A Kínai Kommunista Párt (KKP) egyik vezetője leszögezte: komoly erőfeszítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy Tibetben a sztenderd mandarin nyelvet, illetve a nemzet kulturális és egyéb jelképeit használják.
Vang Jang, aki a KKP legnagyobb befolyással rendelkező testületének, a Politbüro Állandó Bizottságának tagja erről Tibetben, az évszázadokon keresztül a dalai láma rezidenciájának számító lhászai Potala-palotánál beszélt a himalájai régió elfoglalásának hetvenedik évfordulója alkalmából.
A kormány hivatalos narratívája szerint az ország 1950-ben „békésen felszabadította” a tibeti földműveseket egy „elnyomó teokrácia rabigája” alól, és visszaállította a kínai fennhatóságot a terület felett.
Sokak szerint Peking erőszakos asszimilációja a hagyományos buddhista kultúra végét jelentheti Tibetben, amely történelmének legnagyobb részében gyakorlatilag függetlenséget élvezett.
Az etnikai kisebbségekre vonatkozó politikáért felelős Vang a válogatott hallgatóság előtt tartott beszédében aláhúzta, hogy „letörték a dalai láma és csoportja, illetve az ellenséges erők által folytatott szeparatista és szabotázsakciókat”, valamint kiemelte a térség gazdasági fejlődését.
„Tibet 1951 óta elindult egy úton, amely a sötétségből a világosság, az elmaradottságból a haladás, a szegénységből a virágzás, az autokráciából a demokrácia, a zártságból a nyitottság felé vezet” – fogalmazott.
Tovább a szocializmus útján
Elmondta, hogy a tibetiek különböző állami testületekben képviseltethetik magukat, a régió pedig, ahova a hatóságok korlátozzák a külföldiek belépését, tavaly mintegy 160 millió turistát fogadott.
„Kizárólag a KKP vezetését és a szocializmus útját követve érheti el Tibet a fejlődést és a prosperitást” – szögezte le.
A dalai láma 1959-ben Indiába menekült, miután Mao Ce-tung kínai vezető katonái vérbe fojtották a kommunista uralom elleni lázadást az ősi tibeti fővárosban, Lhászában. A himalájai régió hivatalosan a Kínai Népköztársaság autonóm területe, de valódi önállóság nélkül. Az elnyomás számos esetét, változatos formáit tartják nyilván a jogvédők.
A Nemzetközi Kampány Tibetért nevű, amerikai székhelyű szervezet szerint „a tibetieknek nincs semmi okuk ünneplésre, miután a kínai intézkedések nyitott börtönné változtatták Tibetet, a helyiek életének minden aspektusát korlátozva. Hetvenévnyi elnyomás után az egyetlen dolog, ami alól a tibeti népnek »békésen fel kellene szabadulnia«, az Kína brutalitása” – írták.
