Röviddel azelőtt, hogy az afgán főváros 2021 augusztusában a tálibok kezére került, több ottani fiatal is a félelmeit és az aggodalmát hangoztatta a Szabad Európának a jövőt illetően. A héten újra kapcsolatba léptünk velük, hogy megnézzük, hogyan alakult az életük. Biztonsági aggályokból mindenki álnéven szerepel a cikkben.
Ahmad Dawood egy sor munkával zsonglőrködik az utcai gyümölcsárusítástól a portási feladatokig, hogy ételt tudjon tenni az asztalra.
Dawoodnak, aki eredetileg női szabó, négy éve be kellett zárnia apró varrodáját Kabul nyüzsgő bevásárlónegyedében, a Lycee Maryamban. Afganisztán új urai, az ultrakonzervatív tálibok nem engedik meg a férfiaknak, hogy olyan nőkkel érintkezzenek, akik nem közeli rokonaik.
„Hazavittem a varrógépemet, így még mindig varrok ruhát néhány törzsvendégnek” – mondja Dawood.
Ügyfelei „körbe kémlelnek”, mielőtt belépnek Dawood házába a hátsó utcán át a Khairkhana negyedben, ahol a 28 éves szabó idős szüleivel él.
De az üzlet jelentősen visszaesett, „nemcsak a félelem miatt a táliboktól”, hanem az Afganisztánt sújtó bénító gazdasági válság és a szegénység miatt is.
„Ki gondol új ruhákra, ha kenyere sincs?” – teszi fel a kérdést Dawood.
A Szabad Európának nyilatkozó fiatal kabuli szakemberek szerint a tálib kormány alatt kulcsproblémát jelent a munkahelyek hiánya, illetve a nők és a lányok jogainak szigorú korlátozása.
A tálibok, akik a Nyugat támogatását élvező afgán kormány 2021 augusztusi összeomlása után tértek vissza a hatalomba Kabulban, hírhedt intézkedésükkel betiltották a lányok továbbtanulását az elemi iskola után.
A nők nem utazhatnak férfi gyám nélkül, nem étkezhetnek házon kívül egyedül, és nem dolgozhatnak azoknak a külföldi segélyszervezeteknek, amelyek egykor több ezer nőt foglalkoztattak szerte az országban.
Ehhez kapcsolódóan:Négy év kormányzás után a tálibok csaknem teljesen „kiradírozták” az afgán nőket a közéletből
Nincs idő kedvtelésre
„Ma az afgán lakosság zöme, beleértve a középosztályt is, kenyéren és teán él” – mondja Naseem Karimi 29 éves egykori tanár, aki a Karte Se negyedben él.
Karimi egy magániskolában tanított Kabul belvárosában, és arról álmodott, hogy regényt ír és külföldre utazik. A tálibok előtti életét „kényelmesnek” írja le, „megfelelő fizetéssel” és „sok szabadidővel”, amit a kedvteléseivel tölthetett: olvasással és költészeti estek látogatásával.
Az iskola a tanulói felét – a lányokat – elveszítette a tálib tilalom után. A fiútanulók is tucatjával hagyták el az iskolát, miután családjaik már nem engedhetik meg maguknak a magániskolát.
Karimi 2022 elején felmondott, mivel „az új fizetése még a buszbérletre sem volt elég”. Nem árulta el, hogy jelenleg mi a foglalkozása, de azt elmondta, hogy „különböző projektekben” vett részt, és fizikai munkát is vállalt.
„Már nincs sem hobbim, sem álmom. Régen nem vettem már a kezembe könyvet” - mondja a Szabad Európának.
„Későn érek haza, kimerülten a munkától. Eszem valamit, aztán lefekszem, és reggel megint korán kelek a munka miatt. Még a családommal sincs időm beszélgetni” – teszi hozzá.
A szüleivel élő Karimi azt sem tudja, hogy képes lesz-e valaha megnősülni, mert „túl szegény lett ahhoz, hogy egy családot el tudjon tartani”.
A „szabadságomért és a mentális egészségemért” dolgozom
A 26 éves Zainab Ramz havonta 10.000 afghanit (mintegy 50.000 forintot) keres egy kabuli magánrádiónál.
