Ahogy egyre kevesebb tanár lesz a pályán, egyre nagyobb kényszer nehezedik majd a kormányra, hogy megállapodjon a pedagógusokkal – mondja a Szabad Európának a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) újonnan választott országos választmányának elnöke. Azután beszélgettünk Komjáthy Annával, hogy kiderült, a kormány Maruzsa Zoltán államtitkárt küldi a bértárgyalásokra.
Beszéltek már az államtitkárral?
Kaptunk tőle levelet arról, hogy őt jelölték ki. Nemrég egyeztettünk a Pedagógusok Szakszervezetével, hogy milyen tárgyalási időpontokat javasoljunk. A jövő hetet jelöltük meg. Talán most egy kicsit jobb helyzetben leszünk, mint a választások előtt, amikor a semmilyen felhatalmazással nem rendelkező Kisfaludy László helyettes államtitkárt küldte a kormány, mert mi ott nem nagyon tehettünk a következő tárgyalási időpontra javaslatot. Nekünk kellett állandóan alkalmazkodni ahhoz, hogy ő mikor ér rá, nem számított, hogy arra az időpontra, amit ő megad, odaérnek-e a tanárok az iskolából.
Gondolom, Maruzsa Zoltán kicsit engedékenyebb lesz. Vele is tárgyaltunk többször korábban. Az ő megbízására talán tekinthetünk úgy, hogy felment a renoménk, mert most államtitkár fog tárgyalni velünk, nem helyettes államtitkár. De ezt persze inkább viccként mondom. Végül is – tapasztalataim szerint – soha nem lehet tudni, hogy aki tárgyal velünk, az a saját gondolatait mondja, vagy valamilyen utasításra cselekszik.
Nem gondolja egyébként, hogy rosszabb pozícióból kell tárgyalniuk? Túl vannak egy végül is eredménytelennek tűnő sztrájkon, és egyetlen követelésüket sem teljesítették.
Bizonyos értelemben mondhatjuk, hogy rosszabb pozícióban vagyunk, igen. Másfelől viszont azt gondolom, hogy most még rosszabb a helyzet az oktatásban, mint akár fél évvel ezelőtt volt. Amikor októberben bejelentettük a közös sztrájkbizottságot, több tanár volt a pályán, mint most. Nem mondhatom, hogy ez egy pozitív fejlemény, de ilyen szempontból nem romlottak a pozícióink. Azt gondolom, ha ez így folytatódik – márpedig nagyon úgy tűnik –, akkor egyre kevesebb tanár lesz a pályán, és egyre nagyobb kényszer nehezedik majd a kormányra, hogy megállapodjon.
Tárgyalási időpont tehát még nincs, és a tanév vége már itt van.
Még nem kaptunk választ, de mindenkinek az az érdeke, hogy minél előbb elkezdődjenek a tárgyalások.
Ezek a tárgyalások végigvihetők a tanévkezdésig? Korábban azt mondta, hogy akár sztrájkkal is kezdődhet az új tanév.
Nem akarom előre vetíteni a tárgyalások kudarcát. Megfontolandó, hogy ilyen törvényi szabályozás mellett hogyan lehet olyan nyomást gyakorolni, hogy az látható legyen. Mi mindenesetre próbálkozunk. A tavasszal életbe léptetett rendelet miatt beadtunk alkotmányjogi panaszt, melyet épp most utasított el az Alkotmánybíróság, pontosabban nem tárgyalta érdemben. Ezzel tulajdonképpen megnyílt a lehetőség, hogy nemzetközi porondra lépjünk. A mostani törvénymódosítás miatt is készül két alkotmányjogi panasz.
(A pedagógus-szakszervezetek két levelet is írtak Novák Katalin államfőnek, arra kérve, hogy ne írja alá a pedagógussztrájkot ellehetetlenítő, kiüresítő törvénymódosítást. Semmilyen választ nem kaptak az új köztársasági elnöktől, aki éppen interjúnk készítésének napján alá is írta a törvénymódosítást – a szerk.)
Új miniszterük van, a belügyet irányító Pintér Sándor, aki parlamenti bizottsági meghallgatásán azt mondta, hogy a polgári engedetlenséget nem fogadja el, fegyelmi kérdésnek tekinti. Úgy gondolja, hogy oktatni csak abban az országban lehet, ahol rend van.
