Miután Bosznia-Hercegovina ügyészsége elrendelte a szeparatista vezető őrizetbe vételét, a boszniai Szerb Köztársaság új alkotmánytervezetet fogadott el.
Az új alkotmány a szerb nép államaként határozná meg a boszniai Szerb Köztársaságot, önrendelkezési jogot biztosítana számára, illetve saját hadsereget hozna létre. Mindez éles ellentétben áll Bosznia-Hercegovina alaptörvényével és a daytoni békeszerződéssel, amely két entitásra osztotta az országot.
A jelenlegi helyzetben a világ legbonyolultabb államberendezkedésű demokráciájának tartott Bosznia-Hercegovina közelebb sodródott a szakadékhoz, ahova a szerb entitást vezető Milorad Dodik korábban már többször eljuttatta. De ez nem volt mindig így.
A 66 éves politikus karrierje viharos időszakban kezdődött, amelyet Jugoszlávia felbomlása és az azt követő boszniai háború határozott meg. Először 1998-ban lett az országot alkotó két államalakulat – a másik a Bosznia-hercegovinai Föderáció – egyikének, a Szerb Köztársaságnak a miniszterelnöke, 2001-ig töltötte be a tisztséget. Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter akkoriban „friss fuvallatnak” és „olyan úriembernek” nevezte Dodikot, aki „úgy tűnik, eltökélte, hogy helyesen cselekszik Boszniában”.
Ehhez kapcsolódóan: Aznap jelent meg a TEK Boszniában, amikor elítélték az Orbánnal jó viszonyt ápoló Milorad Dodikot
Később, 2010 és 2018 között már volt a boszniai Szerb Köztársaság elnöke. Gyakran annak tulajdonítják hatalomra jutását, hogy képes volt eligazodni a változékony politikai környezetben, és a nacionalista érzelmekre apellálva a szerb érdekek határozott szószólójának mutatta magát. Jó ideig mérsékelt politikusnak tartották, aki támogatja az együttműködést a nemzetközi közösséggel, és a daytoni békemegállapodást.
Ahogy azonban megszilárdította a hatalmát, és különböző kihívásokkal – többek között gazdasági nehézségekkel és etnikai feszültségekkel – szembesült, nacionalistább és konfrontatívabb irányba tolódott el a retorikája. A kétezres évek közepére Dodik populistább képet kezdett sugározni, és a szerb entitás autonómiájának megerősítésére összpontosított.
Kormánya a szarajevói központi hatóságokkal szembeni egyre dacosabb kiállása miatt került az újságok címlapjára, és gyakran bírálta a nemzetközi közösség főképviselőjét is, akinek a feladata a reformok és a béke felügyelete a daytoni egyezmény alapján. Számos alkalommal hangoztatta a függetlenségi népszavazás szükségességét a háború utáni politikai keretben marginalizáltnak érző választói bázisra apellálva.
Hivatali ideje alatt sok bírálatot kapott tekintélyelvű tendenciái, a demokratikus intézmények aláásása és az urambátyámrendszer miatt, emellett olyan médiakörnyezet jellemezte a kormányzását, amelyben elnyomják az ellenvéleményt.
Támogatói azzal érvelnek, hogy stabilitást és fejlődést hozott az országnak, de ellenfelei azzal vádolják, hogy elmélyítette a megosztottságot az ország etnikai közösségei között, és aláásta az állam intézményi integritását.
Az utóbbi években, a balkáni és európai feszültségek erősödése közepette Dodik egyre közelebb került a kontinens nacionalista és populista erőihez. Gyakran fenyegetett azzal, hogy ki fogja vonni Bosznia állami intézményeiből a Szerb Köztársaságot; ez szakemberek szerint aggodalomra ad okot a konfliktus kiújulásával kapcsolatban. Emellett igen szoros szövetségre lépett Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
A jelenleg amerikai és brit szankciók hatálya alatt álló Dodik megtagadta a nemzetközi főképviselő több utasításának végrehajtását, ez vezetett a mostani válsághoz.
Ehhez kapcsolódóan: Lassan és csak részben valósulnak meg Orbán Dodiknak tett ígéretei
