Az unortodox külpolitikájú magyar kormány unortodox hírígényei újabb elfuserált titkosszolgálati akciót eredményeztek: a Kárpátalján lebuktatott katonai hírszerzők után most egy évekkel ezelőtt „Brüsszel” ellen indított magyar titkosszolgálati akció dekonspirálódásáról kerültek elő információk. A kémügy jövő héten kerülhet az EP plenáris ülésére.
„Brüsszel a világ egyik legnagyobb kémközpontja, több száz aktív hírszerző tiszttel, akik intézményünket veszik célba” – szerepelt abban az emailben, melyet az Európai Bizottság (EB) tisztviselői kaptak az EB vezetésétől 2024. november elején. A mailről beszámoló Politico belga biztonsági tisztviselőket idézett, akik szerint egyes nagykövetségeken a diplomaták 10-20 százaléka hírszerző tiszt. A cikk az orosz, kínai, és nem az EU saját „alkotóelemei”, a tagországok felől érkező fenyegetettségről ír.
A Direkt36 (egy belga lappal és egy német tényfeltáró szervezettel közösen) viszont nemrég egy olyan, közel tíz évvel ezelőtti esetről számolt be, amikor a magyar hírszerzés igyekezett információkat szerezni az Európai Unió intézményeiben (tehát nem a magyar Állandó Képviseleten, az uniós nagykövetségen) dolgozó, tehát EU-tisztviselő magyaroktól és informátorokat beszervezni közülük. A kudarcot vallott hírszerzési próbálkozás (amelyet az Állandó Képviseletre érkezett, ott diplomáciai fedésben dolgozó hírszerzők végeztek) 2015-17 között történt, amikor Lázár János felügyelte a hírszerzést, vagyis az Információs Hivatalt (IH).
A kísérletet még akkor lebuktatta a EU biztonsági szolgálata (az EU-nak nincs titkosszolgálata) és a belga titkosszolgálat, így természetesen régóta tud róla az EB vezetése is. Vagy talon-ügy lehetett (amilyen valószínűleg az ukrán kémelhárítás által lebuktatott magyar katonai hírszerzési próbálkozás ukrán kezelése is volt) vagy az EB egyszerűen nem akarta deklarálni, hogy egyik tagállama kémkedik utána.
Az EU és/vagy a belga titkosszolgálat most mégis kiszivárogtathatta az esetet a sajtónak (és dolgozták föl ezután a médiumok, köztük egy belga lap), mondta egy, az ügyet régebb óta ismerő forrásunk. (Azt a Direkt36 is írja, hogy az „egész brüsszeli magyar hírszerző hálózat” kompromittálódott 2017-ben.) Szerinte a szivárogtatás időzítve volt, ami „egy visszavágás az Orbán kormánynak”, ami teleplakátolta az országot az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen mumus-képeivel (Soros, Juncker, Weber, Zelenszkij után és mellett). Az ukrán kormány hasonlóan járt el a lebukott magyar kémek ügyének talonban tartásával, majd egy megfelelő pillanatban történt előhúzásával.
Mivel az eset közel tíz éve ismert volt az EB-ben, Ursula von der Leyen most meghirdetett vizsgálata, benne a magyar Állandó Képviseletet akkor vezető, most uniós biztos Várhelyi Olivér meghallgatásával, inkább csak színjátéknak tekinthető. „Olyanról rendelnek el most egy vizsgálatot, amit már évek óta tudnak. Ez egy látványpékség a magyar kormány szívatására”, mondja megkérdezettünk.
Mindezt egy olyan helyzetben, amikor már az Unió bírósága előtt van az az ügy, amelyben az Európai Parlament (EP) perelte be az Európai Bizottságot, mert az szerinte megalapozatlanul szabadított fel kohéziós forrásokat Magyarországnak 2023-ban: a befagyasztott magyar uniós támogatásokból 10,2 milliárd eurót. Az EB-nek tehát érdeke (már egy ideje egyébként) a magyar kormánnyal szemben az EB-nél sokkal kritikusabb EP-többség felé az – egyébként az EU destabilizálását nyíltan zászlajára tűző - Orbán-kormány ellen határozott fellépést mutatni.