Abban tulajdonképpen igazat kell adnom Pintér Sándornak, hogy a polgári engedetlenség egy jogon kívüli kategória. Akár fogalmazhatunk úgy is, hogy fegyelmi kérdésnek tekinti, hiszen pontosan ez a lényege. A polgári engedetlenség arról szól, hogy ha valaki egy fontos, erkölcsileg és mindenféle más szempontból igazolható érdeket nem tud a jog eszközeivel érvényesíteni, akkor tudatosan olyan területre lép, amely nem a jog eszköze, hanem az engedetlenségé, tehát megtagad valamit, mert a jog nem ad más lehetőséget neki. Ilyen értelemben tehát Pintér Sándornak igaza van.
A másik kijelentéséből, hogy tanítani csak ott lehet, ahol rend van, arra kell következtetnem, hogy olyan miniszter kezébe került az oktatás, akinek nem sok köze van hozzá. Mert az, akinek tapasztalata van iskoláról, tanításról, tanulásról, tudja, hogy a pedagógiának nem a kényszerítés, hanem az együttműködés a legfőbb eszköze.
Pár hete Gulyás Gergely Miniszterelnökségért felelős miniszter, majd közleményében az erőforrás-minisztérium is türelmet kért a pedagógusoktól, mondván, sem a kormány, sem a belügyminiszter nem vitatja a béremelés szükségességét, de az ukrajnai háború és a brüsszeli szankciók okozta gazdasági és pénzügyi terhek miatt minden béremelés csak úgy valósulhat meg, ha annak pénzügyi fedezete biztosított.
Persze, való igaz, hogy béremelés csak akkor valósulhat meg, ha van pénzügyi fedezete, mert azokat a béreket majd ki kell fizetni valamiből. De az, hogy türelmet kérnek a pedagógusoktól… Nem úgy néz ki, hogy türelmesek lesznek. Ez olyan furcsa, állandóan az a vád éri a szakszervezeteket, hogy türelmetlenkednek. Nem a szakszervezetek türelmetlenkednek, hanem a pedagógusok. A szakszervezetek csak a pedagógusok kívánságait, követeléseit közvetítik, mert nekik van erre jogosítványuk. A szakszervezetek azok, akik rá tudják kényszeríteni a kormányt a tárgyalásra. A pedagógusok egyenként nem tudják rákényszeríteni.
Hány tagja van most a PDSZ-nek? Nőtt idén a tagságuk?
A tagság létszámáról nem szoktunk pontos adatot közölni. Annyit mondhatok, hogy évek óta nő, idén is bővült a létszám, és remélem, hogy ezután is így lesz. Ugyanakkor azt be kell vallanom, hogy az utóbbi egy hónapban előfordultak kilépések, méghozzá azzal az indokkal, hogy szeptembertől elhagyják a pályát.
Honnan lehetne a lehető legpontosabb adatokat kikérni erről, hogy melyik iskolából hány és milyen tantárgyakat oktató tanár hiányzik? 2019-es adatokat láttam, amelyek álláshirdetések és szülői visszajelzések alapján születtek. A PDSZ akkori elnöke, Szűcs Tamás azt mondta, hogy a felvételt nyerő pedagógushallgatók jelentős része lemorzsolódik, a végzett diákok harminc százaléka egy éven belül, további harminc százalék öt-hat éven belül elhagyja a pályát. Van erről friss adat?
Friss, hiteles adatot elég nehéz szerezni. Mi is az intézményekben levő csoportjainktól, tagjainktól kérünk adatokat. A tankerületek, amelyeknek adatokat kellene szolgáltatniuk, kihasználnak egy nagyon furcsa helyzetet. Évek óta vitában állunk a Klebelsberg Központ elnökével, Hajnal Gabriellával, aki egyébként korábban maga is szakszervezeti vezető volt, mielőtt a tárgyalóasztal másik oldalára került (az Oktatási Vezetők Szakszervezetének elnöke volt – a szerk.).
