Hiába kértek pénzügyi segítséget Brüsszeltől, nem kaptak. Az autópálya még meg sem épült, de hatalmas összeggel tartoznak Kínának. És: az ügy felveti a kérdést, milyen problémákat okozhat Peking befolyása az Európai Unió határvidékén?
Montenegró nem kis kéréssel fordult az Európai Unióhoz, amelynek egykor tagjává szeretne válni: segítsen rendezni a Kínával szemben fennálló 1 milliárd dolláros adósságát. Podgorica egy ellentmondásos autópálya-projektre kapta a pénzt Pekingtől, a hitel azonban katasztrofális pénzügyi helyzetbe sodorta.
Ana Pisonero uniós szóvivő azt mondta a Szabad Európának, hogy az EU „nem fizeti ki harmadik felek adósságát”, bár hozzátette: „Brüsszelt aggasztják a kínai befektetések potenciális társadalmi, gazdasági és pénzügyi következményei, valamint az adósságfüggőség” kockázata.
A szóvivő hozzátette ugyanakkor, hogy az unió hajlandó támogatást felajánlani a 10 milliárd eurós Nyugat-balkáni Gazdasági és Befektetési Programon keresztül.
„A program más állami és magánbefektetők – köztük az Európai Befektetési Bank – nagyon kedvező feltételekkel adott forrásait teszi hozzáférhetővé” – mondta.
A geopolitikai rivális már a hátsó udvarban van
Közben Montenegró régóta épülő és még mindig befejezetlen autópályája ráirányítja a figyelmet az EU peremén folyó szélesebb geopolitikai játszmára: arra, hogy az elmúlt években drámai módon megnőtt Kína befolyása a Balkánon.
A montenegrói vezetés feje felett Damoklész kardjaként lebeg a kínai kölcsön közelgő törlesztési határideje. Az autópályát a Kínai Út- és Hídépítő Vállalat (CRBC) kivitelezi.
Miközben a montenegrói kormány tagjai azon agyalnak, hogyan törlesszenek Pekingnek, az ország egy sor politikai és gazdasági kihívással néz szembe. Például: a pandémia miatt visszaesett a gazdasági húzóágazatnak számító turizmus. Montenegró fizetési képessége így meggyengült, az EU pedig ebben a helyzetben mondott nemet Podgorica kérésére.
Az ország teljes államadósságának körülbelül egynegyede van kínai kézben. Maga az államadósság tavaly már elérte a GDP 103 százalékát, és ha Podgorica nem tud fizetni az autópályáért, akkor Kína montenegrói földekre és más állami vagyonra teheti rá a kezét.
A Kínai Export-Import Bankkal kötött szerződés szerint az első törlesztőrészlet júliusban esedékes.
A tét magas Podgorica és Brüsszel számára is
Montenegrónak most más pénzügyi lehetőségek után kell néznie, míg az EU-nak módot kell találni arra, hogy megerősítse befolyását a Nyugat-Balkánon, ahol Kína sikeresen épít ki kapcsolatokat, például azzal, hogy vakcinákat adományoz és segélyt biztosít a pandémia okozta válságban.
„Nem meglepő, hogy mire jutott ez a projekt, már az elején látszott, hogy baj lesz belőle” – mondta Vuk Vuksanovic, a Belgrádi Biztonságpolitikai Központ kutatója a Szabad Európának a kínai finanszírozású autópályáról.
Azt követően, hogy az EU nemet mondott, a decemberi választások után minimális többséggel felállt montenegrói kormánynak most főhet a feje, hogy hogyan oldja meg a törlesztést.
Adósságpolitika
A hitelt még a jelenlegi elnök, Milo Đukanović , korábbi miniszterelnök volt kormánya vette fel. Đukanović megkerülhetetlen tényező az országos politikában. Hazája, amely a Kis-Jugoszláviából való 2006-os kiválással lett önálló állam, 2017-ben csatlakozott a NATO-hoz, és most igyekszik eleget tenni az uniós felvételi feltételeknek.
Más balkáni államokhoz hasonlóan erős szálakkal kötődik Oroszországhoz, és infrastruktúra-fejlesztési és befektetési igényei miatt egyre inkább Kína, illetve a Peking által népszerűsített Új Selyemút program felé fordult.
Zdravko Krivokapić új miniszterelnök kormánya megpróbált elsétálni az autópálya-projekttől. Azzal érveltek, hogy az építkezés tervét a korábbi kabinet hagyta jóvá még 2014-ben. Emiatt aggodalmak merültek fel, hogy az ország képes lesz-e kifizetni az első törlesztőrészletet.
Dritan Abazović miniszterelnökhelyettes először márciusban vetette fel, hogy az uniónak segítenie kéne újrafinanszírozni a hitelt, és megakadályozni, hogy Montenegró kínai függőségbe kerüljön.
A kanyargós út
A Kínai Út- és Hídépítő Vállalat nyújtotta hitel elfogadása már a kezdetektől nagy vitákat kavart.
