Súlyos a munkaerőhiány Ukrajnában, ahol a kormány a külföldre menekültek millióit próbálja rávenni a hazatérésre és a részvételre az ország újjáépítésében. Új európai egységközpontok kötnék össze az ukránokat a hazájukkal – de vajon elég-e ez azok megnyerésére, akik már máshol kezdtek új életet?
Nem csak a katonai erőfeszítéseket hátráltatja az emberhiány ma Ukrajnában; kritikus a munkaerőhiány az orosz invázió ellen küzdő országban olyan létfontosságú iparágakban is, mint az energiaszektor vagy a védelmi, illetve az építőipar. Ezt szem előtt tartva az ukrán kormány úgynevezett egységközpontok létrehozását kezdeményezte azokban az országokban, ahol sok az ukrán menekült. A cél az otthoni munkaerőhiány leküzdése és az ukránok bátorítása a hazatérésre.
„Ezek nem visszatérési központok – mondta a kezdeményezést vezető Olekszij Csernisov ukrán egységügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes. – Ezek a támogatás és az egység központjai, ahol az ukránok kapcsolódhatnak a hazájukhoz. Olyan szolgáltatásokat nyújtanak majd, amelyek segítséget jelentenek az ukránoknak.”
Csernisov arról is biztosította a hazatérés iránt érdeklődő ukránokat, hogy mentesülhetnek a katonai mozgósítás alól. Mint mondta, Kijev kész a szakképzett munkaerő alkalmazására sok létfontosságú iparágban, ahol nagy a szükség rájuk.
Az még korántsem világos, hány ukrán érzi elég biztonságosnak az ajánlat elfogadását a háttérben a még mindig folyó háborúval és a csaknem három éve tartó harcok miatt korlátozott lehetőségekkel bíró helyi gazdasággal.
A Szabad Európa beszélt olyan ukránokkal Németországban – ahol jelenleg mintegy 1,2 millió ukrán menekült él, köztük 350 ezer gyerek –, akik jelezték, hogy képtelenek volnának könnyedén meghozni a döntést. Sokan bizonytalanok abban, hogy egyáltalán hazatérnének-e, miután új életet építettek fel külföldön.
Ennek ellenére Ukrajna valóra kívánja váltani az egységközpontok létrehozásának tervét. Már folynak a tárgyalások a cseh, a lengyel és a német kormánnyal arról, hogy a következő hónapokban felállítják a központokat, amelyek Kijev szerint elsősorban kulturális és közösségi terek lesznek, ugyanakkor segítséget is nyújtanak minden olyan ukránnak, aki haza szeretne térni.
„Soha nem fogok teljesen idetartozni”
Ha Kijev sikerre akarja vinni a stratégiáját, akkor olyan embereket kell visszacsábítania, mint Danilo. 17 éves volt, amikor családjával Németországba menekült Harkiv közeléből 2022 márciusában, Oroszország teljes körű inváziójának kezdete után.
Jelenleg egy német egyetemen tanul Bajorországban, már a harmadik félévnél jár. Csaknem három év után folyékonyan beszél németül, és azt mondja: nem tervez a közeljövőben hazatérni, jóllehet nem mindig könnyű a beilleszkedés. „Értem, hogy soha nem fogok száz százalékig idetartozni – mondja, hozzátéve, hogy úgy érzi: mindig idegen marad Németországban. – De Ukrajnában mindent elölről kell kezdenem, ha visszatérek a szülővárosomba. Szó szerint semmim sincs ott. Jelenleg itt van a baráti köröm, a tanáraim, már beilleszkedtem a helyi diákok közé, ezért nem látom értelmét annak, hogy abbahagyjam az európai egyetemi tanulmányaimat.”
Danilo – aki arra kérte a Szabad Európát, hogy ne említsük a vezetéknevét – arról beszél, hogy a családja sem tervez visszatérni Harkivba. „A szüleim szívesen visszamennének – mondja. – Nehezebben alkalmazkodnak a német társadalomhoz; nehezen megy nekik a nyelvtanulás. De van egy öcsém és egy húgom, akik már német iskolába járnak. Itt nagyobb biztonságban vannak, és magabiztosabbak is.”
Danilónak tetszik az egységközpontok ötlete, feltéve, hogy senkit sem kényszerítenek a visszatérésre. Ő maga kételkedik abban, hogy egyhamar hazamenne, még akkor is, ha a háború véget érne, mivel Németországban jobbak a lehetőségek. „A jövőben, ha látom, hogy jó szakember lettem, és tehetek valamit Ukrajnáért, ami igazán számít, fontolóra venném a visszatérés lehetőségét. Végül is ez az én népem, a hazám, a közegem. Ezt azonban jelenleg nehéz elképzelni.”
