Az amerikai diplomáciai forgószél mély aggodalmakat váltott ki az Egyesült Államok eddigi partnereiből. Két rendkívüli európai találkozót hívtak össze a hétre, és az ukrán elnök is megszólalt. Mindez jól jelzi a növekvő félelmet Kijevtől Londonig.
Sokan tartanak attól, hogy az Egyesült Államok és Oroszország megpróbálja megkötni a saját alkuját Ukrajna jövőjéről Kijev és az európai országok bevonása nélkül. Donald Trump amerikai elnök újabb közösségi médiás bejegyzései fokozták az aggodalmat, ugyanis diktátornak nevezte ukrán kollégáját, Volodimir Zelenszkijt, és azt írta, hogy „sikeresen tárgyalnak Oroszországgal a háború lezárásáról”.
Több amerikai tisztségviselő tagadta, hogy bárkit ki akarnak zárni a folyamatból, ugyanakkor borzolták a kedélyeket a jelzések, amelyek alapján Európa nem lehet ott a tárgyalóasztalnál, valamint a február 18-i rijádi amerikai–orosz találkozó pozitív hangulata is.
A mostani szakaszban két kulcskérdés merül fel: képes lehet-e egyáltalán megállapodni Washington és Moszkva egy kölcsönösen elfogadható rendezésben, és ha igen, mit tehetne ellene bárki?
A Fehér Ház egyértelműen békét akar, de nem egyértelmű, hogy a Kreml is. Keith Kellogg, az amerikai elnök Ukrajnáért és Oroszország felelős különmegbízottja szerdán Kijevbe érkezett, nem sokkal azután, hogy az újabb orosz légicsapások miatt mintegy 250 ezer ember maradt áram nélkül Odesszában.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az Állami Duma képviselői előtt leszögezte, hogy „a válságot nem szabad tűzszünettel megoldani”. Ha Moszkva kész az alkura, akkor a jelek szerint kemény feltételeket kíván erőltetni. Ukrajna és európai szövetségesei számára az a rémálom-forgatókönyv, hogy Washington belemegy.
Amerikai illetékesek hangoztatták, hogy mindkét félnek engedményeket kell tennie, de nem részletezték, hogy Oroszországnak milyen téren kellene engednie a követeléseiből.
Kellogg a Müncheni Biztonsági Konferencián ennek kapcsán azt mondta, hogy területi engedményekre lesz szükség, de szó lehet arról is, hogy lemondanak az erő alkalmazásáról.
A bírálók arra figyelmeztettek, hogy az Egyesült Államok túl sokat és túl korán ad ki a kezéből egy gyors és könnyű diplomáciai győzelem reményében. Ha létrejön egy megállapodás, amelyet sem Ukrajna, sem Európa nem fogad el, mi lesz?
Elhangzott egy sor kemény nyilatkozat
Andrij Szibiha ukrán külügyminisztert például Münchenben megkérdezték arról, hogyan nézne ki egy rossz alku elutasítása Kijev részéről. „Tudjuk, hogyan kell ellenállni. Ezt bebizonyítottuk a csatatéren” – válaszolta.
Ám amerikai támogatás nélkül rendkívül nehéz lenne az ellenállás folytatása. Noha a Kieli Világgazdasági Intézet adatai szerint Európa összesen több támogatást nyújtott eddig Ukrajnának, mint az Egyesült Államok, a legjelentősebb katonai segítségnyújtás egyértelműen az Atlanti-óceán túlpartjáról érkezett. A hiány pótlásához Európának közel meg kellene dupláznia a teljes támogatást.
Az európai vezetők azt ismételgetik, hogy „addig támogatják Ukrajnát, ameddig csak szükséges”, arra viszont ez nem ad választ, hogy készek-e jelentősen megemelni az országnak szánt összegeket. Még a harcok lezárultát követő európai békefenntartó erőkről szóló felvetések is csak azzal a kikötéssel hangzottak el, hogy ehhez amerikai részvételre és támogatásra lenne szükség.
A költségvetési korlátok és a politikai megosztottság miatt nem világos, hogy Európa felvállalná-e ezt a feladatot. Eddig minden lépésnél szüksége volt arra, hogy az Egyesült Államok fogja a kezét.