A projekt célja az, hogy összekössék a Montenegróhoz tartozó adriai tengerparton fekvő Bar kikötőjét és a tengeri kijárattal nem rendelkező Szerbiát. Az út három szakaszból áll és a kínai hitel csak az első 41 kilométer építését fedezi.
A szakasz egy hegyvidéki területen át fut a főváros közelében, és ez a projekt legnehezebben megépíthető része: 60 százaléka hidakból és alagutakból áll. A pálya első szakasza még nincs kész a tervezési nehézségek és a pandémia okozta késlekedés miatt. A kormány azt ígéri, hogy az év végére fejezik be.
Amikor a jelenlegi kormány még ellenzékben volt, határozottan bírálta a hitelt elfogadó elődjét, aggodalmát fejezte ki a költségek és a pályáztatás átláthatatlansága, valamint a potenciális korrupció és a hosszú távú gazdasági kockázatok miatt.
Először egy 2006-os és 2012-es hatástanulmány nyomán merültek fel kérdések a projekt gazdasági életképességéről. A 620 ezres lakosságú Montenegró először európai forrásokból próbált finanszírozáshoz jutni, majd Kínához fordult.
„Oka van annak, hogy egyes projekteket nem valósítanak meg. Csak azért, mert hozzáférhetővé válik a finanszírozás, még nem kell elfogadni a hitelt” – mondta Jonathan Hillman, a Stratégiai és Nemzetközi Kutatások központja Ázsia Visszakapcsolása projektjének igazgatója a Szabad Európának.
A MANS, az EU által pénzelt korrupcióellenes ügynökség szintén nyomást gyakorolt annak idején a montenegrói kormányra. Azt akarta elérni, hogy a parlamenti képviselők elé tárt adatokkal magyarázza el, szerinte hogyan termelt volna bevételt a projekt – még azelőtt, hogy döntöttek volna a kínai finanszírozású autópályáról.
A kabinet azonban erre nem volt hajlandó, és a szerződés több részlete máig nem került nyilvánosságra.
A kínai hitel már azelőtt pénzügyi gondokat okozott az országnak, hogy esedékessé vált volna a törlesztés. A kormány kénytelen volt megemelni az adókat és befagyasztani a közalkalmazottak bérét, hogy kontroll alatt tartsa a költségvetést.
Mivel a kabinet nem kalkulált a lehetséges árfolyamváltozásokkal, és az eredeti tervekben nem készült arra, hogy esetleg fizetős lesz a pálya egyik szakasza, a költségek meredeken emelkedni kezdtek és előrevetítették a majdani adósságproblémát. Az autópálya különösen drágának bizonyult: átlagban egy kilométer megépítése 23,8 millió amerikai dollárba kerül.
„Az autópálya körüli kockázatok már az elején világosak voltak. Mindez csak azt mutatja, mi történhet, amikor nincs rendes elszámoltathatóság és ellenőrzés az ilyen nagy infrastrukturális projektek esetében” – mondja Hillman.
Kína a Balkánon
Amellett, hogy a projekt nehéz helyzetbe hozta Montenegrót, Kína jelenléte a régióban komplikált kérdéseket vet fel az Európai Unió számára.
Peking különböző infrastrukturális és energetikai fejlesztések útján egyre jobban beágyazódik a Balkánon. Kína elkezdte megerősíteni politikai kapcsolatait – például mélyreható partnerséget épít ki Szerbiával, és ezt a tényt egyfajta hídfőállásként kihasználva terjeszkedik a szomszédos országokban.
Montenegró több szempontból is vonzó lehet Kínának. Egyrészt jelenlétet biztosít számára Európa adriai tengerpartján. Másrészt egy olyan országban növelheti befolyását és építhet ki szorosabb politikai viszonyt, amely az Európai Unió tagjává válhat.
Az, ahogy Brüsszel kezeli ezt a kérdést, befolyásolhatja a szavahihetőségét és befolyását a Balkánon. Az EU-nak ezen a téren van mit javítania: a pandémia során gondok merültek fel az európai orvosi felszerelés- és vakcina-szállítások során.
Viszont még mindig az unió a régió fő befektetője és piaca, és Brüsszel még mindig keresi a módját, hogyan segíthetne Podgoricának.
Hétfőn Clément Beaune francia külügyminiszter azt posztolta ki a Twitterre, hogy Párizs az Európai Bizottsággal vállvetve keres megoldást Montenegró adósságproblémájára, és próbálja „csökkenteni a Balkán függését Kínától”.
„Ez egy ritka lehetőség, hogy az EU magasabb fokozatba kapcsoljon a saját hátsó udvarában és visszaszorítsa Kínát” – mondta Vuksanovic.
„Ugyanakkor nem ez lenne az egyetlen stratégiai lehetőség, amit a blokk hagyott a kútba esni a Balkánon. Ha megint ez történik, az rossz jelzés lenne a régió felé, miközben zöld utat adna Pekingnek” – tette hozzá.