Ő évek óta azt mondja, amikor ilyen adatot keresünk, hogy „szakadjatok már le” arról, hogy álláshelyek vannak. Nem álláshelyek vannak, hanem ellátandó órák vannak. Ezért tudják elfedni, hogy melyik iskolából hány tanár hiányzik, mert nem tarják be a 2013 óta érvényben lévő rendeletet. E szerint ugyanis a tantárgyfelosztást úgy kellene megtervezni, hogy a neveléssel, oktatással közvetlenül lekötött óraszám alsó határával kell osztani az ellátandó órákat, azaz 22 órával. Nem tudom, mennyire ismert, hogy a pedagógusoknak nincs kötött óraszámuk. Az alsó határ 22, a felső 26. Évek óta 26-tal, illetve 26 feletti óraszámmal terveznek, amiből könnyen ki lehet számítani, hogy egy negyvenfős tantestületben hány állást lehet lefedni vagy eltüntetni pusztán azzal a módszerrel, hogy nem 22-vel, hanem mondjuk 26-tal, 27-tel vagy 28 órával számolnak egy tanárnál. Gyakorlatilag eltüntetik a hiányt. Ezért csak a szülők, a gyerekek és a tanárok tudják, mekkora a létszámhiány a pedagógusok körében, mert ők ott vannak az iskolában, a szülő látja, hogy melyik órán nincs szakos tanár.
Mi is több ízben fordultunk adatkéréssel a tankerületekhez és a centrumokhoz, de természetesen általában semmilyen adatot nem kapunk.
Akkor úgy kérdezem, hogy becslései szerint hány pedagógus hiányzik a rendszerből. Melyik korosztály esetében vagy melyik tantárgynál a legnagyobb a baj?
Darabra nem tudom megmondani. Először is most indultak be a pályaelhagyások, ezenkívül nyilván nem titok, hogy a sztrájktörvényt szigorító, ellehetetlenítő akciók következtében akkora felháborodás tört ki, hogy egy alulról jövő mozgalom indult el. Egy hét alatt több mint száz bejelentés érkezett hozzánk letétbe helyezett felmondólevélről, és azt gondolom, hogy ennél a valós szám jóval magasabb.
Természetesen a fiatal pedagógusok azok, akik könnyebben mozdulnak. Van olyan intézmény, ahol egyáltalán nincs negyven év alatti pedagógus. Szerintem számolhatunk azzal, hogy a nyugdíjas tanárok foglalkoztatása nőni fog, mert nemrég felemelték heti húsz órára azt a lehetséges óramennyiséget, amelyet elláthatnak, nyilvánvalóan tudva, hogy az intézmények kénytelenek lesznek valahogy visszacsábítani a nyugdíjasokat. Azzal az eddigi lehetőséggel, hogy tíz órára lehetett szerződtetni őket, nem sokan éltek, nem kötötték le magukat.
A PDSZ évek óta kéri, hogy töröljék el azt a rendeletet, hogy a nyugdíjas pedagógusoknak – ha visszafoglalkoztatják őket – le kell mondaniuk a nyugdíjukról. Egyéni engedélyt néha adnak, de azt nagyon komolyan meg kellett indokolni mostanáig. Ez pillanatnyilag nincs a sztrájkköveteléseink között, de bármikor lehet kiegészíteni vagy módosítani. Úgy gondolom, erről is szó lesz majd a mostani a tárgyalásokon.
Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy ez kényszermegoldás. Bár a nyugdíjas pedagógusok egy része biztosan örülne a lehetőségnek, a gyerekek szempontjából nem pozitív, hogy a fiatalok helyett idősebb tanárok jönnek.
Becsléseik szerint általános iskolai tanárból vagy gimnáziumiból hiányzik több?
Az általános iskolaiból, mert a gimnáziumokban kicsit magasabbak voltak a bérek mostanáig, már a végzettség miatt is. Ez azonban szerintem most változni fog. A szakszervezeti tagságon keresztül hozzánk beérkező információk alapján úgy tűnik, hogy a friss pályaelhagyások jelentős része a középiskolákat érinti. Példaként a budapesti a Szent László Gimnáziumot említhetem, amely él járt az érdekérvényesítésben, onnan többen is jelentették, hogy szeptembertől már nem fognak tanítani.