Van egy másik ok is, amiért Danilo habozna hazatérni: tart attól, hogyan fogadnák az otthon maradók. „Aggódom, hogy ha visszatérnék, ha az öcsém és a húgom visszatérne, másképp bánnának velünk. Talán egyesek (…) nem mondom, hogy mindenki részéről, de elméletileg szembesülhetünk agresszióval vagy rosszallással, amiért teljesen más körülmények között mentünk keresztül egy nagyon nehéz időszakon. Volt, aki biztonságban volt, volt, aki tűz alatt; emiatt nehéz lenne azonnal megtalálni a közös hangot.”
Ehhez kapcsolódóan: Áramszünet, kultúrsokk, életveszély – külföldi önkéntesek Ukrajnában
„Jobb jövőt akarok a gyermekemnek”
A háború dúlta Donyecki területről származó Irina Vlaszova Kijevben élt Oroszország teljes körű inváziója előtt; néhány héttel utána a párjával együtt Németországba ment.
Röviddel később gyermekük született. Ma az észak-bajorországi Bad Staffelsteinben élnek. Vlaszova azt mondja: csak akkor venné fontolóra a visszatérést Ukrajnába, ha kényszerítenék rá. „Ha a körülmények megengedik, Németországban szeretnék maradni. Talán nem hangzik túl hazafiasan, de szebb jövőt szeretnék a gyerekemnek. A fiam színes bőrű. Tudom, hogy Ukrajnában létező dolog a rasszizmus. Itt, Németországban vannak diszkriminációellenes törvények, és be is tartatják őket.”
A jelenleg szülési szabadságát töltő Vlaszova azt mondja: később megpróbál majd beiratkozni egy átképző tanfolyamra, vagy a kiskereskedelemben keres munkát, korábban ugyanis ügyfélszolgálaton dolgozott Ukrajnában, de ehhez előbb fejlesztenie kell a németnyelv-tudását. Most leginkább a politikai változás lehetősége aggasztja Németországban, ahol még ebben a hónapban szövetségi választások lesznek. Komoly fenyegetésnek tartja a szélsőjobboldali, migránsellenes Alternatíva Németországért párt (AfD) felemelkedését.
Az aggodalmat fokozták az AfD egyik magas rangú tagjának megjegyzései a minap a bajor parlamentben, aki szerint minden ukrán menekültnek azonnal el kell hagynia az országot. „Úgy gondolom, hogy 2026-ig, amíg Németországban érvényben van az ideiglenes védelem, az AfD valószínűleg nem tesz semmit, de utána bármi megtörténhet” – mondja.
Ehhez kapcsolódóan: A háború elhúzódásával egyre mélyül a szakadék az ukrán társadalomban
„Amint biztonságos lesz, visszatérek”
Más ukrán menekültek azt mondják, hogy boldogan hazamennének, amint a körülmények lehetővé teszik. „Nyelvet tanultam, tanfolyamokra jártam. De itt nem olyan jók a kilátásaim, mint szeretném – mondja Larisza Korableva, aki Kramatorszkból érkezett Németországba. A háború előtt igazgatóhelyettes volt egy iskolában, de Németországban nyelvi akadályok és bürokratikus követelmények nehezítik, hogy megfeleljen a szakmai elvárásoknak. Hiába a tanári tapasztalatok, a nyelvi problémák miatt nem tudott elhelyezkedni a szakterületén. Menekülteknek szervezett németnyelv-tanfolyamokon vett részt, hogy megszerezze a szükséges B1-es középfokú nyelvvizsgát, de a nyelv nehézsége és saját életkora komoly akadályt jelent. – A munkaügyi központ képzést kínál, de minden elérhető álláshoz jobb nyelvtudás kell. Nemrég volt egy állásinterjúm, de amikor a munkáltató megtudta, hogy nincs B1-es vizsgám, azonnal véget is ért.”
A nyelvi gondok mellett Korablevának egészségügyi problémái is vannak. „Ukrajnában egy sérülés után rokkantnak nyilvánítottak, ami azt jelenti, hogy nem tudok fizikailag megterhelő munkát végezni” – mondja, hozzátéve, hogy bár igyekezett beilleszkedni, rájött, hogy Németország nem lesz az otthona.
Szerinte a döntés arról, hogy elhagyja-e Németországot, továbbra is attól függ, hogy milyen a helyzet Ukrajnában, ahol folyamatosan orosz rakétatámadások érik az otthonát, Kramatorszkot. „Amint biztonságos lesz, egyből visszatérek” – mondja.
Ehhez kapcsolódóan: Ételt szerezni is életveszélyes Herszonban
