A belga fővárosban nem viccelnek: az autómentes nap azt jelenti, hogy tilos autóval közlekedni. Kerékpárok tízezrei kerülnek elő, és fellendül a biciklieladások száma. Aki ezen a napon mégis autóba ül, számíthat a kerékpárosok megjegyzéseire és a rendőrök bírságcéduláira.

Nemrégiben elkanyarodtam abba a városrészbe, ahonnan fél évvel ezelőtt elköltöztünk. Mindenfelé új kerékpárutakat jelöltek ki, az utcák persze nem lettek szélesebbek ettől, ezért sok helyen az autósoknak be kell állniuk a biciklisek mögé, merthogy mellettük nem férnek el, és előzni sem lehet. Igaz, mivel januártól az egész városban 30 km/óra a legnagyobb sebesség (vannak persze kivételek, ahol akár ötvennel is lehet menni, de oda általában nem engedik be a kerékpárosokat), egymás mögött haladnak az autósok és a kétkerekűk. Ez alól egyetlen napra kivételt tesznek: minden év szeptemberének harmadik vasárnapja autómentes nap, amikor a biciklisek átveszik az uralmat a városi utakon.

Büntetik az autósokat

Az autómentes nap nem szimbolikus, hanem maga a kőkemény valóság. Nem egy-két utat, városrészt, belvárost zárnak le az autók és motorok elől, hanem az egész várost. Erre már idejekorán figyelmeztetnek mindenkit, hogy aznap ne kanyarodjanak a város felé a várost körbevevő ringről, a városban élőket pedig arra szólítják fel, hogy hagyják otthon az autót. Ez nem csak afféle önkénteskedés, mert aki mégis autózik, az szabálysértést követ el, és megbüntetik a rendőrök. Jobb esetben csak a kerékpárosok, gyalogosok szólnak be neki, tesznek cizellált vagy indulatos megjegyzést, és előszeretettel állnak be a renitens autós elé, hogy esélye se legyen gyorsabban haladni. Ennek ellenére persze mindig vannak olyanok, akik nem törődnek a tilalommal, és az sem biztos, hogy ha a rendőrök meglátják, akkor leállítják vagy üldözőbe veszik. Nagyon sokszor külföldi rendszámos autó keveredik a kerékpárosok közé, akinek valószínűleg fogalma sincs arról, mi zajlik körülötte, honnan került elő ez a rengeteg biciklis, és hol vannak az autós kispajtások.

Kivételek természetesen vannak. A taxik és a tömegközlekedés mehet, és azok is, akik kellően meg tudják indokolni, miért ülnek autóba. Például ha beteget kell szállítani az orvoshoz. De az nem elég indok, hogy meg kell látogatni az ismerősöket a város másik felében, mert ugye arra ott a tömegközlekedés.

Ha defektes a drótszamár

Az autómentes napot az európai mobilitási hét keretein belül tarják. Mindenfelé kampányokat indítanak annak érdekében, hogy az emberek a környezetbarát közlekedést válasszák. Az iskolában például külön felhívják a figyelmet arra, hogy azon a héten lehetőleg ne üljenek autóba, és legyen egy nap, amikor vagy biciklivel, vagy gyalog viszik iskolába a szülők a gyerekeket. Két éve én is így tettem, és a tanárok sorfalat állva megtapsoltak, mert tudták, hogy elég sokat kellett tekernem gyerekestül. Most már sokkal közelebb lakunk az iskolához, így ez már a napi rutin része. Olyanra is van példa, hogy az iskolák biciklijavítást szerveznek, így ha valaki azért nem tud kerékpározni, mert defektes a drótszamara, nem fog a fék, rozsdás a váltó, önkéntesek ingyen megbütykölik. Ez máshol is szokás, az autómentes napon több helyre is kitelepülnek kerékpárjavító cégek, és lehet sorban állni a karbantartásért. Ugyanilyet szervezett idén például a Decathlon, ahol ezen a héten úgy vitték a kerékpárokat, mint a cukrot. Tudom, mert én is köztük voltam, nőnek a gyerekek, frissíteni kell a járműparkot.

De az is mindennapos látvány, ahogy olajos kezű és arcú gondterhelt apukák barkácsolnak a ház előtt vagy a garázsban, hogy mire kell, minden jármű alkalmas legyen egy nagy körre a városban.

