Mit jelent Oroszország, Putyin elnök, a tábornokok, az ukrajnai háború és a Wagner számára a lázadó zsoldosvezér, Jevgenyij Prigozsin halála? Íme öt dolog, amire érdemes figyelni az elkövetkező napokban és hetekben.
Négy nappal azután, hogy a Jevgenyij Prigozsin által bérelt Embraer 600-as magángép szétesett és a földbe csapódott Moszkvától északra, az orosz hatóságok véglegesen megerősítették, hogy valóban meghalt a Wagner-csoport zsoldosvezére.
Vlagyimir Putyin elnök már a Nyomozó Bizottság augusztus 27-i bejelentése előtt is azt sugallta, hogy Prigozsin halott.
Az orosz elnök augusztus 24-i kommentárjában múlt időben beszélt róla, felidézve, hogy a kilencvenes évek elejére, Szentpétervárra nyúlik vissza ismeretségük, és dicsérte üzleti érzékét – de azt is mondta, hogy „súlyos hibákat követett el az életben”.
Miközben a megerősítés szinte végleges bizonyosságot ad, Prigozsin halálának következményei továbbra is bizonytalanok – Oroszország és Putyin, Moszkva katonai parancsnokai és az Ukrajna elleni háború vagy a Wagner és a még agresszívabb inváziót követelő héják számára.
Íme öt dolog, amire figyelni kell az elkövetkező napokban és hetekben.
Erősebb lett Putyin, vagy gyengébb?
A lázadás volt – amelyet Prigozsin pontosan két hónappal üzleti repülőgépének lezuhanása előtt indított – a legnagyobb kihívás, amellyel Putyin szembesült. „A legközvetlenebb támadás az orosz állam ellen Vlagyimir Putyin 23 éves hatalma alatt” – ahogy a CIA igazgatója fogalmazott.
Mégis, még azután is, hogy a lázadókat árulónak bélyegezte, és „hátba szúrásnak” nevezte a lázadást, Putyin nem tett semmit, vagy csak keveset – legalábbis nyilvánosan – azért, hogy megtorolja Prigozsin zendülését, vagy megbüntesse érte. Napokkal később még találkozott is vele és néhány lázadó Wagner-vezetővel a Kremlben. Prigozsin szabadlábon maradt, jött-ment Oroszországban és Belaruszban, felbukkant Afrikában, ahol látszólag tovább próbálta terjeszteni üzleti birodalmát.
Tegyük hozzá, hogy Prigozsin hónapokon keresztül nyíltan gúnyolta és szidta Putyin katonai vezetőit. Sok Kreml-kommentátor számára az orosz elnök gyengének tűnt, hiszen a múltban nem mutatott kegyelmet az általa árulónak tartott emberekkel, többek között Alekszandr Litvinyenkóval és Szergej Szkripallal szemben.
„A Prigozsin megbüntetésére utaló egyértelmű jelek hiánya (…) egyre inkább a rendszer tehetetlenségének és petyhüdtségének jeleként értelmezhetők” – írta Alexander Baunov, a Carnegie Endowment for International Peace nevű intézet elemzője augusztus 24-én egy elemzésében.
Prigozsin halott – nem erős méreg, dróncsapás, golyó vagy autóba rejtett pokolgép végzett vele, hanem egy látványos módon, a levegőben megsemmisített magángép fedélzetén lelte halálát. Bár a Kreml tagadta, hogy köze lett volna hozzá, a baleset – amely a hatóságok szerint mind a tíz ember halálát okozta – egy maffiafilmhez hasonlít.
„Mint a maffiafilmekben: háborúzó frakciók és a főnökeik összefognak, hogy aztán tortából előugorva lelőhessék a többieket, vagy, mint A Keresztapában, kibéküljenek, mielőtt elpusztítják őket” – írta Baunov.
Putyin számára továbbra is fennállnak a fenyegetések. Az orosz elit körében egyre több kétség merül fel az Ukrajna lerohanására vonatkozó döntésével és a hadviselés módjával kapcsolatban. Oroszország gazdasága, amelyet most a háborús kiadások pörgetnek, a feszültség jeleit mutatja. Putyin a jövő márciusi választásokon várhatóan újabb hatéves mandátumot szerez, de a háborús kudarcok és a jövővel kapcsolatos bizonytalanságok a reméltnél nehezebbé tehetik a kampányt.
