Pocsék éve van az Európai Uniónak: lemaradt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia mögött a Covid-19 védőoltási programban, aminek nyomán egyes tagállamokban feltették a kérdést: mi haszna Brüsszelnek? Néhány héttel ezelőtt az unió nevében külpolitikai főmegbízottja, Josep Borrell kapott egy pofont Moszkvában, ahol lekezelően bántak vele.
És most még itt van a „kanapé-gate” is.
Ursula von der Leyen, az EU Bizottság, és Charles Michel az Európai Tanács elnöke a héten Ankarában járt. A vizitet azzal harangozták be, hogy az az EU‒török kapcsolatok újraindítása lesz.
A felek az ezt megelőző hónapokban rendre beszóltak egymásnak Ciprus, a migránsok és egyéb témák miatt.
A két uniós vezető tehát reménykedett, de csalódnia kellett: Recep Tayyip Erdoğan elnökkel folytatott találkozójuk ismét megalázó helyzetbe hozta őket.
A két férfi gyorsan leült... a nő állva maradt
A találkozóról nyilvánosságra került videófelvételeken két széket látni egymás közelében, mögöttük az EU és török zászlóval. Ahogy Erdoğan belépett a terembe, gyorsan le is ültek a székekbe, míg Von der Leyen zavarodottan állva maradt, és látszólag nem volt hová leülnie.
A bizottsági főnök láthatóan frusztrált volt, gesztikulált és valami olyasmit morgott az orra alatt, hogy „aha” vagy „ööö”. A következő felvételen már az látható, hogy megjuhászodva ül a két férfitől jóval távolabb található kanapén, szemben vele pedig a török külügyminisztert látni, aki a diplomáciai protokoll szerint jóval alacsonyabb rangú, mint ő.
Az elmúlt napokban ezeket a felvételeket újra és újra megnézték Brüsszelben, és a vélemény ugyanolyan lesújtó volt, mint Borrell idei moszkvai sajtótájékoztatója után: egy autokrata rezsim a tévékamerák előtt már megint csúfot űzött az EU-ból, zavarodottnak és inkompetensnek állítva be a klubot.
Volt egy erős szexista íze
Ami még inkább dühítő volt: az egész jelenetből áradt a szexizmus áporodott szaga. Törökország a látogatás előtt jelentette be, hogy kilép az Isztambuli Egyezményből, melynek célja a nők és gyerekek elleni erőszak megakadályozása.
Most pedig egy kanapéra sorolták hátra az Európai Bizottság első női elnökét, miközben a fiúk elmerültek a nagypolitikában. Megalázó volt a látvány.
Több európai illetékes és volt diplomata is megjegyezte, hogy az ilyen fontos látogatások minden egyes mozzanatát az apró részletekig koreografálják és semmit sem hagynak a véletlenre.
Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter ennek ellenére harciasan tagadta azt a vádat, hogy szándékosan alázták meg Von der Leyent, és azzal vágott vissza, hogy „protokollosaink időben összeültek és teljesítették az Európai Unió javaslatait és kéréseit”.
EU: Von der Leyen igyekezett a lényegre koncentrálni
A következő nap, Von der Leyen szóvivője, Eric Mamer 45 percen át állta a sarat és próbálta meg elterelni a kínos kérdéseket.
Nem volt hajlandó válaszolni például arra, hogy szerinte mi lehetett a feltételezett sértés hátterében, de elismerte: a bizottsági elnököt „nyilvánvalóan meglepte”, ami történt, és hogy protokollcsapata a Covid-19 nyomán bevezetett korlátozások miatt nem kísérte el az útra.
Majd hozzátette: Von der Leyent ugyanúgy kellett volna leültetni, mint az Európai Tanács elnökét és Recep Tayyip Erdoğan török elnököt. Megjegyezte ugyanakkor, hogy „Von der Leyen úgy döntött: a lényegre koncentrál és nem a protokollra, ahogy az európai polgárok is bizonyosan elvárták tőle”.
Miért nem volt előzékeny Michel?
A harag ezután Michel, avagy ahogy újabban néhány diplomata hívja, „Gentleman Charlie” felé fordult. Miért nem mondott vagy tett valamit? Nem kérhetett volna egy extra széket? Vagy miért nem tette, ami helyes: miért nem engedte, hogy Von der Leyen foglaljon helyet Erdoğan mellett?
Michel egy idő után a Facebookon közzétett egy francia nyelvű nyilatkozatot. Ebben se nem vállalta a felelősséget, se nem kért bocsánatot. Ehelyett azt hajtogatta, hogy a képek hamis képzetet keltettek.
Azt mondta „kétszeresen felzaklatták a történtek”. Először, mert úgy tűnt, érzéketlenül fogadta „az Ursulával szembeni protokoll-hibát”. Másodszor, mert az epizód „elterelte a figyelmet arról a jelentős és hasznos geopolitikai munkáról, amelyet Ankarával együtt elértünk”.
Michel még rátett egy lapáttal, és megpróbált feminista színekben feltűnni. Arról beszélt, micsoda megtiszteltetés a számára, hogy része lehet az európai projektnek, amelyben nők vezetnek négyből két fontos intézményt. (A Bizottság mellett a másik az Európai Központi Bank, amelynek Christine Lagarde a főnöke. Michelt pedig Sophie Wilmes váltotta fel a belga kormányfői poszton, és ő lett az ország első női miniszterelnöke.)
Lehet, hogy ez csak forradalom volt egy kanál vízben, de a kedélyek egy darabig valószínűleg nem csillapodnak le. Az Európai Parlament, amely kapva kap a lehetőségen, amikor össztűz alá veheti a Bizottságot vagy a Tanácsot, plenáris ülést akar tartani a kérdésről Michel és Von der Leyen szereplésével.
Még a tavasz közepére sem értünk, de már most úgy tűnik, az idei egy annus horribilis lesz az EU történetében.
Lehet, hogy jobb lenne neki, ha a kanapén összegömbölyödve kivárná a naposabb időket.
