Aréna napló

Napok óta forgatom a fejemben a mondatokat. Gondolatban újra meg újra leírok valamit, visszatörlök, újraírom. Mindez azért, mert szeretném nagyon jól csinálni. Valahogy úgy, hogy önreflexióra indítsa azt, aki előítéletei miatt nem tud emberként nézni a cigányokra.

Valahogy úgy, hogy ne Fehér Magyar és cigány közösségről beszéljünk, ha településünkre gondolunk, hanem magunkról, rólunk. De már attól idegesen összerándul a gyomrom, hogy ezeket leírom. Annyi vád ért az elmúlt időszakban, miszerint gyűlölöm a saját népem, szidom azt. Vádoltak azzal, hogy „kiteregetem a szennyest”, neveztek „cigánysimogatónak”, írták, hogy vigyem haza az összeset, és volt, aki ennél sokkal durvábban is próbált leállítani. Mindezek ellenére azt gondolom, beszélni kell arról, hogy mennyire lehetetlenítik el életüket a mi előítéleteink, milyen szinten képtelenség, már-már elérhetetlen vágyálom számukra a kitörés, mennyire esélytelen a minimális jólét megteremtése gyerekeik számára.

Székelyföldön elkerülhetetlen az együttélés. Vannak települések, ahol a lakosság többsége roma, cigány. Vagyis a képlet egyszerű: meg kell tanulnunk együtt élni. Nagyon örülök, hogy ezt itt is leírhatom. Bár tudom, nem lesz könnyű folyamatosan nyomon követni az eseményeket, mégis azt érzem, hogy ez egy hatalmas lehetőség a hatalmas felelősséggel együtt. 2021. január 7-én (ami egyébként a Siculicidium évfordulója) késő este egy kigyulladt kályha lángra lobbantotta a csíksomlyói Somlyó 33 néven ismert romatelepet. A kis területen, kis házakban közel négyszáz ember élt, őket még aznap este elszállásolták az Erőss Zsolt Sportarénában. Csíkszereda Önkormányzatának felhívását nagyon sokan „meghallották”, az emberek egész éjjel érkeztek meleg teával, élelmiszerrel, ruhákkal, takarókkal, matracokkal. Sokan önkéntesként vállalták a munkát, próbálták megnyugtatni, ellátni a rémült, otthon nélkül maradt romákat. Azon az estén jó volt az arénában lenni, megnyugtató volt tudni, hogy ha baj van, akkor képes összefogni egy város. Nem azzal törődik, hogy romák, vagy magyarok váltak földönfutóvá.

Azon az estén, éppen 80 napja írtam meg első ezzel kapcsolatos bejegyzésemet közösségi oldalamra. Arra gondoltam, talán ezzel a történelmi lehetőséggel tud élni a közösség. Hiszen Székelyföldön nem lehet konfliktusmentesnek nevezni az együttélést. 2017-ben épp Gyergyószentmiklóson, szülővárosomban gyújtották meg a romák házait. Azóta sem állították elő a tetteseket, noha szervezetten, egy időben több helyszínen lobbantak lángra a romák házai. Korábban motoros baleset nyomán alakult ki tömegverekedés Kézdiszentléleken. Pár éve Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon vette kezébe a magyar közösség a törvénykezést.

Január hetedikén úgy tűnt, hogy a szolidaritás legyűri az előítéleteket, és elkezdődhet valami teljesen új együttélési rendszer felépítése, amiben elférünk egymást mellett, nem bántjuk egymást és egyenlő esélyeket kap mindenki.

A tűzeset másnapján az arénában bámészkodva helyet kértem az egyik család matracán. Leülve figyeltem, hogy több, mint kétszáz otthonából elmenekült ember milyen higgadtan, csendben próbálja megszervezni életét, igyekszik otthont teremteni pár négyzetméteres matracán. Feltűnően sok gyermek szaladgált közöttük, sok terhes nőt láttam és meglepően kevés idős embert. Jajveszékelés és veszekedés nélkül az önkéntesek segítségével osztották el maguk között a pokrócokat, párnákat, tisztálkodási szereket, ruhákat. Ott ültem a matracon, és arra gondoltam - kicsit megszégyellve magam a titokban mégiscsak létező és ott felismert előítéleteim miatt - hogy, hát én nyugodtan tudnék közöttük aludni.

