Az ország, ahol két éve kitört a koronavírus-járvány, pénteken zárt téli olimpiát indít, és büszkén mutatja meg az erejét a világ legnagyobb színpadán – jóllehet egyes nyugati kormányok diplomáciai bojkottba kezdtek amiatt, ahogy Kína több millió polgárával bánik.
Peking az első olyan város, amely téli és nyári olimpiának is otthont ad. És míg néhányan távol maradnak a hat hónapon belül második világjárvány-olimpiától, a világ más vezetői azt tervezik, hogy ott lesznek a megnyitó ünnepségen. A legjelentősebb közülük Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki pénteken személyesen találkozott kínai kollégájával, Hszi Csin-pinggel, miközben veszélyes patthelyzet bontakozott ki Oroszország és Ukrajna határán.
Az olimpia – és a megnyitó ünnepség – mindig egyfajta imázsgyakorlat a rendező ország számára, esély arra, hogy bemutassa kultúráját, meghatározza helyét a világban, megmutassa legjobb oldalát. Ez az, amire Kínában különösen törekszenek már évtizedek óta. De az idei pekingi játékokon az előadás és a valóság közötti szakadék különösen mély lesz.
Messze már a 14 évvel ezelőtti Kína és az olimpiai partihangulat
Tizennégy évvel ezelőtt a pekingi megnyitó ünnepség, amely óriási pirotechnikai bemutatót és több ezer elképesztő művészt vonultatott fel, olyan új etalont teremtett az olimpiai megnyitók esetében, amelynek azóta egyetlen házigazda sem tudott megfelelni. Tökéletes kezdete volt egy olyan eseménynek, amelyet gyakran Kína coming outjának neveznek.
Most, akárhogy is nézzük, Kína beérkezett – és a megnyitó ünnepség visszatér ugyanabba a már jól ismert rácsos, Madárfészeknek is nevezett Nemzeti Stadionba, amelyet Ai Weiwei másként gondolkodó kínai művésszel egyeztetve építettek.
De a nyitottabb Kína reménye, amelyet az első olimpia táplált, szertefoszlott.
Peking számára ez az olimpia világhatalmi státuszának megerősítése. De Kínán kívül sokaknak, különösen Nyugaton az ország egyre nyilvánvalóbb tekintélyelvű fordulatának megerősítését jelenti.
Ahogy érkeznek a sportolók, úgy nő a koronavírusos esetek száma Pekingben
Vírus és bojkott
A kínai hatóságok leverik a demokráciapárti tevékenységeket, erősítik Hongkong feletti ellenőrzésüket, egyre konfrontatívabbak Tajvannal és messze, nyugatra internálnak muszlim ujgurokat – ezt az amerikai kormány és mások népirtásnak nevezik.
A világjárvány az idei olimpiára is súlyosan rányomja a bélyegét, akárcsak a tavaly nyárira Tokióban. Több mint két évvel azután, hogy a kínai Hubei tartományban azonosították az első Covid–19-es esetet, csaknem hatmillió ember vesztette életét és több száz millióan betegedtek meg világszerte.
Maga a vendéglátó ország azt állítja, hogy a vírus okozta halálozások és megbetegedések aránya nála a legalacsonyabb, részben a kormány által elrendelt elsöprő korlátozások miatt, amelyek azonnal szembeötlenek mindenkinek, aki versenyezni vagy versenyt nézni érkezik erre a téli olimpiára.
Szombattól a sportolókra fókuszálnak
A játékok előtt a kínai ellenvélemények elnyomása a kínai teniszcsillag, Peng Suaj körüli ellentmondásokban is megmutatkozott. A teniszezőnő tavaly eltűnt a nyilvánosság elől, miután szexuális zaklatással vádolta meg a kommunista párt egy volt tisztségviselőjét. Vádjait gyorsan eltüntették az internetről, és az erről szóló vitát továbbra is erősen cenzúrázzák.
Bár a politikai kérdések beárnyékolták a felkészülést, mint bármely olimpia esetében, szombaton a figyelem – legalábbis részben – a napi geopolitikai kérdésekről magukra a sportolókra terelődik.
