karantén miatt bezárták a csehországi Hanka Mullerova fodrászszalonját, örökbefogadott egy kutyát, hogy ne érezze magát annyira magányosnak.
“A kutya örökbefogadása volt a legjobb dolog, amit tettem a mentális egészségemért a pandémia során” - mondta. “Ő lett az én boldog otthoni társam. Együtt sétálunk és élvezi, amikor elmegyünk a szupermarketbe” - tette hozzá.
Hanka elmondta, hogy több olyan embert is ismer, aki a pandémia idején vett magához kutyát vagy macskát, mivel otthonról kezdett el dolgozni vagy mert a gyerekei távtanulásra álltak át.
Hanka a cseh-német határ közelében él és másokhoz hasonlóan ő is a nagyobb fizetéseket biztosító Németországba járt át dolgozni. Ahogy a határ mindkét oldalán elkezdték feloldani a korlátozásokat, úgy kezdtek el az emberek visszatérni a munkahelyükre. Hanka azt mondja: megtartja a kutyáját, “bár kevesebb ideje lesz rá”.
“Sajnos egyes új gazdák, akiket ismerek, kiteszik az állataikat, mert nincs idejük vagy nincs elég hely otthon vagy egyszerűen csak mert rájuk untak”.
“De ez csak néhány ember, nem a többség. Viszont ez még így is sok. Ez árulás."
Vissza a valóságba
Az elszegényedett, 9,5 milliós lakosságú közép-ázsiai Tádzsikisztán számára a pandémia extra gazdasági csapást hozott. Többszázezer helyi lakos ragadt otthon a karantén miatt és nem tudott idénymunkára Oroszországba utazni - pedig sok tádzsik család számára ez biztosítja a megélhetést.
Nekruz Amonzoda, aki az északon fekvő, Hudzsand város közelében él, viszont azt mondja, szinte minden szerencsétlen helyzetben van valami jó. Amonzoda az idén úgy döntött, hogy hátsó kertje minden négyzetcentiméterén zöldséget és fűszereket kezd el termeszteni.
“Gyorsan beletanultam a gazdálkodásba és már két betakarításon is túl vagyok” - mondja a 32 éves Amonzoda. “Például a korai zöldségek vagy a búza leszedése és aratása után tudom, hogyan kell trágyázni a talajt és valami mást, például kukoricát ültetni… a tök, a répa és még a hagyma sem volt soha olyan jóízű, mint most” - mondja.
“Persze lehet, hogy ez csak azért van, mert mi ültettük” - viccelődik. “Este pedig segítek a gyerekeimnek megcsinálni a leckét, amivel korábban soha nem foglalkoztam”.
A pandémia előtt a férfi napi 8-9 órát dolgozott Szurgut orosz iparvárosban és csak a téli hónapokra tért haza Tádzsikisztánba.
A család most jobbára felesége - egy általános iskolai tanár - szerény fizetéséből él és fogytán vannak a megtakarítások, amit a ház felújítására tettek félre. Mindez azt jelenti, hogy Amonzodának vissza kell térnie Szurgutba, ahogy 2021-ben feloldják az utazási korlátozásokat.
“Élveztem a családommal töltött időt, élveztem a zöldségtermesztést” - mondja és hozzáteszi, hogy “szivesen csinálná örökké”.
“De a valóság az, hogy nem tudunk talponmaradni az oroszországi munka nélkül”. Mint mondja, arra számít, hogy az élet hamarosan visszatér a “normális” kerékvágásba.
Rikard Jozwiak és Antoine Blua Szabad Európa-tudósítók közreműködésével
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából.