Szőke, maszatos kisfiú állt meg előttem, kért segítséget. Műanyag fonalat kötöttek az autójára, hadd húzza könnyebben. Ez ellen reklamált, magyarázta, hogy azt onnan le kell venni. Nem értettem, miért. Édesapja lépett közbe, egy mozdulattal szabadította fel az autót, amit aztán a maszatos kisfiú ragyogó arccal taszigált a többi gyerek között. Nem szereti, ha megkötjük a játékait - értette meg velem a zuhanyozóból visszatért édesanyja. Kisírt, piros szemeit látva gondoltam, próbálok valami vigasztalót mondani, de jobbnak látom, ha hallgatok. Mellém ül, ketten hallgatunk, és nézzük a körülöttünk zengő-bongó arénát, ami - bár reménytelenségtől, rossz kedvtől és bánattól kellene szétfeszüljön - mégis nyugodt és barátságos volt. Itt született meg a gondolat, hogy megpróbálhatnám megismerni és bemutatni őket. Megmutatni életüket, álmaikat, vágyaikat, lehetőségeiket, vagy azt, ami éppen sosem volt számukra elérhető. Megkérdeztem a mellettem ülő anyukát, készíthetek-e fotót a kisfiáról és pár szó kíséretében kitehetem-e az oldalamra. Titokban azt reméltem, ha mindenki megismeri őket, talán sikerül támogatót is találnom számukra. Így készült Az ember csak közelről látszik sorozat első bemutatója, melynek fotójáról Ádám mosolyog a világba.

A tervek szerint február nyolcadikán normál körülmények között kezdődik a tanév a romániai iskolákban, ahol a tanév első félévében szinte kizárólag online rendszerben zajlott az oktatás. Már az előző tanév végén lehetett látni, hogy a diákok egy része nem tud bekapcsolódni a digitális tanrendbe.

Sokaknak nem volt eszköze hozzá, más településeken a térerő hiánya, vagy rossz minősége jelentett akadályt. Az tanügyminisztérium táblagépeket szerzett be a helyzet javítására, ezeket sok helyen csak idén januárban sikerült kiosztani, de vannak települések, ahol most is raktárban állnak a gépek, a diákok továbbra sem tudnak kapcsolatba lépni az online órát tartó tanárokkal. Több településen a kiosztott táblagépek sem oldották meg a helyzetet, mert olyan internetszolgáltatóval vannak kapcsolatban, amely az adott területen nem szolgáltat. Legtöbbször a vidéki településeken, a városszéleken és a nehéz anyagi körülmények között élő diákok számára vált elérhetetlenné a tanulás.

Ehhez kapcsolódóan:

„Vagy enni fognak, vagy internetezni. Döntsék el!”

Volt, ahol az online óra megtartása után a pedagógus körbejárta a települést és egyenként elmagyarázta a diákoknak az aznapi tananyagot. Máshol papírra nyomtatták a diákoknak a házi feladatokat, egy-egy forgalmasabb üzletben helyezték el a leckéket, ahonnan a szülők elvették és hazavitték. Mindez azonban a pedagógusok hozzáállásától, jóindulatától függött. Voltak települések, ahol a szegényebb gyerekek gyakorlatilag fél éve nem kaptak lehetőséget arra, hogy részt vegyenek az órán, meghallgassák a leadott tananyagot.

Megkönnyítik a félév lezárását

Félév végéhez közeledve több könnyítést tett a tanügyminisztérium, hogy könnyebb legyen a diákok értékelése. Eszerint a félév lezárásához elegendő két érdemjegy, függetlenül az egyes tantárgyak heti óraszámától, nem kell félévi dolgozatot írni. A második félév elején is lezárhatók azok a diákok, akiknek nincs elegendő jegyük – mondta a Szabad Európa Rádió megkeresésére Demeter Levente Hargita megyei főtanfelügyelő. Erre nyolc hét áll a pedagógusok rendelkezésére.

Ugyanakkor felzárkóztató foglalkozások, órák lesznek a második félév első felében, miután a gyerekek visszatérhetnek az iskolába. Ezek a felzárkóztatások csakis személyes jelenléttel történhetnek.

A személyes jelenlétet nem pótolja az online oktatás

Vidékenként nagyon eltérő képet mutat az, mennyire tudtak bekapcsolódni az oktatásba a diákok, milyen szinten sikerült a pedagógusoknak leadni és számon kérni a tananyagot. A gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály általános iskola osztályfőnöke, Kósa Annamária szerint a személyes jelenlétet nem pótolja az online oktatás.

Arra a kérdésre, hogy a gyerekek hány százaléka nem tudott részt venni az online órákon mert nem volt eszköze, vagy internet-elérhetősége, a szakember azt mondta, félév végére egyetlen diák sem maradt, akinek ne lett volna hozzáférése valamilyen eszközhöz.

"Ez persze nem azt jelenti, hogy a tanév kezdetétől mostanáig teljesen akadálytalan volt a részvételük és a munkavégzésük az online oktatásban."