Egy Brüsszelben dolgozó kormánypárti forrásunk is bosszúról beszél, amit szerinte mutat Daniel Freund német EP-képviselő fellépésének mostani időzítése is. Freund is a magyar kormányt gyanúsította meg – az uniós biztonsági szolgálat véleményére hivatkozva – azzal, hogy a levelezését fel akarták törni. Ami a most megismert magyar hírszerzői aktivitás ismeretében nem tűnik alaptalan vádaskodásnak, hiszen Freund keményen kritikus a magyar kormánnyal szemben. A képviselő most magát Orbán Viktort perelte be egy német bíróságon a kémkedési kísérlet miatt.
Miniszter komoly hírigényekkel
„Nekem az a dolgom, hogy megvédjem a hazámat. Ha netán azt tette volna a magyar hírszerzés, és összeszedve minden bátorságát és felkötve a gatyaszárát, hogy elment volna Brüsszelbe, és meg akarta volna tudni, hogy akarnak nekünk ártani, akkor kitüntetném őket, és nem lecseszném. Mert ez a dolguk, hogy megvédjék a hazájuk érdekeit… megvédjék az ország függetlenségét”, nyilatkozta a cikk után Lázár János.
Forrásunk nem ismerte azokat a körülményeket, amelyekben a hírszerzés megkapta ezt a hírigényt, de abban biztos, hogy a szolgálatokat felügyelő miniszternek tudnia kellett róla, még ha most Lázár azt mondta is, hogy nem emlékszik. Megkérdezettünk abban biztos, hogy akkor is (most is) úgy adtak ki feladatot az aktuálisan a szolgálatokat felügyelő politikusok, hogy “kiadja reggel nyolckor, hogy délre legyen meg, és hajtják őket, mint a lovat. Így csak elcseszni lehet dolgokat.” Lázár János mostani, ellentámadásba átmenő nyilatkozatával valójában kormányzati szinten ismerte el, hogy ilyen feladatot kiadott vagy arról tudott.
A Direkt36 2024 végén azt a Lázárt érintő, pár évvel korábbi esetet mutatta be, amikor az megfigyelte és lehallgatta az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) Magyarországra érkező ellenőreit is, amikor azok Magyarországon Tiborcz Istvánt szépen felívelő oligarcha-pályáján elindító cégét, az Eliost vizsgálták uniós forrásokkal való visszaélések miatt.
Ebben a cikkben megírták azt is, hogy miután Lázártól Szijjártó Péter külügyminiszterhez került az IH, egy nagy vizsgálat zajlott ott le. Információink szerint azt az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH), a belső elhárítás végezte, ami Pintér Sándor alá tartozott. Pintér és Lázár köztudomásúan nem szívelték egymást. A vizsgálók arra voltak kíváncsiak, hogy milyen vizsgálatok folytak Lázár alatt az IH-ban, de a vizsgálat megállapításait elzárták.
A macska kint és bent sem fog egeret
Az abban az időben Brüsszelben, az Állandó Képviseleten dolgozó Magyar Péter is megszólalt. Szerinte a nagykövetségen akkor, Lázár János minisztersége idején köztudomású volt, hogy „titkosszolgálati emberek kerültek kihelyezésre Brüsszelbe”. Szerinte erről Várhelyi Olivér akkori uniós nagykövet (és Magyar egykori főnöke) is tudott, bár most, az uniós vizsgálat során ezt tagadta.
Magyar szerinr amikor „szakpolitikai felkészültséggel nem rendelkező fura figurák érkeztek Brüsszelbe fedett, „diplomata” munkakörbe…az lehetett a feladatuk, hogy magánéletileg és politikailag terhelő információkat gyűjtsenek magyar és külföldi diplomatákról, vezetőkről.”
A követségek biztosítását, védelmét az ellenséges kémtevékenységtől jórészt szintén az IH végzi, de van, ahol az AH. Ez a munka azt is jelenti, hogy a követségi munkatársak nemzetbiztonsági kockázatot rejtő kapcsolatait, szokásait is ismerniük kell, valamennyire róluk is információkat kell gyűjteniük. Ez az, ami nem sikerült a gyerekpornográfiával az egyik amerikai szolgálat által lebuktatott Kaleta Gábor esetében, ugyanakkor az az eset is ismert, amikor kicsapongó életvitele miatt – melyre a szolgálat hívta fel a Külügy figyelmét – visszahívtak egy Távol-Keleten dolgozó magyar diplomatát. De a Direkt36 által most megírt ügyben nem erről a titkosszolgálati feladatról van szó, hanem hírszerző munkáról.