Annak az embernek a korai halála, aki nyíltan szembeszállt vele, mégis félreérthetetlen jelzés azok számára, akik esetleg fontolóra vennék, hogy keresztbe tesznek neki, egyfajta puccsbiztosítás az uralmának, legalábbis egyelőre. Ez azonban hosszú távon nagyon sokba kerülhet neki.
„Prigozsin megölésével Putyin rövid távú győzelmet aratott, megszilárdítva hazai hatalmát – írta Michael McFaul, az Egyesült Államok volt oroszországi nagykövete. – Hosszú távon azonban sokkal több lehet a negatív következmény, például az, hogy mennyire tudja elérni külföldön külpolitikai céljait – különösen Ukrajnában. Úgyhogy figyeljük, mi történik!”
„Putyin, valamint a biztonsági szolgálatok és a hadsereg sok tagja szemszögéből nézve Prigozsin halálának leckének kell lennie minden potenciális követőjének” – írta Tatyana Sztanovaja, az orosz politika veterán szakértője a Telegramra posztolt bejegyzésében.
„Prigozsin halála közvetlen fenyegetés mindazoknak, akik a végsőkig kitartottak mellette, vagy nyíltan támogatták. Ez inkább megijeszti, mint tiltakozásra ösztönzi őket – írta. – Ezért sem várható semmilyen különleges reakció. Lesz neheztelés és elégedetlenség, de politikai következmények nem lesznek.”
A háború pokol. Mi lesz a különleges katonai művelettel?
Prigozsin Wagner-csapatai az elmúlt 18 hónapban jól látható és kulcsfontosságú harctéri szerepet játszottak Ukrajna több helyszínén. A Wagner-erők részt vettek a donbászi Mariupol ostromában 2022 tavaszán, és élen jártak a tíz hónapig tartó bahmuti ostromban.
Prigozsin gondoskodott arról, hogy az oroszok tudjanak a jelenlétükről és áldozatvállalásukról, és nemcsak harcedzett katonáira irányította a figyelmet, hanem arra a több ezer börtönviselt elítéltre is, akiket beszervezett és harcba küldött.
De a Wagner-erők csak egy kis töredéke volt a több százezer bevetett orosz katonának, akik most egy lassú, de könyörtelen ukrán ellentámadással néznek szembe, amely offenzívától Kijev azt reméli, hogy megfordítja a háború menetét.
A harctéren Oroszország teljesítményét valószínűleg nem befolyásolja jelentősen a Wagneren belüli bizonytalanság – mondják elemzők. A Kreml már korábban is arra törekedett, hogy a védelmi minisztérium formális parancsnoksága alá vonja a zsoldosokat, és ez a folyamat valószínűleg felgyorsul.
„Végül is az orosz vezető 18 hónapig képes volt háborút vívni és feltartóztatni Ukrajna erőfeszítéseit, hogy felszabadítsa területének nagyobb részét – és nem a Wagner sokat dicsért harctéri teljesítménye miatt – írta Alexander Gabuev, a berlini Carnegie Russia Eurasia Center igazgatója a Financial Timesban –, hanem a kormány által mozgósítható erőforrások puszta mennyisége, a bajba jutott orosz gazdaságot talpon tartó emberek képessége és Putyin otthon betöltött vitathatatlan pozíciója miatt.”
A legfelsőbb vezetési szinteken eközben Prigozsin eltávolítása megerősíti annak a két embernek a hatalmát, akiket ki nem állhatott: Szergej Sojgu védelmi miniszter és Valerij Geraszimov tábornok, vezérkari főnök pozícióját.
Ami visszahat Putyinra és a legfelsőbb vezetésre, az a kritika, amellyel Prigozsin és szövetségesei gyakran ostorozták Sojgut és Geraszimovot – az ukrajnai művelet vezetése, magatartásuk és háborús döntéseik, ami külső megfigyelők szerint objektíve jogos volt.
Meghunyászkodásra készteti-e Prigozsin példája a héjákat és a nacionalistákat?