Babakocsival az út közepén

De kanyarodjunk rá a nagy napra. Az autótilalom reggel fél tíztől este hétig tartott idén. Ez azt jelenti, hogy reggeltől ellepik az emberek az utcákat, élvezik, hogy az út közepén tolhatják a babakocsit, a gyerekek labdáznak, és persze jönnek a biciklisek, a legkisebbek futóbiciklijétől a profi országúti versenykerékpárig. Ahogy az ember halad az egyébként is forgalmas részek felé, úgy növekszik a biciklisek száma. Olyannyira, hogy a kétsávos utak is megtelnek, egy-egy piros lámpánál húsz-harminc biciklis áll sorba, hogy elengedje keresztben elhaladó szintén húsz-harminc társát. Ha valahol egy sávra szűkül az út, ott már tényleg szükség van az ügyességre annak elkerülése érdekében, hogy összeakadjanak a kerékpárok. Mert természetesen figyelni kell az idősekre, a gyerekesekre és azokra is, akik egy évben egyszer és pont most veszik elő a biciklijüket. Tizenkét kilométeres körünk során mégsem láttunk egyetlen balesetet sem, de lehet, hogy csak a véletlen műve.

Az élet megy tovább – két keréken is

Az autómentes napon számtalan kísérőrendezvény is van, az egyik kereszteződés forgalmát például egy gördeszkás bemutató bénította meg. A parkokban hosszú sorok álltak a büfék előtt, de az emberek máshol is nyitottak alkalmi sütödéket, és szomszédoltak egyet.

Bár egy évben csak egy ilyen nap van, a brüsszeli vezetés azt tervezi, hogy a lakóövezetekből teljes mértékben kitiltják a forgalmat, csak az ott lakók használhatják egy-egy környék utcáit. A cél az, hogy a városi polgárok visszavegyék a közterületeket. Ez összhangban van azzal az egyébként is tapasztalható törekvéssel, hogy egyes városokat autómentessé tegyenek, de legalábbis radikálisan csökkentsék a járművek számát. A már említett 30 kilométer/órás sebességkorlátozás bevált, a forgalom lassabb lett, de közben nem nőtt a menetidő – egy hatástanulmány szerint. Csökkent a zajterhelés és a környezetszennyezés. Belgiumban egyébként nagyon sok város csatakozott már a minél autómentesebb naphoz, így szeptember harmadik vasárnapján egyre kevesebbeknek van lehetőségük arra, hogy autóba üljenek.

Hétfő reggel persze visszaáll a megszokott hétfő reggeli forgalom, a kerékpárutak azonban nem tűnnek el, mint ahogy mára már eléggé nyilvánvaló, hogy biciklivel sokkal hamarabb és egyszerűbben el lehet érni egy olyan célpontot, amely három-négy kilométeres körön belül van. Mivel a belga főváros nem hatalmas metropolisz, ekkora távolságon belül már a legtöbb napi úti célhoz könnyen el lehet jutni. Ennek a megoldásnak csak két ellenfele van. Az egyik a dimbes-dombos brüsszeli táj, amely képes alaposan megtréfálni a saját kondijukat rosszul felmérő kerékpárosokat, a másik pedig a kiszámíthatatlan időjárás, leginkább annak esős része.

Szerencsére a mostani autómentes napon – és valamiért az elmúlt években mindig – pompás napfényes időjárás kísérte a mobilitás hetét.

Hetek óta akadozik az élelmiszerboltok ellátása Belgiumban, mert nincs elég kamionsofőr. Az állam összkomfortos pihenőhelyeket épít az autópályák parkolóiban, a szakszervezetek népszerűsítő kampányt szerveznek, ez azonban rövid távon nem jelent megoldást. Hogy melyik boltból mi hiányzik, az teljesen kiszámíthatatlan.

Aggasztó képsorok érkeztek Nagy-Britanniából, ahol már a katonaságot kellett bevetni, hogy az üzemanyag megérkezzen a benzinkutakhoz, ahol viszont nagyon feszültté vált a helyzet. Az ok a Brexit – de nem áruhiány lépett fel, hanem a külföldiek távozásával nem maradtak teherautó-sofőrök. Most folyik a kétségbeesett kísérlet a visszacsábításukra, de elenyésző eredménnyel. Nem csoda, hogy éppen ez az ágazat mondta be az unalmast először, kamionvezetőből ugyanis Brexit nélkül is kevés van. A kontinens jelentős részét, így Belgiumot is sújtja a probléma.

Szállítási zavarok

Egészen szokatlan kép fogad mostanában a „sarki közértben”, vagyis a hozzánk legközelebb eső, közepes méretű élelmiszerboltban, amely a Carrefour-hálózathoz tartozik, ez a két nagy közül az egyik. Áruhiány van már pár hete. Utoljára ilyen az első lockdown kezdetén volt, amikor érthetetlen okokból nem lehetett kapni vécépapírt és – az armageddonra és a zombiapokalipszisre készülve – konzervet. Hiába harsogta minden tévé- és rádióadó, hogy nem kell pánikvásárolni, az ember már csak ilyen, ha bizonytalan a jövő, akkor vécépapírt és konzervet vesz. (A sör is elég jól fogyott.) Az én nagy vásárlásom az volt, hogy teletankoltam az autót, ha hirtelen menni kell, bár azt nem tudtam elképzelni, hogy mi elől és hova. Március közepén tehát hatvan liter dízellel feltöltöttem a kocsit – legközelebb valamikor júniusban mentem benzinkútra.