Ad egy árnyalatot a történetnek, hogy a magyar szolgálatoknak hivatalosan – tehát nem diplomata színekben – is dolgoznak szakemberei az EU biztonsági szolgálatánál, ahogy más tagállamoknak is. Speciális tudásuk és egy külön képzés után kerülnek oda, lényegében az EU biztonságát segítendő. Más tagországok szolgálatai is küldenek oda embereket. Ők nem diplomáciai fedésben dolgoznak.
Igaz, úgy hallottuk, hogy ahogy más titkosszolgálati együttműködésekben, úgy ebben is egyre formálisabbá, ritkábbá válnak ezek az együttműködések a magyar kormány politikája (elsősorban annak oroszbarátként történő megítélése) miatt, más szolgálatok nem feltétlenül osztanak meg minden információt a magyarokkal. Teljes mértékben persze ezt sosem teszik senkivel, de a magyarokat ezen az egyébként alapvetően kollegiális szférában is erősödő bizalmatlanság övezi.
Ami a most napvilágra került, de Brüsszelben évek óta ismert ügy fényében (is) érthető: miközben bizonyos magyar titkosszolgák magyar diplomáciai fedésben az EU-ra igyekeztek kémkedni, EU-tisztviselő magyarokat beszervezni, aközben kollégáik hivatalos, az EU által szignált „kiküldetésben”, nem diplomataként az EU biztonságának megerősítésén dolgoztak. Vagyis az EU-nak és nem a kormányuknak – ahogy ezt például az uniós biztosok megbízatása is előírja.
„A legnagyobb baj, hogy Európát nem az európai titkosszolgálat védi, hanem mindenki egyenként védi a saját szuverenitását, úgy, ahogy akarja, tudja”, mondja egy másik megkérdezettünk. (Erről beszélt lapunknak egy éve Révész Béla, a Szegedi Egyetem titkosszolgálatokat kutató tanára is.) Így minden titkosszolgálati együttműködés csak lózung, mert a kooperáló felek között nincs teljeskörű információcsere és nincs egységes adat- és információ-nyilvántartás. „Mivel ez a jelen szabályozás szerint önálló belügy, tehát érinthetetlen, így nincs szolgálatok közötti fúzió sem. Belgium tehát a saját titkosszolgálatával védekezik egyedül az összes ismert és ismeretlen titkosszolgálati szereplő ellen, az összes brüsszeli aktor védelmében”, mondja forrásunk.
Hasonló módszerekkel már az EU elődjére is rádolgoztunk
„Brüsszelben a hírszerző-elhárító tevékenység az ottani kínai, iráni, orosz stb. emberek esetében érdekes. Persze szövetségesekre is kémkedik mindenki, csak nem ilyen hülyén”, mondja egyik forrásunk. A szövetségi rendszeren belüli kémkedés műfaja akkor is létezne, teszi hozzá, ha nem ilyen lenne a magyar politika. Persze itt nem más országra, hanem egy olyan entitásra kémkedett a magyar kormány, melynek maga is tagja.
A Direct36 idézte az EU hírszerzési koordinációs ügynökségének (EU INTCEN) 2016 és 2020 közötti vezetőjét. (A lap nem írja ugyan le, de akkor ő irányíthatta a magyarok lebuktatását is – a belga szolgálat mellett.) Szerinte „A Varsói Szerződés volt országai közül egynéhányban még mindig érzékelhető a szovjet társadalmi, politikai, sőt néha hírszerzési örökség is.”
Germuska Pál történész a Kémek a „Bagolyvárban”? Avagy a magyar hírszerzés és az Európai Gazdasági Közösség című 2018-as tanulmányában arról ír, hogy az 1990 előtti egypárti, szocialista korszak magyar hírszerzése hogyan foglalkozott az európai integrációval és a Közös Piac (az EU elődje) különféle szerveivel.