Az eszközök működése, az internethozzáférés, egyéb otthoni körülmények (lakásbeosztás, szülői hozzáállás, felkészültség, motiváció stb.) is nagyban meghatározták azt, hogy kinek mennyire volt sikeres a digitális oktatás - mondja a gyergyószentmiklósi tanár.

December elején közel száz táblagépet osztottak ki olyan diákoknak, akik jelezték, hogy szükségük van rá. Ezek közül a diákok közül viszont nagyon sokan továbbra sem kapcsolódtak bele az oktatási folyamatba; sokan egyértelműen azért vallottak kudarcot, mert behozhatatlan volt számukra az addigra elhalmozódott lemaradás.

Nekik az utolsó pillanatig lehetőségük van pótolni, kiegészítő feladatokkal kiváltani a hiányzó osztályzatokat, és többen élnek is ezekkel a lehetőségekkel.

"Igyekszünk mindenkit lezárni, aki minimális erőfeszítést is tett. Ezzel együtt a diákjaink körülbelül nyolc százaléka (a jelenléti oktatáshoz képest tragikusan nagy arány) pillanatnyilag nem lezárható. "

A második félévet egy nyolchetes felzárkóztatási periódussal kezdik az iskolában, átalakított, külön a lemaradt diákok számára kidolgozott feladatok megoldásával lehetővé válik utólag a gyerekek lezárása.

"Pedagógusként igyekszünk minél hatékonyabb segítséget nyújtani a felzárkózásra, de ez önmagában semmit sem garantál. A tapasztalat azt mutatja, hogy az önszabályzó tanuláshoz még éretlen, alulmotivált diákok megfelelő feltételek és szülői támogatás, valamint kontroll hiányában fokozottan veszélyeztetettek."

A csíkcsicsói Kájoni János Általános Iskola igazgatója a Szabad Európának arról beszélt, hogy eszköz- vagy internethiány miatta a gyerekek 3-4 %-a nem tudott csatlakozni az online oktatáshoz. Ezeknek a tanulóknak a pedagógusok hetente küldtek, küldenek feladatot (személyesen vagy az iskolabusz segítségével), illetve folyamatosan tartották, tartják telefonon a kapcsolatot a gyerekekkel, így segítve őket.

Január folyamán sikerült eszközzel, internettel segíteni azokat a családokat, ahol ez probléma volt.

"Reményeink szerint mindenkit le tudunk zárni, mert minden gyermek dolgozott valamilyen formában, de biztosan vannak olyan gyerekek, akikkel külön kell majd foglalkozni, hogy felzárkóztassuk őket a többiekhez."

A szakember szerint az első osztályosoknak a legnehezebb az online oktatás, az írástanulás miatt. Azok a gyerekek maradnak le leginkább, akiknek az iskolában is nehezen vagy nehezebben megy a tanulás, de vannak olyan diákok is, főként a felső tagozaton, akik nagyon jól boldogulnak minden tantárgyból. Azt gondolom, hogy az online oktatás alatt a szakadék a különböző képességű gyermekek között éppen ezért nő és erre kell megoldást találjunk mindenképpen ha végre iskolába tudunk menni.

Ehhez kapcsolódóan:

Romániában numerológiai tanfolyamokra küldték a tanárokat

A mindössze nyolcszáz lakosú tusnádfalusi Imets általános iskolájának igazgatója, Urkon Erzsébet szerint az okostelefon nem megfelelő eszköz a tanuláshoz. A település diákjainak mintegy 15%-a nem tudott részt venni az online oktatásban, ők papíron kapták meg a tananyagot. Kiosztottak ugyan táblagépeket, de az internetelérhetőség rossz minősége miatt ezek sem oldották meg a helyzetet.

„Ezt az időt behozni nem lehet, csak abban bízom, hogy megtanultuk a tanulást másként értelmezni és hatékonyabban fogunk tudni dolgozni a gyermekekkel”- foglalta össze a pedagógus.

Az online oktatás, szakértők szerint, tovább mélyítette a szakadékot a jó körülmények között élő és a rosszabb szociális helyzetű diákok között. Azok a kicsik, akik most tanulták a betűvetést, de nem volt szülő, vagy nagyszülő mellettük, hogy segítsen, szinte biztos, hogy behozhatatlan hátránnyal kezdik a második félévet. Ugyanígy, összehasonlítani sem lehet annak a diáknak a helyzetét, aki egyedül egy szobában, saját laptopról tanul megfelelő internettel, annak a gyereknek a helyzetével, aki a szüleivel, a testvéreivel közös szobában, okostelefonról próbál tanulni úgy, hogy közben folyamatosan fogadnia kell a készülékre érkező hívásokat.

Ehhez kapcsolódóan:

Megúszhatják a bukást a koronavírus alatt sokat lógó tanulók

Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!