Szakértők úgy vélték, az egyik ok a sok közül, amiért Prigozsin olyan sokáig húzta, a Sojguval és Geraszimovval szembeni kritikája volt; hangot adott az orosz katonai struktúrák intézményi problémái miatt szenvedő egyszerű katonák valódi panaszainak.
Prigozsin kirohanásai annál is inkább figyelemre méltók voltak, mivel a Kreml egyébként az „Orosz Föderáció fegyveres erőinek lejáratása” bűncselekmény bevezetésével kriminalizálta az ukrajnai háborús erőfeszítésekkel kapcsolatos összes nyilvános bírálatot. Többtucatnyi orosz, aki kritizálta vagy ellenezte a háborút, börtönbe került – de Prigozsin nem.
A Wagner-csoport vezetőjének eltávolítása megszünteti a leghangosabb nyilvános bírálatot, de a Sojguval és Geraszimovval szembeni alapvető kétségek megmaradnak – olyan kétségek, amelyek felerősödnek, ha Ukrajna jelentős áttörést ér el az ellentámadás során.
Nem Prigozsin volt az egyetlen, aki panaszkodott. Igor Girkin volt hírszerző tiszt, a Donbászban 2014-ben kirobbant szeparatista háború egyik vezéralakja, akit a holland bíróság elítélt a maláj légitársaság MH17-es járata Ukrajna feletti 2014-es lelövése miatt, szintén ismert nyers nyilvános kritikáiról. Prigozsinhoz hasonlóan Girkin is azt akarta, hogy a parancsnokok – végső soron Putyin – általános mozgósítást rendeljenek el, és még nagyobb erőt vessenek be Ukrajna ellen, arra törekedve, hogy romba döntsék az országot. Júliusban Girkin „haszontalan gyávának” nevezte Putyint.
Prigozsinhoz hasonlóan azonban Girkint is szinte teljesen elhallgattatták. Júliusban – néhány nappal megjegyzése után – szélsőségesség vádjával letartóztatták. A moszkvai Lefortovo börtönben várja a további vizsgálatot és a tárgyalást.
Nem világos azonban, hogy valóban sikerült-e lakatot tenni a szájára. Augusztus 24-én egy rejtélyes üzenet jelent meg Telegram-csatornáján, amelyben „Oroszország ellenségének” nevezte Prigozsint, és politikai felfordulásra figyelmeztetett.
„Nem mondhatom, hogy feldúlt lennék, hiszen Prigozsin nemcsak személyesen volt az ellenségem, hanem nagyjából Oroszország ellensége is – áll a bejegyzésben. – Ugyanakkor a történtek nem válthatnak ki belőlem pozitív reakciót, mivel ez újabb bizonyítéka az oroszországi zűrzavar további elmélyülésének.”
Elhervad-e a Wagner?
A katonai magáncégek hivatalosan illegálisak az orosz törvények szerint. Ez azonban nem akadályozta meg a vállalkozó szellemű üzletembereket abban, hogy létrehozzák ezeket – a különböző hírszerző ügynökségek vagy állami irányítású vállalatok támogatásával, finanszírozásával vagy felügyeletével.
A Wagner a leghíresebb és leghírhedtebb, amelynek harcosai olyan helyeken tűzték ki zászlaikat és hagytak maguk után káoszt, mint Mali, a Közép-afrikai Köztársaság, Szudán, Líbia és Szíria – nem is beszélve Ukrajnáról, azóta, hogy Moszkva felszította és elősegítette a 2014-ben a Donbászban indult háborút.
Növekedését sokak szerint nagyrészt egyedülálló struktúrájának köszönhette. Jövedelmező bevételeket termelt olyan üzleti vállalkozásokból, mint a Közép-afrikai Köztársaságban folytatott aranybányászat és kereskedelem, és bevételt termelt abból, hogy biztonságot nyújtott a szövetségeseknek, például azoknak, akik a rezsim tulajdonában lévő olaj- és gázipari létesítményeket védték.