Az 1960-as évek közepétől a brüsszeli magyar nagykövetségen dolgozó diplomaták a hírszerzés számára is jelentettek a Közös Piacról, a 80-as években az Európai Gazdasági Közösségről, és hatékonyan szerveztek be ott dolgozó tisztviselőket. Ahogy 2016-17-es hírszerzők felé támasztott hírigény az EU-t egyre inkább ellenségként tételező magyar kormány felkészülését hivatott szolgálni az EU-val folytatott viták, jogi eljárások során, elődeik ugyanúgy az akkori politika igényeit szolgálták ki: az „állambiztonság szervezeti ügyrendjeiben megtestesülő feladatmeghatározások hűen tükrözik a gazdaság- és kereskedelempolitika változásait is”, írja a történész.
Például 1972 őszén információkat kellett beszerezni a Közös Piac kibővülésével változó helyzetről, a közösségnek a szocialista országok irányában követni kívánt kereskedelempolitikájáról vagy a tervezett vámcsökkentési tárgyalásokkal kapcsolatban. 1978-ban „már a Közös Piac beruházási tervei, a Magyarországra érkező delegációk nem diplomata tagjainak tervei, a beutazó vállalatvezetők ajánlatainak háttere és hasonló bizalmas értesülések is ott szerepeltek a megszerzendő információk listáján”.
Az EGK elleni hírszerző munkánk címet viselő dokumentum a következők szerint tűzte ki a legfontosabb célokat:„Az Európai Gazdasági Közösség irányában folytatott hírszerző munkánk alapvető feladatának a nyugat-európai gazdasági, politikai integráció fejlődésének – e fejlődés főbb tendenciáinak – állandó figyelemmel kísérését, a Tízek Magyarországot, a KGST[-t], illetve a szocialista országokat érintő terveinek megismerését tekintjük.”
1985. márciusában a magyar hírszerzés – a korábbi feladatszabásnak/hírigénynek megfelelően – „objektumdossziét nyitott a firenzei Európai Egyetemi Intézetre (EUI) is, „Bagolyvár” fedőnéven. Az intézet mint a Közös Piac „egyik fontos káderképző központja” került a célkeresztbe.” Ez az Intézet Magyarország mostani kormányának is a bögyében lehet, mert ők készítik el kétévente az uniós Médiapluralizmus jelentést, melyet lapunk is ismertetni szokott.
A vizsgált dossziékból világosan kiderül, hogy a Közös Piaccal kapcsolatosan élénk információcsere zajlott a szovjet hírszerzéssel is, írja Germuska Pál.
Kit tart éppen ellenségnek a párt?
Akkor két ellenséges blokk állt szemben, és Magyarország az egyik tagjaként kémkedett az Európában egységesülő másik ellen – miközben mind intenzívebb kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokban állt vele. A mai Magyarország gazdaságilag már teljesen kiszolgáltatott az egységes európai gazdaságnak, és egyik legfőbb haszonélvezője az EU-integrációnak. Eközben – jórészt belpolitikai, szavazatszerzési okokból – kormánya sokkal jobban ostorozza az Uniót, mint egykor a kommunista kormányok tették – főleg a 80-as években. A Fidesz-kormány deklaráltan nem vállal értékközösséget az EU-val, elhangzott már az is, hogy kizárólag érdekből vagyunk a tagjai. A technika, a módszerek azonosak akkor és most.
A szövetségi rendszeren belüli kémkedésnek is vannak előzményei: a szocialista Romániában ugyanolyan rezidentúrát épített a magyar szolgálat, mint amilyenre most tett kísérletet Brüsszelben. És akkor is jórészt a kinti magyar kisebbséget használta erre.
A titkosszolgálat és a mindenkori hatalom összekapcsoltsága fényében az sem elképzelhetetlen, hogy a mai magyar kormány a NATO-val kapcsolatban támasszon hírigényeket a szolgálatok felé. „Az operatív helyzet megítélése mindig az adott ország érdekeitől és igényeitől függ”, mondja megkérdezettünk. „Ha olyan speciális érdekek jelentkeznek, amelyek védendőek a belső szuverenitás vonatkozásában, de valamilyen oknál fogva ezekkel az érdekekkel szembe megy egy feltételezett NATO-intézkedés, akkor lehetséges egy olyan modell felállítása, amelyben indokolt a NATO elleni hírszerzés. Orbánék sok mindent ki tudnak találni” – mondja forrásunk.
Úgy tudjuk, hogy a kémügy jövő héten kerül az EP plenáris ülése elé, határozathozatal nélkül, csak a felszólalók adok-kapokja várható.