Visszatérve a mostani belga áruhiányra: mindenhol lehet kisebb-nagyobb mértékben érzékelni, a mi boltunk a nagyobb mértékűek közé tartozik. Hús, tejtermék, tartós kenyér, felvágottak, vegán cuccok, sütemények alig, de inkább egyáltalán nincsenek. Konzerv és vécépapír rogyásig, és a gyümölcs-zöldség pult is olyan, mintha késő tavasz lenne.

Az üres hűtőkre papírlapot tettek, amelyen elnézést kérnek, és arról tájékoztatnak, hogy „Szállítási zavarok miatt néhány árucikk hiányzik”, de ezt nehéz nem észrevenni.

Ötven fölötti átlagéletkor

Az ok ugyanaz, mint ami a briteket ennél nagyobb mértékben sújtja és ami az egész kontinensen problémát okoz: nincs elég kamionsofőr. Tehát áru lenne bőséggel, ott van a raktárban – bár valószínűleg a helyzet a romlandó termékek gyártására is rá fogja nyomni a bélyegét. Ha elhárulnak az akadályok, akkor sem oldódik meg minden egyik napról a másikra, mert már tényleg kevesebb eladható áru lesz. Jelenleg Belgiumban ötezer sofőr hiányzik, ami eltörpül más országok gondjai mellett. Egy szakértő azt mondta a tévében, hogy Németországban körülbelül 45–65 ezer, Lengyelországban pedig 120 ezer kamionost keresnek. A teljességhez hozzátartozik, hogy az előbbiekhez képest Belgium kis ország, tehát ötezer plusz kamion csodákat tudna tenni. Az ország legkeletibb és legnyugatibb pontja közötti távolságot is jó két óra autózással le lehet tudni, végig autópályán, vagyis a szállítók igazán hatékonyan tudnának dolgozni – ha lennének. A szakértő azt is mondta, hogy a kamionosok átlagéletkora Európában ötven év. Ez azt jelenti, hogy nincs fiatal, aki belépne. Itt jegyzem meg, hogy ezt saját tapasztalatból is alá tudom támasztani; két kiváló rokonom is van, akik teherautó-sofőrök, mindketten ötven fölött.

A leendő belga sofőröket az alacsony fizetés is visszatartja, mert az órabérük kisebb, mint a takarítóké, és a tisztességes bérhez néha heti ötven órát is kell dolgozni. Persze egy túlórákon edződött és folyamatosan kizsákmányolt kelet-európai dolgozó számára ez utóbbi mondat már-már értelmezhetetlen.

Ugyancsak panaszkodnak a sofőrök és a szakszervezetek a munkakörülményekre. Nehéz valakit úgy idecsábítani, hogy majd alszol egy parkolóban, ahol semmiféle infrastruktúra nincs, reggel meg fáradtan, büdösen mehetsz tovább. Azt olvastam, hogy ennek enyhítésére összkomfortos kamionos pihenőket épít az állam Belgiumban az autópályák mentén, ami legalábbis jó kezdet.

Ha sofőr nincs, semmi sincs

A Belga Királyi Szállító és Logisztikai Szolgáltatók Szövetsége (Febetra) is kiadta a vészjelzést. Azt javasolta, hogy nézzünk át a csatorna túloldalára, mit tud okozni a sofőrhiány. A vezetőjük hozzátette, hogy teherautó-sofőrök nélkül a világ tulajdonképpen megáll, mert nélkülük a boltok polcai nem töltődnek fel, az építkezések és a gyárak pedig leállnak. Van egy weboldaluk is, ahol elmagyarázzák, hogyan lehet valakiből kamionsofőr, mit kell hozzá tudni és hol lehet mindezt elsajátítani.

Van egy népszerűsítő videó is az oldalon, amely nem is azt reklámozza, hogy gyere sofőrnek, inkább azt, hogy a sofőrök milyen jó fejek és mekkora szükségünk van rájuk. A videóban ugyanis egy kiskocsma közönsége kártyázik és meccset néz. Egyszer csak… elfogy a sör! De már jön is a szállítmány, egy huszonéves srác begördül a nagy monstrummal, és legurítja a söröshordókat. Itt azonban nem érnek véget a megpróbáltatások, mert a chipskészlet is kimerül. De szerencsére a megmentő ismét érkezik, és lőn chips is.

Akinek még ez is kevés lenne, azok számára a Febetra december 9-re profi teherautósofőr-napot szervez, remélem, jó sokan ott lesznek, és sikerül legalább csökkenteni az ötezres hiányszámot.