Ez utóbbi funkció az orosz külpolitika kiterjesztéseként szolgált, befolyásolva a belpolitikát és kiterjesztve Moszkva hatókörét, különösen olyan helyeken, ahol az Egyesült Államokkal vagy Franciaországgal versenyezhetett. Tekintsük ezt a kemény-puha hatalom egy formájának, amely a közvetlen érintettség tagadhatóságának látszatát biztosította Moszkva számára.
Emiatt kevés szakértő hisz abban, hogy a Wagner teljesen eltűnik; harcosai kegyetlenségük és harctéri ügyességük miatt hírnevet szereztek, amit kamatoztatni lehet.
De ahogy ukrajnai katonai struktúrái is a védelmi minisztérium közvetlen ellenőrzése alá kerülhetnek, úgy üzleti vállalkozásai is valószínűleg új felügyeletet kapnak – esetleg az orosz hírszerző ügynökségek vagy más, állami irányítás alatt álló szervezetek veszik át az irányítást.
Prigozsin nélkül a Wagner mégis kevésbé hatékony erő lehet. Ez lehetőséget adhat más katonai magáncégek számára, amelyeket az elmúlt években hoztak létre – és amelyek egyes esetekben szorosan kötődnek az államhoz.
Mi a helyzet Armageddon tábornokkal?
Ennek a shakespeare-i drámának egy másik főszereplője az az orosz parancsnok, akit tavaly rövid időre, néhány hónapra az ukrajnai háborús művelet élére állítottak: Szergej Szurovikin tábornok.
Ahogy beceneve is mutatja, a légierőt eddig irányító Szurovikin kíméletlenebb parancsnoknak számított, ami az egyik oka annak, hogy Prigozsin, Girkin és mások is támogatták.
Röviddel azután, hogy októberben átvette az ukrajnai hadművelet parancsnokságát, utasította az orosz erőket, hogy kezdjék el bombázni Ukrajna elektromos hálózatát és más polgári infrastruktúráját, hogy terrorizálják a lakosságot és behódolásra kényszerítsék a kijevi kormányt.
Prigozsin vélhetően a 2010-es évek közepén került közel hozzá, amikor Szurovikin a szíriai orosz erők főparancsnokaként szolgált. A Wagner katonái akkoriban már Szíriában voltak, és ottani olaj- és gázipari létesítményeket őriztek.
Szurovikin azonban csak körülbelül két hónapig maradhatott az ukrajnai művelet élén. Putyin felmentette parancsnoki pozíciójából, helyére pedig az került, akit Prigozsin kegyetlenül szidott és gúnyolt: Geraszimov.
Szurovikinnek voltak szövetségesei az orosz védelmi struktúrákban, akikre Prigozsin támaszkodott, hogy biztosítsa Bahmut mellett harcoló csapatai megfelelő ellátását. De tavasszal panaszkodott, hogy nem kap elegendő lőszert.
Amikor Prigozsin június 23-án elindította a lázadást, Szurovikin egy szokatlan videóban tűnt fel, amelyben felszólította a Wagner-csapatokat, hogy vonuljanak vissza, és vessenek véget a zendülésnek. Egyes megfigyelők megkérdőjelezték, mennyire volt hiteles a felhívás, mondván, úgy tűnt, kényszer alatt cselekszik. Név nélkül nyilatkozó amerikai illetékesek szerint Szurovikin előre tudhatott a lázadásról.
Miután a lázadás véget ért, Szurovikin eltűnt a nyilvánosság elől. Olyan pletykák terjedtek, hogy őrizetbe vették, és házi őrizetben, rosszabb esetben börtönben lehet.
Az a gyanú is felmerült, hogy a katonai vezetés vagy a hírszerzés struktúráin belül mások is tudtak Prigozsin lázadásáról, vagy szimpatizáltak vele.
Augusztus 22-én az orosz média arról számolt be, hogy Szurovikint felmentették a légierő parancsnoksága alól, de a védelmi minisztérium rendelkezésére bocsátották – valószínűleg más posztra helyezték át a hadseregen belül.
A jelentések azonban, amelyeket még nem erősítettek meg, nem jelezték, hogy letartóztatták, elbocsátották volna a hadseregtől, vagy akár lefokozták.
Egy nappal a Szurovikin új feladatköréről szóló hírek után zuhant le Prigozsin repülőgépe.