A szüleivel és két fiatalabb testvérével él, és mint mondja, szerény fizetése alig elég arra, hogy megvegye a legszükségesebb élelmiszereket és kifizesse a minibuszt, amivel munkába jár. Az egyetlen „luxus”, amit időnként megenged magának, a fagyizás a barátnőivel egy rekkenő nyári napon.
„De a munka nem csak a pénzről szól számomra. A szabadságomról és a mentális egészségem megőrzéséről szól, [és] ez ad célt az életemnek” – mondta a Szabad Európának.
Ramz csaknem hat hónapig ki sem mozdult a házból, miután a tálibok elfoglalták a fővárost, alig néhány héttel azután, hogy a fiatal nő a kabuli egyetemen újságírói diplomát szerzett.
„Olyan pletykák terjedtek, hogy tálib fegyveresek fiatal nőket erőszakolnak meg, vagy erőszakkal feleségül veszik őket” - mondja Ramz. „Az emberek nagyon féltek az első hetekben és hónapokban, de később ez fokozatosan megváltozott.”
„Egy tálib fegyveres egyszer azt mondta nekünk, hogy amikor életében először Kabulba érkezett, meglepte, hogy az itteniek muszlimok és 'normálisak', azzal ellentétben, amit ő és sok harcostársa képzelt rólunk” - eleveníti fel.
Ramz azoknak az afgán nőknek az egyike, akik visszatértek a munkájukhoz a médiában, a bankokban, a kórházakban, az általános iskolákban és más állami és magánintézményekben. Bő szabású, bokáig érő ruhát és fejkendőt visel, a tálib kormány által kötelezővé tett öltözködési szabályoknak megfelelően.
„Újságírónőként nem készíthetek négyszemközti interjúkat tálib tisztviselőkkel. Üzenetet hagyok a telefonjukon arról, hogy milyen ügyhöz kérem a megjegyzéseiket , és ők hangpostán válaszolnak. Sajtótájékoztatókon tehetek fel kérdéseket” – mondja Ramz a munkájáról.
Az afgán médiában a munka a tálibok alatt öncenzúrával jár, például kerülni kell a csoport vezetőivel és politikájával szemben az erős kritikát – teszi hozzá.
„Nem nevezhetjük őket többé 'táliboknak' a médiában. Ez most a 'kormány'”.
Ehhez kapcsolódóan: Több ezren ünnepeltek a tálib hatalomátvétel évfordulóján Kabulban
„Most kevesebb a korrupció”
Kabul Makroyan negyedében Sara Atazada magántanfolyamra jár angolból, és abban bízik, hogy egy lányoknak fenntartott általános iskolában taníthat majd.
A magántanfolyamok jelentik az utolsó még létező utat a felsőoktatásba a lányok számára Afganisztánban. Atazada nem tudta befejezni a tanulmányait a Kabuli Egyetemen, miután a tálibok betiltották a nők továbbtanulását az általános iskola elvégzése után.
„Summa summarum: az életünk fenekestől felfordult ebben a négy évben. A gazdaságban zűrzavar uralkodik. Az egészségügyi szektor összeomlik. Az emberek nehezen tudnak élelemhez jutni” - mondja Atazada.
„De a tálibok javára kell írnom, hogy a biztonság javult ez alatt a kormány alatt” – ismeri el Atazada. A többi fiatal kabuli is hasonlóan vélekedett a Szabad Európának.
„Ma már sokkal kisebb a korrupció a kormányzati rendszerekben” – jegyzi meg az újságíró Ramz.
A két évtizedes katonai konfliktus mellett az afgánoknak nap mint nap öngyilkos merényletekkel és útmenti robbantásokkal kellett szembenézniük, ezekért főként a tálibokat okolták, akik 2001 és 2021 között a Nyugat által támogatott kormány ellen harcoltak.
„Igen, végre elnyertük a békét, de enni is kell, lehetőségekre és szabadságra van szükség” – mondja Karimi, az egykori tanár. „Mostanra, úgy tűnik, kihagytuk életünk legjobb éveit.”