Peking amerikai favoritja kínai színekben
Kína a 18 éves, amerikai születésű freestyle-síelőhöz, Eileen Guhoz fűz nagy reményeket, aki úgy döntött, hogy édesanyja szülőhazájának színeiben versenyez, és három aranyérmet nyerhet.
A versenyek esetében a kínai hatóságok által támasztott feltételek jelentősen elütnek a 2008-as játékok partihangulatától. Néhány légiutas-kísérő, bevándorlási tisztviselő és szállodai személyzet tetőtől talpig védőruhában, maszkban és védőszemüvegben van. Minden résztvevőnek napi tesztkötelezettséget írnak elő, amelyet hosszas karantén követ azoknál, akiknél pozitív az eredmény.
Ennek ellenére az olimpiai helyszínekről a lánckerítés állandó kordonjain keresztül – amelyeket a „közös jövő” vidám üzenetei díszítenek – nem vezet út magába a városba. Ez másik éles kontraszt a 2008-as játékok partihangulatával szemben.
Eltűnt az optimizmus
Kína maga is átalakult az azóta eltelt években. Akkor feltörekvő globális gazdasági erő volt, amely addigi legnagyobb ugrását hajtotta végre a globális színtéren az olimpia megrendezésével. Most egy abszolút valóssá vált szuperhatalom ad otthont a játékoknak. Hszi, aki a 2008-as olimpia főnöke volt, most az egész országot irányítja és személyi kultusz kialakulását bátorítja.
Eltűntek a szervezők és a nyugati kormányok reményteli kijelentései, miszerint az olimpia megrendezése nyomást gyakorolhat a kormányzó Kommunista Pártra, hogy tegye tisztába az általuk problémásnak ítélt emberi jogi helyzetet, és váljon felelősebb nemzetközi szereplővé.
„Népirtás-olimpia”
Ma, három évtizeddel azután, hogy a kínai hadsereg leverte a hatalmas demokráciapárti tüntetéseket a Tienanmen téren, és közben több száz, de talán több ezer kínait is meggyilkolt, a kormány kisebbségi csoportok több mint egymillió tagját, főként muszlim ujgurokat zárt tömegesen internálótáborba a távol-nyugati Hszincsiang területről. A helyzet arra késztette az emberi jogi csoportokat, hogy népirtás-olimpiának nevezzék a mostani játékokat.
Kína szerint a táborok szakképzési és oktatási központok, és egy terrorellenes kampány részét képezik. Peking tagadja az emberi jogok megsértését, és azt állítja, hogy helyreállította a stabilitást Hszincsiangban, amely szerinte a szeptember 11-i merényletek utáni hónapokban a szélsőségek melegágya volt, bár erre kevés a bizonyíték.
Ez a viselkedés volt az, ami miatt többek között az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Ausztrália és Kanada vezetői diplomáciai bojkottot hirdettek az olimpiára, elkerülendő, hogy együtt lássák őket a kínai vezetőkkel, miközben sportolóiknak engedélyezték a versenyzést.
Lelkesen és büszkén
Az olimpiai buborékon kívül, amely elválasztja a közönséges pekingieket az olimpikonoktól és kísérőiktől, néhányan lelkesedésüket és büszkeségüket fejezték ki azért, hogy küszöbükhöz jött a világ. Zsang Ven-kvan, aki olimpiai emlékeket gyűjt, pénteken egy 2008-as kabala mellett állva mutatta be kollekcióját. Izgatott volt, de az izgalmat mérsékelte a mikroszkopikus méretű vírus, amely oly sok ember számára oly sok mindent megváltoztatott.
„Úgy vélem, hogy a tűzijáték sokkal hatásosabb lesz, mint 2008-ban volt – mondta. – Nagyon várom a nyitó ünnepséget. Valójában el akartam menni a stadionba, hogy megnézzem. Annyira igyekeztem, hogy a helyszínen lássam. De a járvány miatt erre esély sincs.”
